Lenin címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (32.) A Romanov-rokonság „eltávolítása” a (köz)életből. Likvidálási terv készült

Ahogy erről már szó volt, a cári család meggyilkolása mellett – sőt még azelőtt ­ – megkezdődött a többi Romanov likvidálása is. Na de ki tekinthető Romanovnak? Ebben az elfogadott terminológia és a bolsevik felfogás esetenként különbözik egymástól. Az elfogadott hivatalos terminológia szerint a Romanovok közé nem minden rokont sorolnak. Ha a feleségben uralkodói vér csörgedezik, akkor ő is és a tőle való leszármazottak is természetesen Romanovok. Ha viszont morganatikus házasságról van szó, tehát „rangon aluli” a házasfél, akkor sem ő, sem a leszármazott nem tekinthető Romanovnak. Ezen az sem változtatott, ha az ilyen (morganatikus) házassághoz az uralkodó a házasságkötés előtt hozzájárult, vagy azt utólag elismerte. Hiába kapott ilyenkor grófi vagy hercegi címet és hozzá birtokot a feleség. Az engedélykérés viszont kötelező volt, ha erre nem került sor, a férjet általában száműzték. Ez történt Mihail Alekszandrovics nagyherceggel is 1912-ben. Az első világháború kitörésekor engedte meg II. Miklós öccse kérésére, hogy hazamenjen Oroszországba és ismét a hadseregben szolgáljon. A cár később megenyhült és grófnői címet adományozott a nagyherceg feleségének. Az élet aztán úgy hozta, hogy II. Miklós Mihail Alekszandrovics javára mondott le. És a nagyherceg lett az első a kivégzett Romanovok sorában. Rajta és ismerősein próbálták ki a likvidálási terv elgondolt technikáit.

Makszim Gorkij kiállt Leninnél egy általa becsült Romanov életéért (iz.ru)

Bővebben…

Berija (31.) A cári család lemészárlása. Lenin és Szverdlov álcázott szerepe

Az előző rész bevezetőjében jeleztem, hogy most több egymást követő folytatásban a Romanovok tragikus sorsának hosszabb története következik. Több szempontból és több folytatásban. Sorra fogjuk venni II. Miklós személyiségét és uralkodói teljesítményét, rossz lépéseit saját sorsa és Oroszország szempontjából. Ennek feltárására az előző részben már sor került. Most a cári család lemészárlásáról és a mögötte álló erőkről, manőverekről lesz szó. Ahogy ezt már jeleztem: ezúttal is igyekszem elkerülni, amennyire lehetséges, közismertnek elfogadott ismeretek megismétlését: elsősorban új összefüggések, új információk bemutatására törekszem. Valamint valóban súlyos, még nem igazán feltárt kérdések bemutatására és lehetőség szerinti megválaszolására összpontosítok.

A történet egyik mellékágaként alaposan körbejártam azt az állítást is, miszerint Nagy Imre annak idején részt vett volna a cári család kivégzésében. Honnan ered ez a rágalom, ami nem véletlenül éppen 1956-ban, a forradalom kitörése után jelent meg először? Sorra vettem mindent, ami ezt cáfolja. Sőt olyan tényre sikerült találnom, ami ennek a fizikai lehetőségét is kizárja. A rágalom abszurditását mutatja, hogy Nagy Imre élete során soha nem járt a gyilkosság helyszínén, vagy közelében, sőt az Urálban sem.

A Golgotára vivő út elején. A lemondott II. Miklós (még) a cári vonaton (deduhova.ru)

Bővebben…

Berija (30.) A bukás és a tragédia, amin II. Miklós olyan kitartóan dolgozott

II. Miklós mindent feltett a háborúra, és mindent elvesztett

Most egy hosszabb összefüggő anyagrészbe kezdek bele, ami több folytatáson is áthúzódik. Ennek első eleme március 12-én jelent meg a Leleplező c könyvújság 2019./1. számában. Más sorszámmal (15.), mivel a hosszú részeket a blogon eddig gyakran többfelé osztottam. Most viszont a teljes folytatást egyszerre közlöm.

