mentelmi bizottság címkéhez tartozó bejegyzések

Mondhattok bármit…

Falra hányt borsó

Sajnos tömegnyi olyan fajsúlyos kérdés van, amivel bár a hatalomnak kötelessége lenne megfelelően (tényszerűen, összefüggéseikben, következményeikben) foglalkoznia, mégsem teszi. Feladatuk lenne a kormányzás belső és a külső kontrolljának megteremtése és működtetése, „többnyire” ez sem valósul meg. Biztosan kevesebb lenne az ilyen gond, ha – a harsány nyilatkozatok és főleg az eredménytelenség ellenére is – nem maradt volna fent a liberális szemlélet: az állam, a kormány, a politika, a parlament és a sajtó ne tehetne azt, amit akar.

Ha nem válogathatna kénye-kedve szerint, mit is lásson el. Milyen „póttémákat” találjon magának az elhanyagolt, ám értelemszerűen ellátandó témák helyett. Mit vigyen félre kötelező feladataiból és/vagy mit rázzon le teljesen.  „Szabadon” dönthet arról is, mit tegyen mások gondolataival. Mi legyen az, amit hajlandó kisajátítani a kívülről jövő gondolatokból, de úgy, mintha ő találta volna ki. (Ld. a Kis Gömböc meséjét, de most a valóságban.) E törekvés jegyében saját igényeihez alakítja (leegyszerűsíti, primitivizálja) az átvett (elvett) gondolatokat, mintegy „lefordítja” saját frazeológiájára. És közben „természetesen” más összefüggésbe is helyezi, és más értelmet tulajdonít neki. Ezzel egyszersmind „pacifikálja” is azokat.

Kóka János, Szijjártó Péter

Kóka János és Szijjártó Péter diplomaták és delegációtagok Szingapúrban, 2015-ben.
(Forrás: ATV)

Bővebben…

Ismét a történelmi fehér foltokról. Ezúttal a 25. évfordulóhoz

Historia est magistra vitae

(A történelem az élet tanítómestere)

Ezzel a mottóval jelent meg 2013 augusztusától a történelmi fehér foltokról szóló, három részből álló írásom első eleme. A mottó azt a nyilvánvaló igazságot fogalmazza meg, hogy sokat kellene és lehetne tanulnunk a történelemből. De úgy nem lehet, ha „történettudomány nem képes, talán nem is akarja szerepét betölteni; a politikailag érzékeny kérdések feltárásában és a megközelítés szemléletében ma ott sem tartunk, ahol tartottunk az ún. rendszerváltás kezdetén, tehát több, mint 20 évvel ezelőtt. Mondhatni, a kényes kérdésekhez kötődő elfogultságok és mögöttes nyomós érdekek lényegében változatlanok, ami eleve cáfolja a rendszerváltás bekövetkezését.” (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok )

A témát nem ekkor kezdtem vizsgálni, hiszen 2012 májusában – ha más események kapcsán is, de – már ugyanerre  hívtam fel a figyelmet. (Sulykolt téveszmékből hibás gondolkodási panelek)   Akkor jeleztem, hogy folytatás következik, ami aztán – igaz, hosszú szünet után – nem egy írás, hanem három írás lett. A történettudomány álláspontja viszont nem sokat mozdult előre, a régi paneleket ismételgetik ma is. Holnap emlékezünk Nagy Imre  újratemetésének 25. évfordulójára és mintha mi sem történt volna: a 25 évvel ezelőtti sémákat veszik elő. Orwell Nagy Testvérének szellemében. A mottó tehát most igazán az lehetne: „Akié a múlt, azé a jövő.”

Bővebben…

Sikerember vagy a nagykoalíció embere? Levél Gráf József miniszterhez (2008. december 2.)

Az egyik nagy magyar paradoxon, amin tapasztalataink alapján naponta megdöbbenhetünk: egyfelől a mezőgazdasági termelés és fogyasztás szomorú állapota, a tárca vezetésének ezzel összhangban levő színvonala és elképzelései, a minden próbálkozás ellenére kipattanó botrányok, az elmaradt és/vagy elhalt vizsgálatok (pl. Mahr András helyettes államtitkár: Mahr-ügy), másfelől a hivatalos „kritikák” közötti kiáltó ellentmondás. E „kritikák” az elnézéstől az áradozásig terjednek.

A miniszterelnök az utóbbit jeleníti meg: az ágazatot nemrég ismét sikerágazatnak, a minisztert pedig a legjobb miniszternek nyilvánította. Az ellenzéki sajtó ezen az értékelésen nem akadt fenn, holott ezek a jelzők élesen szemben állnak mindennapi tapasztalatainkkal, a nem kivételezett termelők, fogyasztók, lakosság sommásan lesújtó véleményével.

Gráf József

Gráf József

Bővebben…