OTP címkéhez tartozó bejegyzések

Az egyszemélyes stratégiai döntések (1. folytatás)

Zavaros vízbe sose ugorj bele! (Orosz bölcsesség)

És mást se lökjél bele! (Magyar kiegészítés)

Hogy miért ne ugorj zavaros vízbe? Mert nem tudni, mi van benne és alatta! Lehet, hogy sekély a víz és kitöröd a nyakad. Lehet, hogy rozsdás és éles vasak vannak az alján. Lehet, hogy ragadozók várnak rád. Lehet, hogy szennyezett. Súlyos következményei lehetnek annak is, ha valaki zavaros szituációba ugrik bele. Ha gordiuszi csomóként fogja fel az összefüggéseket és átvágja azokat, valójában nem törődik velük. Ha valaki mégis ilyenbe ugrik, azt szokták mondani: magára vessen. Még akkor is, ha később változnak a körülmények. (Ld. devizahitelesek.)

De mi van akkor, ha mondjuk a  “Kedves Vezető” nem maga ugrik, hanem – akarva, akaratlanul – az embereket, az állampolgárokat löki bele a “zavaros vízbe”? Ha a döntés ötlete az övé, de nem az övé a következmény, a felelősség, a most és majdan fizetendő  teljes ára ennek. Ahogy ez nálunk korszakokon keresztül lenni szokott: jönnek a sarcok és a megszorítások és más következmények. Akkor is igaz ez a bölcsesség?

Putyin és Orbán. Merre invitálják?

Putyin és Orbán. Merre invitálják?

Bővebben…

Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (1.folytatás)

„…ezen a konkrét ügyön kívül még 4 – 5 más ügy is fut egyébként, amiben a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve”

(Orbán Viktor miniszterelnök,  Kossuth Rádió)

Az előző részben (kattintson a linkre!) a MOL vezetőinek bebetonozottságát kezdtük körbe járni. Ez a bebetonozottság biztosan nem örök életű, még ha annak tűnhet is. Nyilván addig marad fenn, amíg az aktuális kormány(fő) ezt maga is akarja és nem kezdeményezi a vonatkozó törvény megváltoztatását. Enélkül a bebetonozottság persze fennmarad. A Lex MOL megváltoztatását a mai kormány(fő) eddig nem tartotta szükségesnek, sőt a vezetőket még a Lex Molnál is erősebben védi. (Ld. horvát kikérés.) Mosolyszünetek előfordultak ugyan a  mostani, de az előző kormányfők és az említett urak között, de ezeken eddig mindig túljutottak.

Hernádi, Csányi, Orbán. A  viszony ma már még bensőségesebb

Hernádi, Csányi, Orbán. A viszony ma már még bensőségesebb

Bővebben…

Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó? (1. folytatás)

Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra?

(Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?)

Marcus Tullius Cicero (Kr. e 106-43)

Évek óta folyik a „devizahitelek” ügyében a hókusz-pókusz, a lényegi kérdések kerülgetése, a tisztázás és a rendezés látszatintézkedésekkel és nyilatkozatokkal való helyettesítése. Magyarán a tehetetlenkedés és/vagy az időhúzás. A bankadó kivetése és összegének folyamatos emelése, most már 600 milliárd forint feletti magasságokba – mint az előző részben (Devizahitelesek.  A rendezés valódi akadálya a bankadó?)  bemutattam – meglehetősen ellehetetleníti a devizahitelesek helyzetének rendezését. Az állam, bár ez kötelessége lenne, ellenérdekeltté válik a rendezésben, ma ugyanis óriási összegek hullanak az ölébe, amelyekről nem akar lemondani. Holott az nem az államot, hanem a nehéz helyzetbe került (juttatott) devizahiteleseket illeti. Valóságos pénzszivattyú működik, de nem egy, hanem egyidejűleg kettő. Az első az ügyfelek rovására ér el jogosulatlan extraprofitot, a másik pedig a bankoktól von el ebből a pénzből a szintén jogosulatlan állam javára. Emiatt több mint kétséges, amit az egy helyben topogás is igazol, hogy az állam, a kormány átfogó rendezést akarna. A lakossági devizahiteleseknél, mert az önkormányzatoknál, a sportegyesületeknél, bizonyos cégkörben stb. ezt már megvalósította. És úgy, hogy mélyen belenyúlt a költségvetésbe.

