tabutéma címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (22. rész). Szovjet tervek Európa elfoglalására

 A tervek szövögetésénél persze messzebb jutottak. A Szovjetunió többször is majdnem elfoglalta Európa további területeit is a második világháború után. Csak kevésen, nem kis részben Beriján múlt, hogy ez 1953-ig, amikor ennek legnagyobb volt az esélye, nem következett be.  

Berija életének, szerepének feltárásakor „lépten-nyomon” meglepő, sőt akár meghökkentő, elképzeléseinket átrendező, megváltoztató tényekre és összefüggésekre bukkanhatunk. Ilyen volt az például, hogy Oppenheimer nemcsak állítólag kapcsolatban állt a szovjetekkel, hanem illegálisan és ténylegesen be is utazott Moszkvába, ahol két hétig Berija villájában lakott. Innen indult titkos tárgyalásaira. Vagy az, hogy Hruscsov az atomtitkot, sőt kész atombombát is átadta fő riválisának, Maónak. És a SZU felépítette azokat a kapacitásokat, amelyek a kínai atombomba gyártásához szükségesek voltak. Szakértők tömegét küldte Kínába, míg közel 10 ezer kínai tudóst és mérnököt, technikust a SZU-ban ki is képeztek. És még hosszan sorolhatnák a már bemutatott gondolkodásra késztető tényeket. Most újabbakkal ismerkedhet meg az olvasó.

Sztálin. (Fotó: hvg.hu)

Bővebben…

Ismét a történelmi fehér foltokról. Ezúttal a 25. évfordulóhoz

Historia est magistra vitae

(A történelem az élet tanítómestere)

Ezzel a mottóval jelent meg 2013 augusztusától a történelmi fehér foltokról szóló, három részből álló írásom első eleme. A mottó azt a nyilvánvaló igazságot fogalmazza meg, hogy sokat kellene és lehetne tanulnunk a történelemből. De úgy nem lehet, ha „történettudomány nem képes, talán nem is akarja szerepét betölteni; a politikailag érzékeny kérdések feltárásában és a megközelítés szemléletében ma ott sem tartunk, ahol tartottunk az ún. rendszerváltás kezdetén, tehát több, mint 20 évvel ezelőtt. Mondhatni, a kényes kérdésekhez kötődő elfogultságok és mögöttes nyomós érdekek lényegében változatlanok, ami eleve cáfolja a rendszerváltás bekövetkezését.” (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok )

A témát nem ekkor kezdtem vizsgálni, hiszen 2012 májusában – ha más események kapcsán is, de – már ugyanerre  hívtam fel a figyelmet. (Sulykolt téveszmékből hibás gondolkodási panelek)   Akkor jeleztem, hogy folytatás következik, ami aztán – igaz, hosszú szünet után – nem egy írás, hanem három írás lett. A történettudomány álláspontja viszont nem sokat mozdult előre, a régi paneleket ismételgetik ma is. Holnap emlékezünk Nagy Imre  újratemetésének 25. évfordulójára és mintha mi sem történt volna: a 25 évvel ezelőtti sémákat veszik elő. Orwell Nagy Testvérének szellemében. A mottó tehát most igazán az lehetne: „Akié a múlt, azé a jövő.”

Bővebben…

Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (1.folytatás)

„…ezen a konkrét ügyön kívül még 4 – 5 más ügy is fut egyébként, amiben a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve”

(Orbán Viktor miniszterelnök,  Kossuth Rádió)

Az előző részben (kattintson a linkre!) a MOL vezetőinek bebetonozottságát kezdtük körbe járni. Ez a bebetonozottság biztosan nem örök életű, még ha annak tűnhet is. Nyilván addig marad fenn, amíg az aktuális kormány(fő) ezt maga is akarja és nem kezdeményezi a vonatkozó törvény megváltoztatását. Enélkül a bebetonozottság persze fennmarad. A Lex MOL megváltoztatását a mai kormány(fő) eddig nem tartotta szükségesnek, sőt a vezetőket még a Lex Molnál is erősebben védi. (Ld. horvát kikérés.) Mosolyszünetek előfordultak ugyan a  mostani, de az előző kormányfők és az említett urak között, de ezeken eddig mindig túljutottak.

Hernádi, Csányi, Orbán. A  viszony ma már még bensőségesebb

Hernádi, Csányi, Orbán. A viszony ma már még bensőségesebb

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok

Historia est magistra vitae     (A történelem az élet tanítómestere)

Historia est mater studiorum         (A történelem a tudás anyja)

2012 májusában Súlyos téveszmékből hibás gondolkodási panelek címmel hosszabb cikket írtam. Már akkor jeleztem, hogy a témát folytatom, amire most kerül sor.

A mottóként szereplő két latin közmondás szerint sokat lehet(ne) tanulni a történelemből, sőt a jelenben és a jövőben sem lehet megbízható történelmi tudás nélkül eligazodni. Érzékelni, hogy honnan jövünk és eldönteni, hova és miként szeretnénk haladni. Levonni a múltból következő tanulságokat és ehhez igazítani a stratégiánkat.

