teljesítmény címkéhez tartozó bejegyzések

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (1. folytatás)

Lenne mivel szembenézni…

Az előző rész óta eltelt egy kis idő, a pártok készülnek az Európai Parlament megválasztására, az országgyűlési képviselőválasztások hullámai már elültek. Kivártam, hogy lássam, vajon megtörténik-e a szembenézés az eredménnyel és az okokkal, és hogy feldolgozzák-e rendesen a választás adatait. Az előbbire nem került sor (inkább félremagyarázásokkal és kifejezetten helytelen következtetésekkel találkozunk), az utóbbira is csak hellyel-közzel. Így tehát van értelme annak, hogy korábbi szándékomnak megfelelően folytassam a témát. Mindenképpen rögzíteni kell a dolgokat, hogy néhány év múlva a valós értékelésnek is legyen esélye.

Ott hagytuk abba, hogy 2014.ben 532 202-vel kevesebben szavaztak a Fideszre, mint 2010-ben. Ez azt is jelenti, hogy a második Orbán-kormány működése több mint félmillió Fidesz szimpatizánsban kelthetett csalódást, talán kiábrándulást. Van egy másik tényező is, erről már volt és még lesz szó, ez pedig az ellenzék szereplése, ami – akármilyen hihetetlen – alulmúlta a kormányát. Nemhogy a megújulás nem következett be, hanem a ziccerhelyzeteket sem tudták kihasználni, a „magas labdákat” sem tudták leütni.

Így a választók kiábrándulása a politikából tovább folytatódott. A jogosultaknak mindössze 61,24 százaléka szavazott. De nemcsak azzal fejezték ki a választók, hogy nem találtak olyan választékot, amiből választani tudnának, hogy csaknem 39 százalékuk eleve távol maradt a szavazástól, hanem azzal is, hogy 64 ezren elmentek és érvénytelen szavazatot adtak le.

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt?

Az építő kritikából sem építkeznek. Támadásnak veszik. És mennek tovább a tévúton

Összefoglaló értékelésemet a 2014. évi országgyűlési választásokról előre, évekkel korábban meg tudtam volna írni. Az egyetlen kérdés a jelen szituációban a pontos eredmény volt, a Fidesz győzelméhez viszont nem fért kétség. De nem azért, mert a Fidesz olyan jó lett volna, ellenkezőleg, mostani (második) kormányzása az ún. rendszerváltás óta a leggyengébbek közé tartozott. Össze nem lehet hasonlítani az első Orbán-kormány teljesítményével. (Ami az elmúlt 25 év legjobb teljesítményű ciklusa volt. Ld. Rendszerváltó kormányok teljesítménye.)

Elsősorban azért született a győzelem, mert a balliberális ellenzéknek – amire az ún. kétpólusú parlamentben az ellenzék szerepe eleve ráosztódott – a kormányt is sikerült alulmúlnia.  Az volt a benyomásom, amit többször is közzétettem, hogy nem egyszerűen rossz volt, hanem a baloldal mintha mindent elkövetett volna annak érdekében, hogy ne győzhessen. Stratégiailag, taktikailag és konkrét tetteiben. Sajnálatos módon a Fideszen múlt a baloldal sorsa, akár meg is szüntethette volna, ha ezt tartotta volna érdekének. Ez viszont nem állt érdekében az ún. kétpólusú parlamentben, aminek létrehozásáért 2001-ben a Fidesz bármire képes volt. Hogy miért nem állt érdekében az MSZP eltüntetése, annak részleteit nemsokára sorra vesszük.

Orbán Viktor, választás

Orbán Viktor: a történelmi választási győzelem lezárja a múlt vitáit….

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések

Most sem az az igazán fontos, amiről éjjel-nappal beszélnek

Akar-e a kormány IMF-megállapodást?
Félrehallások és figyelemelterelések

Akar-e a kormány az IMF-fel megállapodást? – teszik fel és főleg a Fidesztől balra állni látszó ellenzéki pártok és orgánumaik a kérdést. Szögezzük le, ennek a kérdésnek így, önmagában nem sok értelme van, mégis erőltetik. Hogy miért forszírozzák, arra is kitérek. Ahogy arra is, hogy a kézenfekvő és fontos kérdések sokaságát miért igyekeznek erre az egy és ráadásul félrevivő kérdésre redukálni. Miért van és éleződik ki időnként az adósságválság, megoldódik-e valaha és ha igen, hogyan? Miért akarják fenntartani az adóssággal kapcsolatos gondolkodási zűrzavart, miről akarják elterelni a figyelmet, mit igyekeznek elrejteni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről lesz most szó.