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Bővebben…

Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot?

Mint csepp a tengerben…

A horvátok három hónapja megunták a kitérő manővereket és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki Hernádi Zsolt, a MOL Nyrt. elnök-vezérigazgatója ellen, elfogása esetére elrendelték előzetes letartóztatását. Az elfogatóparancs néhány napos huzavona után 2013. október 7-én a Fővárosi Törvényszék elé került, ami megtagadta Hernádi Zsolt kiadatását. (Nem adjuk ki Hernádit!)  Ezzel Hernádi Zsolt és a kormány ugyan időt nyert, de az ügy nyilván nem jutott nyugvópontra. Annyiban sem, hogy az elfogatóparancs érvénytelenségét a magyar bíróság értelemszerűen csak Magyarország területére mondhatta ki. Változatlanul fennáll a kérdés: vajon mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot?

Hernádi és Csányi. A MOL elnöke és alelnöke

Hernádi és Csányi. A MOL elnöke és alelnöke

Bővebben…

Devizahitelesek. A „nagy ugrás” előtt

Hic Rhodus, hic salta!

(Latin közmondás)

A kérdéskörrel évek óta foglalkozom, számos ehhez kapcsolódó írásom és videóm fent van a blogomon. Körüljártam, mi lehet a megoldás. Hosszú ideje igyekszem megfejteni a kormány (és az ellenzék) devizahitelesekkel kapcsolatos látszólag értelmetlen politikáját, a kommunikáció érthetetlennek látszó megnyilvánulásait, a bankok preferálását a bajba jutott (juttatott) devizahitelesekkel szemben és ezek motívumait. Eközben fokozatosan és folyamatosan sok tényt és összefüggést feltártam és feltárok, a kormány helyett, hiszen ezeknek a kérdéseknek a tisztázása és megoldása mindenekelőtt a kormány és apparátusa, szakértői, holdudvara feladata lenne. Csakhogy – bár kötelességük lenne – mélyebben nem szívesen foglalkoznak a kérdésekkel. A „nagy ugrás” elmaradása vagy elhalasztása ezt újfent igazolja.

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Bővebben…

Tényleg mi is lett a beléptető rendszerekkel?

Falra hányt borsó?

Deutsch és Csányi vitája sem hozott tisztább képet. Ugyan évekkel, 12 évvel a beszerzés után, de legalább  érintették a beléptető rendszerek sorsát,  továbbra sem ismerjük viszont sem a teljes igazságot, sem a beszerzett eszközök végső állapotát. Nem tudjuk, egyáltalán alkalmasak voltak-e arra, amire vették, tehát a renitens nézők kiszűrésére? Vagy a vásárlók azonosítására eleve alkalmatlanok voltak?  Nem világos, miért vásárolták meg a stadionfejlesztések előtt előre a beléptető rendszereket? Drágán vásároltak-e? Azt sem tudjuk: végül is mi lett velük? Még mindig raktárban lennének, noha 13 év alatt erkölcsileg teljesen amortizálódtak? Vagy már kidobták őket? Vagy ezt-azt alkatrészként „elsóztak” a kb. ötmilliárdos „cuccból?” Arról sincs hír: ez a raktárba helyezés rendben van-e, megfelel-e a vagyongazdálkodás követelményeinek?  És még egy sor (KÖLTŐI) kérdést fel kellene tenni. El lehet-e egyszerűen „felejteni” súlyos kérdéseket és következményeket, mintha azok nem is lettek volna? Majd előhúzni azokat, leegyszerűsítve, jópofizva?

