szabadság címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (20). Önkormányzati választások. Kit és hogyan képvisel az ellenzék?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

KIT KÉPVISEL AZ ELLENZÉK?

2019.  október 13-án ismét választ az ország. Ezúttal az önkormányzati választásokra kerül sor: az ország megválasztja a helyi és a nemzetiségi önkormányzati képviselőket, valamint a polgármestereket, a fővárosban a főpolgármestert. Az önkormányzati választásoknak is nagy a jelentősége az ország szempontjából, különösen a főpolgármester megválasztásának Budapest egyedülálló fontossága miatt. Azt kellene elérni, hogy legalább olyan felkészültségű és kvalitású, a magyar választók érdekében legalább annyira eljáró jelölteket válasszanak meg önkormányzati képviselőknek és polgármestereknek, főpolgármesternek, amilyenek eddig voltak. Nem mintha nem kellene és nem lehetne javítani, sőt sokat javítani az összetételen, de az legalább ne romoljon. A mostani önkormányzati képviselők és polgármesterek ugyanis általában legalább ismerik azt, amit el kell(ene) látniuk. (Vannak persze, mint mindenütt, kivételek: az ellenzékben is. Ilyen a XIII. kerületi polgármester, akinek a tevékenysége mintául szolgálhatna.) De vajon mi várható az ellenzék forszírozott együttes megjelenésétől?

Kálmán Olga műsorvezető is bejelentkezett (facebook.com)

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac? (2. folytatás)

“A magyar gazdaság makroszámai egy sikertörténet lenyomatai!” (Orbán Viktor miniszterelnök)

“Magyarország 2010-2014 között az Európai Unió legsikeresebb gazdasági és pénzügyi konszolidációját és stabilizációját hajtotta végre, és egyben növekedési fordulatot valósított meg!” (Matolcsy György Huba, volt nemzetgazdasági miniszter, jelenleg az MNB elnöke)

Nem feltétlenül szükséges, ahogy ezt  az előző részben is mellőztük, hogy egy több részes cikk minden eleméhez külön mottót tegyünk, ha már egyébként szívesen alkalmazzuk a mottókat. Most mégis két mottót mellékelek, mert választani közöttük nem tudtam és mert így (együtt) különösen jól felhasználhatóak. (A mottók forrása itt és itt található.) Még annak ellenére is jól hasznosíthatóak, hogy a fenti önértékelések egy része sajnálatosan értelmezhetetlen (ld. legsikeresebb stabilizáció és pénzügyi konszolidáció). Az viszont, ami a dicsérő kijelentésekből értelmezhető,  kiáltó ellentétben van az alább bemutatott valósággal, tényekkel, számokkal. Ezek egyúttal a választott ötletek eredménytelenségét és alkalmazásuk folytathatatlanságát is alátámasztják. Most mindenekelőtt a külkereskedelmi kényszert illetően, ami a belső piacot sújtó megszorítások és a külkereskedelmi kényszerből adódó veszteségek miatt gazdasági pangásba vitte a magyar gazdaságot.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy György Huba “növekedési fordulatot” akar látni és láttatni (Fotó: nol.hu)

Bővebben…

Boltok vasárnapi zárva tartása

Általános tanácstalanság: vajon miért akarja a kormány?!

És ráadásul ennyire?!

A kormány annyira akarja a boltok vasárnapi zárva tartását, hogy előkészítetlenül is keresztül erőszakolta a törvényt. A végrehajtási rendeletet viszont  nem volt képes megalkotni, ennek szövege a az „indulás” után még mindig számos ponton bizonytalan. Ennek ellenére a kormány 2015. március 15-ével hatályba léptette a törvényt, aminek megsértésétől egy újabb és rendkívül súlyos szankcióval is el akarják rettenteni a kereskedőket. (A „szokásos” jogkövetkezményeken, pénzbüntetéseken túl, amit egyidejűleg alkalmaznak.) A törvényben, illetőleg a kormányrendeletben foglaltak megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóságnak nincs mérlegelési joga, mindenképpen köteles a vétkes üzletet különböző időtartamokra „ideiglenesen” bezárni.

