szocialista címkéhez tartozó bejegyzések

Nyugdíjasok (1). Sanda szándékok és egy képtelen politika célkeresztjében

A nyugdíjasok felélik a jövőnket

(A 888. hu véleménycikkének címe)

Mellébeszélés, hangulatkeltés, nyomásgyakorlás, a helyzethez, a szükségletekhez, de a lehetőségekhez viszonyítva is képtelen nyugdíjkorrekciós szabály – ezek mind igen barátságtalan megnyilvánulások a kormány és holdudvara részéről a nyugdíjasok irányában.  A nyugdíjasok sarcolásának újabb szakasza már elindult, és nem ideiglenes jelleggel, hanem a tartós kormányzati nyerészkedésre való berendezkedés szándékával. És ki tudhatja: hol a vége az intézkedéseknek? A hangulatkeltés (a mottó forrását jelentő cikkről részletes információk itt   és itt), illetve a kormány tudakozódása a Nézőpont Intézetnél, meddig menjen el a nyugdíjak korlátozásában, a nyugdíjasok ellehetetlenítésében, a kormányzati nyerészkedés folytatódását sejteti. Pedig az, ami már érzékelhető, az is képtelenség. Nem a nyugdíjasok iránti szimpátiáról vagy ellenszenvről van itt szó, bár a nyugdíjasok elleni durva hangulatkeltést is felhasználják a hatások felmérése helyett és a cél érdekében, hanem a mohóságról és a kormány forrásainak bármi áron való növeléséről.

Matolcsy György15

Matolcsy: újabb ugrás a sötétbe a “bónuszért”. 2011-ben hatásvizsgálatok nélkül és a nyugdíjasok ellenében megváltoztatta a nyugdíjkorrekciós szabályozást

Bővebben…

2015-től már internetadó is? A kormány továbbra sem érti a gazdaságot?

Mibe kerül nekünk AZ ILYEN kormányzás?

Október 22-én Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mutatta be a sajtónak a kormány törvénytervezetét a 2015. évi adórendszerről, aminek tárgyalását a következő héten, kedden kezdi meg az országgyűlés. A tervezet többnyire (tulajdonképpen kizárólag) a lakosság és/vagy a gazdaság, valamint a közszféra terheinek növelését célozza: adóemelések és egy elképesztő új adó bevezetése (internetadó) formájában. Az utóbbiról, ami a terheket és a kihatásokat tekintve a legdurvább és a legértelmetlenebb, Varga mellékesen és csak kérdésre tett említést. A sajtótájékoztatón nem tudta, mennyi lenne az adó, holott ő az előterjesztő. Az internetadó általa adott indoklása arra utal, hogy az internet jelentőségét minden bizonnyal a nemzetgazdasági miniszter sem értheti. (Mint magyarázta, interneten is telefonálnak, ezzel megkerülik a telefonadót, ezt a „kaput” zárják be.) Ezek a kormány által annyira vágyott bevételek azonban csak aprópénzek ahhoz képest, ami a hibás gazdaságpolitika miatt elfolyik. Az alábbiakban szó lesz egy ilyen hatalmas veszteségről, ami egymaga a rendszerváltás óta több tízezer milliárd forintot tesz ki. Ebben több kormánynak is megvan a szerepe, de a második Orbán-kormány óta e veszteség keletkezése sajnálatosan és látványosan felgyorsult.

Varga Mihály  miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a fő gazdaságpolitikus?

Varga Mihály miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a legfőbb “gazdaságpolitikus”?

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (4. folytatás)

 Alamuszi macska nagyot ugrik!

(Magyar közmondás)

Ott hagytuk abba, hogy milyen is ez a „baloldali” „szociálpolitika”.  Azzal folytatom: ki volt az ihletője, úttörője  ennek az abszurditásnak és a piaci viszonyok összezavarásának.

Gazdasági kérdések szegénypolitikai megközelítése

Közgazdászként számomra mindig egyértelmű volt és ma is az, hogy  ha pl. a rezsinél nem a reális költségekkel arányos a díj, a túlszámlázott összeg minden fogyasztónak visszajár. Gazdagabbnak, szegényebbnek, szegénynek egyaránt. Ehelyett egy idő óta az önmagát baloldalinak nevező politika a túlszámlázott díjat nem adná vissza, annak egy részéből a szegényekkel „jótékonykodna”. Még visszásabb volt, amivel ez kezdődött: az érvényes szabályok szerint is megkárosított (magyarán becsapott) ügyfeleknek visszajáró pénzt, bár az Elmű a kárt elismerte és kész volt visszafizetni, az akkori kormány egyszerűen eltulajdonította. A Krízis Alapba „helyezte”. A Bajnai-kormányról van egyébként szó. Aztán a jogtalanul elvett milliárdos nagyságrendű pénzből – „belátása szerint” – támogatásokat adott. Törvénysértően járt el, de a politika szereplői, no meg a sajtó ezt nem kifogásolták. A kormány még dicsekedett is ezzel a “megoldással” és ebben sem állították meg.

