képviselő címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (1). Felvezető. A “zavaros víz”

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy évvel a választások előtt különösen érdekes lehet, milyenek az erőviszonyok a politikában és mit hozhat a jövő. Ebben is viszonylag nehéz eligazodni, hiszen a politikai pártokat és a hivatásos politizálást is egyaránt jellemzi a nagy mértékű változatlanság és az egyidejűleg tapasztalható sokféle valóságos és látszólagos átalakulás. És a zavaros helyzetek, meg az azokba  való beleugrások.

Írásaimat szokás szerint mottó vezeti be. Ritkán fordul elő az, most viszont igen, amikor egyszerre két mottót használok. Ezúttal ráadásul a két mottó szó szerint ugyanannak a fogalomnak, a zavaros víznek az eltérő megközelítései. Azt mondják el, tulajdonképpen abba kezdenek bele, amit én igyekeztem továbbvinni, mit lehet és mit nem szabad tenni – persze átvitt értelemben – a „zavaros vízzel”, tehát a zavaros helyzettel. Szerepük – mint látni fogjuk – most ennél is lényegesebb: a két mottó által leírt helyzetekkel és „gyakorlatokkal” a cikksorozatban, ahogy az életben is, lépten-nyomon találkozni fogunk. Nem is gondoltuk volna, mennyire gyakoriak, sőt meghatározóak. Nem véletlen tehát az sem, hogy a korábbiaktól eltérően most minden folytatás előtt ugyanezeket  a mottókat fogják olvasni.

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Kádár az elképzelt plakáton, de Orbánnal akarnák összemosni (A kép forrása: 24.hu)

Bővebben…

Mondhattok bármit…

Falra hányt borsó

Sajnos tömegnyi olyan fajsúlyos kérdés van, amivel bár a hatalomnak kötelessége lenne megfelelően (tényszerűen, összefüggéseikben, következményeikben) foglalkoznia, mégsem teszi. Feladatuk lenne a kormányzás belső és a külső kontrolljának megteremtése és működtetése, „többnyire” ez sem valósul meg. Biztosan kevesebb lenne az ilyen gond, ha – a harsány nyilatkozatok és főleg az eredménytelenség ellenére is – nem maradt volna fent a liberális szemlélet: az állam, a kormány, a politika, a parlament és a sajtó ne tehetne azt, amit akar.

Ha nem válogathatna kénye-kedve szerint, mit is lásson el. Milyen „póttémákat” találjon magának az elhanyagolt, ám értelemszerűen ellátandó témák helyett. Mit vigyen félre kötelező feladataiból és/vagy mit rázzon le teljesen.  „Szabadon” dönthet arról is, mit tegyen mások gondolataival. Mi legyen az, amit hajlandó kisajátítani a kívülről jövő gondolatokból, de úgy, mintha ő találta volna ki. (Ld. a Kis Gömböc meséjét, de most a valóságban.) E törekvés jegyében saját igényeihez alakítja (leegyszerűsíti, primitivizálja) az átvett (elvett) gondolatokat, mintegy „lefordítja” saját frazeológiájára. És közben „természetesen” más összefüggésbe is helyezi, és más értelmet tulajdonít neki. Ezzel egyszersmind „pacifikálja” is azokat.

Kóka János, Szijjártó Péter

Kóka János és Szijjártó Péter diplomaták és delegációtagok Szingapúrban, 2015-ben.
(Forrás: ATV)

Bővebben…

2015-től már internetadó is? A kormány továbbra sem érti a gazdaságot?

Mibe kerül nekünk AZ ILYEN kormányzás?

