Magyar Nemzet címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (1). Felvezető. A “zavaros víz”

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel a választások előtt különösen érdekes lehet, milyenek az erőviszonyok a politikában és mit hozhat a jövő. Ebben is viszonylag nehéz eligazodni, hiszen a politikai pártokat és a hivatásos politizálást is egyaránt jellemzi a nagy mértékű változatlanság és az egyidejűleg tapasztalható sokféle valóságos és látszólagos átalakulás. És a zavaros helyzetek, meg az azokba  való beleugrások.

Írásaimat szokás szerint mottó vezeti be. Ritkán fordul elő az, most viszont igen, amikor egyszerre két mottót használok. Ezúttal ráadásul a két mottó szó szerint ugyanannak a fogalomnak, a zavaros víznek az eltérő megközelítései. Azt mondják el, tulajdonképpen abba kezdenek bele, amit én igyekeztem továbbvinni, mit lehet és mit nem szabad tenni – persze átvitt értelemben – a „zavaros vízzel”, tehát a zavaros helyzettel. Szerepük – mint látni fogjuk – most ennél is lényegesebb: a két mottó által leírt helyzetekkel és „gyakorlatokkal” a cikksorozatban, ahogy az életben is, lépten-nyomon találkozni fogunk. Nem is gondoltuk volna, mennyire gyakoriak, sőt meghatározóak. Nem véletlen tehát az sem, hogy a korábbiaktól eltérően most minden folytatás előtt ugyanezeket  a mottókat fogják olvasni.

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Bővebben…

Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (3. folytatás)

Úgy lepereg, mint a falra hányt borsó

(Magyar szólásmondás)

Legutóbb a kéményseprés állítólagos díjcsökkentésénél hagytuk abba a témát, és most is ezzel kezdjük. Csak ezután folytatódik annak tárgyalása, amit korábban már elkezdtünk, nevezetesen, hogy szociálpolitikai kérdés-e a rezsicsökkentés, vagy inkább gazdasági szerepe van. Múltkor ugyanis kényszerűen kis kitérőt kellett tenni, mivel a megismert ellentmondásos fejlemények  szükségessé tették az e téren kialakult, ám kevéssé ismert helyzet mielőbbi bemutatását. Úgy tűnik, ezúttal nem igaz: a díjtétel csökkentése együtt jár a kisebb kiadással…

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést”  előíró rendelet?

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést” előíró rendelet?

Bővebben…

Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül

Ködszurkálás, pufogtatás

Folytatódik a ködszurkálás és a pufogtatás. Ez arra utalhat, hogy a „fővonal” egy része nem szokott olvasni. (Főleg persze olyan szerzőtől, aki eltér a main streamtől.)  A “fővonal”, ahol teheti, ott az olvasásnak az esélyét is felszámolja, a sajtóban ritkán és csak esetenként találni olyat, ami eltér a fővonaltól. Ebből az elit elég sajátságosan azt a következtetést vonja le és ezt hangoztatja is, hogy nincs és nem is lehetséges egy működőképes alternatíva. Ha zavarja ezt a képet valami, mondjuk, mégis bejut az elsődleges médiába valamilyen szokatlan gondolat, különösen ha elképzelések rendszereként, akkor “akad” egy “mágusként” viselkedő műsorvezető, aki ezt megakasztja. Arról beszélget, helyes-e, ha az illető publikál a legnagyobb országos lapban. A közérdek nem számít, bevallottan a téma sem, az sem, ha valaki tapasztalatai és ismeretei alapján olyan dolgokról adhat hírt, amiről a közvéleménynek tudnia kellene, de különben nem tudhatna. 2010. augusztus 5-én történetesen a rezsicsökkentésről jelent meg írásom (Fordulat és reform?) az egyik valóban nagy lapban, a “mágus”-műsorvezető a folytatástól akarta elvenni az újság kedvét .

Másutt – pl. könyvkiadás, könyvterjesztés – másként korlátoz a “fővonal”. Nem véletlenül kapta blogom a Kiszorított véleményem elnevezést. E blogról és anyagairól, amivel segíteni akarok és amire itt van lehetőségem, tud a „fővonal” . Arról a cikksorozatról is, amiben eddig körbejártam a rezsicsökkentés lehetséges összetevőinek és összefüggéseinek nagy részét.

Bolgár György. Több mint vagy kevesebb mint egy műsorvezető?

Bolgár György. Több mint vagy kevesebb mint egy műsorvezető?

Bővebben…

Sámánok és cenzorok, sőt sámán-cenzorok

Ma sem az számít, mit mond, hanem, hogy ki mondja

A rossz, eredménytelen, sehova nem vezető gazdaságpolitikai gyakorlatok csak úgy tudtak fennmaradni és még inkább kizárólagossá válni, hogy a gazdaságirányításban, a kutatásban, a (pénzügyi) „elemzők” között, a nagyvállalkozói körben és a médiában olyan meghatározó véleményformálók, valóságos „sámánok” vannak, akik nem a valóságban mozognak, hanem feltételezésekkel, be nem igazolódott klisékkel vagy akár szólamokkal operálnak. Képviselik és minden eszközzel konzerválják a – többszörösen eredménytelennek bizonyult, de mégis mindeddig lényegében mozdíthatatlan – „főirányt”. E feltételezések, tévhitek heves védelmét ők maguk a köz érdekeivel szokták magyarázni, valójában azonban éppen azzal ellentétesen lépnek fel, csoportérdekeket szolgálnak ki. A hangadók nem ritkán cenzori szerepet is betöltenek, ennek ellenére közülük kerültek ki azok, akik a médiatörvény ellen, a véleményszabadság és a sajtószabadság „megtartásáért” a leghangosabban ágáltak és ágálnak.

