Kína címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (13. folytatás). Az “ukrán maffia”

Megjelent a Leleplező 2017/1. száma; benne sok érdekes anyaggal. Folytatódik a Berija-történet, amit a hagyományoknak megfelelően a blogon is közreadok. Ezúttal is két részletben. Íme az első:

Még mindig Moszkalenko személyéről

Kirill Moszkalenko (1902 – 1985) tehát kulcsszerepet játszott a Berija elleni puccs és a leszámolások katonai biztosításában. De nemcsak abban, hanem ezek „legalizálásában” is. Moszkalenko ugyanis Rudenko főügyésszel részt vett a „nyomozásban”(!), ellenőrizte Rudenkot, sőt – Rudenkoval ellentétben, akinek a fennálló szabályozás miatt a bíróság előtt sem lehetett szerepe – a rendkívüli bírósági tanácsban(!) is ott ült. Moszkalenko ukrán származású volt, de ezt inkább szégyellte, idegesítették az ukránok, az ukrán kultúra és az ukrán nemzeti hagyományok. Hruscsov emlékiratai szerint Moszkalenko a háború alatt minden ukránt hazaárulónak tartott. Ő is az “ukrán maffia” tagjai közé számított.

moszkalenko-kirill

Kirill Moszkalenko: még vezérezredesként

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac? (2. folytatás)

“A magyar gazdaság makroszámai egy sikertörténet lenyomatai!” (Orbán Viktor miniszterelnök)

“Magyarország 2010-2014 között az Európai Unió legsikeresebb gazdasági és pénzügyi konszolidációját és stabilizációját hajtotta végre, és egyben növekedési fordulatot valósított meg!” (Matolcsy György Huba, volt nemzetgazdasági miniszter, jelenleg az MNB elnöke)

Nem feltétlenül szükséges, ahogy ezt  az előző részben is mellőztük, hogy egy több részes cikk minden eleméhez külön mottót tegyünk, ha már egyébként szívesen alkalmazzuk a mottókat. Most mégis két mottót mellékelek, mert választani közöttük nem tudtam és mert így (együtt) különösen jól felhasználhatóak. (A mottók forrása itt és itt található.) Még annak ellenére is jól hasznosíthatóak, hogy a fenti önértékelések egy része sajnálatosan értelmezhetetlen (ld. legsikeresebb stabilizáció és pénzügyi konszolidáció). Az viszont, ami a dicsérő kijelentésekből értelmezhető,  kiáltó ellentétben van az alább bemutatott valósággal, tényekkel, számokkal. Ezek egyúttal a választott ötletek eredménytelenségét és alkalmazásuk folytathatatlanságát is alátámasztják. Most mindenekelőtt a külkereskedelmi kényszert illetően, ami a belső piacot sújtó megszorítások és a külkereskedelmi kényszerből adódó veszteségek miatt gazdasági pangásba vitte a magyar gazdaságot.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy György Huba “növekedési fordulatot” akar látni és láttatni (Fotó: nol.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (1.)

Az alternatíva hatalmi kérdés

Ezúttal utánközlésről van szó. A hosszabb írás a Leleplező c. vaskos (kb. 200 oldalas) országkrónika könyvújság ez évi IV. számában, 2014. december 12-én jelent meg nyomtatott formában. A fenti címmel és a következő alcímmel: “Dr. Szabadi Béla az igazság feltárásának egyre népszerűbb magányos harcosa vall önmagáról.” Persze most sem csak önmagáról, hanem önmagáról is, hiszen a közérdekű vonatkozások továbbra  is meghatározóak. A cikket  most blogomban is közreadom,  itt – praktikus okokból – két részletben. (A fotók és a tördelés ugyan eltér, de a tartalom változatlan.) Az írást fontosnak tartom, célszerű tehát, hogy blogom anyagai között is hozzá lehessen férni. Annál is inkább, mert a jövőben minden bizonnyal gyakran fogok rá hivatkozni. Eddig egyébként kapcsolatom a Leleplezővel fordítva működött, blogom újabb anyagaiból ők vettek át. De térjünk rá a cikkre!

————

Magyarországra találóan mondják: KOMP-ORSZÁG. Folyamatosan úton van, végtelenül elhúzódik az utazás, miközben mások már rég megérkeztek. Egy ilyen, mindeddig befejezetlen, egyesek szerint el sem kezdett utazás a rendszerváltás. A komp-ország vezetése először is azért nem akar normatív viszonyokat, mert az nem érdeke. Legalábbis így érzi. Ehhez képest kevésbé jelentős, hogy nem is tudja, hova is kellene az országnak elérnie. A „komp” ma is körbejár a „folyón”, valahol a két part között. Tabukat döntöget, ahelyett, hogy átérne végre a másik partra. Az egyik part – természetesen képletesen – a kádári viszonyok, a másik a piacgazdaság, a komp-ország kormánya számára homályos tartalmú kapitalizmus. A komp-országban évtizedek óta, mióta a nagy utazás elkezdődött, egy értelemben biztosan nem sok változott. Kádár János alatt, amikor a „komp” ki volt kötve, sokáig nem volt, nem lehetett elismert alternatíva. A „komp” anélkül indult el, hogy az alternatívát legalább végiggondolták volna. Ezzel elkezdődött komp-ország céltalan bolyongása. A körbejárást a feladat bonyolultságával magyarázgatták: még senki nem ment át szerintük erről a partról vissza a másikra. Közben más országok egy történelmi pillanat alatt révbe értek. Persze nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Idõjárás - Befagyott a Balaton

A komp-ország a sajátos magyar úton. Nem köt ki, évtizedek óta bolyong a két part között

Bővebben…

Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció: „közkívánatra”? (1.)

Költsünk (??) hétmilliárdot a budapesti olimpia ürügyén!

2008. december 18-án, az újabb fővárosi tarifaemelések megszavazásának napján, amikor világossá vált, hogy a kormány 40 milliárd forint támogatást nyújt a BKV-nak, hogy az össze nem omoljon, derűs jelenetet örökítettek meg a városházára hívott operatőrök. A szokatlan összetételű társaság bensőségesen ünnepelt. Olyan mondatok hangoztak el a sajtótájékoztatón, hogy „a gazdasági válság nem csak hanyatlás, lehetőség is”, vagy hogy „reménytelennek tűnő helyzetben csak egy lehetőség van, az összefogás”.  Mindez a budapesti olimpia terveire vonatkozott, Demszky Gábor olyan megközelítésében, hogy ha a pályázat sikertelen lesz (nyilván az lenne), és az elképzeléseknek csak egy része valósul meg, akkor is megéri. A nagy (egyébként valójában költői) kérdés persze az, hogy kinek?

Összefogás a "közös ügyért", BOM

Összefogás a “közös ügyért”, BOM

Bővebben…