kényszer címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (18. rész). Oppenheimer illegálisan Berijánál járt

Oppenheimer két hetet töltött el Moszkvában, ahol Berija villájában szállt meg

A második világháború fordulatai közel hozták a Szovjetunió szuperhatalommá válását  és hatalma kiterjesztését csaknem egész Európára. (Nyugaton egészen a La Manche csatornáig.) Az amerikai atommonopólium viszont  a célok megvalósítását megakasztotta.  A SZU óriási erőfeszítéseket tett a munkálatok felgyorsítására, hogy ez az akadály minél előbb eltűnjön, ugyanakkor az atomba megszerzett és ellenőrzött leírásai a kivitelezéshez nem voltak elégségesek.  Hiányoztak fontos információk, nem állt rendelkezésre a kivitelezéshez szükséges speciális technika, különleges technológia és – megfelelő mennyiségben – a hasadóanyagok. E hiány felszámolására sem volt a SZU önállóan képes. A SZU-nak nemcsak az atombomba koncepciójának és tervének megszerzésében, hanem ezek megvalósításában is sokan segítettek. Hasonlóképpen a rakétatechnikában is. (A szereplőkről már volt és most is lesz  szó.) Ami az atombombát illeti, a munkálatok utolsó szakaszában főleg német tudósok és mérnökök “segítettek”, addig pedig mindenféle náció beszervezett tagjai.  Nyilván meglepő, de még Julius Robert Oppenheimer (1904 – 1964) tudós, elméleti fizikus  is, a Manhattan program majdani szakmai vezetője is bensőséges kapcsolatban állt az atombomba létrehozásában illetékes szovjet vezetéssel és magával Berijával is. Ma már tudható a gondosan titkolt esemény: két héten át lakott Oppenheimer  Moszkvában, mégpedig Berija villájában.

Julius Robert Oppenheimer

Bővebben…

Politikai helyzetkép (4.). Mivel járna a kerítés lebontása és a kvóta végrehajtása?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Szerintem fontos kérdés ez, mégsem veszik sorra és mégsem összegzik a lehetséges következményeket. A hatalom kormányzati és ellenzéki oldalán egyaránt.  A motivációkat sem tárják fel megfelelő mélységben. Tegyük meg mi: játsszunk el az ellenzéki ígérettel, mivel járna az, ha megvalósulna, amivel ellenzéki pártok még a kampányidőszak előtt elkezdtek – most már nyíltan – kampányolni? Pontosabban: mivel járna az, amiről végképp nem beszélnek, ha a mostani kormány a külső-belső nyomás előtt esetleg meghátrálna és beadná a derekát? A kerítés eltűnne és a kvótát elfogadná? Előre kell bocsátanom: az országra és mindannyiunkra nézve katasztrofális következményekkel járna! 

A Keleti pályaudvar 2015-ben. 400 ezer migráns érkezett (Fotó: Abcug.hu)

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?

Nem a tabukat, hanem az annak kikiáltott, valótlan és káros  közhelyeket kellene ledönteni!

Olyanokat, amelyekre “ingünk, gatyánk”, a jelenünk és a jövőnk is rámegy!

Ezek közül mindjárt az első a nem is exportorientált, hanem egyenesen exportvezérelt (!)  gazdaságpolitikának nevezett “irány” és annak magyarországi túlhajtott, a hatékonysággal és a gazdaság arányaival, arányosságával nem törődő mániája és gyakorlata. Pedig lenne mivel foglalkozni! Az exportvezérelt gazdaságpolitikai kurzus árvesztesége ugyanis elképzelhetetlenül hatalmas összeg: 1990 és 2013 között 42 ezer milliárd forintra rúgott! A kormány erről sem akar tudomást venni, sőt gyorsítani igyekszik azt, aminek eddig sem volt értelme, csak irdatlan kára az ország számára. Ez a még nagyobb elszántság és főleg oktondi erőszakosság az export forszírozásában nyilván azt is jelenti, hogy a veszteségek még nagyobb ütemben halmozódnak, ami már a második Orbán-kormány óta eddig is megfigyelhető volt. Ekkor vált az éves külkereskedelmi árveszteség ezermilliárdos, majd néhány ezermilliárdos tétellé.