Bajnai Gordon2

Bajnai Gordon, a szociálpolitikai úttörő

Bővebben…

EU-s támogatások. Ingyen vannak?

Nincs ingyen ebéd!

(Ikvai-Szabó Imre egykori főpolgármester-helyettes)

Kinek hogy – mondhatjuk a kedves  Ikvai úrnak. Neki ugyanis volt ingyen ebéd. Neki is.  A többieknek nincs, ők fizetnek mások hibáiért is, a rossz hatékonyságért is, amire befolyásuk sincs.

A hatékonyságot – ott ahol befolyásolni tudnák –  továbbra is érdektelenség veszi körül. Folyamatosság van a pazarlásokban (költségtúllépések, kitolódó határidők, halasztások, leállítások, alacsonyabb minőségű kivitelezés stb.), holott ezer helye lenne a fejlesztési pénzeknek. Az élőmunka termelékenységéről formálisan még megemlékeznek, de ott is – egyébként hamis – hivatkozási alapként. Ürügyként a megszorításokra, a visszaszorított fogyasztásra, az alacsony jövedelmekre. A beruházások hatékonysága még formálisan sem jut szerephez a politikai és közgazdasági gondolkodásban, pedig az előző rendszer megroppanását és az a szocialista/szabaddemokrata nyolc év tragikus eladósodását is éppen ennek alacsony színvonala magyarázza.  És nem a „túlfogyasztás”. (Ld.pl. itt és itt és itt).  De mit is jelent ez a gyakorlatban?

Solymár, tábla

Solymár, vasútállomás. 13 nappal a megvalósítási határidő előtt. Sitthalom, konténerek és tábla

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (1. folytatás)

Lenne mivel szembenézni…

Az előző rész óta eltelt egy kis idő, a pártok készülnek az Európai Parlament megválasztására, az országgyűlési képviselőválasztások hullámai már elültek. Kivártam, hogy lássam, vajon megtörténik-e a szembenézés az eredménnyel és az okokkal, és hogy feldolgozzák-e rendesen a választás adatait. Az előbbire nem került sor (inkább félremagyarázásokkal és kifejezetten helytelen következtetésekkel találkozunk), az utóbbira is csak hellyel-közzel. Így tehát van értelme annak, hogy korábbi szándékomnak megfelelően folytassam a témát. Mindenképpen rögzíteni kell a dolgokat, hogy néhány év múlva a valós értékelésnek is legyen esélye.

Ott hagytuk abba, hogy 2014.ben 532 202-vel kevesebben szavaztak a Fideszre, mint 2010-ben. Ez azt is jelenti, hogy a második Orbán-kormány működése több mint félmillió Fidesz szimpatizánsban kelthetett csalódást, talán kiábrándulást. Van egy másik tényező is, erről már volt és még lesz szó, ez pedig az ellenzék szereplése, ami – akármilyen hihetetlen – alulmúlta a kormányát. Nemhogy a megújulás nem következett be, hanem a ziccerhelyzeteket sem tudták kihasználni, a „magas labdákat” sem tudták leütni.

Így a választók kiábrándulása a politikából tovább folytatódott. A jogosultaknak mindössze 61,24 százaléka szavazott. De nemcsak azzal fejezték ki a választók, hogy nem találtak olyan választékot, amiből választani tudnának, hogy csaknem 39 százalékuk eleve távol maradt a szavazástól, hanem azzal is, hogy 64 ezren elmentek és érvénytelen szavazatot adtak le.

Bővebben…

„Devizahitelesek” zavaros „megmentése”

Zavaros vízbe, sose ugorj bele!

(Orosz bölcsesség)

Az elmúlt évben számtalan elemző, tényfeltáró anyagot jelentettem meg a „devizahitelesek” problémájáról és ennek lényegéről, a probléma összetevőiről. Mindezt tényekkel, információkkal, adatokkal támasztottam alá. Az volt a célom, hogy e nagyon fontos kérdés érdemi megoldását elősegítsem, hogy ne részleges és sokak által utált segítségre, hanem az ügyletek tisztességének helyreállítására és a becsapottak kártalanítására kerüljön sor. Ezeket az elemzéseket sokaknak, így a politikai élet több vezetőjének és a sajtó néhány reprezentánsának is elküldtem. Gyurcsány Ferencnek is, aki kissé félreérthette. A szerzőt is és a tartalmat is. (A téma szempontjából 10:55-től érdemes nézni, előtte Orbán Viktort és Csányi Sándort ostorozza, ami most érdektelen.)

