történelmi távlat címkéhez tartozó bejegyzések

Ismét a történelmi fehér foltokról. Ezúttal a 25. évfordulóhoz

Historia est magistra vitae

(A történelem az élet tanítómestere)

Ezzel a mottóval jelent meg 2013 augusztusától a történelmi fehér foltokról szóló, három részből álló írásom első eleme. A mottó azt a nyilvánvaló igazságot fogalmazza meg, hogy sokat kellene és lehetne tanulnunk a történelemből. De úgy nem lehet, ha „történettudomány nem képes, talán nem is akarja szerepét betölteni; a politikailag érzékeny kérdések feltárásában és a megközelítés szemléletében ma ott sem tartunk, ahol tartottunk az ún. rendszerváltás kezdetén, tehát több, mint 20 évvel ezelőtt. Mondhatni, a kényes kérdésekhez kötődő elfogultságok és mögöttes nyomós érdekek lényegében változatlanok, ami eleve cáfolja a rendszerváltás bekövetkezését.” (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok )

A témát nem ekkor kezdtem vizsgálni, hiszen 2012 májusában – ha más események kapcsán is, de – már ugyanerre  hívtam fel a figyelmet. (Sulykolt téveszmékből hibás gondolkodási panelek)   Akkor jeleztem, hogy folytatás következik, ami aztán – igaz, hosszú szünet után – nem egy írás, hanem három írás lett. A történettudomány álláspontja viszont nem sokat mozdult előre, a régi paneleket ismételgetik ma is. Holnap emlékezünk Nagy Imre  újratemetésének 25. évfordulójára és mintha mi sem történt volna: a 25 évvel ezelőtti sémákat veszik elő. Orwell Nagy Testvérének szellemében. A mottó tehát most igazán az lehetne: „Akié a múlt, azé a jövő.”

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok

Historia est magistra vitae     (A történelem az élet tanítómestere)

Historia est mater studiorum         (A történelem a tudás anyja)

2012 májusában Súlyos téveszmékből hibás gondolkodási panelek címmel hosszabb cikket írtam. Már akkor jeleztem, hogy a témát folytatom, amire most kerül sor.

A mottóként szereplő két latin közmondás szerint sokat lehet(ne) tanulni a történelemből, sőt a jelenben és a jövőben sem lehet megbízható történelmi tudás nélkül eligazodni. Érzékelni, hogy honnan jövünk és eldönteni, hova és miként szeretnénk haladni. Levonni a múltból következő tanulságokat és ehhez igazítani a stratégiánkat.

Stratégiákra természetesen szükség van, nélküle egyszerűen nem lehet hatékonyan kormányozni; akkor sem, ha a sajtó újból azt ismételgeti, hogy a stratégiákra, programokra az emberek nem kíváncsiak, ilyet nem szeretnek olvasni. Mintha – ha ez így is lenne – felmentené a kormányokat a hatékony kormányzáshoz nélkülözhetetlen stratégiakészítés alól. A zűrzavart a gondolkodásban mutatja, hogy a 2009-ben, a berlini fal lebontásának ünnepségeire érkezett magyar miniszterelnök, Bajnai Gordon – ahogy erről is még lesz szó – a németeket különösen a tervezésben (!) mutatott teljesítményükért dicsérte magyar újságíróknak, Berlinben. (De akkor miért nem tetszik tervezni, stratégiát alkotni?)  És a németek kiengedéséről és egyesüléséről még az jutott eszébe, hogy nem lehet az érdemeinkből megélni, holott az ünnepség erről nyilván nem szólt. Magas poszton különösen el lehet tévedni, ha feltehetőleg nincsenek megbízható alapok, támasztékok, történelmi és egyéb ismeret, sőt személyes tapasztalat.

Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője kitüntetése (Széchenyi díj) után

Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője kitüntetése (Széchenyi díj) után

Bővebben…