négyes metró címkéhez tartozó bejegyzések

A budapesti olimpia. Ürügy vagy naivitás?

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba (Epheszoszi Hérakleitosz, i. e. 535–475)

A görög filozófus nagyjából kétezer ötszáz éve az állandó változást akarta hangsúlyozni. El sem tudta talán képzelni, hogy lesz majd egy olyan ország és egy olyan kor, ahol és amikor szinte megáll az idő. Ahol 14 éve nem kétszer, hanem – átvitt értelemben természetesen – sorozatosan belelép a szinte ugyanolyan folyóba az aktuális kormány. Ráadásul ugyanúgy: felkészületlenül és megoldatlan, súlyos gazdasági problémák közepette, továbbá krónikus forráshiánnyal küszködve jelentkezik grandiózus rendezvények megvalósítására. Amikor életbevágó ügyekre sincs állítólag pénz. Amikor milliók élnek szegénységben. Szerencsére addig még nem juthatott el, hogy “át kelljen úsznia a folyót”, vagyis meg kelljen rendeznie az eseményt. De a pályázatok és a jelentkezéshez kapcsolódó előkészületek eddig is roppant sokba kerültek, hát még mibe kerülne a megvalósítás!?

Bővebben…

EU-s támogatások. Ingyen vannak?

Nincs ingyen ebéd!

(Ikvai-Szabó Imre egykori főpolgármester-helyettes)

Kinek hogy – mondhatjuk a kedves  Ikvai úrnak. Neki ugyanis volt ingyen ebéd. Neki is.  A többieknek nincs, ők fizetnek mások hibáiért is, a rossz hatékonyságért is, amire befolyásuk sincs.

A hatékonyságot – ott ahol befolyásolni tudnák –  továbbra is érdektelenség veszi körül. Folyamatosság van a pazarlásokban (költségtúllépések, kitolódó határidők, halasztások, leállítások, alacsonyabb minőségű kivitelezés stb.), holott ezer helye lenne a fejlesztési pénzeknek. Az élőmunka termelékenységéről formálisan még megemlékeznek, de ott is – egyébként hamis – hivatkozási alapként. Ürügyként a megszorításokra, a visszaszorított fogyasztásra, az alacsony jövedelmekre. A beruházások hatékonysága még formálisan sem jut szerephez a politikai és közgazdasági gondolkodásban, pedig az előző rendszer megroppanását és az a szocialista/szabaddemokrata nyolc év tragikus eladósodását is éppen ennek alacsony színvonala magyarázza.  És nem a „túlfogyasztás”. (Ld.pl. itt és itt és itt).  De mit is jelent ez a gyakorlatban?

Solymár, tábla

Solymár, vasútállomás. 13 nappal a megvalósítási határidő előtt. Sitthalom, konténerek és tábla

Bővebben…

Az egyszemélyes stratégiai döntések (Gripenek, Paks stb.)

Tiéd az ország, magadnak építed! (A Rákosi-korszak jelmondata)

A Gripenek, a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, az autópályák, az MTV új székháza,  a négyes metró, a kormányzati negyed, a stadionok (két ciklusban is), a Kossuth tér, a MOL-részvények, a Malév, a földgáz-elosztó cégek, a Főgáz, egy szénbánya és Paks. És még sorolhatnám. A kisebbekről sem feledkezzünk meg: például az értelmetlen, csúnya, de azért jó drága Időkerékről.

A több részesre tervezett írásban egyszemélyes (egy személy által hozott) beruházási és államosítási (állami kivásárlási) döntésekről, körülményeikről és következményeikről lesz szó. Az első és a második Orbán-kormány időszakaira összpontosítva, amit a folyamatos aktualitás mellett a már eleinte is látványos (Gripenek) és azóta fokozódó vonzalom (Paks) indokol. Ugyanakkor a múlt példái és rövid értékelései sem hiányoznak, ahogy ez a fenti előzetes felsorolásból kitűnik. Annál is kevésbé hiányozhatnak, mert nem személyekkel, hanem az általuk képviselt bizonyos jelenségekkel, magatartással, kormányzással van bajom. Hibának tartom tehát, ha úgy lehetne tenni, ahogy most Paks kapcsán is tesznek általában, mintha ma kezdődne valami és mintha az egyik oldal tenne ilyeneket. Sajnos a kifogásolt gyakorlatnak igen hosszú múltja van, bár a negatív jelenségek kétségtelenül sűrűsödni látszanak.

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Bővebben…

Állami beruházások leállítása

A politika és a szakma nem kifogásolja?!

Egymásnak adják át az alkalmatlan technikákat a különböző kormányok. A Rákosi-korszak után egy időre szünet következett és tanították is, hogy mennyire helytelen és nem hatékony „megoldás” a beruházások leállítása. (Ld. pl. kettes metró.) Még kényszermegoldásnak sem jó. A lekötött tőke ugyanis tétlenül hever, az objektum átadásáig nem hoz semmilyen hasznot. Aztán a Kádár-korszakban ismét elkezdték alkalmazni és sajnos ma is alkalmazzák. Mint valami jól bevált megoldást.

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

Bővebben…

Az uniós támogatásokról (2014-2020)

“A tények makacs dolgok; legyenek bármik is a kívánságaink, szándékaink, vagy kívánjanak bármit indulataink, nem változtatják meg a tények és bizonyítékok állását.” (John Adams amerikai elnök: 1735-1826)

Amit John Adams és nyomán Joszif Sztálin és mások mondtak, bölcs megállapítás. Hiába magyarázzuk félre a valóságot, attól még létezik ez a valóság. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne a tények helyett virtuális tényekről beszélni, mást állítani a valóságról, mint ami. De azt sem jelenti, hogy a tényeket egyáltalán tekintetbe veszik, vagy hogy megismerik a tények közötti összefüggéseket. A valóságra ma egyébként is kevesen “vevők”, vagy akár csak kíváncsiak.

