mottó címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (1). Felvezető. A “zavaros víz”

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel a választások előtt különösen érdekes lehet, milyenek az erőviszonyok a politikában és mit hozhat a jövő. Ebben is viszonylag nehéz eligazodni, hiszen a politikai pártokat és a hivatásos politizálást is egyaránt jellemzi a nagy mértékű változatlanság és az egyidejűleg tapasztalható sokféle valóságos és látszólagos átalakulás. És a zavaros helyzetek, meg az azokba  való beleugrások.

Írásaimat szokás szerint mottó vezeti be. Ritkán fordul elő az, most viszont igen, amikor egyszerre két mottót használok. Ezúttal ráadásul a két mottó szó szerint ugyanannak a fogalomnak, a zavaros víznek az eltérő megközelítései. Azt mondják el, tulajdonképpen abba kezdenek bele, amit én igyekeztem továbbvinni, mit lehet és mit nem szabad tenni – persze átvitt értelemben – a „zavaros vízzel”, tehát a zavaros helyzettel. Szerepük – mint látni fogjuk – most ennél is lényegesebb: a két mottó által leírt helyzetekkel és „gyakorlatokkal” a cikksorozatban, ahogy az életben is, lépten-nyomon találkozni fogunk. Nem is gondoltuk volna, mennyire gyakoriak, sőt meghatározóak. Nem véletlen tehát az sem, hogy a korábbiaktól eltérően most minden folytatás előtt ugyanezeket  a mottókat fogják olvasni.

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Bővebben…

Akié (virtuálisan) a múlt, azé a jövő?

 Hát, ez egy ee-g-éé-sz-ee-n kivételes vállalkozás, hogy a ciklus közepére egy párt  lényegében kormányprogram mélységű javaslatsorral (…), programmal áll elő (…), ilyennek nincs előzménye.

(Gyurcsány Ferenc értékelése a saját „programjáról”. ATV, 2016. február 1.)

2015–2016-ban több olyan évforduló is van, aminél jelentőségük miatt el kellene időznünk. 2015-ben lett 20 éves a Bokros csomag, aminek szükségességéről és valós következményeiről még mindig sok a félreértés. 2015-ben volt 20 éve annak is, hogy meghirdette a Kisgazdapárt az alternatív gazdaságpolitikát, ami már kidolgozása és elemeinek bemutatása alatt a párt látványos előretörésének motorjává vált. 1995-ben a Kisgazdapárt lett az ország legnépszerűbb pártja. Éppen 20 éve, 1996 elején az előretörés tendenciája még folytatódott.  2016-ban több kevésbé pozitív eseménynek is kerek évfordulója lesz; közülük a jelen témához kapcsolódó őszödi beszédet hozom most szóba.

Gyurcsány és Bajnai

Gyurcsány és Bajnai. Túlfogyasztott a lakosság… Tényleg?!

Bővebben…

Tarlós, Budapest finanszírozása és a miniszterelnöki „olimpiai álom”

Főpolgármester úr, számomra a főváros nem finanszírozási, hanem ’irodalmi kérdés’

(Orbán Viktor)

Habony valóban pozitív, jószolgálati szerepet töltött be, amit köszönök neki.
(Tarlós István)

Budapest finanszírozása bizonytalan, azért is, mert stratégia hiányában a racionális finanszírozási igény nem jelölhető meg. A mottóként szereplő elutasító mondat az egyik országos napilapban jelent meg; a cikk a főváros finanszírozásáról folytatott december 21-i főpolgármesteri – miniszterelnöki tárgyalásról közölt részleteket.   Több héttel a kínos esemény után, 2016. január 13-án, amikor Tarlós már kezdett döbbenetéből magához térni. Az újság kormányzati forrásokra hivatkozott, de egy nappal később ugyanebben a lapban maga Tarlós István erősítette meg az újság bennfentes információinak helyességét. (Lehet, hogy eleve tőle származnak e részletek?)

A csapkodás váltotta fel az alázatosnak tűnő magatartást; mindkettő vesztese azonban nem más, mint a főváros lakossága.

Tarlós és Orbán (Forrás, tarlosistván.com)

Orbán Viktor és Tarlós István (Forrás: Tarlós István honlapja)

Bővebben…

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással?

Azt hisszük, ismerjük a történetet, de csak a végét ismerjük.  Hogy a lényeget megértsük, vissza kell térnünk az elejéhez.

(A Tudorok c. filmsorozat felvezetője)

A „helyben járás – dobbantással”-t évtizedekkel ezelőtt találták ki a humorra (akasztófahumorra?) fogékony magyarok. Arra reagáltak, hogy a Kádár-korszak végén a pangást a gazdaságban nem növekedéssel akarták felszámolni, hanem nagyon hangos propagandával, a helyzet és a jövő megszépítésével igyekeztek elfedni. Úgy beszélt a hatalom és szócsövei, mintha történne valami érdemi a gazdaságban, megtörtént volna, vagy legalábbis közel lenne a remélt fordulat.

