őszödi beszéd címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (25). Elvesztegetett lehetőségek (első világháború)

Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy könyvével fejeztem be a cikksorozat előző részét, és most azzal folytatom. Az elvesztegetett lehetőségek c. kötet sok fontos eseményt tárgyal, ezek közül eddig a breszt-litovszki tárgyalások bemutatásánál támaszkodtam – többek között, sokszor más forrásokkal együtt, azokkal kiegészítve – a könyvre. Megállapításai most sem kizárólagos forrásként szerepelnek, nem egyszer csak egyfajta ürügyként valaminek a kifejtésére.  Az elvesztegetett lehetőségek egyébként nagyrészt arról szól, hogyan lehetett volna mégis megnyerni az első világháborút, vagy legalább elérni a tisztességes békét, amihez persze komoly, erős ellenfélnek kellett volna maradni. És ezzel elkerülni e háború lezárásának máig ható tragikus, deformáló, mérhetetlen szenvedést hozó következményeit. Hadd tegyem hozzá, hogy ha az ésszerűség és nem az elvakult bosszú és az elvakult jutalmazás vezérli a győztes antantot, akkor is javultak volna az esélyei annak, hogy valódi béke helyett ne egy 20 évre szóló fegyverszünet – ahogy Fosch tábornok minősítette (ld. alább!) –  szülessen.

1918: a németek aláírják a fegyverszünetet Fosch marshall előtt. (Képeslap, Wikivand)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (9). Az előzetes választási esélyek

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

 A következő folytatásban térek rá a már mögöttünk álló országgyűlési választás értékelésére.  A választással és annak kimenetelével kapcsolatban is sok kérdést vetnek fel, illetve vetődik fel. Olyan is, ami nem lehetne kérdés. Ezért is foglalkozom most még – bár már túl vagyunk a választáson – az előzetes esélyekkel, hiszen innen kiindulva könnyebben eligazodhatunk a zavaros helyzetben. Tapasztalhattuk például, milyen sokakat meglepett, sőt állítólag sokkolt a Fidesz-KDNP győzelme, hát még az ismét kétharmados eredmény.

Juncker, az EB elnöke és Soros nagyvállalkozó rendszeresen egyeztetnek (Fotó: 24.hu)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (3). A rezsimek jellegzetességei

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Magyarországon nem történt meg a rendszerváltás, ami – mint az előző részekben is láthattuk – nem feltételezés, hanem bizonyosság.  Az előző rendszer helyett újabb rendszer NEM jött létre. Új rendszer helyett “speciális igényekre”  épülő rezsimekről beszélhetünk. De ez persze nem jelenti, hogy  ne találkozhatnánk időnként bizonyos rendszerelemekkel. Annak ellenére, hogy a  zavarosság és az ehhez nem illeszkedő oktondiság tekintendő általánosnak. (Ld. a fenti mottókat!)

Elvétve lehetnek rendszerelemek. De milyenek!?

Nálunk azonban ami hiányzik, az maga a rendszer. Ezen nem sokat változtat, ha itt-ott találkozhatunk ilyen-olyan rendszerelemekkel. Ezek azonban ritkán terjednek ki a gazdaság vagy a társadalom egészére (pedig ez lenne a lényeg), inkább azon belül, egy-egy – többnyire kisebb – részterületen lehetnek és/vagy inkább utólag, belemagyarázás, megideologizálás útján „jönnek létre”. Ráadásul a mindennapi gyakorlat szempontjából nagyrészt kontraproduktívak.

Lentner Csaba: “Az újjászevezett Magyar Állam közpénzügyi gyakorlatát tudományos rendszertanba foglaltam”. Utólag.

Bővebben…

Akié (virtuálisan) a múlt, azé a jövő?

 Hát, ez egy ee-g-éé-sz-ee-n kivételes vállalkozás, hogy a ciklus közepére egy párt  lényegében kormányprogram mélységű javaslatsorral (…), programmal áll elő (…), ilyennek nincs előzménye.

(Gyurcsány Ferenc értékelése a saját „programjáról”. ATV, 2016. február 1.)

2015–2016-ban több olyan évforduló is van, aminél jelentőségük miatt el kellene időznünk. 2015-ben lett 20 éves a Bokros csomag, aminek szükségességéről és valós következményeiről még mindig sok a félreértés. 2015-ben volt 20 éve annak is, hogy meghirdette a Kisgazdapárt az alternatív gazdaságpolitikát, ami már kidolgozása és elemeinek bemutatása alatt a párt látványos előretörésének motorjává vált. 1995-ben a Kisgazdapárt lett az ország legnépszerűbb pártja. Éppen 20 éve, 1996 elején az előretörés tendenciája még folytatódott.  2016-ban több kevésbé pozitív eseménynek is kerek évfordulója lesz; közülük a jelen témához kapcsolódó őszödi beszédet hozom most szóba.

