Leleplező címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (10). Választás 2018

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel ezelőtt indítottam el blogomban, illetve a Leleplezőben azt a cikksorozatot, amiben a „választás 2018” kimenetelére összpontosítva a politikai helyzet összetevőit igyekeztem feltárni. (A Leleplezőben nem minden folytatás jelent meg, ezért egyes számozások e két helyen eltérnek egymástól.) Nem könnyű a feladat, hiszen a zavarosság és a zavarossá tétel a politikai helyzetnek különösen az egyik jellegzetessége. És ma még inkább, mint korábban. (A mottók utalnak arra, hogy a politika legitim és illegitim részvevői miért szerethetik a zavaros viszonyokat, de arra is, miért veszélyes ez a vonzalom rájuk nézve is, hát még az országra.) Most is megpróbáltam a dolgok és összefüggések mélyére hatolni, korábbi megállapításaimat továbbvinni, miközben ezúttal is eleve fenntartással kezeltem az állandóan hangoztatott közhelyeket. (Pl. a rendszerváltás megtörténtéről.) Igyekeztem kivonni magam az agymosó propaganda torzító hatásai alól. Csak a tényeknek, a tapasztalatoknak, a logikának, a józan észnek hittem. A cikksorozat és a mögötte álló kutatás célja nemcsak a helyzet és a folyamatok bemutatása, hanem a „választás 2018” kimenetelének előrejelzése is volt, illetve bizonyos kockázatok tisztázása.

A parlament (Wikipédia, fotó: Ivanhoe)

Bővebben…

Berija (20. rész). A hagyaték, Gorbacsov és más szovjet vezetők

Berija hagyatéka. Mi lett vele?

Kivégzése után Berija munkájának eredményeit és Berija reformelképzeléseit elhallgatták, illetve  elferdítették a közvélemény előtt. A jelentős hagyaték viszont megkerülhetetlen volt szovjet vezetők számára. Gorbacsovnál hagytuk abba, de most nem vele, hanem Gorbacsov elődeivel folytatjuk. Felmerül ugyanis a kérdés: ha Gorbacsov „Berijából dolgozott”, még ha az előző folytatás végén bemutatott módon is, vajon más szovjet vezetők működésére is volt-e közvetlen hatással Berija munkássága? Természetesen itt most nem Berija többnyire kitalált negatívumaira, hanem mindenekelőtt tettekkel igazolt pozitívumaira gondolok. Valóságos hagyatékára. Berija kivételes képességű és munkabírású vezető volt, aki nélkül talán a Szovjetunió túl sem élte volna a második világháborút, de biztosan nem válhatott volna viszont szuperhatalommá. Ez nyilvánvaló lenne, ha nem igyekeztek volna tulajdonképpen a mai napig ezt elfedni és meghamisítani, ha nem fordítottak volna erre óriási energiát. Érezték ugyanis a számtalan feloldhatatlan ellentmondást. Ezek pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy titkolják az igazságot Berija tevékenysége, bukása és halála körül.

Hruscsov és Mao (tampereclub.ru)

Bővebben…

Berija (15. folytatás). Németország jövője Berijánál

Németország sorsa. Berija el akarta adni az NDK-t vagy ki- és fel akarta használni egész Németországot?

A Leleplező c. könyvújság 2017/2. számában már megjelent folytatást a hagyományoknak megfelelően itt is olvashatják. Ezúttal azonban nem két, hanem három részre bontva. Most is vannak bizonyos eltérések, amit főleg az eltérő technikai lehetőségek indokolnak.

