Horn Gyula címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (2). Rendszer vagy rezsim?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy rezsim maga a zavarosság!

A címben – az alábbiak is bizonyára igazolják – a közhittel ellentétben NEM költői kérdést tettem fel: “Rendszer vagy rezsim?” Két okból sem. Egyfelől a zavaros és ellentmondásos viszonyok alapján aligha lenne szabad erre a kérdésre alapos megfontolás és hosszas elgondolkodás, a tapasztalatok megvizsgálása nélkül válaszolni. Másfelől a szokásos válasz használhatatlansága is óvatosságra int. Láthatóan semmit nem érünk azzal, ha a rendszerváltás megtörténte mellett kardoskodunk, hiszen továbbra is érthetetlen marad számunkra sok minden. Nem tudunk válaszolni például arra, miért ennyire átláthatatlanok a dolgok. Arra sem, miért működik így (ilyen kontraproduktívan) nálunk a gazdaság, a társadalom, a politika, a sajtó, az egészségügy, az állam, az igazságszolgáltatás, mondhatni akármi. Míg, ha megbarátkozunk a gondolattal, ami tapasztalatainkkal is egybevághat, tehát, hogy nem történt meg a rendszerváltás, hanem valami más lépett az előző rendszer helyébe, sok mindent meg fogunk érteni. Ami aztán magától értetődően segíthet az évtizedek óta elmaradt kibontakozásban.

A rendszerváltás forgatókönyve. Ötödik kötet. De hol a rendszerváltás és hol a forgatókönyv?

Bővebben…

Szmog. Az intézkedések az önkormányzati vezetést is minősítik

Szmog. Itt is igaz: (a közgyűlés) eltalálta szarva közt a tőgyét! (Magyar közmondás)

Merjünk kicsik lenni! (Kovács László útbaigazítása a magyaroknak)

A szmog kapcsán most a fővárosi és általában a nagyvárosi közgyűlések alkalmasságáról lesz szó. A szmog kialakulása és a helyzet suta kezelése egyaránt sűrítve mutatja be, mennyire alkalmatlanok (alkalmasak?) a nagyvárosi önkormányzatok arra, hogy a kihívásokra adekvát választ adjanak. Túlélésre és láblógatásra rendezkedtek be. Az alkalmatlanság hosszabb távon és rövidtávon is szembeötlő.  Nem előrelátóan gondolkodnak és gazdálkodnak a nagyvárosok önkormányzatai és  nem képviselik megfelelően lakosaik érdekeit.  Hiányoznak a stratégiák, amelyekre tevékenységüknek épülnie kellene. A stratégiáknak lenne a feladatuk, hogy összekapcsolják a különböző kérdések megoldását. Nem előzik meg a problémát, ott sem, ahol meg lehetne előzni. Sokszor van szerencséjük, így a törvényszerűen bekövetkező súlyos megrázkódtatások eddig ritkábban következtek be. Ha viszont bekövetkezik egy ilyen helyzet, mint a szmog esetében, nem képesek a válságkezelésnél sem  beavatkozni  a gondok fő forrásánál. Lehet persze, hogy csak ott van lehetőség gyors beavatkozásra, ahol ennek kicsi a hozama. De ez a hozam is sokkal kisebb lesz a beavatkozás alkalmatlan módja miatt. Tehát az alkalmatlan területen is alkalmatlanul válságkezelnek.  Minderről alább részletesen lesz szó.

szmog (jokortv.hu)

Szmog Budapesten (Fotó: jokortv.hu)

Bővebben…

A kormánybúcsúztató, ami „féregirtó beszédként” híresült el

Ok a visszaszorulásra vagy ürügy a visszaszorításra?

Katasztrofális következmények

Ezúttal olyan eseményről lesz szó (kormánybúcsúztató), amiről egy napilap néhány héttel korábban emlékezett meg. (Kávássy János Előd: Az öngóllá lett kormánybúcsúztató) E cikk átnézését is javaslom olvasóimnak. Azért is, mert jó szándékú írás, legalább igyekszik középen maradni, mintha ez egyenlő lenne az objektivitással. Pedig nem feltétlenül az. Egy jellemző példa: ha már Torgyánnak igazat ad, akkor azt gondolhatja, hogy a vele szemben álló Szájernek is igazat kell adnia. Csakhogy Szájer valótlant állított felszólalásában…  Na és milyen elképesztő stílusban… (Ld. később.) Aztán több fontos összefüggés is kimaradt: talán azért, mert kicsit jobban utána kellett volna menni a dolgoknak. Így mindenekelőtt az: vajon miért is mondta el Torgyán kormánybúcsúztató beszédét? Aztán, kik voltak e pikánsabb elemek megfogalmazásában a tanácsadói? Aztán, a károk oka a kormánybúcsúztató beszéd volt vagy a beszéd ürügy volt a neki és a pártjának, párttársainak való károkozásra? Még folytatni lehet és folytatom is a felmerülő kérdéseket.