A napokban az EU-s csúcson elfogadták az EU új középtávú (hétéves) költségvetésének kerettervét.  Nagy küzdelem folyt a pénzekért, két értelemben is. Egyfelől, hogy kevesebbet kelljen befizetniük az országoknak, tehát, hogy kisebb legyen az új ciklus EU-s költségvetése, másfelől, hogy minél több támogatáshoz jussanak a tagországok. A két cél egyidejűleg meglehetősen nehezen volt teljesíthető, mondhatni, teljesíthetetlen volt. Vannak persze kormányfők, akiknek ez – szerintük – mégis csak sikerült.

Orbán Viktor miniszterelnök. Fantasztikus sikertörténetnek tartja

Orbán Viktor miniszterelnök. Fantasztikus sikertörténetnek tartja

Bővebben…

Mi az Európai Unió? Nem egy integráció?

A látás és megértés öröme a természet legnagyszerűbb ajándéka.
(Albert Einstein)

Tényleg, miért nem akarnak  ún. véleményalkotók  sem élni a látás és a megértés örömével?

Ez egy hír és interpretálása kapcsán jutott eszembe. Meg akarják kurtítani Magyarország kohéziós támogatását, holott ez nem adomány, hanem a magyar piacok megnyitásáért kapott és csak részbeni kompenzáció. (A teljes konkurencia nem kedvez a gyengébb gazdaságoknak és azok cégeinek, talpon maradásuknak.)

Az EU-tagországok zászlói

Az EU-tagországok zászlói

Bővebben…

Összefogás és kirekesztés

Össze kellene fogni – mondják, miközben mutyira gondolnak. Mi zárja ki a KÖZÉRDEKŰ összefogást?

Időről időre kampány indul az összefogásért. Mivel az összefogás általában elmarad (hogy MIKOR NEM, arról is írok), ahogy lenni szokott, a magyar nép válik a bírálat tárgyává. Erre ugyan sokszor rászolgál, de most biztosan nem. Megindul a pocskondiázás újabb hulláma: a magyarok soha nem tudtak összefogni! – állítják a médiában, különböző eseteket előadva és minősítve. De miért a magyarokról beszélnek és nem az igazi okról, a magyarországi politikáról és rendszerváltásról, amikor huszonegy éve mindig pártok közötti hatalmi összefogásra, nagykoalícióra gondoltak? És nem valamiféle népfrontra. Kezdődött ez az első szabad választással, amikor az egyértelmű eredmény ellenére nagykoalíciót akartak (a vesztesek). A hatalom mindenekelőtt?

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Egy összefogás: a budapesti olimpiáért

Bővebben…

A könyvbemutató apropóján. Tovább a tévúton

Nem vízlépcsőt vagy demokráciát, hanem vízlépcsőt és demokráciát! (Maróthy László)

Nemcsak exportoffenzívát, hanem exportoffenzívát és belföldi piacot is! (Matolcsy György)

Előrebocsátom, hogy a cikk számára mottóul választott két kívánságpár közül az egyik nem valósulhatott meg, a másik pedig ilyen módon (ahogy képzelik) nem valósulhat meg.

A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra bemutatójának külön érdekességet adott, hogy már hetekkel ezelőtt felállt az Orbán-kormány. Így arra is lehetőség nyílik, hogy a kötet bizonyos megállapításait szembesítsük az utóbbi hetek fejleményeivel. A legújabb események, köztük a 29 pontban megfogalmazott intézkedéscsomag (akcióterv) és egyes más intézkedések tükrében megítéljük, beigazolódni látszik-e az, amire a szerző ismeretei és a korábbi Orbán-kormányban szerzett személyes tapasztalatai alapján számított. Mindenekelőtt az, hogy tovább vezetik-e a társadalmat a kényszerpályáknak kikiáltott tévutakon, vagy mégis – ami az előzmények után meglepő lenne – pozitív fordulat jeleit láthatjuk.

Matolcsy György: fordulat és reform?

Matolcsy György: fordulat és reform?

Bővebben…

Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció: „közkívánatra”? (1.)

Költsünk (??) hétmilliárdot a budapesti olimpia ürügyén!

2008. december 18-án, az újabb fővárosi tarifaemelések megszavazásának napján, amikor világossá vált, hogy a kormány 40 milliárd forint támogatást nyújt a BKV-nak, hogy az össze nem omoljon, derűs jelenetet örökítettek meg a városházára hívott operatőrök. A szokatlan összetételű társaság bensőségesen ünnepelt. Olyan mondatok hangoztak el a sajtótájékoztatón, hogy „a gazdasági válság nem csak hanyatlás, lehetőség is”, vagy hogy „reménytelennek tűnő helyzetben csak egy lehetőség van, az összefogás”.  Mindez a budapesti olimpia terveire vonatkozott, Demszky Gábor olyan megközelítésében, hogy ha a pályázat sikertelen lesz (nyilván az lenne), és az elképzeléseknek csak egy része valósul meg, akkor is megéri. A nagy (egyébként valójában költői) kérdés persze az, hogy kinek?

Összefogás a "közös ügyért", BOM

Összefogás a “közös ügyért”, BOM

Bővebben…