sajtó címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (2). Rendszer vagy rezsim?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy rezsim maga a zavarosság!

A címben – az alábbiak is bizonyára igazolják – a közhittel ellentétben NEM költői kérdést tettem fel: “Rendszer vagy rezsim?” Két okból sem. Egyfelől a zavaros és ellentmondásos viszonyok alapján aligha lenne szabad erre a kérdésre alapos megfontolás és hosszas elgondolkodás, a tapasztalatok megvizsgálása nélkül válaszolni. Másfelől a szokásos válasz használhatatlansága is óvatosságra int. Láthatóan semmit nem érünk azzal, ha a rendszerváltás megtörténte mellett kardoskodunk, hiszen továbbra is érthetetlen marad számunkra sok minden. Nem tudunk válaszolni például arra, miért ennyire átláthatatlanok a dolgok. Arra sem, miért működik így (ilyen kontraproduktívan) nálunk a gazdaság, a társadalom, a politika, a sajtó, az egészségügy, az állam, az igazságszolgáltatás, mondhatni akármi. Míg, ha megbarátkozunk a gondolattal, ami tapasztalatainkkal is egybevághat, tehát, hogy nem történt meg a rendszerváltás, hanem valami más lépett az előző rendszer helyébe, sok mindent meg fogunk érteni. Ami aztán magától értetődően segíthet az évtizedek óta elmaradt kibontakozásban.

A rendszerváltás forgatókönyve. Ötödik kötet. De hol a rendszerváltás és hol a forgatókönyv?

Bővebben…

Politikai helyzetkép (1). Felvezető. A “zavaros víz”

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel a választások előtt különösen érdekes lehet, milyenek az erőviszonyok a politikában és mit hozhat a jövő. Ebben is viszonylag nehéz eligazodni, hiszen a politikai pártokat és a hivatásos politizálást is egyaránt jellemzi a nagy mértékű változatlanság és az egyidejűleg tapasztalható sokféle valóságos és látszólagos átalakulás. És a zavaros helyzetek, meg az azokba  való beleugrások.

Írásaimat szokás szerint mottó vezeti be. Ritkán fordul elő az, most viszont igen, amikor egyszerre két mottót használok. Ezúttal ráadásul a két mottó szó szerint ugyanannak a fogalomnak, a zavaros víznek az eltérő megközelítései. Azt mondják el, tulajdonképpen abba kezdenek bele, amit én igyekeztem továbbvinni, mit lehet és mit nem szabad tenni – persze átvitt értelemben – a „zavaros vízzel”, tehát a zavaros helyzettel. Szerepük – mint látni fogjuk – most ennél is lényegesebb: a két mottó által leírt helyzetekkel és „gyakorlatokkal” a cikksorozatban, ahogy az életben is, lépten-nyomon találkozni fogunk. Nem is gondoltuk volna, mennyire gyakoriak, sőt meghatározóak. Nem véletlen tehát az sem, hogy a korábbiaktól eltérően most minden folytatás előtt ugyanezeket  a mottókat fogják olvasni.

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Bővebben…

Vasárnapi boltzár. Mibe kerül nekünk ez a kormányzás? (2)

Vasárnapi boltzár: hol a gazdasági kormányzás?

Mibe kerül nekünk ez a kormányzás? Ezt a kérdést folyamatosan feltehetjük, én fel is szoktam tenni. Amikor a Malév megszüntetésének átgondolatlanságáról és azokról a károkról írtam, amelyek nem érdekelték a kormányt az anyag címe is nagyrészt ez volt. (Malév: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?  ) Most a vasárnapi boltzár feloldásával kapcsolatban érdemes ismét az ötletelésen alapuló erőszakos intézkedés áráról beszélni, hiszen erről a kormány most sem akar hallani, sőt úgy tesz, mintha ilyenről nem hallott volna. Ahogy a kötelező hatásvizsgálatokról sem hallott és a jelek szerint az ellenzék sem. Vagy a sajtóval együtt (ld. pl. Kálmán Olga és a többiek) nem értik, ennek lényegét. Most a vasárnapi boltzár feloldása kapcsán újra a bejegyzés címében teszem fel a kérdést: mibe kerül nekünk ez a kormányzás?

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

Kevés a kapacitás, de a hét egy napján tétlenül hever(t)

Bővebben…

A Nézőpont Intézet nem publikus (VIP) jelentése. Mit bizonyít?