Október 22-én Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mutatta be a sajtónak a kormány törvénytervezetét a 2015. évi adórendszerről, aminek tárgyalását a következő héten, kedden kezdi meg az országgyűlés. A tervezet többnyire (tulajdonképpen kizárólag) a lakosság és/vagy a gazdaság, valamint a közszféra terheinek növelését célozza: adóemelések és egy elképesztő új adó bevezetése (internetadó) formájában. Az utóbbiról, ami a terheket és a kihatásokat tekintve a legdurvább és a legértelmetlenebb, Varga mellékesen és csak kérdésre tett említést. A sajtótájékoztatón nem tudta, mennyi lenne az adó, holott ő az előterjesztő. Az internetadó általa adott indoklása arra utal, hogy az internet jelentőségét minden bizonnyal a nemzetgazdasági miniszter sem értheti. (Mint magyarázta, interneten is telefonálnak, ezzel megkerülik a telefonadót, ezt a „kaput” zárják be.) Ezek a kormány által annyira vágyott bevételek azonban csak aprópénzek ahhoz képest, ami a hibás gazdaságpolitika miatt elfolyik. Az alábbiakban szó lesz egy ilyen hatalmas veszteségről, ami egymaga a rendszerváltás óta több tízezer milliárd forintot tesz ki. Ebben több kormánynak is megvan a szerepe, de a második Orbán-kormány óta e veszteség keletkezése sajnálatosan és látványosan felgyorsult.

Varga Mihály  miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a fő gazdaságpolitikus?

Varga Mihály miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a legfőbb “gazdaságpolitikus”?

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (3. folytatás)

Rezsicsökkentés helyett az alapvető élelmiszerek áfakulcsának mérséklése. Brüsszelből és Brüsszellel

(Szanyi Tibor „ütős” választási „ígérete”)

Mielőtt folytatom az előző részben megkezdett gondolatot és rátérek a mottóra, magyarázattal tartozom, miért most kerül  sor a folytatásra, miért vártam ezzel az EP-választások lezajlásáig. Erről röviden annyit, hogy nem akartam olyan színben feltűnni, mintha az objektivitásommal baj lenne. Jóval az EP-választások előtt felismertem, hogy az országgyűlési választásokhoz képest az eredményeket tekintve egy pártnál van nagyobb lehetőség az erőviszonyok megváltoztatására, a szocialistáknál. Előbb azt gondoltam, hogy pozitív irányban. Ráadásul úgy, hogy ehhez tartalmilag nem kellett volna nagyon megújulni. Kicsit azonban igen: legalább fel kellett volna ismerni a lehetőségeket és a párt érdekeit.  Az EP-választások sajátosságai miatt most elég lett volna a párt stabil szimpatizánsainak az eredményes mozgósítása. Egy jó kampánnyal, vonzó és reális ígéretekkel és egy jó listavezetővel. Az EP-választáson ugyanis jóval alacsonyabb szokott lenni a részvétel. Az, aki tehát jobban mozgósít, az előnyhöz jut. Más kérdés, hogy az országnak ez nem sokat jelent, hiszen a jobb szereplés azt a látszatot kelti, mintha a teljesítménnyel minden rendben lenne. Pedig hát – legyünk őszinték – dehogy!

Szanyi Tibor és Gurmai Zita

Szanyi Tibor listavezető bejutott, Gurmai Zita nem. Elpuskázott lehetőség a javításra

Bővebben…

Az egyszemélyes stratégiai döntések (Gripenek, Paks stb.)

Tiéd az ország, magadnak építed! (A Rákosi-korszak jelmondata)

A Gripenek, a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, az autópályák, az MTV új székháza,  a négyes metró, a kormányzati negyed, a stadionok (két ciklusban is), a Kossuth tér, a MOL-részvények, a Malév, a földgáz-elosztó cégek, a Főgáz, egy szénbánya és Paks. És még sorolhatnám. A kisebbekről sem feledkezzünk meg: például az értelmetlen, csúnya, de azért jó drága Időkerékről.

A több részesre tervezett írásban egyszemélyes (egy személy által hozott) beruházási és államosítási (állami kivásárlási) döntésekről, körülményeikről és következményeikről lesz szó. Az első és a második Orbán-kormány időszakaira összpontosítva, amit a folyamatos aktualitás mellett a már eleinte is látványos (Gripenek) és azóta fokozódó vonzalom (Paks) indokol. Ugyanakkor a múlt példái és rövid értékelései sem hiányoznak, ahogy ez a fenti előzetes felsorolásból kitűnik. Annál is kevésbé hiányozhatnak, mert nem személyekkel, hanem az általuk képviselt bizonyos jelenségekkel, magatartással, kormányzással van bajom. Hibának tartom tehát, ha úgy lehetne tenni, ahogy most Paks kapcsán is tesznek általában, mintha ma kezdődne valami és mintha az egyik oldal tenne ilyeneket. Sajnos a kifogásolt gyakorlatnak igen hosszú múltja van, bár a negatív jelenségek kétségtelenül sűrűsödni látszanak.