A leszámolás igazolhatatlan oka

A Berija elleni brutális fellépést először azzal magyarázták, hogy Berija puccsra, a hatalom megragadására készült. Mivel ez ráadásul küszöbön állt, megelőző lépést kellett tenni. És, hogy biztos legyen a siker, meglepetésszerűen kellett ezt megtenni. Mint majd látni fogjuk, Hruscsov katonai bölcsességének, ahogy persze Brezsnyevének is, a fő tétele a megelőző és meglepetésszerű csapás alkalmazása volt a siker előfeltételeként. Annak ellenére, hogy már Berijánál elháríthatatlan gondot jelentett a megelőző és kétségkívül meglepetésszerű csapás okának, indokoltságának bizonyítása. Nemkülönben még a törvényesség látszatának fenntartása/helyreállítása is. Ezt csak formálisan tudták „elrendezni”. Így tehát helyette mást tartóztattak le, mást hallgattak ki, tartották fogva fél évig a Moszkvai Katonai Körzet parancsnokságának bunkerében, állították bíróság elé ugyanott, ítélték halálra és végezték ki. „Bűntársaival” egy napon. Mivel az államellenes szervezkedést nem tudták bizonyítani, más vádakat vettek elő.

Az atomprojekt vezetői. Ülnek: Kurcsatov és Berija. A falfestmény ma is megvan

Bővebben…

Berija (13. folytatás). Az “ukrán maffia”

Megjelent a Leleplező 2017/1. száma; benne sok érdekes anyaggal. Folytatódik a Berija-történet, amit a hagyományoknak megfelelően a blogon is közreadok. Ezúttal is két részletben. Íme az első:

Még mindig Moszkalenko személyéről

Kirill Moszkalenko (1902 – 1985) tehát kulcsszerepet játszott a Berija elleni puccs és a leszámolások katonai biztosításában. De nemcsak abban, hanem ezek „legalizálásában” is. Moszkalenko ugyanis Rudenko főügyésszel részt vett a „nyomozásban”(!), ellenőrizte Rudenkot, sőt – Rudenkoval ellentétben, akinek a fennálló szabályozás miatt a bíróság előtt sem lehetett szerepe – a rendkívüli bírósági tanácsban(!) is ott ült. Moszkalenko ukrán származású volt, de ezt inkább szégyellte, idegesítették az ukránok, az ukrán kultúra és az ukrán nemzeti hagyományok. Hruscsov emlékiratai szerint Moszkalenko a háború alatt minden ukránt hazaárulónak tartott. Ő is az “ukrán maffia” tagjai közé számított.

moszkalenko-kirill

Kirill Moszkalenko: még vezérezredesként

Bővebben…

Berija (11. folytatás). Zsukov emberi gyengesége

Zsukov “legendája”: Zsukov lett volna (a valójában már halott) Berija egyik “letartóztatója”. Sőt szerinte ő volt a tábornoki csoport parancsnoka

December közepe táján megjelent a Leleplező c. könyvújság 2016/4. száma, és benne a soron következő Berija-cikk. Most itt, a blogon is – ahogy szoktuk, a hosszú irást kétfelé bontva – folytatódik Berija valóságos története. Ez – mint eddig is láthattuk – teljesen más, mint amit róla kitaláltak és elterjesztettek. Hogy a Leleplező megjelenéseit követő, negyedévente folytatódó sorozat az olvasó számára könnyebben követhető legyen, új kategória indult a blog bal oldalán, az “Archívum” alatt, “Berija” néven.  Ez összegyűjtve tartalmazza az eddig folytatásokat. Ezúttal Zsukov marsall személyiségéről és emberi gyengeségéről esik szó bővebben, pontosabban ezt kezdjük el, de e témára még a követező részben is kitérünk. Zsukov igen jó, kvázi baráti kapcsolatban volt Berijával, de karrierje érdekében mégis vállalta egy olyan – ráadásul törvénytelen, puccsista – akcióban való részvételét, sőt dicsekedett is azzal, ez lett volna Berija letartóztatása, ami meg sem történt. Emiatt aztán – saját kezdeményezésére – magyarázkodott Berija fiának, Szergo Berijának. Ez a magyarázkodás azonban nem akadályozta abban, hogy Berija letartóztatásával Zsukov tovább már ne dicsekedjen. Zsukov más gyengeségeiről sem feledkezek meg. De ezekkel inkább majd később és részletesebben foglalkozom, ebben és a következő folytatásban.