Matolcsy György:  ilyenek mindenütt vannak

Matolcsy György: ilyenek mindenütt vannak

Bővebben…

Mellékletek

A túlfogyasztás túlélő mítosza

           Matolcsytól Matolcsyig

A Fordulat és reform című munkát a rendszerváltás alapművének szokták tekinteni, holott inkább „kora-dogmatikus” fogyasztásellenes álláspontot, főleg gyakorlatot tükröz. Az igazsághoz tartozik, hogy a sztálini időkben sem vállalták ezt az attitűdöt, hangsúlyozottan ideiglenesnek, a két világrendszer harcából következőnek tartották. Soha nem adták fel azt a tételt, hogy a termelés célja a lakosság szükségleteinek minél teljesebb kielégítése. A sors iróniája, hogy a fogyasztáscsökkentést szokták receptként felírni a pénzügyi világszervezetek a bajba jutott feltörekvő országoknak gazdaságuk szanálására. Ez három  okból is ellentmondásos. Egyrészt azért, mert ne kívánd azt másnak, amit nem kívánsz önmagadnak! Másrészt pedig azért, mert ezeknek az országokban különben is alacsony a fogyasztás. Harmadrészt és talán főleg azért, mert lenne más mód a szanálásra. Gátlástalanul érvényesítik e nemzetközi bankok is a követelést, bármi áron, az adósnak akár a legnagyobb kárt is okozva, de „biztosan” be kell hajtani a tartozást.

Elég ritka viszont, ha valaki saját honfitársainak kínálja ezt a perspektívát.

Matolcsy György. Amit lát és amit nem

Matolcsy György. Amit lát és amit nem

Bővebben…

A könyvbemutató apropóján. Tovább a tévúton

Nem vízlépcsőt vagy demokráciát, hanem vízlépcsőt és demokráciát! (Maróthy László)

Nemcsak exportoffenzívát, hanem exportoffenzívát és belföldi piacot is! (Matolcsy György)

Előrebocsátom, hogy a cikk számára mottóul választott két kívánságpár közül az egyik nem valósulhatott meg, a másik pedig ilyen módon (ahogy képzelik) nem valósulhat meg.

A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra bemutatójának külön érdekességet adott, hogy már hetekkel ezelőtt felállt az Orbán-kormány. Így arra is lehetőség nyílik, hogy a kötet bizonyos megállapításait szembesítsük az utóbbi hetek fejleményeivel. A legújabb események, köztük a 29 pontban megfogalmazott intézkedéscsomag (akcióterv) és egyes más intézkedések tükrében megítéljük, beigazolódni látszik-e az, amire a szerző ismeretei és a korábbi Orbán-kormányban szerzett személyes tapasztalatai alapján számított. Mindenekelőtt az, hogy tovább vezetik-e a társadalmat a kényszerpályáknak kikiáltott tévutakon, vagy mégis – ami az előzmények után meglepő lenne – pozitív fordulat jeleit láthatjuk.

Matolcsy György: fordulat és reform?

Matolcsy György: fordulat és reform?

Bővebben…

Demszky Gábor a Hálóban és a Bilincs és pórázban

Demszky Gábor következő könyvem (Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra) egyik főszereplője

Demszky Gábor húsz éve van (majdnem azt írtam, hogy áll) a főváros élén, egyedülálló helyismerettel és „kapcsolati tőkével” kell rendelkeznie. Ez különben nem feltétlenül előny a társadalom, a közösség, a budapestiek számára. Az összefonódások és a túlzott „megmelegedés” elkerülése vagy legalább gyengítése érdekében szokták több magas funkciónál kizárni a hosszú regnálás lehetőségét. A főpolgármesteri funkció még nem ilyen, pedig Budapest jelentősége, ha költségvetésével mérjük, nagyobb egy nagy minisztériuménál. (Már 2009-ben meghaladta a főváros költségvetésének kiadási főösszege az ötszázmilliárd forintot.) El kellene végre gondolkodni a lehetséges időtartam korlátozásán, mondjuk két ciklusra való limitálásán. Akkor is, ha a főpolgármesternek jó lenne teljesítménye.

Demszky: egyedülálló beágyazottság

Demszky: egyedülálló beágyazottság

Bővebben…

Boros Imre visszatér: egy illúzióval ismét szegényebben

A magyar James Bond?

Az Echo Televízió és a Magyar Hírlap hasábjain gyakorta megjelenő Boros Imre feltűnése bizonyára eddig nehezen elszenvedett hiányt pótol, amit Széles Gábor előzékenyen kielégített. Boros pótolhatatlan látványa önmagában is komoly érdekesség, hiszen nem gyakran lehet magyar James Bondot megfigyelni. A jóképű, angol special agenttal ellentétben nem a káprázatos testével, nem is az arisztokratikus és irodalmi beszédjével, hanem az igen gyors eszével dolgozik. (Ld.: Egy ekkora minisztériumban biztosan lehet legalább egy-két büntetőügyet találni!)

Boros Imre mosolygósan

Bővebben…