Gyurcsány és Bajnai

Gyurcsány és Bajnai. Túlfogyasztott a lakosság… Tényleg?!

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (3. folytatás)

Rezsicsökkentés helyett az alapvető élelmiszerek áfakulcsának mérséklése. Brüsszelből és Brüsszellel

(Szanyi Tibor „ütős” választási „ígérete”)

Mielőtt folytatom az előző részben megkezdett gondolatot és rátérek a mottóra, magyarázattal tartozom, miért most kerül  sor a folytatásra, miért vártam ezzel az EP-választások lezajlásáig. Erről röviden annyit, hogy nem akartam olyan színben feltűnni, mintha az objektivitásommal baj lenne. Jóval az EP-választások előtt felismertem, hogy az országgyűlési választásokhoz képest az eredményeket tekintve egy pártnál van nagyobb lehetőség az erőviszonyok megváltoztatására, a szocialistáknál. Előbb azt gondoltam, hogy pozitív irányban. Ráadásul úgy, hogy ehhez tartalmilag nem kellett volna nagyon megújulni. Kicsit azonban igen: legalább fel kellett volna ismerni a lehetőségeket és a párt érdekeit.  Az EP-választások sajátosságai miatt most elég lett volna a párt stabil szimpatizánsainak az eredményes mozgósítása. Egy jó kampánnyal, vonzó és reális ígéretekkel és egy jó listavezetővel. Az EP-választáson ugyanis jóval alacsonyabb szokott lenni a részvétel. Az, aki tehát jobban mozgósít, az előnyhöz jut. Más kérdés, hogy az országnak ez nem sokat jelent, hiszen a jobb szereplés azt a látszatot kelti, mintha a teljesítménnyel minden rendben lenne. Pedig hát – legyünk őszinték – dehogy!

Szanyi Tibor és Gurmai Zita

Szanyi Tibor listavezető bejutott, Gurmai Zita nem. Elpuskázott lehetőség a javításra

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez? (1. folytatás)

Vak vezet világtalant

(Magyar szólásmondás)

Az előző részben láttuk, hogy a forint árfolyama az utóbbi években nemcsak időnként romlik, ahogy a kormány és holdudvara ezt megpróbálja kommunikálni, hanem tendenciaszerűen veszít értékéből. Az euró árfolyamának korábban bemutatott alakulása (1. sz. ábra) ezt jól példázza, a változások trendje lineárisan és elég meredeken emelkedik. A magyar gazdaság, az adósságok és az elszámolások szempontjából az eurón kívül még két különösen fontos valuta van: az amerikai dollár és a svájci frank.  Itt is tendenciaszerű a forint gyengülése, sőt a trend – mint alább az olvasó láthatja – még meredekebben emelkedik.

Ezzel Magyarország azon ritka kivételek közé került, ahol tartósan megfordult a valutaárfolyam viszonylagos erősödésének irányzata.

Árfolyam, 2008-2014, amerikai dollár

2. sz. ábra

Bővebben…

Gazdaságpolitikai szadomazo. („Őszintén”, „nem őszintén”)

Fájni fog! Hogy utána sokkal jobb legyen!

(Bajnai Gordon ismétlődő kecsegtetése)

Nyakunkon a választások. Ez több kérdést is felvet. Az egyik: mit tett a kormány és mit az ellenzék megújulása és jobb felkészültsége érdekében? A választ szinte mindenki ismeri. Hasonlóképpen költői kérdés az is: mikor, milyen időszakban lehet feltárni a mindkét oldalon egyaránt fellelhető súlyos negatívumokat, szakszerűtlenséget, dilettantizmust, törvénysértéseket, hibás döntési gyakorlatokat, kontraszelekciót, jogba is ütköző eseteket?  És az alkalmatlan „megoldásokat”? Tehát mikor lehet? A választások környékén? Jaj, akkor nyilván nem jó! Ez nagyon barátságtalan lenne, befolyásolhatná a választásokat. Netán a választások között? Akkor sem nagyon alkalmas! Annak kell teret adni, akiket a választók bejuttattak az országgyűlésbe. Vagy talán soha? Hát valahogy így! Vagyis a közösség, az ország szempontjából, a kibontakozás szempontjából az igazán fontos (nem eleve elfogult, nem a kettős mérce szerinti) helyzetfeltárásnak, elemzéseknek, bírálatnak Magyarországon már hosszú ideje nincs tere. Ez ugyanis azt mutatná be: rendszerszerűek a bajok és hogy azok milyen nagyok.