Az alábbiakban és a továbbiakban szó lesz a végkifejletről: a cári család likvidálásáról. De nem állok meg itt, igyekszem feltárni, mi történt a Romanov-rokonsággal és kik tekinthetők itt is és ott is a fő felelősöknek, illetve fő végrehajtóknak. A cári család lemészárlásáról folyamatosan megemlékeznek a történészek és a médiumok, a Romanov-rokonság szisztematikus kiirtásáról viszont alig esik szó. Holott az általános terror egymással összefüggő eseményeiről beszélünk, ezeket mindenekelőtt együtt érdemes vizsgálni.  Az együttesen szemlélt események sora arra utal, hogy Lenin és helyettese, egyúttal riválisa, Jakov Szverdlov (1885 – 1919) a kivégzésekről előre tudtak. Mi több, bizonyára ők adták ki a parancso(ka)t. A később elkövetkezőkben igyekszem pótolni a Romanov-rokonok likvidálásáról és azok változatos végrehajtási módjairól szóló hiányzó tényeket, és bemutatni, hogyan bántak el azokkal a Romanovokkal, akik nem, vagy csak későn akartak kimenekülni az országból. Természetesen szó esik majd a cári család kivégzéséről is, de főképpen annak olyan momentumairól, amelyek újdonságot jelenthetnek, vagy amelyek az ügyek és a személyek megítélését eldöntő fontos kiegészítésekkel, pontosításokkal szolgálnak.

A cár és családja 1913-ban. (Wikipédia.) Egyikük sem menekült meg a kivégzéskor?

Bővebben…

Berija (28.). Alfred Redl a valóságban. A szuperkém

Redl: a megbízója buktatta le?

 Most pedig folytassuk a nagyjából 100 éve történtekkel, amelyek annyiban is érdekesek számunkra, hogy ezek is a cikksorozat címében megjelölt téma időbeli és „oksági” előzményei. Különösen ez utóbbiak szempontjából fontos az a kérdés, amiről Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy, az I. világháború egyik legnagyobb stratégája és a Keleti Front vezérkari főnöke könyvet írt Elvesztegetett lehetőségek címen. Ha kihasználták volna a központi hatalmak ezeket a lehetőségeket, akkor akár győzhettek is volna, de legalábbis tisztességes békével ért volna véget a Nagy Háború. Ezek között van olyan, amit Hoffmann nem említ. Ez Redl gyors leleplezése lett volna.

Redl még hadnagyként. (Fotó: alchetron.com)

Bővebben…

Berija (23. rész). Egy film: Sztálin halála (2017)

Június közepe táján jelent meg a Leleplező c. könyvújság 2018./2. száma, benne két írásommal, köztük a Berija-cikksorozat következő részével.  Ezúttal nagyobb terjedelmet kapott a folytatás, ezért az utóközlések is hosszabbak lesznek. A folytatás a hagyománynak megfelelően felkerült blogomra; itt ezúttal is két részre bontva publikálom. A 23. rész még inkább kapcsolódik a jelen aktualitásaihoz. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak a közelmúltban bemutatott filmmel (Sztálin halála), mivel annak főszereplője nem a címszereplő Sztálin, hanem valójában Lavrentyij Berija. És sajnos kiderült, hogy sokan még mindig – nyugaton is – ragaszkodnak a Hruscsov által kitalált, terjesztett és a köztudatba belevésett, évtizedeken át folyamatosan ismételt, a történelem meghamisításán alapuló Berija-kép felidézéséhez és ébrentartásához. Sőt – bármilyen meglepő – még újabb valótlanságokat is kitaláltak. A Sztálin halála c. filmet egyébként alkalomnak tekintettem arra, hogy Berijáról tett több megállapításomat összefoglaljam, illetve erről az oldalról is alátámasszam. A téma aminél most tartunk, az Berija hagyatéka és annak sorsa, ami szintén kapcsolódik a filmhez, illetve Hruscsov személyéhez.