Kazahsztán

A Nagy Keleti Nyitás, ezúttal Kazahsztánba osztrák óriásgépen. A gépen kívül mi emelkedik? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok (2. folytatás)

Kockázatos és szuverén lépés vagy jóváhagyott kényszerpálya?

Innen folytatjuk a témát további összefüggésekkel.

Hol tart a hazai történelemtudomány?

A hazai történettudomány e kérdésekkel szinte semmit nem kezd. Azt sem használja fel, ami más forrásokból rendelkezésre áll. Tizenvalahány éve jelent meg egy másik kiváló könyv (az előzőekben Vas Zoltán kötetéről már volt szó), ezúttal külföldön. Vaszilij Mitrohin nyugalmazott KGB alezredes írta egy angol történész, Cristopher Andrew közreműködésével: „A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton”. Magyarországon a Talentum kiadónál jelent meg, 2000-ben.

A Mitrohin-archívum borítója. A történészek számára is páratlan információk

A Mitrohin-archívum borítója. A történészek számára is páratlan információk

Bővebben…

Tematizálás. Rezsiköltségek helyett természetes monopóliumok

Si tacuisses, philosophus mansisses! /Ha hallgattál volna, bölcs maradták volna!/ (Latin mondás)

Ott hagytuk abba a “Mennyivel kell csökkenteni az áram és a  földgáz árát” c. cikkben, hogy a 10 százalék lehet, hogy csak 8,4 százalék. Felmerül a kérdés: miért vélik így a Fideszben, amikor a szolgáltatók számára világos, hogy 10 százalékkal kell csökkenteniük az árat.

A magyarázat az lehet, hogy a Fidesz képviselői talán komolyan veszik pl. Szanyi Tibor képviselő (MSZP) aggodalmait, aki szerint egyszer ezt a különbözetet a lakosságnak ki kell fizetnie. Mert – gondolja Szanyi Tibor a kétségkívül bonyolult összefüggéseket leegyszerűsítve – a beszerzési árak növekednek, a tarifák viszont most csökkennek, tehát nő a feszültség. (Persze a beszerzési árak csökkennének, ha nem nyomnák állandóan le a forintot, ha jobb feltételekkel vennénk a gázt Oroszországtól, hiszen az EU szerint 30 százalékkal ár felett vásárolunk stb.) Szanyi viszont úgy látja, hogy ha nem fizeti meg a lakosság, akkor pedig kivonulhatnak a kisebb (?!) energiaszolgáltatók. És nem lesz fejlesztés és felújítás (ami egyébként a szerződéses kötelezettségek ellenére eddig sem folyt megfelelően előre). Mintha bizony nem lenne más megoldás, mintha erről nem tudhatna.

Szanyi Tibor. Si tacuisses...

Szanyi Tibor. Si tacuisses…

Bővebben…

Hol a kormányzás? Az áfaemelési tervek

Miért nem játszik a verkli dallamot? Miért csak a tekerés zaja hallatszik?

Magyarország újabb megszorítások elé néz. Hogy ennek van-e akár formális alapja, azt sem tudhatjuk. A kormányzati és önkormányzati költekezés látszólag minden korlát nélkül folytatódik: felesleges, sőt irritáló propagandával és minden mással. Még a hobbikra is jut pénz, miközben az ország nagy részének súlyos megélhetési problémákkal, anyagi ellehetetlenülésével kell szembenézni. Mégis – és állítólag egyenesen a nép kívánságára! – 7 milliárd forintot szánnak a budapesti olimpia előkészítésére, tervezésére, és a népszerűsítésére hivatkozó utazgatásokra. (Ürügytársadalom. Avagy egy újabb nagykoalíció közkívánatra)

Gyurcsány Ferenc

Gyurcsány Ferenc

Áfaemelés:  a károk nem érdekesek?