Stratégiákra természetesen szükség van, nélküle egyszerűen nem lehet hatékonyan kormányozni; akkor sem, ha a sajtó újból azt ismételgeti, hogy a stratégiákra, programokra az emberek nem kíváncsiak, ilyet nem szeretnek olvasni. Mintha – ha ez így is lenne – felmentené a kormányokat a hatékony kormányzáshoz nélkülözhetetlen stratégiakészítés alól. A zűrzavart a gondolkodásban mutatja, hogy a 2009-ben, a berlini fal lebontásának ünnepségeire érkezett magyar miniszterelnök, Bajnai Gordon – ahogy erről is még lesz szó – a németeket különösen a tervezésben (!) mutatott teljesítményükért dicsérte magyar újságíróknak, Berlinben. (De akkor miért nem tetszik tervezni, stratégiát alkotni?)  És a németek kiengedéséről és egyesüléséről még az jutott eszébe, hogy nem lehet az érdemeinkből megélni, holott az ünnepség erről nyilván nem szólt. Magas poszton különösen el lehet tévedni, ha feltehetőleg nincsenek megbízható alapok, támasztékok, történelmi és egyéb ismeret, sőt személyes tapasztalat.

Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője kitüntetése (Széchenyi díj) után

Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője kitüntetése (Széchenyi díj) után

Bővebben…

Gazdasági szabadságharc vagy rossz kormányzás?

A király meztelen! Mégis arról beszélnek: viselheti-e ezt a gyönyörű vagy ronda ruhát?

Emlékeznek a mesére, ami arról szól, hogy a királynak a „fondorlatos” takács káprázatos szövetet szőtt a ruhájához? Amit csak az okosok láthattak? Mivel senki nem akart butának tűnni, mindenki, aki „látta”, el volt ragadtatva. A takácsot kitüntették, főtakácsnak nevezték ki és megbízták, hogy a szabó helyett varrja meg ő a király ruháját a körmenetre. Egész éjjel ollókat csattogtatott és cérnát fűzött be a varrótűkbe, hogy lássák, nagyon dolgozik Amikor (szerinte) elkészült, a királyt levetkőztették és a főtakács feladta rá a „ruhát”. A király elragadtatottan sétálgatott a „próbán”: neki van a legszebb ruhája! A nép felhördült, amikor megjelent előtte : de gyönyörű az uralkodó új ruhája, milyen gazdag az uszálya! Amíg aztán valaki ki nem mondta, el nem kiáltotta: a király meztelen! Roppant kínos helyzetbe került az uralkodó: meztelenül kellett befejeznie a körmenetet, úgy folytatni a menetelést, hogy már mindenki azt kiabálta: meztelen a király! A mamelukoknak is kellemetlen volt: foghatták a nem látható palástot, nehogy lelógjon a földre.

Matolcsy György: egy anyaggal

Matolcsy György: egy anyaggal

Bővebben…

Sámánok és cenzorok, sőt sámán-cenzorok

Ma sem az számít, mit mond, hanem, hogy ki mondja

A rossz, eredménytelen, sehova nem vezető gazdaságpolitikai gyakorlatok csak úgy tudtak fennmaradni és még inkább kizárólagossá válni, hogy a gazdaságirányításban, a kutatásban, a (pénzügyi) „elemzők” között, a nagyvállalkozói körben és a médiában olyan meghatározó véleményformálók, valóságos „sámánok” vannak, akik nem a valóságban mozognak, hanem feltételezésekkel, be nem igazolódott klisékkel vagy akár szólamokkal operálnak. Képviselik és minden eszközzel konzerválják a – többszörösen eredménytelennek bizonyult, de mégis mindeddig lényegében mozdíthatatlan – „főirányt”. E feltételezések, tévhitek heves védelmét ők maguk a köz érdekeivel szokták magyarázni, valójában azonban éppen azzal ellentétesen lépnek fel, csoportérdekeket szolgálnak ki. A hangadók nem ritkán cenzori szerepet is betöltenek, ennek ellenére közülük kerültek ki azok, akik a médiatörvény ellen, a véleményszabadság és a sajtószabadság „megtartásáért” a leghangosabban ágáltak és ágálnak.

Matolcsy György: ilyenek mindenütt vannak

Matolcsy György: ilyenek mindenütt vannak

Bővebben…

Mellékletek

Mi mindenről kell szólnia az alternatív programnak? (Részlet a szerző készülő könyvéből)

„A Fidesz készen áll a kormányzásra, arra, hogy programjával megvédje a munkahelyeket, helyreállítsa a közbiztonságot, és megfékezze az államadósság növekedését, visszafordítsa az eladósodás folyamatát.”

(Orbán Viktor, 2009. szeptember 1.)

A súlyos helyzetből ideje lenne kikeveredni, a vergődésből a fejlődés pályájára kerülni. Ez az ország eminens érdeke: évtizedek óta. Valós (kiutat jelentő) alternatíva megalkotása, megismerése és még inkább alkalmazása azonban – ahogy ezt korábban körbejártuk – ellentétes az elit és a klientúrák érdekeivel. A klientúra kellemes világában, üvegházi védettségében és klubszerű működésében egyébként sem szükségszerű, hogy észrevegyék: változtatni kellene a viszonyokon és a mechanizmusokon. Azt azonban felismerik, hogy egy mélyreható változás ezeket a kiváltságokat eltüntetheti.

Bozsik-program

Elit és klientúra. Érdekek és kiváltságok

Bővebben…