IMF címkéhez tartozó bejegyzések

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással?

Azt hisszük, ismerjük a történetet, de csak a végét ismerjük.  Hogy a lényeget megértsük, vissza kell térnünk az elejéhez.

(A Tudorok c. filmsorozat felvezetője)

A „helyben járás – dobbantással”-t évtizedekkel ezelőtt találták ki a humorra (akasztófahumorra?) fogékony magyarok. Arra reagáltak, hogy a Kádár-korszak végén a pangást a gazdaságban nem növekedéssel akarták felszámolni, hanem nagyon hangos propagandával, a helyzet és a jövő megszépítésével igyekeztek elfedni. Úgy beszélt a hatalom és szócsövei, mintha történne valami érdemi a gazdaságban, megtörtént volna, vagy legalábbis közel lenne a remélt fordulat.

Helyben járás – dobbantással

A rendszerváltással e megfogalmazás eltűnt, pedig – ha jól meggondoljuk – akkor jött volna el igazán az ilyen kiszólások ideje. Most is hasonló helyzetről és kormányzati reakcióról lehet szó. A devizahitelesek hosszú évekig vártak helyzetük érdemi rendezésére, de egy ehhez szükséges mértékű kártalanításra – mint egyszer csak tudomásukra hozták – nem számíthattak. Csalódásuk abból ered, hogy a banki elszámolásokból most az is hivatalosan kiderült, hogy többnyire ennél jóval kevesebbre sem számíthatnak, arra sem, amit a dübörgő propaganda hetek, hónapok óta, mindennap többször és nagy zajjal előadott. Arra, amit politikusok, kormánytagok és országgyűlési képviselők, bizottsági elnökök, nemzeti banki vezetők az elszámoltatással megígértek.

Matolcsy elégedett

Matolcsy György volt gazdasági miniszter, az MNB elnöke

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez? (1. folytatás)

Vak vezet világtalant

(Magyar szólásmondás)

Az előző részben láttuk, hogy a forint árfolyama az utóbbi években nemcsak időnként romlik, ahogy a kormány és holdudvara ezt megpróbálja kommunikálni, hanem tendenciaszerűen veszít értékéből. Az euró árfolyamának korábban bemutatott alakulása (1. sz. ábra) ezt jól példázza, a változások trendje lineárisan és elég meredeken emelkedik. A magyar gazdaság, az adósságok és az elszámolások szempontjából az eurón kívül még két különösen fontos valuta van: az amerikai dollár és a svájci frank.  Itt is tendenciaszerű a forint gyengülése, sőt a trend – mint alább az olvasó láthatja – még meredekebben emelkedik.

Ezzel Magyarország azon ritka kivételek közé került, ahol tartósan megfordult a valutaárfolyam viszonylagos erősödésének irányzata.

Árfolyam, 2008-2014, amerikai dollár

2. sz. ábra

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez?

A kormány nem tűzött ki semmilyen árfolyamcélt. Az az optimális forintárfolyam, amely mellett a magyar gazdaság stabilan növekszik. (Varga „Misi”)

A második Orbán-kormány egyik gazdaságpolitikai tévútja a forint gyengítése. Ezen még „kitartóbban” halad, mint Kádár János a szocializmus építésének útján. (A hangulatot talán inkább visszaadja, ha felidézzük, a Kádári kiejtést: „ÚT-JÁN”). Felelősséget viszont az Orbán-kormány nem vállal, sőt igyekszik saját szerepét tagadni. Hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat: a kormányzati kommunikáció „út-ján” és vazallusai („szakértői”) „út-ján”. Előfordult, hogy vizsgálatot indított a spekulánsok felkutatására; ennek kormányzati eredményét azonban ma sem ismerjük. (A továbbiakban erre is még kitérünk.) A forintgyengítés tendenciáját folyamatosan tagadja, a mélypontokat ideiglenesnek tartja. Intézkedéseivel és nyilatkozataival viszont nem hagyja visszaerősödni a forintot a korábbi szintekre. Vajon miért teszi ezt?  Közérdekből vagy csoportérdekből? Egyáltalán az ismereteik minek az átlátására teszik képessé a döntéshozókat? És vajon hány döntéshozó van például ebben a kérdésben?

Számomra még mindig meglepő ez a tévút, hiszen emlékezetem szerint ritka, bár nem teljesen példátlan, hogy egy kormány konzekvensen és ráadásul az ország szempontjából látnivalóan értelmetlenül gyengítse saját nemzeti valutáját. Ráadásul anélkül, hogy tudná, vagy legalább érdekelné: alá- vagy túl van-e értékelve a forint? És vajon mennyire? A kevés szokatlan példa egyike erre a „politikára” ugyan Magyarország, de hosszú ideje – a Bokros-csomag és az első Orbán-kormány óta – ilyen kormányzati „politika” szerencsére nem realizálódott. Medgyessy Péter persze szerette volna folytatni a nemzeti valuta rontását, de Járai Zsigmond jegybank elnök ennek az „irányzatnak” a kormányváltás után már útját állta. (Szemléletváltás helyett régi nézetek. Megint előhúzták a forintleértékelést)  Az idézett cikkből az is kiderül, hogy 2010-ben ismét elővették a régi nézeteket. Szemléletváltás ugyanis a Fordulat és reform óta e téren sem következett be, a közgazdasági felfogás hiába cáfolta meg sorban a leértékelésnek tulajdonított előnyös feltételezéseket, a magyar politikában és azt kiszolgáló szakmában e feltételezések továbbra is „ősigazságokként” funkcionálnak.

