Moszkva címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (22. rész). Szovjet tervek Európa elfoglalására

 A tervek szövögetésénél persze messzebb jutottak. A Szovjetunió többször is majdnem elfoglalta Európa további területeit is a második világháború után. Csak kevésen, nem kis részben Beriján múlt, hogy ez 1953-ig, amikor ennek legnagyobb volt az esélye, nem következett be.  

Berija életének, szerepének feltárásakor „lépten-nyomon” meglepő, sőt akár meghökkentő, elképzeléseinket átrendező, megváltoztató tényekre és összefüggésekre bukkanhatunk. Ilyen volt az például, hogy Oppenheimer nemcsak állítólag kapcsolatban állt a szovjetekkel, hanem illegálisan és ténylegesen be is utazott Moszkvába, ahol két hétig Berija villájában lakott. Innen indult titkos tárgyalásaira. Vagy az, hogy Hruscsov az atomtitkot, sőt kész atombombát is átadta fő riválisának, Maónak. És a SZU felépítette azokat a kapacitásokat, amelyek a kínai atombomba gyártásához szükségesek voltak. Szakértők tömegét küldte Kínába, míg közel 10 ezer kínai tudóst és mérnököt, technikust a SZU-ban ki is képeztek. És még hosszan sorolhatnák a már bemutatott gondolkodásra késztető tényeket. Most újabbakkal ismerkedhet meg az olvasó.

Sztálin. (Fotó: hvg.hu)

Bővebben…

Berija (21. rész). Mao, a kínai atombomba és Hruscsov

Hruscsov átadta az atomtitkot, sőt a kész bombát is Maónak

Sztálin és Mao

Az atombomba Mao makacs vágya volt. Korábban láttuk, mekkora erőfeszítéseket kellett tenni ahhoz a szovjeteknek, hogy az Egyesült Államok után a Szovjetuniónak is legyen atomfegyvere. Azt is, hogy az atomtitok megszerzése önmagában nem teszi a célt elérhetővé. Ebből nem lesz atombomba. Ezért volt elengedhetetlenül szükség a Németországból kivitt technikára, üzemekre, berendezésekre, nukleáris üzemanyagra és tudósokra, mérnökökre. 1945-ben, a sikeres amerikai kísérlet után Sztálin elrendelte, hogy a Szovjetunió összes lehetséges erőforrását az atomprogram felgyorsítására kell fordítani. Ki gondolt arra, hogy ennek az erőfeszítésnek az eredményét átadják? Arra végképp nem gondolhatott józan gondolkodás mellett senki, hogy a riválisuknak és akkor, amikor e rivális egyre inkább kezdett rivalizálni.

Sztálin 70. születésnapja. Balról jobbra: Togliatti, Bugyonnij, Kaganovics, Szuszlov, Mao, Bulganyin, Sztálin, Hruscsov, Ibarruri, Des, Svernyik, Malenkov, Berija, Vorosilov, Molotov, Mikojan, Rákosi

Nagyításhoz kattintson a képre!

Bővebben…

Berija (19. rész). Berija hagyatéka lett Gorbacsov programja

Gorbacsov sem rehabilitálta Beriját, de formálisan Berija reformelképzeléseit valósította meg.  Haszon nélkül: a hibás értelmezésből és az elmaradt aktualizálásból adódóan

Ide lyukadunk ki a mostani rész végére, de most még folytassuk ott, ahol az előző folytatás abbamaradt: az atomtitok megszerzésénél.

Gorbacsov és Honecker egy évvel a német újraegyesítés előtt. Utolsó csókjuk: nem csak az NDK-ban (Fotó: Múlt-kor)