zsukov2

Zsukov marsall a négy aranycsillaggal. A negyediket a “magyarországi fasiszta lázadás” leveréséért kapta 60. születésnapján

Bővebben…

Berija (7. folytatás). Kun Béla, Kun Miklós, terror, antiszemitizmus

A magyar történészek, így Kun Miklós sem figyel fel a Berijáról feltárt számos tényre

Most egy már részben tárgyalt és egy még nem tárgyalt mítosszal  foglalkozunk; ezek szerint Berija egy személyben azonosítható lenne a terrorral, illetve  az antiszemitizmussal. Ezt is a tények ellenére állítják, illetve annak ellenére, hogy másokra illenének  igazán ezek a megjelölések. Például Hruscsovra, akit – bár részben felszámolta Berija reformjait, részben megakasztotta – továbbra is reformerként, és sztálinista politikája ellenére még mindig desztalinizátorként méltatnak, és méltat Kun Miklós is. És persze biztosan nem Hruscsov  (hanem Berija) volt az enyhülés kezdeményezője, és bár Hruscsov majdnem atomháborúba taszította a világot, mégis a béke embereként beszélnek róla. A korábbi logikátlanságokon túl ma már számos tény támasztja alá, sőt követelné meg, hogy Beriját újra kell értékelni és ennek hordereje miatt az egész korszakot is. Ennek azonban sok történész igyekszik ellenállni, országonként nem azonos arányban.

Kun Miklós díja

Kun Miklós kezében a Széchenyi díjjal és a tapsoló Orbán Viktor. Kun Miklós Kádár Jánossal is személyes kapcsolatot ápolt: akkor nagyapjára hivatkozva

Bővebben…

Berija (5. folytatás). Egy halott pere és kivégzése

Berija a „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Hruscsovék úgy “desztalinizáltak”, hogy megrendezték az évszázad koncepciós perét, amiben mindent “megkonstruáltak” és sok tekintetben alulmúlták a sztálini korszak gyakorlatát.  Berija ekkor már nem élt: 1953 június 26-án, villája udvarán agyonlőtték. Hruscsov eufóriában volt, hamar el is dicsekedett a testvérpártok vezetőinek, hogy Berija nincs többé. A halottat  elhamvasztották, hamvait szétszórták. Majd rájöttek, hogy nem lesz jó optikája annak, ha a Szovjetunióról az terjed el, hogy per nélkül, tehát “csak úgy” agyon lehet lőni a kormány második legfontosabb emberét.  A törvényesség hirtelen felismert igénye miatt halála után néhány nappal Beriját perbe fogták. A per mindenekelőtt Berija  kivégzésének utólagos törvényesítését volt hivatva szolgálni, egyben “kártékonyságának” leleplezését, de felhasználták arra is, hogy fizikailag megszabaduljanak azoktól, akik Hruscsovékra vonatkozóan terhelő adatokat tudtak.