1. sz. ábra

1. sz. ábra

Bővebben…

A Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA), a LÉT és a választások

Nem akarásnak nyögés a vége! (Magyar szólásmondás)

Előrebocsátom, nem akarom és nem is tudom befolyásolni a választásokat. Nem rám kell tehát haragudni a kritikai észrevételekért, sőt inkább örülni kellene azoknak, mert bizonyos mértékig még mindig lehet korrigálni a nyilvánvaló hibákat. Az ellenzéki pártok viszont általában önmagukra neheztelhetnek, mert amennyiben tényleg győzni akartak, ahhoz jobb produkció kellett volna. Fel kellett volna készülni a kormányzati szerepre. Le kellett volna ütni a „magas labdákat” (forint árfolyam, tranzakciós adó, sportfinanszírozás, devizahitelek stb.) Ráadásul több esetben alaposan melléfogtak.

FNA

A Feltétel Nélküli Alapjövedelem emblémája. (Eko Mozgalom, FNA csoport)

Bővebben…

Meg nem oldott feladatok (2). A „devizahitelesek” helyzetének rendezése

Hogyan mentsük meg a devizahiteleseket?

Meg kell-e őket menteni vagy másra van szükség?

Folytatjuk a meg nem oldott, el nem látott kormányzati feladatok sorát. Ahogy ezt már kifejtettem, e feladatok megoldása nélkül nincs miért kibontakozásra, fenntartható növekedésre számítani. (Ld. Megkésett felvezető egy már elindult cikksorozat elé.) Egy hosszabbra tervezett cikksorozat keretében először a mezőgazdasági termelés újabb keletű és sűrű kilengéseiről írtam (Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengései). Ezek „megszelídítése”, vagyis a hiányzó infrastruktúra biztosítása nélkül nem lesz képes a mezőgazdaság a növekedés húzóágazatává válni. Bár már régen az lehetne. Egy újabb halaszthatatlan és megkerülhetetlen feladat a „devizahitelesek” helyzetének átfogó és valóságos rendezése.. Erről lesz most szó.

A bénító probléma megoldatlan. A bankok és a kormány egymással beszélgettek

A bénító probléma megoldatlan. A bankok és a kormány egymással beszélgettek

Bővebben…

Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengései

 A feladatokat megkerülik

Mostanában a kormány oldaláról a növekedés „beindítását” hirdetik meg, Orbán Viktor kormányfő ráolvasásszerűen készül a növekedés „beindítására”.  (Erre még visszatérek.) Az ellenzék elképzeléseiben a mérsékelt növekedés is a távoli jövőbe van kitolva. (Annak ellenére, hogy a Nemzetközi Valutaalap a növekedés szükségességére nyomatékkal fel szokta hívni a figyelmet, tehát – ahogy alább látni fogjuk – a régi receptekkel nem érdemes manőverezni.) Az ellenzék vezetőjének jelentkező Bajnai Gordon volt miniszterelnök is nyilvánvalóvá tette, hogyan viszonyul e kérdéshez. Elmondta: előbb stabilizálnak, aztán nagyon lassan, nagyon keservesen és apránként elindulunk felfelé. Hogy hogyan érnék el a mai vagy a holnaputáni növekedést, milyen feltételeket biztosítanak ehhez, azt – mindkét oldalon és elgondolások hiányában – jótékony homály fedi. Ahogy a reális feltételeket is. A növekedésről tehát a valóságtól elszakadva, virtuálisan, fecsegésként esik szó. A növekedés jelenleg nem több mint leegyszerűsített kommunikációs kérdés, a propaganda része.

Orbán Viktor miniszterelnök manapság sokszor kimondja: a mezőgazdaság a magyar gazdaság egyik kitörési pontja. Ezek szerint ma (nem úgy, mint első kormányzása idején vagy az elmúlt években) a növekedést innen is várná, a mezőgazdaságot a növekedés motorjaként képzelné el.  (Korábbi nemleges álláspontját Martonyi János akkori-mai külügyminiszter is harsányan képviselte, ő a kormány megalakulása előtt, a kormányprogram megbeszélésekor tiltakozott az ellen, hogy a mezőgazdasági termelést a koalíciós partner mennyiségi értelemben is fejleszteni szeretné. Később ő állapodott meg  “sikeresen” a külföldiek termőföldvásárlásáról. )  Orbán Viktor bizonyára nem egy-egy évben gondol a mezőgazdaság motor szerepére, hanem hosszú évek folyamatában.