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

“Pihennek” a bevásárlókocsik. Spar (forrás: pestisracok.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.)

Itt folytatódik a néhány napja a blogban elkezdett cikk, ami 2014. december 12-én, a Leleplező c. könyvújságban jelent meg. Ott egy, itt két részletben; a második egyben a befejező rész.  Tehát a folytatás:

————-

Az alternatíva egyébként akkor is hatalmi kérdés, ha kézenfekvő, miből állna, ha egy-két „húzásból” meg lehet valósítani. Ilyen volt a helyzet pl. 1848-ban, vagy 1956-ban, 1867-ben, amikor könnyen átlátható volt, mit kellene tenni.

Hatalmi kérdés is

De ez így van akkor is, ha az alternatíva szükségessége el van fedve. Ha annyira bonyolult (bonyolulttá, összekuszálttá van téve) a helyzet, hogy az alternatíva szükségessége, de főleg mibenléte nem kézenfekvő. A hatalom alternatívával szembeni zsigeri félelme ugyanis akadályozza a helyzet feltárását, a következtetések levonását és kimondását, közreadását. Az alternatíva lehetőségét is tagadják, amit a kusza helyzet megkönnyít.  2006-ban ezért nem vezetett a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elemi erejű elégedetlenség e kormány bukásához. Hirtelen szembesültek azzal: mit is kellene tenni a régi recept helyett. És persze nem tudták. (Ideológia és alternatíva hiányában álltak meg az utcai események.)

Gyurcsány Ferenc, origo

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. 2006 őszén az utcai tiltakozások alternatíva hiányában nem vezettek a kormány bukásához. (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (1.)

Az alternatíva hatalmi kérdés

Ezúttal utánközlésről van szó. A hosszabb írás a Leleplező c. vaskos (kb. 200 oldalas) országkrónika könyvújság ez évi IV. számában, 2014. december 12-én jelent meg nyomtatott formában. A fenti címmel és a következő alcímmel: “Dr. Szabadi Béla az igazság feltárásának egyre népszerűbb magányos harcosa vall önmagáról.” Persze most sem csak önmagáról, hanem önmagáról is, hiszen a közérdekű vonatkozások továbbra  is meghatározóak. A cikket  most blogomban is közreadom,  itt – praktikus okokból – két részletben. (A fotók és a tördelés ugyan eltér, de a tartalom változatlan.) Az írást fontosnak tartom, célszerű tehát, hogy blogom anyagai között is hozzá lehessen férni. Annál is inkább, mert a jövőben minden bizonnyal gyakran fogok rá hivatkozni. Eddig egyébként kapcsolatom a Leleplezővel fordítva működött, blogom újabb anyagaiból ők vettek át. De térjünk rá a cikkre!

————

Magyarországra találóan mondják: KOMP-ORSZÁG. Folyamatosan úton van, végtelenül elhúzódik az utazás, miközben mások már rég megérkeztek. Egy ilyen, mindeddig befejezetlen, egyesek szerint el sem kezdett utazás a rendszerváltás. A komp-ország vezetése először is azért nem akar normatív viszonyokat, mert az nem érdeke. Legalábbis így érzi. Ehhez képest kevésbé jelentős, hogy nem is tudja, hova is kellene az országnak elérnie. A „komp” ma is körbejár a „folyón”, valahol a két part között. Tabukat döntöget, ahelyett, hogy átérne végre a másik partra. Az egyik part – természetesen képletesen – a kádári viszonyok, a másik a piacgazdaság, a komp-ország kormánya számára homályos tartalmú kapitalizmus. A komp-országban évtizedek óta, mióta a nagy utazás elkezdődött, egy értelemben biztosan nem sok változott. Kádár János alatt, amikor a „komp” ki volt kötve, sokáig nem volt, nem lehetett elismert alternatíva. A „komp” anélkül indult el, hogy az alternatívát legalább végiggondolták volna. Ezzel elkezdődött komp-ország céltalan bolyongása. A körbejárást a feladat bonyolultságával magyarázgatták: még senki nem ment át szerintük erről a partról vissza a másikra. Közben más országok egy történelmi pillanat alatt révbe értek. Persze nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Idõjárás - Befagyott a Balaton

A komp-ország a sajátos magyar úton. Nem köt ki, évtizedek óta bolyong a két part között

Bővebben…

A Nagy Dilemma. Író-olvasó találkozó (2013. december 13.)