Helyben járás – dobbantással

A rendszerváltással e megfogalmazás eltűnt, pedig – ha jól meggondoljuk – akkor jött volna el igazán az ilyen kiszólások ideje. Most is hasonló helyzetről és kormányzati reakcióról lehet szó. A devizahitelesek hosszú évekig vártak helyzetük érdemi rendezésére, de egy ehhez szükséges mértékű kártalanításra – mint egyszer csak tudomásukra hozták – nem számíthattak. Csalódásuk abból ered, hogy a banki elszámolásokból most az is hivatalosan kiderült, hogy többnyire ennél jóval kevesebbre sem számíthatnak, arra sem, amit a dübörgő propaganda hetek, hónapok óta, mindennap többször és nagy zajjal előadott. Arra, amit politikusok, kormánytagok és országgyűlési képviselők, bizottsági elnökök, nemzeti banki vezetők az elszámoltatással megígértek.

Matolcsy elégedett

Matolcsy György volt gazdasági miniszter, az MNB elnöke

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac? (2. folytatás)

“A magyar gazdaság makroszámai egy sikertörténet lenyomatai!” (Orbán Viktor miniszterelnök)

“Magyarország 2010-2014 között az Európai Unió legsikeresebb gazdasági és pénzügyi konszolidációját és stabilizációját hajtotta végre, és egyben növekedési fordulatot valósított meg!” (Matolcsy György Huba, volt nemzetgazdasági miniszter, jelenleg az MNB elnöke)

Nem feltétlenül szükséges, ahogy ezt  az előző részben is mellőztük, hogy egy több részes cikk minden eleméhez külön mottót tegyünk, ha már egyébként szívesen alkalmazzuk a mottókat. Most mégis két mottót mellékelek, mert választani közöttük nem tudtam és mert így (együtt) különösen jól felhasználhatóak. (A mottók forrása itt és itt található.) Még annak ellenére is jól hasznosíthatóak, hogy a fenti önértékelések egy része sajnálatosan értelmezhetetlen (ld. legsikeresebb stabilizáció és pénzügyi konszolidáció). Az viszont, ami a dicsérő kijelentésekből értelmezhető,  kiáltó ellentétben van az alább bemutatott valósággal, tényekkel, számokkal. Ezek egyúttal a választott ötletek eredménytelenségét és alkalmazásuk folytathatatlanságát is alátámasztják. Most mindenekelőtt a külkereskedelmi kényszert illetően, ami a belső piacot sújtó megszorítások és a külkereskedelmi kényszerből adódó veszteségek miatt gazdasági pangásba vitte a magyar gazdaságot.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy György Huba “növekedési fordulatot” akar látni és láttatni (Fotó: nol.hu)

Bővebben…

Ismét a történelmi fehér foltokról. Ezúttal a 25. évfordulóhoz

Historia est magistra vitae

(A történelem az élet tanítómestere)

Ezzel a mottóval jelent meg 2013 augusztusától a történelmi fehér foltokról szóló, három részből álló írásom első eleme. A mottó azt a nyilvánvaló igazságot fogalmazza meg, hogy sokat kellene és lehetne tanulnunk a történelemből. De úgy nem lehet, ha „történettudomány nem képes, talán nem is akarja szerepét betölteni; a politikailag érzékeny kérdések feltárásában és a megközelítés szemléletében ma ott sem tartunk, ahol tartottunk az ún. rendszerváltás kezdetén, tehát több, mint 20 évvel ezelőtt. Mondhatni, a kényes kérdésekhez kötődő elfogultságok és mögöttes nyomós érdekek lényegében változatlanok, ami eleve cáfolja a rendszerváltás bekövetkezését.” (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok )

A témát nem ekkor kezdtem vizsgálni, hiszen 2012 májusában – ha más események kapcsán is, de – már ugyanerre  hívtam fel a figyelmet. (Sulykolt téveszmékből hibás gondolkodási panelek)   Akkor jeleztem, hogy folytatás következik, ami aztán – igaz, hosszú szünet után – nem egy írás, hanem három írás lett. A történettudomány álláspontja viszont nem sokat mozdult előre, a régi paneleket ismételgetik ma is. Holnap emlékezünk Nagy Imre  újratemetésének 25. évfordulójára és mintha mi sem történt volna: a 25 évvel ezelőtti sémákat veszik elő. Orwell Nagy Testvérének szellemében. A mottó tehát most igazán az lehetne: „Akié a múlt, azé a jövő.”