A Nézőpont Intézet egy pillanatra kilépett a szürkeségből

Az a legnagyobb baj, hogy az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!
(Rákosi Mátyás)

Az egyik internetes portál „birtokába került”(?!) a Nézőpont Intézet nem publikus közvéleménykutatásáról szóló VIP-jelentés. A megrendelői kör számára készült ún. VIP-jelentéseket a megrendelői körnek szokták megküldeni, azt legfeljebb részben teszik nyilvánossá. Ez szerintem könnyen megérthető, hiszen ezeket a kutatásokat a megrendelőktől kapott pénzekből finanszírozzák és ezek a munkák adják többnyire a nyereséget is. A Nézőpont Intézet végül is nagy figyelmet keltett februári jelentését a kormányzat rendelte meg, a vizsgálat irányait nyilván a kormányzat határozta meg. (Más aligha lett volna képes – ez most nem dicséret! – ilyen „csokrot” összeállítani.) A kész anyaggal ezúttal is a megrendelő rendelkezett. Eddig tehát semmi rendkívüli nincs abban, ami februárban történt, ez még nem hír. Hír, sőt állítólagos szenzáció úgy lett belőle, hogy a történetet titokzatosnak tüntették fel, és telerakták szubjektív, bizonyíthatatlan és a gyakorlattól eltérő részletekkel, spekulációkkal. A „kikerülés” pedig látnivalóan nem volt ellenére a kormánynak, olyannyira nem, hogy kiszivárogtatásra gondolhatunkEgy másik nyertes a Nézőpont Intézet rengeteget szereplő robotosa, a cég vezérigazgatója, Mráz Ágoston Sámuel, akit eddig szürkeség és unalom lengett körül. Maga is meglepődhetett, hogy – ha másoknak köszönhetően is, de – szakmai izgalmat volt képes kelteni.

Mráz Ágoston Sámuel

Mráz Ágoston Sámuel vezérigazgató: végre szakmai izgalmat keltett

Bővebben…

Akié (virtuálisan) a múlt, azé a jövő?

 Hát, ez egy ee-g-éé-sz-ee-n kivételes vállalkozás, hogy a ciklus közepére egy párt  lényegében kormányprogram mélységű javaslatsorral (…), programmal áll elő (…), ilyennek nincs előzménye.

(Gyurcsány Ferenc értékelése a saját „programjáról”. ATV, 2016. február 1.)

2015–2016-ban több olyan évforduló is van, aminél jelentőségük miatt el kellene időznünk. 2015-ben lett 20 éves a Bokros csomag, aminek szükségességéről és valós következményeiről még mindig sok a félreértés. 2015-ben volt 20 éve annak is, hogy meghirdette a Kisgazdapárt az alternatív gazdaságpolitikát, ami már kidolgozása és elemeinek bemutatása alatt a párt látványos előretörésének motorjává vált. 1995-ben a Kisgazdapárt lett az ország legnépszerűbb pártja. Éppen 20 éve, 1996 elején az előretörés tendenciája még folytatódott.  2016-ban több kevésbé pozitív eseménynek is kerek évfordulója lesz; közülük a jelen témához kapcsolódó őszödi beszédet hozom most szóba.

Gyurcsány és Bajnai

Gyurcsány és Bajnai. Túlfogyasztott a lakosság… Tényleg?!

Bővebben…

PAÁ nyílt levele Orbán Viktorhoz: illegális migráns ügyben

Rossz és káros a kormány politikája az illegális migránsok kérdésében.

Kikérjük magunknak ezt a “politikát”!

Az alábbiakban a Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagjának, Péteri Attila Árpádnak a nyílt levelét tesszük közzé, amit Magyarország miniszterelnökéhez intézett illegális migráns ügyben. Úgy érezzük, hangot kell adni annak, hogy a kormánnyal rokonszenvezők között is megütközést kelt, amit a kormány tesz és amit nem tesz az illegális migráció kezeléseként. E hozzáállás súlyosan sérti a magyar nép elemi érdekeit,  fennmaradását is veszélyeztetve. Bár a levélben erről nincs szó, most ismét – ahogy a blogon már többször megtettük –  felhívjuk a figyelmet arra,  egészen elképesztő, hogy a kormány minden terv, elképzelés nélkül sodródik az eseményekkel. Ez ügyben is ötletel. Elképesztő, hogy munkarendje és programjai alapján tulajdonképpen nyári szabadságra ment, a parlament pedig formálisan sem működött. Ilyen időkben, amikor az illegális migráns ügy ekkora súlyú probléma lett! A kormány az elmúlt hetekben legfontosabb feladatát, az illegális migráns tömeg feltartóztatását és annak kommunikálását nagyrészt a sajtóra bízta. Így a magyar nép a migránsok mellett a provokatív és agresszív, a valósággal köszönő viszonyban nem levő és a magyarokat froclizó “sajtó állásfoglalásokat” is kénytelen volt elszenvedni. (Ld. pl. TV2 Mokka, Kárász Antallal)

És most következzék Péteri Attila Árpád nyílt levele, aminek kitételeit és jelzőit a felháborodásra okot adó helyzet és teljesítmény alapján nyilván megérthetjük:

Péteri Attila Árpád2

Péteri Attila Árpád sokak véleményét fejezi ki

Bővebben…

Az illegális migráció és a belpolitika/külpolitika. Nemzeti és parciális érdekek

Ugyanabból a szájból fújnak hideget-meleget

Blogomon és könyveimben többször is foglalkoztam a programok nélkülözhetetlen szerepével. Most ismét elő kell vennem ezt a témát: ezúttal a már népvándorlás méreteit öltő illegális migráció apropójából. Vajon a programhiánynak mi a szerepe a lassú reagálásban és a kerítésépítés utáni kiúttalanságban, tanácstalanságban?