Lendületben. A Nemzetközi Valutaalap delegációja Budapesten

Lendületben. A Nemzetközi Valutaalap delegációja Budapesten

Bővebben…

Mindent megadunk a közjogi méltóságoknak!

A közjogi méltóságok és a róluk való méltó gondoskodás nagyon fontos – szokták mondani. Bár a közjogi méltóság fogalma nincs jogilag meghatározva, tudni illik mindenkinek, hogy milyen méltóságok (?!) számítanak ide. Ők állnak a “független” hatalmi ágak élén. Tőlük a jólétet és a gondtalanságot nem szabad irigyelni, hiszen a jó körülményeket nyilván alaposan meghálálják még nagyobb teljesítményükkel. Ezért aztán életszínvonaluk emeléséről folyamatosan gondoskodnak, szőnyegeiket és autóikat rendszeresen kicserélik, irodáikat növelik és felújítják, jövedelmüket emelik, sőt ma már jótékonykodásukat is fedezi az állam. Nemcsak a hivatalban levőkét, hanem a már megérdemelten a nyugalmat élvezőkét is. A méltó nyugdíj is nagyon fontos, ami megegyezik a hivatalban levő fizetésével. Nem vitás – mondják az illetékesek – ők nem érezhetik a gazdaság gondjait. Hova vezetne ez? Brezsnyevnél sem volt másképp. Ezzel tartjuk őket formában!

Brezsnyevről testedzéssel is gondoskodtak

Brezsnyevről testedzéssel is gondoskodtak

Rendszerváltó kormányok teljesítménye

Virtuálisan lovagolni tudó lovasok.
A következmények terheit az ország viseli.

A visegrádi négyek (V–4-ek) legutóbbi találkozóján a közgazdászkodásban is önmagát kipróbáló (és minket próbára tevő) magyar miniszterelnök, Orbán Viktor ismét megosztotta virtuális jövőképét. A válság elmúlása után Közép-Európa és benne Magyarország lesz az EU motorja, akkora lesz itt a gazdasági növekedés. Szerinte ugyanis a Balti tengertől az Adriai tengerig terjedő régió országaiban tesznek a legtöbbet a versenyképesség növeléséért.

Bővebben…

Mindenütt válság és spekuláció, de leginkább Magyarországon

Kísértet járja be Európát – a féktelen spekuláció kísértete (Marx Kommunista Kiáltványából – némileg átköltve)

„Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” – ezzel kezdi 1848-ban Karl Marx és Friedrich Engels a Kommunista Kiáltványt. Akkor még elég rövid múltra tekinthetett vissza a kapitalizmus, de máris megjelent alternatívája. Előbb lehetőségként, majd valóságként. A kísértet szónak azonban nemcsak a jövő fenyegetése a jelentése, hanem a múlt árnyainak az ismételt megjelenése is.
A hosszú ideig folyamatosan megújuló kapitalizmus sok kezdeti anomáliájától szabadult meg; ezek közül az egyik a versenyt és a piaci viszonyokat eltorzító, a hatékonyságot veszélyeztető durva spekuláció volt.

Marx Károly. Időszerű-e?

Marx Károly. Időszerű-e?

Bővebben…

Az Alternatív gazdaságpolitika (1995. november)

„… nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” – állította Epheszoszi Hérakleitosz (Kr. e. 535-475)

Nyilván Hérakleitosz sem gondolt kizárólag a folyókra, amelyek soha nem azonosak önmagukkal, hanem általános érvényű megállapítást tett.  Ha nem így lenne, nem idéznék évszázadok óta.Mi mégis újra és újra  lényegében ugyanabba a “folyóba”, a valóságban ugyanabba a gazdasági konstellációba, a válságba  lépünk. És ez már  – néhány év megszakítással – évek óta tart. Annak ellenére, hogy van tapasztalat arra is, hogy valóban lehet másként és eredményesen csinálni. Ennek alapját az Alternatív gazdaságpolitika adta, aminek a bemutatására a blogban most sor kerül.

 

Alternatív Gazdasági Politika

  Bővebben…