sarcolás címkéhez tartozó bejegyzések

Nyugdíjasok (1). Sanda szándékok és egy képtelen politika célkeresztjében

A nyugdíjasok felélik a jövőnket

(A 888. hu véleménycikkének címe)

Mellébeszélés, hangulatkeltés, nyomásgyakorlás, a helyzethez, a szükségletekhez, de a lehetőségekhez viszonyítva is képtelen nyugdíjkorrekciós szabály – ezek mind igen barátságtalan megnyilvánulások a kormány és holdudvara részéről a nyugdíjasok irányában.  A nyugdíjasok sarcolásának újabb szakasza már elindult, és nem ideiglenes jelleggel, hanem a tartós kormányzati nyerészkedésre való berendezkedés szándékával. És ki tudhatja: hol a vége az intézkedéseknek? A hangulatkeltés (a mottó forrását jelentő cikkről részletes információk itt   és itt), illetve a kormány tudakozódása a Nézőpont Intézetnél, meddig menjen el a nyugdíjak korlátozásában, a nyugdíjasok ellehetetlenítésében, a kormányzati nyerészkedés folytatódását sejteti. Pedig az, ami már érzékelhető, az is képtelenség. Nem a nyugdíjasok iránti szimpátiáról vagy ellenszenvről van itt szó, bár a nyugdíjasok elleni durva hangulatkeltést is felhasználják a hatások felmérése helyett és a cél érdekében, hanem a mohóságról és a kormány forrásainak bármi áron való növeléséről.

Matolcsy György15

Matolcsy: újabb ugrás a sötétbe a “bónuszért”. 2011-ben hatásvizsgálatok nélkül és a nyugdíjasok ellenében megváltoztatta a nyugdíjkorrekciós szabályozást

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Még mindig a következményekről

A magyar gazdaság az árfolyamon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Mégis és gond nélkül hirdethetik: sem a kormánynak, sem az MNB-nek nincs árfolyampolitikája és nincs (bevallható) árfolyamcélja

Érthetetlen és elfogadhatatlan az a közömbösség és tulajdonképpeni visszhangtalanság, illetve a lényegi kérdéseket elfedő, a figyelmet azokról elterelő sajátos tematizálás, egymásra mutogatás, ami a forint árfolyamának romlását (valójában rontását) kíséri. Hogy ez az ún. rendszerváltás után nem keltett élénk figyelmet, az talán nem meglepő, de arra azért fel kellett volna figyelni, hogy meglehetősen rendhagyó módon évtizedek óta – ha kisebb megszakításokkal is, de – ezzel kísérleteznek és közben Magyarország Európa perifériájára szorul. És még sem vizsgálják felül az elméletileg is túlélt, eredménytelen gyakorlatokat. Nem elemzik múltbeli szerepüket sem.

A lehetséges következmények és fennálló igen akut veszélyek érdeklődést sem keltenek. A mai ellenzék és holdudvara, „gazdaságkutatói” pl. inkább azzal foglalkoznak, hogy visszavágjanak a 2009-es forintgyengülés Fideszes nyilatkozataiért. Tehát hogy most azt teszi a Fidesz-kormány, amiért annak idején politikusaik és szakértőik a szociálliberális kormányt támadták. Ha akkor le kellett volna mondania a kormánynak, mert az euró árfolyama túllépte a 300 forintot, akkor most miért nem kérik ezt számon saját kormányukon azok, akik ezt írták és mondták? – teszik fel a kérdést. Holott az igazi probléma nem ez, hanem hogy maga a “megoldás” nem megfelelő.

Varga Mihály7

Vargának (is) túl bonyolult a makrogazdaság?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A gyökerek

Zavaros vízben jó halászni?

(Magyar közmondás, ezúttal kérdőjellel)

A mondanivaló jobb taglalása kedvéért más alcímmel folyatódik a forint gyengítéséről szóló cikksorozat. A gyökereket kettős értelemben használom, kiindulópontként és a végrehajtó személyek megjelöléseként: úgy is, mint előzményeket (gyökerek), úgy is, mint az előzmények folytatóit, „továbbfejlesztőit” („gyökerek”). Természetesen továbbra sem tévesztem szem elől a korábbi alcímet: Kinek jó ez? Mármint a forint gyengítése.

Matolcsy György Huba. Gyökerek és "gyökerek"

Matolcsy György Huba. Gyökerek és “gyökerek”

Bővebben…

Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó? (1. folytatás)

Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra?

(Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?)

Marcus Tullius Cicero (Kr. e 106-43)

Évek óta folyik a „devizahitelek” ügyében a hókusz-pókusz, a lényegi kérdések kerülgetése, a tisztázás és a rendezés látszatintézkedésekkel és nyilatkozatokkal való helyettesítése. Magyarán a tehetetlenkedés és/vagy az időhúzás. A bankadó kivetése és összegének folyamatos emelése, most már 600 milliárd forint feletti magasságokba – mint az előző részben (Devizahitelesek.  A rendezés valódi akadálya a bankadó?)  bemutattam – meglehetősen ellehetetleníti a devizahitelesek helyzetének rendezését. Az állam, bár ez kötelessége lenne, ellenérdekeltté válik a rendezésben, ma ugyanis óriási összegek hullanak az ölébe, amelyekről nem akar lemondani. Holott az nem az államot, hanem a nehéz helyzetbe került (juttatott) devizahiteleseket illeti. Valóságos pénzszivattyú működik, de nem egy, hanem egyidejűleg kettő. Az első az ügyfelek rovására ér el jogosulatlan extraprofitot, a másik pedig a bankoktól von el ebből a pénzből a szintén jogosulatlan állam javára. Emiatt több mint kétséges, amit az egy helyben topogás is igazol, hogy az állam, a kormány átfogó rendezést akarna. A lakossági devizahiteleseknél, mert az önkormányzatoknál, a sportegyesületeknél, bizonyos cégkörben stb. ezt már megvalósította. És úgy, hogy mélyen belenyúlt a költségvetésbe.

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Bővebben…

Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (3. folytatás)

Úgy lepereg, mint a falra hányt borsó

(Magyar szólásmondás)

Legutóbb a kéményseprés állítólagos díjcsökkentésénél hagytuk abba a témát, és most is ezzel kezdjük. Csak ezután folytatódik annak tárgyalása, amit korábban már elkezdtünk, nevezetesen, hogy szociálpolitikai kérdés-e a rezsicsökkentés, vagy inkább gazdasági szerepe van. Múltkor ugyanis kényszerűen kis kitérőt kellett tenni, mivel a megismert ellentmondásos fejlemények  szükségessé tették az e téren kialakult, ám kevéssé ismert helyzet mielőbbi bemutatását. Úgy tűnik, ezúttal nem igaz: a díjtétel csökkentése együtt jár a kisebb kiadással…

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést”  előíró rendelet?

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést” előíró rendelet?

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (2. folytatás)

Legalább nem ártani!
(Etikai alapelv)

Bármi áron? És bárkinek a kárára?

Azzal kell kezdenem, hogy bár ne lett volna igazam. Időben felhívtam a figyelmet, hogy az ellenzék három baloldalinak nevezett pártja az IMF-megállapodás bármi áron való megkötésére való felszólításaival oda vezeti a kormányt, ahova az menni akar. És ami még rosszabb, védtelenné teszi az országot és a lakosságot akármilyen megszorítással szemben. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen egyetlen párt sem akarhat rosszat saját népének, de elég könnyű felfogni, hogy ezzel árt. Márpedig ha nem képesek feldolgozni a helyzetet és érdemi kiutat kidolgozni, legalább ne ártsanak.

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Bővebben…

Talpra állítjuk a gazdaságot…

 Zavaros vízbe sose ugorj!    (Népi bölcsesség)

A kérdés, ha átlátható (transzparens), szakszerűbb és kevésbé elfogult világban élnénk, költői lenne. De nem abban élünk, az eredendő zavarosságot tovább fokozza a lényeg szándékos elfedése, a „habverés”, amitől még a felszín sem jól látszik. Az értékelést egyébként is deformálják azok a szélsőséges elfogultságok, amelyek a nagyon megosztott társadalmat általában jellemzik. És a reálgazdasági ismeretek „ehhez illeszkedő” sajnálatos leértékelődése, valamint az „olcsó” panelek kényelme. Pedig helyzetfeltárásra, a problémákkal való szembenézésre és új szemléletre van szükség, hogy kikerüljünk több évtizedes gondjaink szorításából. Minderről az utóbbi hónapokban nem egyszer írtam honlapomon, könyvem jelent meg, cikkek az országos sajtóban. Most tehát nem a részletekre, hanem néhány fontos összefüggésre összpontosítanék.

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Bővebben…