Megint napirendre vették az általános forgalmi adó növelését, anélkül, hogy tudnák, vagy érdekelné a kormányt: mekkora károk származnának ebből. Magam is korábban, folyamatosan és több írásban hívtam fel a figyelmet arra: az áfa nem egyszerűen egy adónem, annak közgazdasági funkciója van. (E cikkek a honlapon található „kereső” segítségével könnyen megtalálhatóak.) Akkor pedig, amikor az Orbán-kormány tagja voltam, megakadályoztam, hogy az élelmiszerek és az energia áfáját a kormány felemelje. Ennek történetét elevenítettem fel honlapomon: a Járai Zsigmond megakadályozott adóreformja c. cikkben.

Bár a káros hatásokkal a politikai pártoknak is tisztában kellene lenniük, ezekről egy mondat nem hangzik el a pártok sajtótájékoztatóin. A Fidesz és az SZDSZ ellenez minden adóemelést, amiben ugyan igaza van, de ez aligha lesz érv az áfaemeléssel szemben. Az MDF hallgat, bizonyára attól teszi függővé álláspontját, mit tud elintézni cserében. Az MSZP frakciója népszerűtlen, de kényszerű lépésnek érezheti. A vállalkozók pártja azért is ellenzi, mert nem lenne elegáns év közben emelni. A valódi aggályokról viszont nincs szó.

Egyszerre kettőt?  Régen és ma

Az áfa emeléséről az a politikusi lelemény juthat az eszünkbe, hogy két jó dolog nem zárja ki egymást, közöttük nincs alternatíva. Az idők változtak és ma senki nem gondolhatja, hogy az „egyszerre kettőt” választása jó választás lenne. Akkor az hangzott el kérdésként: „vízlépcsőt vagy demokráciát?” A válasz: „vízlépcsőt és demokráciát”. Egyébként egyik sem lett. Ma nincs kérdés, de van hamis alternatíva: áfaemelést vagy nyomort?  Erre viszont az előzőkkel ellentétben biztosan számítani kell: ha lesz áfaemelés, még nagyobb lesz a nyomor, a munkanélküliség, a csődök száma, a nyomorgók száma. És még nagyobb lesz a társadalmi feszültség.

A gond a túl magas fogyasztás lenne és nem a gazdaságirányítás csődje?

Kezdjük egy bolsevik félreértéssel, a fogyasztás lebecsülésével. Ebből nőtt ki a fordulat és reform liberálisnak minősített gondolata, ami a túl magas fogyasztásban látja a problémák gyökerét és nem a gazdaságirányítás csődjében. (Ahogy a józan ész mondatná.)

Nem véletlen tehát, hogy az áfa mértéke más országokhoz képest Magyarországon jelenleg is igen magas. Másutt nem véletlenül alacsonyabb.

Minden értelmes vezetés látja, hogy az áfa színvonala a versenyképesség egyik lényeges összetevője. Már most is komoly a hátrányunk. Olyan gazdasági környezetben, ami most van, egyetlen vezetés nem vállalkozott (el sem gondolkodott) áfaemelésre (áfaemelésen).

Ráadásul ezt már egyszer megtette a jelenlegi kormány, amikor az élelmiszerek és az energia áfáját akkor emelte, amikor már megszorításokat alkalmazott, és amikor különböző okok miatt ugrásszerű lett e termékek és szolgáltatások áremelkedése. Több mint sajnálatos, hogy a kormány ebből nem a következményekre figyelt fel, nem mindannyiunk kára volt az érdekes, hanem a költségvetés bevétele. Tetemes volt ugyanis e bevétel-növekedés társadalmi ára, mindenesetre össze kellett volna vetni a két oldalra vonatkozó adatokat. Ez elmaradt, ráadásul a drágán szerzett bevételeket igen „könnyedén” költötték el.