Bokros Lajos, a forint csúszó leértékelője nem felejti el a kormánynak a leértékelést...

Bokros Lajos (MoMa) szerint most nem kell program…

Bővebben…

Hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Tisztességesebb lett a magatartás?

A bankok hőse

Február elsején hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Azóta nem sok idő telt el, jogos-e a címben feltett kérdés? Nos, a mohóság akkora, hogy már kiderült, ahogy az egyébként várható is volt, a törvénytől természetesen semmi nem változott.

A „devizahitelesek” megmentéséről és a sajtóban való interpretálásáról a “legendás” jereváni rádió egyik híre jut eszembe. Betelefonál egy hallgató: Igaz-e, hogy a főtéren almát osztogatnak? A jereváni rádió válasza: A hír igaz, csak.. Csak nem a főtéren, hanem a főpályaudvaron, nem almát, hanem benzint, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Felhasználva a kínálkozó párhuzamot: a „devizahitelesek” megmentéséről szó nincs, sajnos kártalanításukra sem került sor. Rendezésről sincs szó, a fosztogatás lezárásáról sincs, tény viszont – ahogy erről meggyőződhettünk – annak további folytatása. Akkor is, ha már hetek óta és még hetekig magasztalják egyes televíziókban a „devizahitelesek megmentését”. Akkor is, ha életbe lépett a fair bankokról szóló törvény, amitől állítólag a tisztességtelen magatartás megszüntetését várnák. Nyilván hősiességről sincs szó, lehetne és kellene viszont, hogy szó legyen kötelező kormányzati feladatok el nem látásáról (elszabotálásáról?). Kötelességszegésről és annak befejezéséről. És sajnos hőse sincs ennek a szomorú kormányzati történetnek.

Matolcsy elégedett

Matolcsy György Huba is elégedett. 136 milliárd forint “haszon” a “devizahiteleseken”

Bővebben…

Ki védi meg a kormányt?

A kezemet figyeld, mert csalok!

(Rodolfo)

A kormány egyes minisztériumok vidékre költöztetésével belefogott újabb nagyon értelmetlen, felesleges, kerülendő, és igen költséges ötletének rapid keresztülvitelébe. Bármennyire is értelmetlen az ország szempontjából a biztosan roppant költséges ötlet, akármennyi pénz egyszeri, illetve tartós elpocsékolásáról legyen is szó, bármennyire is rontja a költöztetés a szóban forgó minisztériumok és a kormány működésének amúgy sem magas hatékonyságát (tartósan is), a kormány és az uralkodó elit egyes reprezentánsai számára nyilván „nem elhanyagolható” előnyökkel jár. Ezzel viszont ismét szembekerül az ország és a kormány érdeke, ami elfogadhatatlan. Nem működik a kormányon belül a szakmai kontroll, ami miatt sokkal rosszabbul teljesít a kormány és az ország, mint lehetne. Erre levélben már egy éve felhívtam a miniszterelnök figyelmét.

fvm2

Az agrártárca épülete 140 éve. Megszerzése a költöztetés egyik oka? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (1. folytatás)

Lenne mivel szembenézni…

Az előző rész óta eltelt egy kis idő, a pártok készülnek az Európai Parlament megválasztására, az országgyűlési képviselőválasztások hullámai már elültek. Kivártam, hogy lássam, vajon megtörténik-e a szembenézés az eredménnyel és az okokkal, és hogy feldolgozzák-e rendesen a választás adatait. Az előbbire nem került sor (inkább félremagyarázásokkal és kifejezetten helytelen következtetésekkel találkozunk), az utóbbira is csak hellyel-közzel. Így tehát van értelme annak, hogy korábbi szándékomnak megfelelően folytassam a témát. Mindenképpen rögzíteni kell a dolgokat, hogy néhány év múlva a valós értékelésnek is legyen esélye.

Ott hagytuk abba, hogy 2014.ben 532 202-vel kevesebben szavaztak a Fideszre, mint 2010-ben. Ez azt is jelenti, hogy a második Orbán-kormány működése több mint félmillió Fidesz szimpatizánsban kelthetett csalódást, talán kiábrándulást. Van egy másik tényező is, erről már volt és még lesz szó, ez pedig az ellenzék szereplése, ami – akármilyen hihetetlen – alulmúlta a kormányát. Nemhogy a megújulás nem következett be, hanem a ziccerhelyzeteket sem tudták kihasználni, a „magas labdákat” sem tudták leütni.

Így a választók kiábrándulása a politikából tovább folytatódott. A jogosultaknak mindössze 61,24 százaléka szavazott. De nemcsak azzal fejezték ki a választók, hogy nem találtak olyan választékot, amiből választani tudnának, hogy csaknem 39 százalékuk eleve távol maradt a szavazástól, hanem azzal is, hogy 64 ezren elmentek és érvénytelen szavazatot adtak le.

Bővebben…