Bővebben…

Berija (18. rész). Oppenheimer illegálisan Berijánál járt

Oppenheimer két hetet töltött el Moszkvában, ahol Berija villájában szállt meg

A második világháború fordulatai közel hozták a Szovjetunió szuperhatalommá válását  és hatalma kiterjesztését csaknem egész Európára. (Nyugaton egészen a La Manche csatornáig.) Az amerikai atommonopólium viszont  a célok megvalósítását megakasztotta.  A SZU óriási erőfeszítéseket tett a munkálatok felgyorsítására, hogy ez az akadály minél előbb eltűnjön, ugyanakkor az atomba megszerzett és ellenőrzött leírásai a kivitelezéshez nem voltak elégségesek.  Hiányoztak fontos információk, nem állt rendelkezésre a kivitelezéshez szükséges speciális technika, különleges technológia és – megfelelő mennyiségben – a hasadóanyagok. E hiány felszámolására sem volt a SZU önállóan képes. A SZU-nak nemcsak az atombomba koncepciójának és tervének megszerzésében, hanem ezek megvalósításában is sokan segítettek. Hasonlóképpen a rakétatechnikában is. (A szereplőkről már volt és most is lesz  szó.) Ami az atombombát illeti, a munkálatok utolsó szakaszában főleg német tudósok és mérnökök “segítettek”, addig pedig mindenféle náció beszervezett tagjai.  Nyilván meglepő, de még Julius Robert Oppenheimer (1904 – 1964) tudós, elméleti fizikus  is, a Manhattan program majdani szakmai vezetője is bensőséges kapcsolatban állt az atombomba létrehozásában illetékes szovjet vezetéssel és magával Berijával is. Ma már tudható a gondosan titkolt esemény: két héten át lakott Oppenheimer  Moszkvában, mégpedig Berija villájában.

Julius Robert Oppenheimer

Bővebben…

Berija (13. folytatás). Az “ukrán maffia”

Megjelent a Leleplező 2017/1. száma; benne sok érdekes anyaggal. Folytatódik a Berija-történet, amit a hagyományoknak megfelelően a blogon is közreadok. Ezúttal is két részletben. Íme az első:

Még mindig Moszkalenko személyéről

Kirill Moszkalenko (1902 – 1985) tehát kulcsszerepet játszott a Berija elleni puccs és a leszámolások katonai biztosításában. De nemcsak abban, hanem ezek „legalizálásában” is. Moszkalenko ugyanis Rudenko főügyésszel részt vett a „nyomozásban”(!), ellenőrizte Rudenkot, sőt – Rudenkoval ellentétben, akinek a fennálló szabályozás miatt a bíróság előtt sem lehetett szerepe – a rendkívüli bírósági tanácsban(!) is ott ült. Moszkalenko ukrán származású volt, de ezt inkább szégyellte, idegesítették az ukránok, az ukrán kultúra és az ukrán nemzeti hagyományok. Hruscsov emlékiratai szerint Moszkalenko a háború alatt minden ukránt hazaárulónak tartott. Ő is az “ukrán maffia” tagjai közé számított.

moszkalenko-kirill

Kirill Moszkalenko: még vezérezredesként

Bővebben…

Berija (12. folytatás). Moszkalenko, a puccs kulcsfigurája

Kirill Moszkalenko (1902 – 1985) kulcsszerepet játszott a Berija elleni puccs és a leszámolások katonai biztosításában és legalizálásában. Moszkalenko ugyanis Rudenko ügyésszel részt vett a nyomozásban, sőt a rendkívüli bírósági tanácsban is ott ült. A Berija elleni puccsban vitt szerepéről  már volt szó,  és alább lesz szó. Kirill Moszkalenko ukrán származású volt, de ez nem (ez sem) jelentett neki sokat, sőt egyenesen  idegesítették az ukránok és az ukrán nemzeti hagyományok. Moszkalenko részt vett a polgárháborúban és a második világháborúban. Élete – Hruscsov bukásáig – többször is összefonódott Hruscsovéval, például Sztálingrádban, ahol Moszkalenko egy hadsereg katonai parancsnokaként, Hruscsov pedig a haditanács tagjaként és a legfőbb komisszárként, gyakorlatilag Sztálin megbízottjaként volt jelen. Így Hruscsovon sok múlott. És nemcsak a hozzá igazodó parancsnokok katonai pályájának egyengetésében, hanem – ahogy egy orosz szerző, Jurij Muhin a Sztálin és Berija meggyilkolása c. könyvében ezt körüljárta – a szokásosnak tekinthető kegyetlenkedések elkendőzésében és elsimításában is. Moszkalenko esetében sokszor kerülhetett sor ilyen kimentésre, ahogy ez abból a jellemzésből egyenesen következik, amit Hruscsov írt memoárjában, a Visszaemlékezésekben.

Moszkalenko, Kirill

Kirill Moszkalenko – még vezérezredesként. A Berija elleni katonai puccs 10 év után újra emelkedő pályára állította

Bővebben…

Berija (9. folytatás). Két ellentétes változat a végkifejletre

Ahol két teljesen ellentétes változat van, ott csak az egyik lehet igaz!

Igazságszolgáltatás vagy leszámolás?