Malenkov

A (még) diadalmas Malenkov

Bővebben…

Berija (4. folyt.). Hruscsov igazi szerepe

Hruscsov “desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Hruscsov szerepét is újra kell értelmezni, ahogy erről az első résztől kezdve folyamatosan szó esik. A megtorlásokban, tisztogatásokban, a törvénytelenségekben, a gyilkosságokban, a perekben. A külpolitikában és a belpolitikában, a gazdaságpolitikai hibákban. A nemzetiségi politikában, a vallás üldözésében. Sztálin halálának meggyorsításában. Az 1953-as puccsban, ami nem kísérlet volt, amit ő állítólag meghiúsított, hanem maga a valóság, a hatalom általa végrehajtott megragadása. A történészek  meglepően puhán bánnak még mindig Hruscsovval és életművével. Szerintük desztalanizációja nem volt következetes, amire példaként ’56 leverését szokták említeni. De még mindig hangsúlyozzák, nem lehet kétségbe vonni, hogy visszafordíthatatlanná tette a desztalinizációt. Pedig ez, mármint a desztalinizáció csak ürügy volt Sztálin és főleg Berija lejáratására és bemocskolására, Hruscsov pozíciójának megerősítésére és riválisai kiiktatására. Valójában  pedig Hruscsov igazi vérbeli, sőt túlzó sztálinista volt, akinek fellépései nem ritkán tanítójánál is durvábbak és “sztálinistábbak” voltak.

Bulganyin, Kaganovics, Pervuhin, Hruscsov, Szuszlov

Az uralkodás kezdetén: önfeledt tekintetek és fogsorok. Bulganyin, Kaganovics, Pervuhin és a főideológus, Szuszlov.

Bővebben…

Berija élete, szerepe, pere és kivégzése (3. folyt.)

A “desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

A Berija-cikksorozat elemei a blogon a Leleplező könyvújsághoz igazodva jelennek meg. Negyedévenként, a Leleplező aktuális számának kiadása után. A téma újdonságai mellett a viszonylag hosszú publikálási szünetekkel is magyarázható, hogy az olvasóknak lehetnek olyan kérdései, amelyeknek – érezve, hogy ez érdekelni fogja az olvasókat – elébe mentem. Így különösen fontosnak tartottam annak mielőbbi kifejtését (már az első publikációban erre sort is kerítettem), hogy közgazdászként miért foglalkozom történeti témával és ráadásul egy olyan személy, Lavrentyij Berija életével, szerepével és sorsával, akinek megítélése Magyarországonmintha itt megállt volna az idő!változatlanul durván és egyben naivan negatív az “élvonalbeli” történészek körében.

Kruglov és Berija

Szergej Kruglov, az egyik első helyettes (balról), aki elárulta Beriját. És Berija az akkori Belügyminisztérium (a későbbi KGB) épületénél

Bővebben…

Lavrentyij Berija élete, szerepe, pere és kivégzése

A „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Ami most következik, az a Leleplező c. könyvújság 2015/3. számában  megjelent cikk alapján készült, azonban nyilván nem teljesen azonos azzal. Egyrészt azért, mert az ottani hosszú anyagot itt a blog olvasásának megkönnyítése céljából három részre bontottam. Így tehát még két rész kell ahhoz, hogy “utolérjük” a Leleplezőben most megjelent anyagot. Másrészt azért, mert a blogban több fotót lehet elhelyezni, mint egy újságcikkben, és éltem is ezzel a lehetőséggel. Ráadásul itt színesek is lehetnek a fényképek, ha különben azok. Sajnos itt kevés ilyen lesz. Harmadrészt pedig további illusztrálásra is van mód: videót lehet beépíteni és nem csak belinkelni, ami látványosabbá teheti az anyagot.

Az olvasó bizonyára észrevette, hogy blogomon már többször foglalkoztam történelmi témával. Ilyen horderejű és ilyen bonyolult történelmi témával és  a valósággal ennyire ellentétes közhiedelemmel azonban még nem volt dolgom. Ráadásul végzettségem és tevékenységem szerint  közgazdászként és nem történészként, akik többségének, legalábbis itt nálunk, Magyarországon ellent kell mondanom. A témaválasztásnak hármas oka van: rákényszerültem erre és persze érdeklődtem is a téma iránt, ami ráadásul – mint látni fogjuk – annyira nem is állt távol szakmámtól és személyes sorsomtól. De ahogy máskor is, ezúttal is igyekeztem állításaimat a lehető leginkább alátámasztani. Ehhez felkutattam, amit lehetett.

Berija2

Lavrentyij Berija

Bővebben…