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen

(Albert Einstein)

Az író-olvasó találkozó – ahogy a meghívóban jeleztem – az ún. Nagy Dilemma körül folyt. A nagy dilemmát az okozza, hogy ha lenne az, ami hiányzik, ez a működőképes alternatíva, akkor minden reménykeltő és egyszerű lett volna és lenne persze ma is. És sokkal hatékonyabb és boldogabb. Az országnak az az érdeke, hogy ez a fontos „valami”, a működőképes alternatíva, ne hiányozzon. Hogy a hatalom ezt kutassa és kidolgozza. Ennek ellenére még sincs. A hatalmi elitnek ma sem áll szándékában ennek a hiánynak a megszüntetése, az ő érdekei nem ebbe az irányba mutatnak. Olyannyira nem, hogy nemcsak nem mozdítja elő az alternatíva létrejöttét, hanem minden eszközzel küzd az alternatíva gondolata ellen is. Azzal az üzenettel, hogy nincs más megoldás bajainkra, mint a most már folyamatosnak tekinthető megszorítás vagy a nem annak nevezett megszorítás.

Az előadásról és az eszmecseréről több mint egyórás videó (slideshow) készült. A mostani írásos beszámoló tulajdonképpen ennek a videónak a felvezetője. Szükségképpen sem terjedelmében, sem részleteiben, sem hangsúlyaiban, sem logikájában nem tudja azt nyújtani, mint a videó, az élőszóban megtartott előadás és nyomában kialakult eszmecsere. Jelen esetben tehát a videó az alap. Megkerülhetetlennek tűnik  tehát a videó megtekintése.

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok (1. folytatás)

Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája

(Magyar közmondás)

Folytatjuk a másfél hete kezdett témát. A történelmi fehér foltok fennmaradása és újak keletkezése egyaránt utal deformitásokra, manipulációs szándékra, elmaradt rendszerváltásra, „zavartalanul” érvényesített, az ország szempontjából viszont elfogadhatatlan mögöttes érdekekre és szükségképpen hibás helyzetértékelésekre és következtetésekre. Ezekből pedig bőven származnak komoly erkölcsi, de hatalmas anyagi károk is. Elég nyilvánvaló, ha az ország érdekeit nézzük és nem valamilyen kivételezett csoportét, akkor nem a virtuális, konstruált „történelemből”, ahogy ez ma is jellemző, hanem a valóságosból kellene kiindulni. Ehhez persze nyilván friss szemmel és prekoncepció nélkül fel kellene tárni a fehér foltokat. Sok más mellett a történelmi értékelés súlyos zavarai is  az egyik magyarázat arra, miért nem kerülünk ki gondjaink hálójából, miért maradunk le, miért nem tudunk jól tárgyalni nemzetközi partnereinkkel, miért nem érezzük, hogy ennek vitelére alkalmas személyt kellene kinevezni, miért nem vagyunk olyan hatékonyak sem, mint nemrég még hozzánk képest esélytelen szomszédaink. Miért maradt Magyarország kompország (ahogy Ady írta: komp-ország), ami még mindig nem volt képes átérni a „túlpartra”, áttételesen tehát egy új rendszerbe? A szimbolikus átkelés egy túlhaladott rendszerből kezdődött, ami a hosszú „utazáson” viszont már zűrzavaros viszonyokká, rezsimmé vált. Jellemző, hogy Bajnai Gordon nem működőképes és hatékony rendszert, hanem rezsimváltást (?!) akar. Akkor is sajnálatos, ha – mint sokszor máskor – rosszul fejezte volna ki magát.