A cél logikus, nincs benne egyébként semmi új, azzal egyet kell érteni. A húzóágazati szerep viszont valójában teljesen elképzelhetetlen, amíg a termelés új keletű, sajátos, erőteljes ingadozása nem szűnik meg. Ez ugyanis sűrítve jelzi, mekkora bajok vannak e területen.

Mezőgazdasági növekedési ütemek, grafikon

Bővebben…

Sértett ember-e Róna Péter? Ő is?

„Direktben mondták, hogy vagy csatlakozol, vagy kinyiffantunk.”
(Róna Péter a HVG-interjúban)

Bár Róna Péterről, szerepeiről, ambíciójáról, nézeteiről és a vele kapcsolatos eseményekről alább szó lesz, talán érdemes néhány momentumot előrebocsátani azoknak, akik esetleg kevésbé ismerik.  Róna Péter ismert szereplője a magyar médiának és közéletnek. Életútja a Wikipédiában elolvasható. 1956-tól 1990-ig külföldön élt. Gazdaságtörténetből és jogból van diplomája, főleg jogi területen dolgozott, de négy évig egy külföldi bank vezérigazgatója volt. 1990-ben kétlaki életre rendezkedett be: az év felét Magyarországon töltötte, a másik felét Angliában. Részben üzletemberként, részben oktatóként és tanácsadóként. Az ELTE-n nemzetközi jogot tanít címzetes egyetemi tanárként.

Róna hangsúlyozottan közgazdásznak tekinti magát, olyannyira, hogy nevétől elválaszthatatlan lett a közgazdász jelző, sőt a közgazdász professzori cím. Angliában is oktat: Oxfordban működő gazdaságtörténeti vendégkutatóként. Makrogazdasági és azzal összefüggő politikai kérdésekben lett az egyetlen olyan megmondó ember, aki az uralkodó irányzattól bizonyos mértékig eltérhet és folyamatosan fórumot kap a médiában.

Róna Péter előadása 2011-ben, az MSZP-ben

Róna Péter előadása 2011-ben, az MSZP-ben

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (2. folytatás)

Legalább nem ártani!
(Etikai alapelv)

Bármi áron? És bárkinek a kárára?

Azzal kell kezdenem, hogy bár ne lett volna igazam. Időben felhívtam a figyelmet, hogy az ellenzék három baloldalinak nevezett pártja az IMF-megállapodás bármi áron való megkötésére való felszólításaival oda vezeti a kormányt, ahova az menni akar. És ami még rosszabb, védtelenné teszi az országot és a lakosságot akármilyen megszorítással szemben. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen egyetlen párt sem akarhat rosszat saját népének, de elég könnyű felfogni, hogy ezzel árt. Márpedig ha nem képesek feldolgozni a helyzetet és érdemi kiutat kidolgozni, legalább ne ártsanak.

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (1. folytatás)

Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett

(Albert Einstein)

Elébe mentek: duplán vágnak

Valósággal elébe mentek az IMF javaslatainak, de teljesen értelmetlenül, hiszen a páratlan megszorítások és sarcok ellenére sem képzelhető el, hogy valamilyen újabb megszorítások nélkül is megállapodna az IMF és az EU a hitelről. Ha e téren – és ha lehet ilyet mondani – „mások előtt járunk” (valójában mögöttük), az a mi bajunk és ostobaságunk. Természetesen csak akkor ostobaság, ha az ország érdekeiből indulunk ki. Szűkebb érdekek szempontjából akár racionális is lehet, de az ilyen megközelítés egy normális országban szóba sem jöhetne.

Nemzetközi Valutaalap: elnök és szóvivő. Mintha ikrek lennének

Nemzetközi Valutaalap: elnök és szóvivő. Mintha ikrek lennének

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések

Most sem az az igazán fontos, amiről éjjel-nappal beszélnek

Akar-e a kormány IMF-megállapodást?
Félrehallások és figyelemelterelések

Akar-e a kormány az IMF-fel megállapodást? – teszik fel és főleg a Fidesztől balra állni látszó ellenzéki pártok és orgánumaik a kérdést. Szögezzük le, ennek a kérdésnek így, önmagában nem sok értelme van, mégis erőltetik. Hogy miért forszírozzák, arra is kitérek. Ahogy arra is, hogy a kézenfekvő és fontos kérdések sokaságát miért igyekeznek erre az egy és ráadásul félrevivő kérdésre redukálni. Miért van és éleződik ki időnként az adósságválság, megoldódik-e valaha és ha igen, hogyan? Miért akarják fenntartani az adóssággal kapcsolatos gondolkodási zűrzavart, miről akarják elterelni a figyelmet, mit igyekeznek elrejteni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről lesz most szó.

Lendületben. A Nemzetközi Valutaalap delegációja Budapesten

Lendületben. A Nemzetközi Valutaalap delegációja Budapesten

Bővebben…