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Bővebben…

Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok

Si tacuisses, philosophus mansisses! /Ha hallgattál volna, bölcs maradták volna!/ (Latin mondás)

Ott hagytuk abba a “Mennyivel kell csökkenteni az áram és a  földgáz árát” c. cikkben, hogy a 10 százalék lehet, hogy csak 8,4 százalék. Felmerül a kérdés: miért vélik így a Fideszben, amikor a szolgáltatók számára világos, hogy 10 százalékkal kell csökkenteniük az árat.

A magyarázat az lehet, hogy a Fidesz képviselői talán komolyan veszik pl. Szanyi Tibor képviselő (MSZP) aggodalmait, aki szerint egyszer ezt a különbözetet a lakosságnak ki kell fizetnie. Mert – gondolja Szanyi Tibor a kétségkívül bonyolult összefüggéseket leegyszerűsítve – a beszerzési árak növekednek, a tarifák viszont most csökkennek, tehát nő a feszültség. (Persze a beszerzési árak csökkennének, ha nem nyomnák állandóan le a forintot, ha jobb feltételekkel vennénk a gázt Oroszországtól, hiszen az EU szerint 30 százalékkal ár felett vásárolunk stb.) Szanyi viszont úgy látja, hogy ha nem fizeti meg a lakosság, akkor pedig kivonulhatnak a kisebb (?!) energiaszolgáltatók. És nem lesz fejlesztés és felújítás (ami egyébként a szerződéses kötelezettségek ellenére eddig sem folyt megfelelően előre). Mintha bizony nem lenne más megoldás, mintha erről nem tudhatna.

Szanyi Tibor. Si tacuisses...

Szanyi Tibor. Si tacuisses…

Bővebben…

Ismerhetjük-e Áder Jánost?

Teljesen reprezentatív posztok?

A válasz részben közömbös, nagyrészt nem. Annyiban közömbös, hogy a múlt eleve nem határozza meg a jövőbeni cselekvéseket. A tapasztalataiból mindenki tanulhat és változhat, sőt változik is. Áder egyfajta, sajátos és összkomfortos mellőzöttsége is válthat ki a múlttól eltérő magatartásformákat.

A múltat persze ahhoz is kell ismerni, hogy ennek a változásnak az esélyét valamennyire fel lehessen mérni. A közelmúlt alapján mindenesetre azt kell látni, hogy már hosszú ideje – Szájer Józsefhez és Deutsch Tamáshoz hasonlóan – elindult Áder János visszahozatala a politika előterébe. Ádert pl. bevonták az igazságügyi reformba, ahol igen furcsa és a nemzetközi jogelvekkel ellentétes nyilatkozatot tett az előzetes letartóztatás intézményével kapcsolatban. Szerinte ugyanis az, akit előzetesbe helyeznek, az az elsőfokú bíróság ítéletéig ott is kell, hogy maradjon. Ha tévedtek, hibáztak, ha megszűntek az okok, akkor is. A nemzetközi jog tudása és a méltányosság ismerete nélkül nehezen képzelhető el egy átlagosan gyenge köztársasági elnök is.

Áder János ismeretlen?

Áder János ismeretlen?

  Bővebben…

Bauer Tamás és a Ferencváros

Az előzmények: lejárató kampány minden témában

Tíz évvel ezelőtt két leszámolás is történt a Kisgazdapárttal szemben. (Ld. az A HÁLÓ – Két leszámolás c. kötetet.) Az akkor indult mindenoldalú leépülésnek és a mai eseményeknek is a kiindulópontját (origóját) itt kell keresnünk. Mindenekelőtt a korábban elképzelhetetlen módszerekben, manipulációkban, törvénysértésekben és alkotmánysértésekben. Mégsem foglalkozik senki a történelemtudományból, a politikából, a politológiából vagy a sajtóból – a jubileum kapcsán sem – a súlyos következményekkel és a tanulságokkal. Az nyilván nem az, amikor az akkori eseményekhez asszisztáló vagy jobb esetben néma közéleti személyek olyan nyilatkozatokat tesznek, amelyek nem a valóság megismerését, hanem – akarva-akaratlanul – annak eltorzítását, a lényeg elhallgatását jelentik. Ha a megdöbbentő mai anomáliákkal való szembenézés helyett mindenről a tíz éve eltüntetett történelmi pártról és annak egyes személyiségeiről mondanak újra és újra valótlanságokat.

