Azt hisszük, ismerjük a történetet, de csak a végét ismerjük. Hogy a lényeget megértsük, vissza kell térnünk az elejéhez.
(A Tudorok c. filmsorozat felvezetője)
A „helyben járás – dobbantással”-t évtizedekkel ezelőtt találták ki a humorra (akasztófahumorra?) fogékony magyarok. Arra reagáltak, hogy a Kádár-korszak végén a pangást a gazdaságban nem növekedéssel akarták felszámolni, hanem nagyon hangos propagandával, a helyzet és a jövő megszépítésével igyekeztek elfedni. Úgy beszélt a hatalom és szócsövei, mintha történne valami érdemi a gazdaságban, megtörtént volna, vagy legalábbis közel lenne a remélt fordulat.
Helyben járás – dobbantással
A rendszerváltással e megfogalmazás eltűnt, pedig – ha jól meggondoljuk – akkor jött volna el igazán az ilyen kiszólások ideje. Most is hasonló helyzetről és kormányzati reakcióról lehet szó. A devizahitelesek hosszú évekig vártak helyzetük érdemi rendezésére, de egy ehhez szükséges mértékű kártalanításra – mint egyszer csak tudomásukra hozták – nem számíthattak. Csalódásuk abból ered, hogy a banki elszámolásokból most az is hivatalosan kiderült, hogy többnyire ennél jóval kevesebbre sem számíthatnak, arra sem, amit a dübörgő propaganda hetek, hónapok óta, mindennap többször és nagy zajjal előadott. Arra, amit politikusok, kormánytagok és országgyűlési képviselők, bizottsági elnökök, nemzeti banki vezetők az elszámoltatással megígértek.
Matolcsy György volt gazdasági miniszter, az MNB elnöke