Bővebben…

Hírgyártás. Most az MNB-ről

A károkat az ország és az MNB viseli

2013 márciusában letelik a jelenlegi MNB-elnök, Simor András megbízatása. Hogy ki lesz az új elnök, nem tudjuk. De ismét vannak olyan sajtóorgánumok, amelyek nem tájékoztatnak, hanem kitalált híreiket hírként terjesztik. Most például azt, hogy Matolcsy György Huba lehet az MNB új elnöke. Az egyik internetes lap cikksorozatban tartja ébren a kérdést, most jelent meg ennek legújabb darabja. Lehet, hogy nem törődnek az ebből származó károkkal, amelyek  az országot, a lakosságot, a forintot érik.  Következésképpen  a megélhetés  költségeit, terheit növelik. Már jóval előbb, a konkrét jelöléstől függetlenül.  De még az is lehet, hogy ezekkel a kigondolt hírekkel éppen a negatív hatásokat kívánják erősíteni: tehát például a forintot gyengíteni, a megszorításokat erőltetni.  Úgy vannak ugyanis a “hírek” tálalva.

2000-ben is volt hasonló hírgyártás, ami akkor más gazdasági és személyes károkat okozott. Rombolta a közéletet, mert egy kitalált és megcáfolt “hírt” használtak fel lejáratásra, kigúnyolásra és gyűlöletkeltésre. 2000 decemberében vagyunk, dolgoznak Pálffy István (akkor TV2) októberi hírének megvalósításán (januárig távozik posztjáról Szabadi Béla).

Bővebben…

Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok

Si tacuisses, philosophus mansisses! /Ha hallgattál volna, bölcs maradták volna!/ (Latin mondás)

Ott hagytuk abba a “Mennyivel kell csökkenteni az áram és a  földgáz árát” c. cikkben, hogy a 10 százalék lehet, hogy csak 8,4 százalék. Felmerül a kérdés: miért vélik így a Fideszben, amikor a szolgáltatók számára világos, hogy 10 százalékkal kell csökkenteniük az árat.

A magyarázat az lehet, hogy a Fidesz képviselői talán komolyan veszik pl. Szanyi Tibor képviselő (MSZP) aggodalmait, aki szerint egyszer ezt a különbözetet a lakosságnak ki kell fizetnie. Mert – gondolja Szanyi Tibor a kétségkívül bonyolult összefüggéseket leegyszerűsítve – a beszerzési árak növekednek, a tarifák viszont most csökkennek, tehát nő a feszültség. (Persze a beszerzési árak csökkennének, ha nem nyomnák állandóan le a forintot, ha jobb feltételekkel vennénk a gázt Oroszországtól, hiszen az EU szerint 30 százalékkal ár felett vásárolunk stb.) Szanyi viszont úgy látja, hogy ha nem fizeti meg a lakosság, akkor pedig kivonulhatnak a kisebb (?!) energiaszolgáltatók. És nem lesz fejlesztés és felújítás (ami egyébként a szerződéses kötelezettségek ellenére eddig sem folyt megfelelően előre). Mintha bizony nem lenne más megoldás, mintha erről nem tudhatna.

Szanyi Tibor. Si tacuisses...

Szanyi Tibor. Si tacuisses…

Bővebben…

Összefogás és kirekesztés

Össze kellene fogni – mondják, miközben mutyira gondolnak. Mi zárja ki a KÖZÉRDEKŰ összefogást?

Időről időre kampány indul az összefogásért. Mivel az összefogás általában elmarad (hogy MIKOR NEM, arról is írok), ahogy lenni szokott, a magyar nép válik a bírálat tárgyává. Erre ugyan sokszor rászolgál, de most biztosan nem. Megindul a pocskondiázás újabb hulláma: a magyarok soha nem tudtak összefogni! – állítják a médiában, különböző eseteket előadva és minősítve. De miért a magyarokról beszélnek és nem az igazi okról, a magyarországi politikáról és rendszerváltásról, amikor huszonegy éve mindig pártok közötti hatalmi összefogásra, nagykoalícióra gondoltak? És nem valamiféle népfrontra. Kezdődött ez az első szabad választással, amikor az egyértelmű eredmény ellenére nagykoalíciót akartak (a vesztesek). A hatalom mindenekelőtt?

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Bővebben…

Sikerember vagy a nagykoalíció embere? Levél Gráf József miniszterhez (2008. december 2.)

Az egyik nagy magyar paradoxon, amin tapasztalataink alapján naponta megdöbbenhetünk: egyfelől a mezőgazdasági termelés és fogyasztás szomorú állapota, a tárca vezetésének ezzel összhangban levő színvonala és elképzelései, a minden próbálkozás ellenére kipattanó botrányok, az elmaradt és/vagy elhalt vizsgálatok (pl. Mahr András helyettes államtitkár: Mahr-ügy), másfelől a hivatalos „kritikák” közötti kiáltó ellentmondás. E „kritikák” az elnézéstől az áradozásig terjednek.

A miniszterelnök az utóbbit jeleníti meg: az ágazatot nemrég ismét sikerágazatnak, a minisztert pedig a legjobb miniszternek nyilvánította. Az ellenzéki sajtó ezen az értékelésen nem akadt fenn, holott ezek a jelzők élesen szemben állnak mindennapi tapasztalatainkkal, a nem kivételezett termelők, fogyasztók, lakosság sommásan lesújtó véleményével.

Gráf József

Gráf József

Bővebben…