Bajnai a válságkezelésről beszélt, majd autogramot adott az „értő közönségnek”

Bajnai a válságkezelésről beszélt, majd autogramot adott az „értő közönségnek”

Bővebben…

Miről szól az őszödi beszéd?

Olyan világot akarnak, amelyben nincs se őszödi beszéd, se felcsúti vezér              (Bajnai Gordon)

Az őszödi beszéd fő problémájáról és irritációjáról nem szoktak beszélni, talán nem is vették észre

Most két mottót is adok, egyet Bajnai Gordontól, egyet saját magamtól. Így együtt fejezik ki, ami alább következik.

Az őszödi beszéd ma is a figyelemelterelés és a manipuláció egyik eszköze. Pedig elemezni kellene végre lényegét és hatását. Bajnai Gordon is él ezzel a lehetőséggel, nem egészen érthető párhuzamot vonva Felcsút és Őszöd között és ellenpontozva saját, nem nagyon különböző nézeteit. Szerintem nagyrészt ugyanarról van szó, árnyalatnyi és hangulati eltérésekkel, nevezetesen arról, amiről már rég le kellett volna szokni: a durva megszorítások folytathatatlan gyakorlatáról. Ami mindhárom politikai tényező egyetlen megoldása, ami nyilván nem megoldás. Arról, hogy egyik irányból sem látszik hatékony megoldás, még kormányképesség sem, de a kormányrudat és a hatalmat mindegyik nagyon akarja. Annak árán is, hogy addig folytatódik a megszorítások sehova nem vezető pazarló és értelmetlen gyakorlata, a felesleges áldozatvállalás, amíg erre az emberek egyáltalán képesek. Közben a világ és annak fejletlen részei is elhúznak mellettünk.

Gyurcsány Ferenc büszke az őszödi beszédre

Gyurcsány Ferenc büszke az őszödi beszédre

Bővebben…

Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos

(A kormány) „gyáva azért is, mert nem meri őszintén megmondani az embereknek, hogy mit kell tenni azért, hogy az ország végre kijusson a válságból.”
(Mesterházy Attila 2012. március 15-i beszédéből)

Az elmúlt két év kormányzási hibái újabb kényszerpályára juttatták az országot. 2010-ben minden esélye és forrása megvolt arra, hogy megőrizve mozgásterét végre fokozatosan meginduljon a fejlődés. Ezt az esélyt azonban sorozatos kormányzati hibákkal, többek között koncepciótlansággal és rossz döntésekkel elvesztegette az ország. (Erről több anyagot is találnak honlapomon: ) Hogy mi várható, arra 2010-ben a Népszabadságban megjelent két írásomban is felhívtam a figyelmet. (Fordulat és reform? és  Keresd az államot? )

Nem tölt el örömmel, hogy igazam lett. Nyomor, infláció, létbizonytalanság sújtja az országot, de a gazdaságpolitikai eszköztár lényegében a megszorításokra korlátozódik, még ma is. Bár ezeket hivatalosan másként nevezik, természetüket tekintve nyilván azok. A kétharmados többséggel visszaélve előreszaladtak a megszorításokban, így ha meg akarunk állapodni a nemzetközi szervezetekkel, akkor arra szó szerint már a magyar lakosság inge-gatyája rá fog menni.

Orbán Viktor és José Manuel Barroso

Orbán Viktor és José Manuel Barroso

Bővebben…

Sámánok és cenzorok, sőt sámán-cenzorok

Ma sem az számít, mit mond, hanem, hogy ki mondja

A rossz, eredménytelen, sehova nem vezető gazdaságpolitikai gyakorlatok csak úgy tudtak fennmaradni és még inkább kizárólagossá válni, hogy a gazdaságirányításban, a kutatásban, a (pénzügyi) „elemzők” között, a nagyvállalkozói körben és a médiában olyan meghatározó véleményformálók, valóságos „sámánok” vannak, akik nem a valóságban mozognak, hanem feltételezésekkel, be nem igazolódott klisékkel vagy akár szólamokkal operálnak. Képviselik és minden eszközzel konzerválják a – többszörösen eredménytelennek bizonyult, de mégis mindeddig lényegében mozdíthatatlan – „főirányt”. E feltételezések, tévhitek heves védelmét ők maguk a köz érdekeivel szokták magyarázni, valójában azonban éppen azzal ellentétesen lépnek fel, csoportérdekeket szolgálnak ki. A hangadók nem ritkán cenzori szerepet is betöltenek, ennek ellenére közülük kerültek ki azok, akik a médiatörvény ellen, a véleményszabadság és a sajtószabadság „megtartásáért” a leghangosabban ágáltak és ágálnak.

Matolcsy György: ilyenek mindenütt vannak

Matolcsy György: ilyenek mindenütt vannak

Bővebben…

Mellékletek