Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
Egy évvel ezelőtt indítottam el blogomban, illetve a Leleplezőben azt a cikksorozatot, amiben a „választás 2018” kimenetelére összpontosítva a politikai helyzet összetevőit igyekeztem feltárni. (A Leleplezőben nem minden folytatás jelent meg, ezért egyes számozások e két helyen eltérnek egymástól.) Nem könnyű a feladat, hiszen a zavarosság és a zavarossá tétel a politikai helyzetnek különösen az egyik jellegzetessége. És ma még inkább, mint korábban. (A mottók utalnak arra, hogy a politika legitim és illegitim részvevői miért szerethetik a zavaros viszonyokat, de arra is, miért veszélyes ez a vonzalom rájuk nézve is, hát még az országra.) Most is megpróbáltam a dolgok és összefüggések mélyére hatolni, korábbi megállapításaimat továbbvinni, miközben ezúttal is eleve fenntartással kezeltem az állandóan hangoztatott közhelyeket. (Pl. a rendszerváltás megtörténtéről.) Igyekeztem kivonni magam az agymosó propaganda torzító hatásai alól. Csak a tényeknek, a tapasztalatoknak, a logikának, a józan észnek hittem. A cikksorozat és a mögötte álló kutatás célja nemcsak a helyzet és a folyamatok bemutatása, hanem a „választás 2018” kimenetelének előrejelzése is volt, illetve bizonyos kockázatok tisztázása.
Rossz és káros a kormány politikája az illegális migránsok kérdésében.
Kikérjük magunknak ezt a “politikát”!
Az alábbiakban a Magyar Justitia Bizottság elnökségi tagjának, Péteri Attila Árpádnak a nyílt levelét tesszük közzé, amit Magyarország miniszterelnökéhez intézett illegálismigráns ügyben. Úgy érezzük, hangot kell adni annak, hogy a kormánnyal rokonszenvezők között is megütközést kelt, amit a kormány tesz és amit nem tesz az illegális migráció kezeléseként. E hozzáállás súlyosan sérti a magyar nép elemi érdekeit, fennmaradását is veszélyeztetve. Bár a levélben erről nincs szó, most ismét – ahogy a blogon már többször megtettük – felhívjuk a figyelmet arra, egészen elképesztő, hogy a kormány minden terv, elképzelés nélkül sodródik az eseményekkel. Ez ügyben is ötletel. Elképesztő, hogy munkarendje és programjai alapján tulajdonképpen nyári szabadságra ment, a parlament pedig formálisan sem működött. Ilyen időkben, amikor az illegális migráns ügy ekkora súlyú probléma lett! A kormány az elmúlt hetekben legfontosabb feladatát, az illegális migráns tömeg feltartóztatását és annak kommunikálását nagyrészt a sajtóra bízta. Így a magyar nép a migránsok mellett a provokatív és agresszív, a valósággal köszönő viszonyban nem levő és a magyarokat froclizó “sajtó állásfoglalásokat” is kénytelen volt elszenvedni. (Ld. pl. TV2 Mokka, Kárász Antallal)
És most következzék Péteri Attila Árpád nyílt levele, aminek kitételeit és jelzőit a felháborodásra okot adó helyzet és teljesítmény alapján nyilván megérthetjük:
Előrebocsátom, hogy – mint a címből is kiderül – az ország „felajánlásáról” NEMTorgyán József minapi szimbolikus javaslata jutna az eszembe; ezzel csak annyit kívánok foglalkozni, amennyi most feltétlenül szükséges. Komoly és nem csak szimbolikus dolgokról lesz ugyanis szó. Torgyán József az ATV-nek adott interjújában többek között azt proponálta, hogy ajánljuk fel újra Magyarországot Szűz Máriának. Ismételten, megújítva az aktust. Jobbnál jobb megvalósítókat talált. Előbb, 2014-ben Orbán Viktort kérte fel – aki, mint most is elmondta – korábban „hátba szúrta”. Tőle udvarias választ kapott, miszerint szakértőivel megvizsgáltatja. De az idő telik-múlik és nincs előrehaladás. Ezért a baloldalt kérné fel, ami azért is lenne hasznos, mert így szerinte a baloldal jobb színben tűnhetne fel az ország előtt. A “baloldal” viszont egészen mással, a migrációval, és annak ürügyén az ország külföldnek és külföldieknek való “felajánlásával” van elfoglalva.
A Torgyánnal készült riportról „sziporkázó vélemények” hangzottak el. Volt olyan vélemény, hogy okafogyott lenne a felajánlás, hiszen Szent István ezt már megtette. (Torgyán egyébként megismétlésről beszélt.) Volt, aki harsányan elszórakozott a riportnak ezen a felvetésén is, hosszan előidőzve Magyarország felajánlásán. És bár a kritikus „felülről”, valamiféle szellemi magaslatról tekintett le a javaslatra, nem eszmélt rá arra, hogy nem szimbolikus, hanem valóságos „ország felajánlások” szinte folyamatosan történnek a rendszerváltás kezdete óta:hús-vér embereknek és világi hatalmaknak, országoknak, kormányoknak, cégeknek, intézményeknek „ajánlják fel” (árusítják ki) az országot. Ahogy ez most – a migránsok befogadásának kierőszakolása kapcsán – történik egyes “baloldali” pártok és pártocskák, törpepártok és politikailag elfogult “civil” szervezetek részéről. Nem vállalható kockázatokkal és várakozásokkal, számításokkal.
„Mert nem lehet vezető, amíg nem tudja, hova tart”
(A Lost című filmsorozatból)
Az előző rész után újabbal folytatódik a választásokról szóló cikksorozat. Most mindenekelőtt arról lesz szó: mire használják a pártok az esélyt, amit kaptak? Élnek-e ezzel vagy inkább elvesztegetik? Az országgyűlési választások után hamar kiderült, hiszen nyakunkon az EP-választás. A kampány tartalma és formája, a listavezetők személye és stílusa erre a kérdésre gyorsan választ adott. Az is jól látszik, hogy a pártelnökök a listavezető kiválasztásában a személyes érdeküket követik-e, hiszen másként őket általában nem tennék a lista első helyére, talán a listára sem.
Szanyi Tibor, az MSZP listavezetője. Kinek az érdeke?