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (3. folytatás)

Rezsicsökkentés helyett az alapvető élelmiszerek áfakulcsának mérséklése. Brüsszelből és Brüsszellel

(Szanyi Tibor „ütős” választási „ígérete”)

Mielőtt folytatom az előző részben megkezdett gondolatot és rátérek a mottóra, magyarázattal tartozom, miért most kerül  sor a folytatásra, miért vártam ezzel az EP-választások lezajlásáig. Erről röviden annyit, hogy nem akartam olyan színben feltűnni, mintha az objektivitásommal baj lenne. Jóval az EP-választások előtt felismertem, hogy az országgyűlési választásokhoz képest az eredményeket tekintve egy pártnál van nagyobb lehetőség az erőviszonyok megváltoztatására, a szocialistáknál. Előbb azt gondoltam, hogy pozitív irányban. Ráadásul úgy, hogy ehhez tartalmilag nem kellett volna nagyon megújulni. Kicsit azonban igen: legalább fel kellett volna ismerni a lehetőségeket és a párt érdekeit.  Az EP-választások sajátosságai miatt most elég lett volna a párt stabil szimpatizánsainak az eredményes mozgósítása. Egy jó kampánnyal, vonzó és reális ígéretekkel és egy jó listavezetővel. Az EP-választáson ugyanis jóval alacsonyabb szokott lenni a részvétel. Az, aki tehát jobban mozgósít, az előnyhöz jut. Más kérdés, hogy az országnak ez nem sokat jelent, hiszen a jobb szereplés azt a látszatot kelti, mintha a teljesítménnyel minden rendben lenne. Pedig hát – legyünk őszinték – dehogy!

Szanyi Tibor és Gurmai Zita

Szanyi Tibor listavezető bejutott, Gurmai Zita nem. Elpuskázott lehetőség a javításra

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (2. folytatás)

„Mert nem lehet vezető, amíg nem tudja, hova tart”

(A Lost című filmsorozatból)

Az előző rész után újabbal folytatódik a választásokról szóló cikksorozat. Most mindenekelőtt arról lesz szó: mire használják a pártok az esélyt, amit kaptak? Élnek-e ezzel vagy inkább elvesztegetik? Az országgyűlési választások után hamar kiderült, hiszen nyakunkon az EP-választás. A kampány tartalma és formája, a listavezetők személye és stílusa erre a kérdésre gyorsan választ adott. Az is jól látszik, hogy a pártelnökök a listavezető kiválasztásában a személyes érdeküket követik-e, hiszen másként őket általában nem tennék a lista első helyére, talán a listára sem.

SzanyiTibor listavezető, MSZP.

Szanyi Tibor, az MSZP listavezetője. Kinek az érdeke?

Bővebben…

Devizahitelesek. A „nagy ugrás” előtt

Hic Rhodus, hic salta!

(Latin közmondás)

A kérdéskörrel évek óta foglalkozom, számos ehhez kapcsolódó írásom és videóm fent van a blogomon. Körüljártam, mi lehet a megoldás. Hosszú ideje igyekszem megfejteni a kormány (és az ellenzék) devizahitelesekkel kapcsolatos látszólag értelmetlen politikáját, a kommunikáció érthetetlennek látszó megnyilvánulásait, a bankok preferálását a bajba jutott (juttatott) devizahitelesekkel szemben és ezek motívumait. Eközben fokozatosan és folyamatosan sok tényt és összefüggést feltártam és feltárok, a kormány helyett, hiszen ezeknek a kérdéseknek a tisztázása és megoldása mindenekelőtt a kormány és apparátusa, szakértői, holdudvara feladata lenne. Csakhogy – bár kötelességük lenne – mélyebben nem szívesen foglalkoznak a kérdésekkel. A „nagy ugrás” elmaradása vagy elhalasztása ezt újfent igazolja.

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Varga Mihály: elmaradt ugrások

Bővebben…

A tranzakciós illeték mint a XXI. század „taktikai atomfegyvere”

„A pénzügyi tranzakciós illetéknek minden részeleme változhat még, az adófilozófiánk viszont nem. Eltökélt szándékunk, hogy a költségvetés bevételi oldalán forgalmi-fogyasztási adók segítségével megteremtsük a forrásokat az élőmunkát terhelő járulékok jelentős csökkentéséhez”
(Matolcsy György Huba miniszter május 25-i nyilatkozatából, Heti Válasz)

A mottó is, a címben szereplő meghökkentő kijelentés is  a nemzetgazdasági miniszterhez fűződik. „Annyira jó meglátások”, hogy elsőre úgy tűnik, mindenekelőtt egy  más szakma képviselőjére tartoznak. Ha ezek és az ezekhez hasonló kinyilatkoztatások magánügynek lehetnének tekintendők.  De sajnos mindez közügy, mint ahogy azok az ötletszerű intézkedések is, amelyek tolják be a zsákutcába az ország gazdaságát. Nemcsak a fogalmazással van tehát baj, az sem kis probléma, hanem az üzenetekkel is.

Matolcsy György megcsinálta! Taktikai atomfegyvere van!

Matolcsy György megcsinálta! Taktikai atomfegyvere van!

Bővebben…