Külügyminisztérium címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (26.). Wallenberg halála: Molotov likvidáltatta

Mielőtt folytatom Alfred Redl ezredes történetét és rátérek lebukására is, szükségszerűen több aktuális kérdéssel kell foglalkoznom. Olyanokkal, amelyek sajnálatosan ma is kérdések, vagy még inkább alaptalan állítások. Hangoztatóik nem akarnak megválni tőlük. Így pl. a Történelmi blog c. újság főszerkesztője sem, aki egyetlen bekezdésben számtalan példát szolgáltatott erre a sajnálatos gyakorlatra.

Mielőtt tehát továbbmennénk a történetben, ami nemcsak Berija életét, halálát, perét tárja fel, hanem az előzményeket és a szélesebb összefüggéseket, vissza kell térnünk a Leleplező c. könyvújság  XII. részhez, ami 2018 májusában jelent meg. (A blogon ez az eltérő számozás miatt a 23. rész.) Ebben többek között Sztálin haláláról és az akörüli eseményekről volt szó. Úgy, ahogy a Sztálin halála című film ezt bemutatta, és úgy, ahogy a valóságban volt. Úgy, ahogy ezt a tények alátámasztják.  Eljött ugyanis az ideje – sajnos már régen eljött! – annak, hogy az életszerűtlen hiedelmek és rágalmak helyett a valós ismeretekre alapozzunk. Sajnos azonban ezeket a Szovjetunióban/Oroszországban már régen ismert és/vagy újabban feltárt tényeket és információkat a magyarországi történész szakma nem akarja figyelembe venni. Tovább ismételik a megdőlt verziókat. Azok után is, hogy egészen nyilvánvaló a hamis beállítás, de ehhez ragaszkodnak. Ezen pedig változtatni kell, mert rosszul tudni és/vagy mondani, rosszabb, mintha nem tudnának és/vagy mondanának semmit. Itt nem egyszerűen ízlésbeli, vagy szemléletbeli kérdések eltérő kezeléséről van szó, hanem tények semmibevételéről és hamis következtetések levonásáról.

Sztálin temetése. Elöl Malenkov és Berija. Fotó: rodina.ru

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?

Nem a tabukat, hanem az annak kikiáltott, valótlan és káros  közhelyeket kellene ledönteni!

Olyanokat, amelyekre “ingünk, gatyánk”, a jelenünk és a jövőnk is rámegy!

Ezek közül mindjárt az első a nem is exportorientált, hanem egyenesen exportvezérelt (!)  gazdaságpolitikának nevezett “irány” és annak magyarországi túlhajtott, a hatékonysággal és a gazdaság arányaival, arányosságával nem törődő mániája és gyakorlata. Pedig lenne mivel foglalkozni! Az exportvezérelt gazdaságpolitikai kurzus árvesztesége ugyanis elképzelhetetlenül hatalmas összeg: 1990 és 2013 között 42 ezer milliárd forintra rúgott! A kormány erről sem akar tudomást venni, sőt gyorsítani igyekszik azt, aminek eddig sem volt értelme, csak irdatlan kára az ország számára. Ez a még nagyobb elszántság és főleg oktondi erőszakosság az export forszírozásában nyilván azt is jelenti, hogy a veszteségek még nagyobb ütemben halmozódnak, ami már a második Orbán-kormány óta eddig is megfigyelhető volt. Ekkor vált az éves külkereskedelmi árveszteség ezermilliárdos, majd néhány ezermilliárdos tétellé.

Kazahsztán

A Nagy Keleti Nyitás, ezúttal Kazahsztánba osztrák óriásgépen. A gépen kívül mi emelkedik? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Mit akarnak a horvátok? Az INA-részvényeit vagy Hernádi Zsoltot? (2.folytatás)

Iustitia est regnorum fundamentum. Az igazság az országok talpköve

Az előző részben Ivo Sanader 2009-ben elhatározott lemondásánál hagytuk abba, ami vesszőfutásának és eltüntetésének sajátos kiindulópontja lett.

Sanader magyar kapcsolatai

Sanader hivatali ideje alatt főleg Gyurcsány Ferenc volt a magyar miniszterelnök, akivel sok témában tanácskozott. A magyar közvélemény is értesült arról, hogy együtt dolgoznak a horvát-magyar futball eb tervein. Ennek üzleti lehetőségeit gondolta a magyar politikai és gazdasági elit olyan vonzónak, hogy valóságos nagykoalíciót hoztak létre a közös feladatok megoldására. Gyurcsány Ferenc a labdarúgást nemzeti kérdésnek (!) nyilvánította és megígérte, hogy stadionépítésekre 165 milliárd forintot  (!) biztosít a költségvetésből.

Bővebben…

Zárószavazás előtt a földtörvény (földforgalmi törvény)

Meg nem értett, majd kisajátított szerepek, hézagok a történetben

Az első Orbán-kormány, helyesebben annak külügyminisztere  2001-ben megegyezett az EU-val a külföldiek földtulajdonszerzésének feltételeiről Magyarországon. Ma sem fogadható el a szabályozás, sőt sokak véleménye szerint az sem, amit ennek megkerülésére a kormány előterjesztett és meg akar szavaztatni. Több párt áll szemben a legújabb változattal. Ötven közéleti szereplő (Ángyán József, Mellár Tamás, Lányi András, Bencsik András  stb.) nyílt levélben hívta fel a figyelmet az előterjesztés alkalmatlanságára. Vajon hol voltak e szervezetek és személyek akkor, amikor a legnagyobb esélye lett volna a megállapodás felülvizsgálatának és utána még éveken át? (Többen közülük mással, éppen a földvédelemért kiállók ellehetetlenítésével voltak elfoglalva, vagy jó esetben hallgatottak.) Ki támogatta azokat, akiket feltételezhetően nagyrészt a megállapodás keresztülvitele érdekében távolítottak el posztjaikról? Ki segítette a nyomás alá helyezett Kisgazdapárt földvédő akcióit? És hogyan történhetett, hogy néhány éve egyes pártok és személyek önmagukat tüntették fel a termőföld első védelmezőinek? Ennél is lényegesebb: hogyan lehet megoldani a kérdést úgy, hogy a történetből kiragadunk egyes elemeket, másokat pedig elhallgatunk vagy “átírunk”? Jól nyilván nem!

Termőföld: hosszú és fárasztó történet

Termőföld: hosszú és fárasztó történet

Bővebben…

Holland telepesek

Az akkori kormány állt a botrány  mögött?

A külföldiek földtulajdonszerzésének kérdését nem sikerült az EU-s csatlakozásig és mindmáig megnyugtatóan lezárni. A korlátozás szükségessége továbbra is fennáll: nem csökkentek a hazai és a külföldi földárak közötti különbségek. Ennek nyilván számtalan technikai és gazdasági oka van.

Martonyi delegációtagja volt a lejárató tanulmány egyik szerzője

Martonyi delegációtagja volt a lejárató tanulmány egyik szerzője

Bővebben…