Nincs ingyen ebéd!
(Ikvai-Szabó Imre egykori főpolgármester-helyettes)
Kinek hogy – mondhatjuk a kedves Ikvai úrnak. Neki ugyanis volt ingyen ebéd. Neki is. A többieknek nincs, ők fizetnek mások hibáiért is, a rossz hatékonyságért is, amire befolyásuk sincs.
A hatékonyságot – ott ahol befolyásolni tudnák – továbbra is érdektelenség veszi körül. Folyamatosság van a pazarlásokban (költségtúllépések, kitolódó határidők, halasztások, leállítások, alacsonyabb minőségű kivitelezés stb.), holott ezer helye lenne a fejlesztési pénzeknek. Az élőmunka termelékenységéről formálisan még megemlékeznek, de ott is – egyébként hamis – hivatkozási alapként. Ürügyként a megszorításokra, a visszaszorított fogyasztásra, az alacsony jövedelmekre. A beruházások hatékonysága még formálisan sem jut szerephez a politikai és közgazdasági gondolkodásban, pedig az előző rendszer megroppanását és az a szocialista/szabaddemokrata nyolc év tragikus eladósodását is éppen ennek alacsony színvonala magyarázza. És nem a „túlfogyasztás”. (Ld.pl. itt és itt és itt). De mit is jelent ez a gyakorlatban?
Solymár, vasútállomás. 13 nappal a megvalósítási határidő előtt. Sitthalom, konténerek és tábla
