Kommunarka lőtér címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (32.) A Romanov-rokonság „eltávolítása” a (köz)életből. Likvidálási terv készült

Ahogy erről már szó volt, a cári család meggyilkolása mellett – sőt még azelőtt ­ – megkezdődött a többi Romanov likvidálása is. Na de ki tekinthető Romanovnak? Ebben az elfogadott terminológia és a bolsevik felfogás esetenként különbözik egymástól. Az elfogadott hivatalos terminológia szerint a Romanovok közé nem minden rokont sorolnak. Ha a feleségben uralkodói vér csörgedezik, akkor ő is és a tőle való leszármazottak is természetesen Romanovok. Ha viszont morganatikus házasságról van szó, tehát „rangon aluli” a házasfél, akkor sem ő, sem a leszármazott nem tekinthető Romanovnak. Ezen az sem változtatott, ha az ilyen (morganatikus) házassághoz az uralkodó a házasságkötés előtt hozzájárult, vagy azt utólag elismerte. Hiába kapott ilyenkor grófi vagy hercegi címet és hozzá birtokot a feleség. Az engedélykérés viszont kötelező volt, ha erre nem került sor, a férjet általában száműzték. Ez történt Mihail Alekszandrovics nagyherceggel is 1912-ben. Az első világháború kitörésekor engedte meg II. Miklós öccse kérésére, hogy hazamenjen Oroszországba és ismét a hadseregben szolgáljon. A cár később megenyhült és grófnői címet adományozott a nagyherceg feleségének. Az élet aztán úgy hozta, hogy II. Miklós Mihail Alekszandrovics javára mondott le. És a nagyherceg lett az első a kivégzett Romanovok sorában. Rajta és ismerősein próbálták ki a likvidálási terv elgondolt technikáit.

Makszim Gorkij kiállt Leninnél egy általa becsült Romanov életéért (iz.ru)

Bővebben…

Berija (25). Elvesztegetett lehetőségek (első világháború)

Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy könyvével fejeztem be a cikksorozat előző részét, és most azzal folytatom. Az elvesztegetett lehetőségek c. kötet sok fontos eseményt tárgyal, ezek közül eddig a breszt-litovszki tárgyalások bemutatásánál támaszkodtam – többek között, sokszor más forrásokkal együtt, azokkal kiegészítve – a könyvre. Megállapításai most sem kizárólagos forrásként szerepelnek, nem egyszer csak egyfajta ürügyként valaminek a kifejtésére.  Az elvesztegetett lehetőségek egyébként nagyrészt arról szól, hogyan lehetett volna mégis megnyerni az első világháborút, vagy legalább elérni a tisztességes békét, amihez persze komoly, erős ellenfélnek kellett volna maradni. És ezzel elkerülni e háború lezárásának máig ható tragikus, deformáló, mérhetetlen szenvedést hozó következményeit. Hadd tegyem hozzá, hogy ha az ésszerűség és nem az elvakult bosszú és az elvakult jutalmazás vezérli a győztes antantot, akkor is javultak volna az esélyei annak, hogy valódi béke helyett ne egy 20 évre szóló fegyverszünet – ahogy Foch tábornok minősítette (ld. alább!) –  szülessen.

1918: a németek aláírják a fegyverszünetet Foch marshall előtt. (Képeslap, Wikivand)

Bővebben…