Merkulov címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (5. folytatás). Egy halott pere és kivégzése

Berija a „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Hruscsovék úgy “desztalinizáltak”, hogy megrendezték az évszázad koncepciós perét, amiben mindent “megkonstruáltak” és sok tekintetben alulmúlták a sztálini korszak gyakorlatát.  Berija ekkor már nem élt: 1953 június 26-án, villája udvarán agyonlőtték. Hruscsov eufóriában volt, hamar el is dicsekedett a testvérpártok vezetőinek, hogy Berija nincs többé. A halottat  elhamvasztották, hamvait szétszórták. Majd rájöttek, hogy nem lesz jó optikája annak, ha a Szovjetunióról az terjed el, hogy per nélkül, tehát “csak úgy” agyon lehet lőni a kormány második legfontosabb emberét.  A törvényesség hirtelen felismert igénye miatt halála után néhány nappal Beriját perbe fogták. A per mindenekelőtt Berija  kivégzésének utólagos törvényesítését volt hivatva szolgálni, egyben “kártékonyságának” leleplezését, de felhasználták arra is, hogy fizikailag megszabaduljanak azoktól, akik Hruscsovékra vonatkozóan terhelő adatokat tudtak.

Malenkov

A (még) diadalmas Malenkov

Bővebben…

Berija (4. folyt.). Hruscsov igazi szerepe

Hruscsov “desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Hruscsov szerepét is újra kell értelmezni, ahogy erről az első résztől kezdve folyamatosan szó esik. A megtorlásokban, tisztogatásokban, a törvénytelenségekben, a gyilkosságokban, a perekben. A külpolitikában és a belpolitikában, a gazdaságpolitikai hibákban. A nemzetiségi politikában, a vallás üldözésében. Sztálin halálának meggyorsításában. Az 1953-as puccsban, ami nem kísérlet volt, amit ő állítólag meghiúsított, hanem maga a valóság, a hatalom általa végrehajtott megragadása. A történészek  meglepően puhán bánnak még mindig Hruscsovval és életművével. Szerintük desztalanizációja nem volt következetes, amire példaként ’56 leverését szokták említeni. De még mindig hangsúlyozzák, nem lehet kétségbe vonni, hogy visszafordíthatatlanná tette a desztalinizációt. Pedig ez, mármint a desztalinizáció csak ürügy volt Sztálin és főleg Berija lejáratására és bemocskolására, Hruscsov pozíciójának megerősítésére és riválisai kiiktatására. Valójában  pedig Hruscsov igazi vérbeli, sőt túlzó sztálinista volt, akinek fellépései nem ritkán tanítójánál is durvábbak és “sztálinistábbak” voltak.

Bulganyin, Kaganovics, Pervuhin, Hruscsov, Szuszlov

Az uralkodás kezdetén: önfeledt tekintetek és fogsorok. Bulganyin, Kaganovics, Pervuhin és a főideológus, Szuszlov.

Bővebben…

Lavrentyij Berija élete, szerepe, pere és kivégzése (2. folyt.)

A „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy Berija a szovjet állam legfelső szintjén, a hatalmas ország egyik csúcsvezetőjeként eltöltött 15 év alatt annak kb. a felében, 1938-tól 1946-ig, majd 1953-ban három és fél hónapig volt belügyi népbiztos, illetve belügyminiszter. És a 15 év egyharmadában népbiztosságához, belügyminiszterségéhez tartozott az állambiztonság. Egyébként többnyire ekkor sem csak ezeket a területeket vezette, hiszen más fontos gazdasági és védelmi feladatokkal is foglalkoznia kellett. Ahogy ma értékelik egyes történészek: megoldhatatlan feladatokat kellett és sikerült megoldania. A véreskezű mészáros, vagy a szovjet Himmler stb. képe azért sem illik rá, mert kétszer is a terror megszüntetője volt. Először akkor, amikor a Nagy Terrort népbiztossága elején megszüntette. Másodszor akkor, amikor 1953-ban ismét olyan belügyi vezető, belügyminiszter lett, akihez az állambiztonság is tartozott. A terror ellen kiterjedten fellépő 1953-as intézkedéseiről az előző részben olvashattunk.

Berija, Merkulov (hátul)

Berija mellett (állva) Merkulov, későbbi belügyi helyettese

Bővebben…