Az elképesztő ötleteket a sajátos koreográfia részeként célszerű értékelni. Az ország kiszolgáltatottságát sajnos fel lehet használni a felelősségtől való szabadulásra, de arra is, hogy a saját javaslatot mások javaslataiként lehessen lenyeletni. Most például a valutaalapra lehet hivatkozni: nehogy már ingyen adja a kölcsönt!

Mert hiszen, ha formálisan most a valutaalap javasolná is, azért van kormánya az országnak, hogy elmagyarázza: ez nem jó megoldás. Ehelyett más úton jár: az általa előidézett gazdasági gyengeséget fordítja a maga javára, hivatkozik a kényszerre. Antall József mondását kicsit átalakítva: tetszettek volna nem eladósodni!

További súlyos hátrányok

Az áfaemelés a hátrányokat tovább növeli. Ezek között a legdöntőbb, hogy a vállalkozások érdekeire való hivatkozással olyan intézkedést hoznak, ami még kilátástalanabbá teszi a recesszió elkerülését. Az élőmunka terheinek csökkentése is értelmetlen azon az áron, hogy nehezítik, akár ellehetetlenítik a termékek eladását. Az áfa növelésén keresztül úgy korlátozzák a belső keresletet, hogy a kisebb vagy kevésbé emelkedő árbevételnek a kisebb részét kapják a vállalkozók.

Csökken a jövedelmezőség, szűkül a piaci kereslet, romlik a termékek és szolgáltatások versenyképessége. Az élőmunka költségeinek csökkentése szép gondolat, de ennek fedezetét ilyen módon megteremteni nem szabad.

Mivel a gazdaságban folyamatok vannak, az áfa emeléséből származó bevételek mindenképpen elmaradnak az emelés mértékétől. Az áruforgalom elmarad az elképzelttől: aki teheti és még inkább, mint eddig, külföldön költ. Nem is szólva az áfa egyéb elkerüléséről.

Az áfaemelés következtében tovább deformálódik a fogyasztási szerkezet. Még kevesebb marad élelmiszerre, holott a magyar lakosságban nő azok aránya, akiknek a táplálkozása hiányos, nemcsak minőségileg, hanem mennyiségileg is elégtelen. Az áfa emelése további hátrányokat jelent a turizmus, az építőipar, az ipar stb. számára. További munkahelyek szűnnek meg.

Az inflációs hatás

De beszéljünk az infláció felpörgéséről! A teljes koncepciótlanságot mutatja, hogy a kormányok nem tudnak infláció és még inkább a tervezettet meghaladó infláció nélkül működni. Ez ugyanis számukra további előnyös jövedelemelosztást, átcsoportosítást jelent. Az infláció ugyanakkor szétveri a gazdasági folyamatokat, szemben áll az ésszerűséggel, növeli a kamatokat, ami egy ennyire eladósodott országnál, mint amilyen Magyarország, a költségvetés számára is súlyos probléma. Ha az áfaemelésekkel az infláció felpörgetésének útjára lépnek, ezzel ismét az infláció újabb korszakát alapozhatják meg.

Veszélyes útra lépnek

A konvergencia-kritériumok között nincs hierarchia. Az államháztartási hiány kordában tartása ugyanolyan feltétele az euró bevezethetőségének, mint a fogyasztói áremelkedés alacsony mértéke.

A magyar gazdaság rossz állapota, ennek oka és a ránk szabadult válság

A válság rossz állapotban és már bevezetett megszorítások között érte a magyar gazdaságot. Ennek oka az a „gazdaságpolitika”, pontosabban életszerűtlen és alkalmatlan szemlélet, ami a csapongó intézkedések, lázas víziók, ötletelések, száz lépések stb. függönye mögött meghúzódik. Ez a koncepciótlanság és a költekezés, aminek árát időnként a lakosságon és a kis- és középvállalkozókon, nyugdíjasokon és a gazdákon szedik be.