Berlin 1945-ben. Meddig tarthat a béke? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Berija (22. rész). Szovjet tervek Európa elfoglalására

 A tervek szövögetésénél persze messzebb jutottak. A Szovjetunió többször is majdnem elfoglalta Európa további területeit is a második világháború után. Csak kevésen, nem kis részben Beriján múlt, hogy ez 1953-ig, amikor ennek legnagyobb volt az esélye, nem következett be.  

Berija életének, szerepének feltárásakor „lépten-nyomon” meglepő, sőt akár meghökkentő, elképzeléseinket átrendező, megváltoztató tényekre és összefüggésekre bukkanhatunk. Ilyen volt az például, hogy Oppenheimer nemcsak állítólag kapcsolatban állt a szovjetekkel, hanem illegálisan és ténylegesen be is utazott Moszkvába, ahol két hétig Berija villájában lakott. Innen indult titkos tárgyalásaira. Vagy az, hogy Hruscsov az atomtitkot, sőt kész atombombát is átadta fő riválisának, Maónak. És a SZU felépítette azokat a kapacitásokat, amelyek a kínai atombomba gyártásához szükségesek voltak. Szakértők tömegét küldte Kínába, míg közel 10 ezer kínai tudóst és mérnököt, technikust a SZU-ban ki is képeztek. És még hosszan sorolhatnák a már bemutatott gondolkodásra késztető tényeket. Most újabbakkal ismerkedhet meg az olvasó.

Sztálin. (Fotó: hvg.hu)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (8). Bajnai ma is a kormány “szellemi” háttere

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Bajnai – szelleme – nem tud távozni a kormányból. Makacsul ott maradt. Óhatatlanul a Leninről alkotott jelmondat és a lehetséges párhuzam jut eszembe: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! (Bajnairól ezt persze nem mondják, sőt tagadják, viszont ennek megfelelően jár el a kormány. Hiszen folyamatosan “használja” Bajnait.) A Bajnai ellen leadott proteszt szavazatokból lett ugyan a kétharmados győzelem/vereség (kinek mi), mégis az az érzésem, hogy a választók bár ellene szavaztak, de  megkapták Bajnait. Vagy inkább Bajnait is. (Néhány eltérést leszámítva, amiről még szó lesz.) A Fordulat és reform c. brosúrából (Szabadi Béla: Fordulat és reform? NOL 2010. 08. 05.Fordulat és reform? Felgyorsulva a tévúton! 2012. 07. 02.) táplálkozó Matolcsy-féle  ún. unortodox gazdaságpolitika (Matolcsy ennek nevezi) valójában e politika legmarkánsabb gyakorlati alkalmazójának, Bajnainak a “művére” támaszkodik. Ma is és a nyilvánvaló negatív következmények ellenére is. Ezt látszólag képes elfedni, hogy Bajnai ma is nyíltan vállalja a ráadásul további megszorításokat, a kormány viszont nem. Bajnai Gordon,  a megszorítások robotosa ma is komoly tényezője a magyarországi “gazdaságpolitikának”, hiszen számos gyakorlatát folytatják, sőt egyes ötletei miniszterelnöksége megszűnése után 8 évvel(!) öltenek testet. Ráadásul aktualizáció nélkül, eredeti formájukban és a helyzet változása miatt is teljesen okafogyottan. Hasonlóan a fővároshoz, ahol Tarlós István még mindig Demszky Gábor ötleteivel van elfoglalva, azokat “intézi”.

Bajnai és családja az új kormány, valamint annak holdudvara társaságában, egy futballmeccsen, a VIP-páholyban

Bővebben…

Berija (20. rész). A hagyaték, Gorbacsov és más szovjet vezetők

Berija hagyatéka. Mi lett vele?