Deutsch Tamás az Egyenes beszédben

Deutsch Tamás az Egyenes beszédben

Bővebben…

Szalai Annamáriának. Második levél

Szalai Annamária

elnöknő
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság

Tisztelt Elnöknő! Kedves Annamária!

Az Ön által irányított és felügyelt területtel kapcsolatban fordultam Elnök asszonyhoz egy hónappal ezelőtt. Személyes ügyben, ami egyben közérdekű is, mivel sajnos alapos tapasztalatokra tettem szert a távközlési monopóliumok működéséről, sőt az egyik cégnél (UPC S. a. r. l.) egészen kirívó visszásságokról.

1.) E vállalatnál a jogszabályokra fittyet hánynak: jogosulatlan kiadásokat számláznak, jogtalan kikapcsolással fegyelmeznek, a szolgáltatás megvonásával zsarolnak, letéti díjat lopnak el, az ügyfelek telefonköltségén reklámozzák és „oktatják” ügyfeleiket. Saját hibáikból kiszámlázott összegekre kamatot is felszámítanak.

Szalai Annamária. Ki védi meg az ügyfelek jogait?

Szalai Annamária. Ki védi meg az ügyfelek jogait?

Bővebben…

Szalai Annamária elnöknőnek. Első levél

Szalai Annamária
elnöknő
Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság
Budapest

Tisztelt Elnöknő! Kedves Annamária!

Gratulálok kinevezéséhez, bár nem titkolom, meglepetéssel értesültem arról, hogy a távközlés technikai és szolgáltatási kérdései is Annamáriához tartoznak. Itt is rendkívül sok lenne a megoldandó feladat, ami szerintem ilyen irányú ismereteket és képzettséget, előéletet tételezne fel. (Persze, ha a gondokat valóban meg akarják oldani.) Úgy látom, hogy e kérdésekre nincs is kinevezett vezető, helyettese is egy pénzügyes (OTP stb.), ami egészen meghökkentő.

Szalai Annamária. Hatóság mit tesz a fogyasztók kiszolgáltatottsága ellen?

Szalai Annamária. Hatóság mit tesz a fogyasztók kiszolgáltatottsága ellen?

Bővebben…

Talpra állítjuk a gazdaságot…

 Zavaros vízbe sose ugorj!    (Népi bölcsesség)

A kérdés, ha átlátható (transzparens), szakszerűbb és kevésbé elfogult világban élnénk, költői lenne. De nem abban élünk, az eredendő zavarosságot tovább fokozza a lényeg szándékos elfedése, a „habverés”, amitől még a felszín sem jól látszik. Az értékelést egyébként is deformálják azok a szélsőséges elfogultságok, amelyek a nagyon megosztott társadalmat általában jellemzik. És a reálgazdasági ismeretek „ehhez illeszkedő” sajnálatos leértékelődése, valamint az „olcsó” panelek kényelme. Pedig helyzetfeltárásra, a problémákkal való szembenézésre és új szemléletre van szükség, hogy kikerüljünk több évtizedes gondjaink szorításából. Minderről az utóbbi hónapokban nem egyszer írtam honlapomon, könyvem jelent meg, cikkek az országos sajtóban. Most tehát nem a részletekre, hanem néhány fontos összefüggésre összpontosítanék.

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Bővebben…

Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció “közkívánatra”?! (2.)

Az előző cikket a BOM-mal zártuk és innen folytatjuk.

Elgondolkodtató, hogy azok a politikusok, akik nem szeretnek válaszolni és általában nem is válaszolnak, valósággal áradoztak az ötlet láttán. Nyilván azért is, mert szerepüket biztosítva láthatták az ajánlatból. Így nem érdekelte őket az sem, hogy válaszaikat a BOM honlapján szedett-vedett formában, ferdén lefotózva, a margót levágva, néha olvashatatlanul olvashatták.

Szalay-Berzeviczy Attila (jobbról) és Csányi Sándor

Szalay-Berzeviczy Attila (jobbról) és Csányi Sándor

Bővebben…