Bajnai Gordon: rezsimváltást! Rezsimváltást?!

Bajnai Gordon: rezsimváltást! Rezsimváltást?!

Bővebben…

Kell-e csökkenteni az áram és a földgáz árát?

A szabadság a törvényszerűségek ismerete
Immanuel Kant (1724-1804)

Ezzel a mottóval nem először utalok valamely írás  lényegére. Ezt használtam például az Egyetlen lépést sem hatásvizsgálatok nélkül c. nyílt levél előtt is, amit az országgyűlési képviselőkhöz intéztem. Nem véletlenül használom fel ismét e mottót, hiszen a lényeget tekintve most is hasonlóról van szó. Akkor rendezhetjük a problémákat, akkor válhatunk szabaddá a gondoktól, ha ismerjük a helyzetet, felismerjük a törvényszerűségeket, és cselekedeteinket erre építjük.

Voluntarizmussal viszont és ebből szükségképpen adódó félrekezeléssel veszítünk mozgásterünkből, szabadságunkból, miközben a problémát sem oldjuk meg. Ezúttal sem.

Orbán Viktor és Lázár János. Gratuláció a döntéshozónak

Orbán Viktor és Lázár János. Gratuláció a döntéshozónak

Bővebben…

Fordulat és reform? Felgyorsulva a tévúton!

„Magyarország (…) nem hajlandó feladni adópolitikájának azt az irányát, hogy az adóterhelés súlypontja a jövedelmekről egyre inkább a fogyasztásra és a forgalomra kerül át”

(Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatából, MTI, 2012. június 30.)

Kitartunk adópolitikánk mellett az EU-val szemben is! – summázta az EU-csúcsról szóló miniszterelnöki nyilatkozatot az egyik lap. Már ez előtt néhány héttel Matolcsy György Huba miniszter a tranzakciós adót – „formás képzavarral” – „taktikai atomfegyvernek” nevezte. (Ld. A tranzakciós illeték, mint a XXI. század „taktikai atomfegyvere.) Rogán Antal, aki a Gazdasági Bizottság elnöki posztja mellé a frakcióvezetőit is megkapta, nyilván új és megtisztelő posztjára való tekintettel minden közlését, bármiről is legyen szó, nagyjából ezzel kezdi: mint ismeretes, egyre inkább a fogyasztási típusú adók emelésére helyezzük a hangsúlyt. A fogyasztás még fokozottabb megadóztatása lett a „kályha”, ahonnan mindig elindul és ahova visszatér. Nem lehet kétségünk tehát afelől, hogy ezen a (tév)úton – most már „ideológiává”, „filozófiává” is téve – tovább akarnak nyomulni. Sőt az ígéretek szerint most jön a „java”! Továbbra sem ügyelve a már régóta elviselhetetlen következményekre és az alkalmazhatóság határaira, illetve nem kétséges „ésszerűségre”.

Hol a túlfogyasztás? (Katt a képre!)

Hol a túlfogyasztás? (Katt a képre!)

Bővebben…

Malév: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?

Eltalálta szarva közt a tőgyét!

Ezt akkor szokták mondani, ha valaki habozás nélkül a legrosszabb megoldást választja. Ha nem így tenne, Immanuel Kant (filozófus, 1724-1804) szellemében járna el: a szabadság a törvényszerűségek ismerete. Akkor születhet jó döntés, ha az az összefüggések és törvényszerűségek ismeretére épül. Az élőlények közül egyedül az ember képes a törvényszerűségek felismerésére és ennek révén a világ tudatos és hatékony átalakítására. Ennek érdekében tanulják az oktatási intézményekben a döntéselméletet. Mindez azonban nálunk a kormányokat általában hidegen hagyja és sajnos hagyhatja.

Zavaros vízbe sose ugorj bele!

Zavaros vízbe sose ugorj bele!

Bővebben…