TITLE01[(027759)19-48-49]

A kormánybúcsúztató színpada

Bővebben…

Cenzúra és cenzorok a történelemtudományban?

A szentnek is maga felé hajlik a keze!

(Magyar közmondás)

Hát a történésznek?

Pedig a tudományban, vagy a tudományos közreműködésben a részrehajlás megengedhetetlen, hiszen nem hitekről, hanem tényekről és azokból levont következtetésekről kellene szólnia. Akármilyen formában is fordul elő ez a szubjektivitás, megengedhetetlen: a kérdések vizsgálatában vagy nem vizsgálatában, tehát a témák közötti önkényes szelekcióban, a saját publikációk megfogalmazásaiban vagy mások szerkesztésében, pláne átszerkesztésében. Ha azonnal látható ennek torzító eredménye, akkor is, ha nem látható, rejtve van, akkor még inkább. Két évvel ezelőtt hívtam fel blogomban először a figyelmet arra (Nem csökkennek a történelmi fehér foltok, 2. folytatás), hogy a hazai történelemtudomány fontos, végig nem vitt kérdésekkel hosszú évek óta szinte semmit nem kezd. A magyarországi történelemtudomány nem kutat információk, tények, összefüggések után, de azt sem használja fel, ami más forrásokból e témákban rendelkezésre állna. Akár ott lehetnek ezek az információk a polcokon, csak le kellene venni: képletesen vagy valóságosan. Viszont mindenek ellenére és többnyire állandóan ismétli önmagát, abban is, ami már régen megdőlt. Két éve a keletnémetek kiengedéséről írtam, ami úgy maradt meg a közvéleményben mint valami magyar politikusi hőstett. Csak azt vitatják, ki hajtotta végre a hőstettet: Horn Gyula-e, az egykori külügyminiszter vagy pedig a korábban háttérben maradt, most szerepének elismertetéséért előállott Németh Miklós, az egykori miniszterelnök. Vagy esetleg mindketten.

Mitrohin

Bővebben…

Az illegális migráció és a belpolitika/külpolitika. Nemzeti és parciális érdekek

Ugyanabból a szájból fújnak hideget-meleget

Blogomon és könyveimben többször is foglalkoztam a programok nélkülözhetetlen szerepével. Most ismét elő kell vennem ezt a témát: ezúttal a már népvándorlás méreteit öltő illegális migráció apropójából. Vajon a programhiánynak mi a szerepe a lassú reagálásban és a kerítésépítés utáni kiúttalanságban, tanácstalanságban?

Bokros Lajos, a forint csúszó leértékelője nem felejti el a kormánynak a leértékelést...

Bokros Lajos (MoMa) szerint most nem kell program…

Bővebben…

Ki védi meg a kormányt?

A kezemet figyeld, mert csalok!

(Rodolfo)

A kormány egyes minisztériumok vidékre költöztetésével belefogott újabb nagyon értelmetlen, felesleges, kerülendő, és igen költséges ötletének rapid keresztülvitelébe. Bármennyire is értelmetlen az ország szempontjából a biztosan roppant költséges ötlet, akármennyi pénz egyszeri, illetve tartós elpocsékolásáról legyen is szó, bármennyire is rontja a költöztetés a szóban forgó minisztériumok és a kormány működésének amúgy sem magas hatékonyságát (tartósan is), a kormány és az uralkodó elit egyes reprezentánsai számára nyilván „nem elhanyagolható” előnyökkel jár. Ezzel viszont ismét szembekerül az ország és a kormány érdeke, ami elfogadhatatlan. Nem működik a kormányon belül a szakmai kontroll, ami miatt sokkal rosszabbul teljesít a kormány és az ország, mint lehetne. Erre levélben már egy éve felhívtam a miniszterelnök figyelmét.

fvm2

Az agrártárca épülete 140 éve. Megszerzése a költöztetés egyik oka? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok (2. folytatás)

Kockázatos és szuverén lépés vagy jóváhagyott kényszerpálya?

Innen folytatjuk a témát további összefüggésekkel.

Hol tart a hazai történelemtudomány?

A hazai történettudomány e kérdésekkel szinte semmit nem kezd. Azt sem használja fel, ami más forrásokból rendelkezésre áll. Tizenvalahány éve jelent meg egy másik kiváló könyv (az előzőekben Vas Zoltán kötetéről már volt szó), ezúttal külföldön. Vaszilij Mitrohin nyugalmazott KGB alezredes írta egy angol történész, Cristopher Andrew közreműködésével: „A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton”. Magyarországon a Talentum kiadónál jelent meg, 2000-ben.