Kivégzése után Berija munkájának eredményeit és Berija reformelképzeléseit elhallgatták, illetve  elferdítették a közvélemény előtt. A jelentős hagyaték viszont megkerülhetetlen volt szovjet vezetők számára. Gorbacsovnál hagytuk abba, de most nem vele, hanem Gorbacsov elődeivel folytatjuk. Felmerül ugyanis a kérdés: ha Gorbacsov „Berijából dolgozott”, még ha az előző folytatás végén bemutatott módon is, vajon más szovjet vezetők működésére is volt-e közvetlen hatással Berija munkássága? Természetesen itt most nem Berija többnyire kitalált negatívumaira, hanem mindenekelőtt tettekkel igazolt pozitívumaira gondolok. Valóságos hagyatékára. Berija kivételes képességű és munkabírású vezető volt, aki nélkül talán a Szovjetunió túl sem élte volna a második világháborút, de biztosan nem válhatott volna viszont szuperhatalommá. Ez nyilvánvaló lenne, ha nem igyekeztek volna tulajdonképpen a mai napig ezt elfedni és meghamisítani, ha nem fordítottak volna erre óriási energiát. Érezték ugyanis a számtalan feloldhatatlan ellentmondást. Ezek pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy titkolják az igazságot Berija tevékenysége, bukása és halála körül.

Hruscsov és Mao (tampereclub.ru)

Bővebben…

Berija (15. folytatás). Németország jövője Berijánál

Németország sorsa. Berija el akarta adni az NDK-t vagy ki- és fel akarta használni egész Németországot?

A Leleplező c. könyvújság 2017/2. számában már megjelent folytatást a hagyományoknak megfelelően itt is olvashatják. Ezúttal azonban nem két, hanem három részre bontva. Most is vannak bizonyos eltérések, amit főleg az eltérő technikai lehetőségek indokolnak.

A leszámolás igazolhatatlan oka

A Berija elleni brutális fellépést először azzal magyarázták, hogy Berija puccsra, a hatalom megragadására készült. Mivel ez ráadásul küszöbön állt, megelőző lépést kellett tenni. És, hogy biztos legyen a siker, meglepetésszerűen kellett ezt megtenni. Mint majd látni fogjuk, Hruscsov katonai bölcsességének, ahogy persze Brezsnyevének is, a fő tétele a megelőző és meglepetésszerű csapás alkalmazása volt a siker előfeltételeként. Annak ellenére, hogy már Berijánál elháríthatatlan gondot jelentett a megelőző és kétségkívül meglepetésszerű csapás okának, indokoltságának bizonyítása. Nemkülönben még a törvényesség látszatának fenntartása/helyreállítása is. Ezt csak formálisan tudták „elrendezni”. Így tehát helyette mást tartóztattak le, mást hallgattak ki, tartották fogva fél évig a Moszkvai Katonai Körzet parancsnokságának bunkerében, állították bíróság elé ugyanott, ítélték halálra és végezték ki. „Bűntársaival” egy napon. Mivel az államellenes szervezkedést nem tudták bizonyítani, más vádakat vettek elő.

Az atomprojekt vezetői. Ülnek: Kurcsatov és Berija. A falfestmény ma is megvan

Bővebben…

Berija (9. folytatás). Két ellentétes változat a végkifejletre

Ahol két teljesen ellentétes változat van, ott csak az egyik lehet igaz!

Igazságszolgáltatás vagy leszámolás?

Eljutottunk a történet legtragikusabb és talán legrejtélyesebb részéhez, Lavrentyij Berija (1899 – 1953) életének végkifejletéhez. Számtalan kérdés merül fel: mi is történt, és hogyan, hol és mikor? És az akkori eseményeknek volt-e egyáltalán közük az igazságszolgáltatáshoz és a törvényességhez, vagy azok durva megsértésére került sor. Két alapváltozatról tudhatunk. Az egyik a hivatalosnak szánt és 1986-ig, a gorbacsovi peresztrojkáig egyeduralkodóvá tett változat. Sajnos a magyar történészeknél még mindig ez a változat dominál, holott a tények már megcáfolták. Ezt a „hivatalos” változatot maga Nyikita Hruscsov (1894 – 1971) is aktívan terjesztette, szívesen beszélt róla külföldi delegációknak, írt róla a Szovjetunióból kicsempészett emlékirataiban, de e tevékenységében kapcsolódtak hozzá a Berija elleni akcióban részt vett társak is.

genf-1955-szerov-molotov-hruscsov-zsukov-foto-a-novikov

Genfben, 1955-ben. Szerov, Molotov, Hruscsov, Zsukov

Bővebben…