A valódi lehetőségek lényege,

Amennyiben mélyen elgondolkodunk arról, hogy mi az ember, mi az élet lényege, mivégre vagyunk ezen a világon, könnyen eljuthatunk a HARC-hoz.

A valódi harc önmagunkban, a valódi lehetőségek lényege ellen folyik, folyamatosan. Ez a harc az élet valódi lényege, mivel a létező világban összecsap bennünk jó és rossz. Összecsap bennünk a nemes, a magasrendű az alávalóval, az alacsonyrendűvel. Az akarat a gyengeséggel, a kitartás a lustasággal, az alázat a gőggel, a koncentráltság a szétszórtsággal, az egyhegyűség a tompasággal, a lényeglátás a lényegtelen gondolatokkal való vesződéssel, a magabiztosság a bizonytalansággal, a belső nyugalom az érzelmek általi mozgatottsággal és a szilárdság a puhánysággal.

Ezek az összecsapások bennünk minden nap, szinte minden pillanatban megtörténnek.

A sport lehetőséget ad arra, hogy legyőzzük önmagunk árnyoldalát, fejlesszük a bennünk rejlő nemes embert. A vitorlázás más és más hangsúllyal, de túrázás és versenysport formájában is lehetőséget biztosít arra, hogy a fentebb felsorolt ellentétpárokból a jókat művelje bennünk, a rosszakat pedig kiirtsa.

Ebben a bevezető cikkünkben megpróbálunk egy összefoglaló képet rajzolni arról, hogy ez miként lehetséges, milyen utakon történhet. A személy helye a vitorlázásban Egy hegymászó barátom, aki igen magas csúcsokra jutott fel, azt szokta mondani, hogy odafent az ember megtűrt vendég lehet csupán. Hódításról szó sincs. Ez a megállapítás tökéletesen igaz a mi szeretett sportunkra, a vitorlázásra is. A a valódi lehetőségek lényege mi mindig csak megtűrt vendégek lehetünk.

A szárazföld biztonságából indulunk ki és oda is térünk vissza. A vízen sokkal erőteljesebben megtapasztalhatjuk, hogy milyen nagy mértékben vagyunk kitéve olyan erőknek, melyekre semmilyen hatásunk nincsen. Fontos tehát rögzítenünk, hogy az én, a személyiségem a vízen mindig a vendég szerepében jelenik meg. Ahhoz, hogy ne folyamatos idegeskedéssel teljen a kint töltött idő, bizonyos értelemben le kell mondanunk saját magunkról, hisz sokszor a körülmények nem úgy alakulnak, ahogy mi szeretnénk.

Ekkor jön a klasszikus, mindannyiunk által jól ismert szituáció: Miért pörgött le? Miért fordult el?

Mi mindent megtennél, ha abból indulhatnál ki, hogy te alakítod a sorsod és környezetedet? Mire lennél képes, hogyha tudnád, hogy határaidat bátran kipróbálhatod, a komfort zónádat elhagyva cselekedhetsz? Mond, amit gondolsz!

Miért nem pörög le? Általában még más, cifrább szavak is követik ezeket a kérdéseket.

Mégis, honnan jönnek ezek? Az egótól, a nagyképű akaratosságtól, a gőgtől, hogy én így akarom. Alázat és elfogadás.

Robin Sharma alapján – amit egy valódi „leader” tesz…

Ez a két nemes tulajdonság, amire alapvetően a vitorlázás minden formája tanít minket, és ha nem tanulunk, nem leszünk jó vitorlázók. A személy, a hajó és a természet kapcsolata, viszonya A hajó legtöbbször oda visz minket, ahová szeretnénk, ebben az értelemben szolgál nekünk. Azonban ehhez nekünk is szolgálnunk kell őt. Rendben kell tartani, az elöregedett részeit lecserélni, folyamatosan karban tartani.

Ez bizony kemény munka, a legtöbben nem is nagyon szeretik. Pedig az a kapcsolat, ami elengedhetetlen a jó vitorlázáshoz, így jöhet létre. Így ismerjük meg saját hajónkat, minden milliméterét, és ez a vízen nagyon kifizetődő lehet.

A hajó az ember egyik szervévé kell, hogy váljon, egy lénnyé, egy organizmussá kell vele fejlődni a vízen. Belém jöttek, tehát a hajó az énem része volt.

Sok gyakorlás, kitartó munka eredménye az, amikor valóban úgy éljük meg, hogy a legénység és a hajó egy tökéletes egységként működik. Ennek az egységnek kell jó vendégként szinte belesimulnia a természetbe, a szél és a víz által teremtett környezetbe. Folyamatosan reagálni a szélre, a hullámokra, melyeket megváltoztatni nem lehet. Minél inkább tökéletes harmóniába kerül a legénység-hajó organizmus a természettel, annál gyorsabban tud eljutni kiindulási pontjából a célba.