A Mitrohin-archívum borítója. A történészek számára is páratlan információk

A Mitrohin-archívum borítója. A történészek számára is páratlan információk

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok

Historia est magistra vitae     (A történelem az élet tanítómestere)

Historia est mater studiorum         (A történelem a tudás anyja)

2012 májusában Súlyos téveszmékből hibás gondolkodási panelek címmel hosszabb cikket írtam. Már akkor jeleztem, hogy a témát folytatom, amire most kerül sor.

A mottóként szereplő két latin közmondás szerint sokat lehet(ne) tanulni a történelemből, sőt a jelenben és a jövőben sem lehet megbízható történelmi tudás nélkül eligazodni. Érzékelni, hogy honnan jövünk és eldönteni, hova és miként szeretnénk haladni. Levonni a múltból következő tanulságokat és ehhez igazítani a stratégiánkat.

Stratégiákra természetesen szükség van, nélküle egyszerűen nem lehet hatékonyan kormányozni; akkor sem, ha a sajtó újból azt ismételgeti, hogy a stratégiákra, programokra az emberek nem kíváncsiak, ilyet nem szeretnek olvasni. Mintha – ha ez így is lenne – felmentené a kormányokat a hatékony kormányzáshoz nélkülözhetetlen stratégiakészítés alól. A zűrzavart a gondolkodásban mutatja, hogy a 2009-ben, a berlini fal lebontásának ünnepségeire érkezett magyar miniszterelnök, Bajnai Gordon – ahogy erről is még lesz szó – a németeket különösen a tervezésben (!) mutatott teljesítményükért dicsérte magyar újságíróknak, Berlinben. (De akkor miért nem tetszik tervezni, stratégiát alkotni?)  És a németek kiengedéséről és egyesüléséről még az jutott eszébe, hogy nem lehet az érdemeinkből megélni, holott az ünnepség erről nyilván nem szólt. Magas poszton különösen el lehet tévedni, ha feltehetőleg nincsenek megbízható alapok, támasztékok, történelmi és egyéb ismeret, sőt személyes tapasztalat.

Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője kitüntetése (Széchenyi díj) után

Rainer M. János, az 56-os intézet vezetője kitüntetése (Széchenyi díj) után

Bővebben…

Mennyivel kell csökkenteni az áram és a földgáz árát?

A magyarok építhettek arra a dologra (?!), amiben nagy rutinjuk van (Bajnai Gordon miniszterelnök 2010-ben)

Folytassuk tehát a témát; a “kell-e csökkenteni kérdése után” tekintsük át azt is, hogy mennyivel kell. Ott hagytuk abba az előző cikkben, hogy a magyar gazdaság egyik sajnálatos sajátossága a már három évtizede rendkívül magasnak számító árszintemelkedés.

Az inflációban is, ma is Európa egyik legrosszabb mutatóját produkáljuk. Ennek egyik oka, hogy a kormányok gazdaságpolitikai elgondolás híján részben az inflációval működtetik a gazdaságot, teszik elviselhető mértékűvé a költségvetési hiányt, vesznek vissza jövedelmeket. Ez különben az egyik legkevésbé hatékony, nagy károkat és veszteséget okozó gazdaságpolitikai eszköz. Ez is egyike azon “dolgoknak”, amire Bajnai Gordon lelkesítően utalt. Jobb persze, mint a „fejre állás”, de sokkal rosszabb, mint az érdemi gazdaságpolitika.

Fogyasztói árindexek, ábra

Bővebben…

Szájer József kontra Torgyán József (videó)

Üzen a múlt. Torgyán József féregirtónak titulált beszéde után (ld. honlap), az ünnepet követő első ülésnapon az országgyűlésben is össztüzet nyitottak a Kisgazdapártra. A valóság nem volt elég látványos, inkább lehangoló, ezért kiszínezték, sarkították, valótlanságokat állítottak. A beszéd ugyanis ürügy volt a párt elleni egységfrontra, elszigetelésére, győzelmi menetelésének megakasztására, hiteltelenítésére. Már akkor a leszámolásra.

A napirend előtti felszólalásokat Szájer József nyitotta meg a Fideszből. Sokat fejlődhetett azóta, mert akkor folyékonyan felolvasnia sem sikerült a papírra írt szöveget: hebegve, makogva, dadogva olvasta felszólalását. Furcsa kifejezéseket használt, így például azt, hogy Torgyán pofon köpte a kisgazda szellemiséget.

Bővebben…