Úgy tűnik, semmi nem fontos, csak a fontosnak ítélet költekezés fenntartása. Az intézkedések következményeivel nem törődnek, vagy azért, mert a fenti más szempontok miatt lényegteleneknek tartják és/vagy azért, mert nem képesek felmérni azokat.  Ehelyett könyvelői igazságokat osztogatnak: ha többet akarok költeni, több bevétel kell, ha valamire többet akarok költeni, át kell csoportosítani.

Ezt a könyvelői igazságot kell hirdetnie azoknak a propagandistáknak, akik ezt fújják kistafírozott rádiókban és televíziókban.

Pedig nyilvánvaló, hogy a gazdaság nem így működik, bár lehet róla mérleget készíteni, de az egy adott állapotot fejez ki. A gazdaságban folyamatok vannak és a különböző tényezőknek, amelyeket megváltoztatnak, sokféle funkciója. Ezért kell az elképzelt intézkedések hatásait végig gondolni, és az intézkedéseket úgy megtervezni, hogy azok beleilljenek egy koncepcióba.

De nincs koncepció és ennek szükségét nem ismerik fel. Nyilván azért, mert számukra az a fontos, hogy a verkli tovább működjön, akár döcögjön, de ők tekerjék a maguk „gyönyörűségére”. A kormány alkalmasságát: persze nem a klientúra, hanem a társadalom szempontjából kell megítélni.

Miért nem játszik a verkli dallamot? Miért csak a tekerés zaja hallatszik?

Az, hogy a verkli miért nem játszik dallomot, miért csak tekerik, nem véletlen. Két eset lehetséges.

Az egyik: a kormányfő nem igazodik el a makrogazdaságban, nem fogja fel működésének sajátosságait, nem látja át a folyamatokat, a következményeket és azok összefüggéseit. Az, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök nincs otthon a makrogazdaságban. Hiába gondolják néhányan a frissen – főleg az állammal kötött előnyös alkukban – meggazdagodott, vállalkozók közül, hogy e sikerek alapján könnyen elvezethetnék a nemzetgazdaságot. El sem jutnak odáig, hogy lássák a minőségi különbséget a makrogazdaság rendkívüli bonyolultsága és a cégeik között.  Széles Gábor, egy tervezett Orbán-kormány reménybeli gazdasági minisztere  pl. erről el sem akar gondolkodni:  „makrogazdasági hablatyként” utasítja el. Pedig a makrogazdaság az egyik legbonyolultabb képződmény és természetesen nem csak a gazdaságban.

Ahhoz, hogy valaki itt eredményes legyen, nem elég elvégeznie sok év alatt az egyemet, ehhez indíttatás, készségek és képességek kellenek. Speciális képességek, amelyek hiányában akár hatékony is lehetne: másutt.

Nem szerencsés, de talán elviselhető, ha egy miniszterelnöknek nincs érzéke ehhez a területhez. De az már elfogadhatatlan a  károsult és a számlákat fizető társadalom számára, ha az illető nem ismeri fel a korlátait, ha nem képes a lényeges gondolatok kiválasztására és ha nem választja meg megfelelően a szakértőit. Tehát valóban tanácsadásra és olyanokat, akik valódi és kreatív válaszokat tudnak adni. Ronald Reagen elnök nem volt közgazdász, mégis ki tudta választani azokat az irányokat és embereket, akiken keresztül menedzselni volt képes Amerika felemelkedését. És megnyerte a hidegháborút. Más példákat is fel lehet hozni természetesen. A magyar miniszterelnöknek – az ezekhez képest kisebb kihívásoknak – kellene megfelelnie: akár így, akár úgy.

Ehelyett nálunk a szakértők feladata nem ez, hanem a miniszterelnök elképzeléseinek alátámasztása. E célból befogadják azt is, amit a kedvezményezett vállalkozói elit mond. Egy adott körön kívül senkit nem hallgatnak meg, kirekesztenek, elutasítanak, elhallgatnak. És a bolsevista ideológia hagyományain azt állítják: nekik nincs alternatívájuk!

Az áfaemelések megvalósítása újabb lépés lenne a lejtőn lefelé. Váltani kellene! ( A “gyengébbek” kedvéért: a szemléleten.)