önkormányzat címkéhez tartozó bejegyzések

Szmog. Az intézkedések az önkormányzati vezetést is minősítik

Szmog. Itt is igaz: (a közgyűlés) eltalálta szarva közt a tőgyét! (Magyar közmondás)

Merjünk kicsik lenni! (Kovács László útbaigazítása a magyaroknak)

A szmog kapcsán most a fővárosi és általában a nagyvárosi közgyűlések alkalmasságáról lesz szó. A szmog kialakulása és a helyzet suta kezelése egyaránt sűrítve mutatja be, mennyire alkalmatlanok (alkalmasak?) a nagyvárosi önkormányzatok arra, hogy a kihívásokra adekvát választ adjanak. Túlélésre és láblógatásra rendezkedtek be. Az alkalmatlanság hosszabb távon és rövidtávon is szembeötlő.  Nem előrelátóan gondolkodnak és gazdálkodnak a nagyvárosok önkormányzatai és  nem képviselik megfelelően lakosaik érdekeit.  Hiányoznak a stratégiák, amelyekre tevékenységüknek épülnie kellene. A stratégiáknak lenne a feladatuk, hogy összekapcsolják a különböző kérdések megoldását. Nem előzik meg a problémát, ott sem, ahol meg lehetne előzni. Sokszor van szerencséjük, így a törvényszerűen bekövetkező súlyos megrázkódtatások eddig ritkábban következtek be. Ha viszont bekövetkezik egy ilyen helyzet, mint a szmog esetében, nem képesek a válságkezelésnél sem  beavatkozni  a gondok fő forrásánál. Lehet persze, hogy csak ott van lehetőség gyors beavatkozásra, ahol ennek kicsi a hozama. De ez a hozam is sokkal kisebb lesz a beavatkozás alkalmatlan módja miatt. Tehát az alkalmatlan területen is alkalmatlanul válságkezelnek.  Minderről alább részletesen lesz szó.

szmog (jokortv.hu)

Szmog Budapesten (Fotó: jokortv.hu)

Bővebben…

Köztársasági elnökök: szerep, apanázs és megörökítés

Utcák, terek: volt köztársasági elnökök köztéri „panoptikuma”?

Miért ne lehetne, vagy miért is kellene?

Most, hogy újabb közterületek átnevezésébe kezdene Tarlós István vezetésével a főváros, ezúttal két volt köztársasági elnök (Göncz Árpád és Mádl Ferenc) neveinek ilyen formájú megörökítéséről lenne szó, érdemes lenne ezt a diktátumként elővezetett, egyébként előkészítetlen javaslatot kicsit szélesebb összefüggésben, továbbá a célszerűség és a következmények oldaláról is áttekinteni. Látni fogjuk, mennyire nem helyes a kérdést úgy feltenni: miért is ne viselhetné e két volt köztársasági elnök nevét egy-egy közterület Budapesten? Hanem éppen hogy úgy kellene feltenni a kérdést: célszerűek-e és időszerűek-e ezek az elnevezések?

áder2

Áder János is túlterjeszkedett hatáskörén. Praktikusan környezetvédelmi hivatala van

Bővebben…

Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok

Si tacuisses, philosophus mansisses! /Ha hallgattál volna, bölcs maradták volna!/ (Latin mondás)

Ott hagytuk abba a “Mennyivel kell csökkenteni az áram és a  földgáz árát” c. cikkben, hogy a 10 százalék lehet, hogy csak 8,4 százalék. Felmerül a kérdés: miért vélik így a Fideszben, amikor a szolgáltatók számára világos, hogy 10 százalékkal kell csökkenteniük az árat.

A magyarázat az lehet, hogy a Fidesz képviselői talán komolyan veszik pl. Szanyi Tibor képviselő (MSZP) aggodalmait, aki szerint egyszer ezt a különbözetet a lakosságnak ki kell fizetnie. Mert – gondolja Szanyi Tibor a kétségkívül bonyolult összefüggéseket leegyszerűsítve – a beszerzési árak növekednek, a tarifák viszont most csökkennek, tehát nő a feszültség. (Persze a beszerzési árak csökkennének, ha nem nyomnák állandóan le a forintot, ha jobb feltételekkel vennénk a gázt Oroszországtól, hiszen az EU szerint 30 százalékkal ár felett vásárolunk stb.) Szanyi viszont úgy látja, hogy ha nem fizeti meg a lakosság, akkor pedig kivonulhatnak a kisebb (?!) energiaszolgáltatók. És nem lesz fejlesztés és felújítás (ami egyébként a szerződéses kötelezettségek ellenére eddig sem folyt megfelelően előre). Mintha bizony nem lenne más megoldás, mintha erről nem tudhatna.

Szanyi Tibor. Si tacuisses...

Szanyi Tibor. Si tacuisses…

Bővebben…

Sámánok és cenzorok, sőt sámán-cenzorok

Ma sem az számít, mit mond, hanem, hogy ki mondja

A rossz, eredménytelen, sehova nem vezető gazdaságpolitikai gyakorlatok csak úgy tudtak fennmaradni és még inkább kizárólagossá válni, hogy a gazdaságirányításban, a kutatásban, a (pénzügyi) „elemzők” között, a nagyvállalkozói körben és a médiában olyan meghatározó véleményformálók, valóságos „sámánok” vannak, akik nem a valóságban mozognak, hanem feltételezésekkel, be nem igazolódott klisékkel vagy akár szólamokkal operálnak. Képviselik és minden eszközzel konzerválják a – többszörösen eredménytelennek bizonyult, de mégis mindeddig lényegében mozdíthatatlan – „főirányt”. E feltételezések, tévhitek heves védelmét ők maguk a köz érdekeivel szokták magyarázni, valójában azonban éppen azzal ellentétesen lépnek fel, csoportérdekeket szolgálnak ki. A hangadók nem ritkán cenzori szerepet is betöltenek, ennek ellenére közülük kerültek ki azok, akik a médiatörvény ellen, a véleményszabadság és a sajtószabadság „megtartásáért” a leghangosabban ágáltak és ágálnak.

Matolcsy György:  ilyenek mindenütt vannak

Matolcsy György: ilyenek mindenütt vannak

Bővebben…

Mellékletek