tudomány címkéhez tartozó bejegyzések

A kormánybúcsúztató, ami „féregirtó beszédként” híresült el

Ok a visszaszorulásra vagy ürügy a visszaszorításra?

Katasztrofális következmények

Ezúttal olyan eseményről lesz szó (kormánybúcsúztató), amiről egy napilap néhány héttel korábban emlékezett meg. (Kávássy János Előd: Az öngóllá lett kormánybúcsúztató) E cikk átnézését is javaslom olvasóimnak. Azért is, mert jó szándékú írás, legalább igyekszik középen maradni, mintha ez egyenlő lenne az objektivitással. Pedig nem feltétlenül az. Egy jellemző példa: ha már Torgyánnak igazat ad, akkor azt gondolhatja, hogy a vele szemben álló Szájernek is igazat kell adnia. Csakhogy Szájer valótlant állított felszólalásában…  Na és milyen elképesztő stílusban… (Ld. később.) Aztán több fontos összefüggés is kimaradt: talán azért, mert kicsit jobban utána kellett volna menni a dolgoknak. Így mindenekelőtt az: vajon miért is mondta el Torgyán kormánybúcsúztató beszédét? Aztán, kik voltak e pikánsabb elemek megfogalmazásában a tanácsadói? Aztán, a károk oka a kormánybúcsúztató beszéd volt vagy a beszéd ürügy volt a neki és a pártjának, párttársainak való károkozásra? Még folytatni lehet és folytatom is a felmerülő kérdéseket.

TITLE01[(027759)19-48-49]

A kormánybúcsúztató színpada

Bővebben…

Cenzúra és cenzorok a történelemtudományban?

A szentnek is maga felé hajlik a keze!

(Magyar közmondás)

Hát a történésznek?

Pedig a tudományban, vagy a tudományos közreműködésben a részrehajlás megengedhetetlen, hiszen nem hitekről, hanem tényekről és azokból levont következtetésekről kellene szólnia. Akármilyen formában is fordul elő ez a szubjektivitás, megengedhetetlen: a kérdések vizsgálatában vagy nem vizsgálatában, tehát a témák közötti önkényes szelekcióban, a saját publikációk megfogalmazásaiban vagy mások szerkesztésében, pláne átszerkesztésében. Ha azonnal látható ennek torzító eredménye, akkor is, ha nem látható, rejtve van, akkor még inkább. Két évvel ezelőtt hívtam fel blogomban először a figyelmet arra (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok, 2. folytatás), hogy a hazai történelemtudomány fontos, végig nem vitt kérdésekkel hosszú évek óta szinte semmit nem kezd. A magyarországi történelemtudomány nem kutat információk, tények, összefüggések után, de azt sem használja fel, ami más forrásokból e témákban rendelkezésre állna. Akár ott lehetnek ezek az információk a polcokon, csak le kellene venni: képletesen vagy valóságosan. Viszont mindenek ellenére és többnyire állandóan ismétli önmagát, abban is, ami már régen megdőlt. Két éve a keletnémetek kiengedéséről írtam, ami úgy maradt meg a közvéleményben mint valami magyar politikusi hőstett. Csak azt vitatják, ki hajtotta végre a hőstettet: Horn Gyula-e, az egykori külügyminiszter vagy pedig a korábban háttérben maradt, most szerepének elismertetéséért előállott Németh Miklós, az egykori miniszterelnök. Vagy esetleg mindketten.

Mitrohin

Bővebben…

Újabb tervek a közgazdász szakma leértékelésére

Azt mondják: a jövő elkezdődött. Miközben csak a múlt folytatódik

Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. könyvemben már bemutattam a közgazdász szakma sajnálatos leértékelését és hogy ez mekkora károkat okoz mindnyájunknak. Azzal is, hogy a közgazdász munkakörök nagy részét más szakmák képviselői lepték el: jogászok, földrajztanárok, teológusok, gyermek- és csecsemőorvosok, atomfizikusok, politológusok, mérnökök, agrármérnökök, történészek és mások, ezzel elfedve túltermelésüket.

Az állami vezetés régóta nem érti: a gazdaság rendbetétele felkészült közgazdászokat igényelne, akik hasznosíthatnák azokat az ismereteket, amelyeket több éven át az egyetemeken szereztek. (Nem is várható el tőle, hogy megértse, hiszen meg kell nézni, kik a kormány tagjai és kik a stratégák.) Nem vitás, a közgazdasági képzésben átadott ismereteknek működőképesnek kell(ene) lenniük és e téren rengeteg a teendő. A megoldás csak az oktatás minőségének javítása lehet, nem pedig a legrangosabb intézmény bezárása.

A Budapesti Corvinus Egyetem volt a legrangosabb közgazdasági oktatóhely

A Budapesti Corvinus Egyetem volt a legrangosabb közgazdasági oktatóhely

Bővebben…

Az Új Széchenyi Terv

Hozott is ajándékot, meg nem is (Egy Mátyás királyról szóló népmeséből)

2010. július 28-án, a budapesti Marriott Szállóban, a miniszterelnök közreműködésével megtörtént az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) meghirdetése. Ha korábban nem is volt tudható, hogyan és mikor megy végbe, az eseményre mindenképpen számítani kellett. Mégis sokakat felkészületlenül ért, meglepetést keltett, dermedtséget és zavarodottságot okozott. Elmaradtak az érdemi reakciók, nem válaszolódtak meg olyan fontos kérdések, amelyek sokakban megfogalmazódhattak.

Új Széchenyi Terv: A talpraállás (helyesen talpra állás) és a felemelkedés fejlesztéspolitikai programja

Új Széchenyi Terv: A talpraállás (helyesen: talpra állás) és a felemelkedés fejlesztéspolitikai programja

Bővebben…

A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra bemutatójáról

2010. június 17-én 16 és 18 óra között került sor a Récsei Centerben (ld. meghívó) a Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra c. könyv bemutatójára. A meghívóval együtt a honlapra is felkerült „A könyvbemutatóhoz” című anyag (ld. alább), ami a fülszövegnél bővebb terjedelemben foglalja össze a kötet jellegzetességeit és helyezi el a „Kényszerpályák”-at a gazdasági és politikai kiadványok között. (A kötet két pillére ugyanis a gazdaság és a politika.)

A részvevők: akik eljöttek és akik nem

A könyvbemutatón nagyjából kéttucatnyian vettek részt, fontos csoportokat – nem ritkán egyszerre többet is – reprezentálva (orvosok, vállalkozók, volt állami vezetők, országgyűlési képviselők, parlamenten kívüli párt elnöke és főtitkára, a tudomány, az előadóművészet, az irodalom képviselői, jogászok, mérnökök, közgazdászok, szociológus, civil szervezet vezetője, volt rendőrtisztek, pénzügyi szakemberek, tisztviselők stb.)

Dedikálás és kötetlen beszélgetés. Jobbra Martinkó Károly

Dedikálás és kötetlen beszélgetés. Jobbra Martinkó Károly

Bővebben…