Bauere Tamás: kétszer is megkérdezte ugyanazt

Bauere Tamás: kétszer is megkérdezte ugyanazt

Bővebben…

A koalíciós leszámolás napja: a bejelentés

Egy újabb videó, egyben kordokumentum.  Ez a koalíciós leszámolás napja

2001. február 8-a van. Torgyánt lemondásra kényszerítik, a hírnek sokan örülnek, de kevesen lehetnek, akik ennek távlatos következményeit felfogják. Mindenki bízott abban, hogy kézben tudja tartani a folyamatokat. (Bővebben pl. Események, ami miatt itt tartunk.)

A koalíciós leszámolás feltárása a mai napig nem foglalkoztatja a történészeket, politológusokat – a súlyos következmények és az esemény hordereje ellenére. A legteljesebb képet Szabadi Béla sokoldalúan dokumentált publikációi adják: könyvei, médiaszereplései  és folyamatosan megújuló honlapja.

A videón látható: Torgyán József, az FVM minisztere; Szabadi Béla, az FVM államtitkára; Orbán Viktor miniszterelnök; Borókai Gábor kormányszóvivő; Pálffy István és Szellő István műsorvezetők; Stahl Judit műsorvezető; Harrach Péter családügyi miniszter;  Szentiványi István frakcióvezető (SZDSZ); Kovács László (MSZP); Csurka István frakcióvezető (MIÉP); Dávid Ibolya (MDF); Áder János házelnök (Fidesz); Vastagh Pál képviselő (MSZP); Nagy Sándor frakcióvezető (MSZP); Molnár Róbert képviselő (független); Csúcs László képviselő (MIÉP); Lányi Zsolt képviselő (független); Pápai Mihály képviselő (független), Kiszelly Katalin (független); Luigits Tamás riporter; Balogh Gyula képviselő  stb.

Amiről szó van: Torgyán lemondása; Béla király út; Orbán-Torgyán randevú; rezidencia; Miniszterelnök Hivatal; sajtótájékoztató; TV2; RTL Klub; koalíció; koalíciós partner; Fidesz-frakció; kormánykoalíció; kormányprogram; Kisgazdapárt; Fidesz; MDF; MSZP; FKGP; kormánytöbbség; Bánk Attila; Szabadi Béla; kalandor politizálás; agrártárca; Gyimóthy Géza, koalíciós leszámolás stb.

Pusztába kiáltott szavak. Bolgár György közreműködik (videók)

Csak az igazságot meg ne tudják?

A folyamatokra és következményeikre, a később várható helyzetre 2010-ben (is) felhívtam a figyelmet. Az Orbán-kormány valamikori tagjaként, egyben más kormányok ügyeivel is tisztában levő gazdaságkutatóként igyekeztem megosztani meglehetősen egyedülálló tapasztalataimat és ismereteimet. Azzal a szándékkal, hogy további gazdaságpolitikai tévelygésekkel ne veszítsen az ország még több értékes időt és anyagiakat. Sok mindent meg lehetett volna tehát takarítani, sokak sorsa alakulhatott volna egészen másként, kerülhették volna el az elszegényedést, egzisztenciájuk megroppanását, de bizonyos csoportérdekek miatt mégsem lehetett. Számomra úgy tűnik, hogy e csoport számára saját érdekeik sokkal fontosabbak voltak és ma is azok, mint pártjaik, pláne az ország érdekei. Ezt bizonyítja az is, hogy minden eszközzel igyekeznek visszatartani, adagolni, oda nem tartozó feltételezéssel vegyíteni és ezzel eltorzítani az igazságot és a tényeket. Következésképpen a lehetőségeket is. Nem véletlen, hogy igyekezetük nem a folytathatatlan dolgok lezárására és az alternatíva megtalálására, hanem annak eleve történő tagadására irányul. Oda jutottunk, hogy arra akarják felkészíteni a társadalmat, hogy 10–15 éven belül nem is lehet érdemi gazdasági növekedés, fejlődés Magyarországon. Még országmentő ambícióik sincsenek.

Bolgár György

Bolgár György

Bővebben…