Eljutottunk a történet legtragikusabb és talán legrejtélyesebb részéhez, Lavrentyij Berija (1899 – 1953) életének végkifejletéhez. Számtalan kérdés merül fel: mi is történt, és hogyan, hol és mikor? És az akkori eseményeknek volt-e egyáltalán közük az igazságszolgáltatáshoz és a törvényességhez, vagy azok durva megsértésére került sor. Két alapváltozatról tudhatunk. Az egyik a hivatalosnak szánt és 1986-ig, a gorbacsovi peresztrojkáig egyeduralkodóvá tett változat. Sajnos a magyar történészeknél még mindig ez a változat dominál, holott a tények már megcáfolták. Ezt a „hivatalos” változatot maga Nyikita Hruscsov (1894 – 1971) is aktívan terjesztette, szívesen beszélt róla külföldi delegációknak, írt róla a Szovjetunióból kicsempészett emlékirataiban, de e tevékenységében kapcsolódtak hozzá a Berija elleni akcióban részt vett társak is.

genf-1955-szerov-molotov-hruscsov-zsukov-foto-a-novikov

Genfben, 1955-ben. Szerov, Molotov, Hruscsov, Zsukov

Bővebben…

Berija (8. folytatás). A hihetetlen nőügyek ma is élő mítosza

A szexuális vonatkozások (a nőügyek) iránti érdeklődés Berija „ügyei” közül minden mást megelőz (Elena Prudnyikova)

Folytatjuk Berija “antiszemitizmusának” elemzését, amit az előző részben kezdtünk el, majd előkerül a nőügyek mítosza.  Mindkét témában élünk az összehasonlítás módszerével.  A nőügyek tekintetében is, ahol Lenin házasságon kívül megnyilvánuló szexuális éhségéről és szexuális közeledéseiről is szó esik, amin kiborulva felesége, a féltékeny Krupszkaja Lenin ellen párthatározatot akart hozatni. Lenin szexuális viselkedése ugyanis szerinte árt a szovjet kormány tekintélyének. Sztálin elszórakozott Krupszkaja indulatain; ez lehetett a fő oka annak, hogy Lenin felesége, majd özvegye Sztálinra ellenségesen tekintett.

Berija villája3

Berija villája (1938-1953). Itt folytak volna – ráadásul családja közelében – nőügyei?

Bővebben…

Berija (6. folytatás) Sztálin halála

(Sztálin halála) a “desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

A nemrég feltett 5. folytatás után következzék a 6. folytatás. Ezúttal külön bevezetés nélkül: e két rész ugyanis – ahogy már írtam – eleve szorosan kapcsolódik. Együtt is jelent meg a nyomtatott sajtóban.  Végül is Sztálin halála vezetett rövid idő alatt Berija halálához. És Berija családja tönkretételéhez.

*

Megrendezték a fiú, Szergo Berija (imitált) kivégzését. (Pontosan úgy, ahogy állambiztonsági börtönökben több tényleges kivégzés is indult.) Egyik nap felfegyverkezett őrök az udvaron hirtelen körbevették és a falhoz láncolták. Majd felolvasták a halálos ítéletet, ami úgy rendelkezett: azonnal végrehajtandó. De ezúttal előkerült a tisztek közül valaki, aki tévedésre hivatkozva leállította a kivégzést.

Szergo Berija2

Szergo Berija anno. Eljátszották a kivégzését: egy nap alatt beleőszült

Bővebben…

Berija (5. folytatás). Egy halott pere és kivégzése

Berija a „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Hruscsovék úgy “desztalinizáltak”, hogy megrendezték az évszázad koncepciós perét, amiben mindent “megkonstruáltak” és sok tekintetben alulmúlták a sztálini korszak gyakorlatát.  Berija ekkor már nem élt: 1953 június 26-án, villája udvarán agyonlőtték. Hruscsov eufóriában volt, hamar el is dicsekedett a testvérpártok vezetőinek, hogy Berija nincs többé. A halottat  elhamvasztották, hamvait szétszórták. Majd rájöttek, hogy nem lesz jó optikája annak, ha a Szovjetunióról az terjed el, hogy per nélkül, tehát “csak úgy” agyon lehet lőni a kormány második legfontosabb emberét.  A törvényesség hirtelen felismert igénye miatt halála után néhány nappal Beriját perbe fogták. A per mindenekelőtt Berija  kivégzésének utólagos törvényesítését volt hivatva szolgálni, egyben “kártékonyságának” leleplezését, de felhasználták arra is, hogy fizikailag megszabaduljanak azoktól, akik Hruscsovékra vonatkozóan terhelő adatokat tudtak.

Malenkov

A (még) diadalmas Malenkov

Bővebben…