Helmut Göttrup címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (18. rész). Oppenheimer illegálisan Berijánál járt

Oppenheimer két hetet töltött el Moszkvában, ahol Berija villájában szállt meg

A második világháború fordulatai közel hozták a Szovjetunió szuperhatalommá válását  és hatalma kiterjesztését csaknem egész Európára. (Nyugaton egészen a La Manche csatornáig.) Az amerikai atommonopólium viszont  a célok megvalósítását megakasztotta.  A SZU óriási erőfeszítéseket tett a munkálatok felgyorsítására, hogy ez az akadály minél előbb eltűnjön, ugyanakkor az atomba megszerzett és ellenőrzött leírásai a kivitelezéshez nem voltak elégségesek.  Hiányoztak fontos információk, nem állt rendelkezésre a kivitelezéshez szükséges speciális technika, különleges technológia és – megfelelő mennyiségben – a hasadóanyagok. E hiány felszámolására sem volt a SZU önállóan képes. A SZU-nak nemcsak az atombomba koncepciójának és tervének megszerzésében, hanem ezek megvalósításában is sokan segítettek. Hasonlóképpen a rakétatechnikában is. (A szereplőkről már volt és most is lesz  szó.) Ami az atombombát illeti, a munkálatok utolsó szakaszában főleg német tudósok és mérnökök “segítettek”, addig pedig mindenféle náció beszervezett tagjai.  Nyilván meglepő, de még Julius Robert Oppenheimer (1904 – 1964) tudós, elméleti fizikus  is, a Manhattan program majdani szakmai vezetője is bensőséges kapcsolatban állt az atombomba létrehozásában illetékes szovjet vezetéssel és magával Berijával is. Ma már tudható a gondosan titkolt esemény: két héten át lakott Oppenheimer  Moszkvában, mégpedig Berija villájában.

Julius Robert Oppenheimer

Bővebben…

Berija (17. folytatás). Német tudósok és mérnökök

Német tudósok és mérnökök közreműködése nélkül nem lett volna élenjáró szovjet rakétatechnika, de még atombomba sem! A rakétatechnika kifejlesztésében szinte kizárólagos volt a németek szerepe, de a nukleáris technikában sem volt nélkülözhető!

(Szergo Berija (1924 – 2000))

Szergo apja, Lavrentyij Berija nemcsak megszerezte a szükséges információkat és megszervezte a munkát, hanem külföldről is biztosította a hiányzó emberi tényezőt és technikát, továbbá különleges anyagokat.  Meghatározó szerepét a szovjet atombomba  atyjának tartott Igor Kurcsatov is elismerte. Kurcsatov kijelentette, hogy Lavrentyij Berija nélkül nem lett volna szovjet atombomba! Nyilván belátható időre gondolt, nagyjából két évtizedre. Hasonlóképpen vélekedett az amerikai titkosszolgálat is, ami legalább ennyi időt tartott szükségesnek ahhoz, hogy legyen szovjet atombomba. Berija kivételes teljesítményét maga Sztálin is elismerte, aki – ahogy erről korábban már szót ejtettem – a szovjet atombomba megszületése után a Szovjetunió Polgára kitüntetéssel jutalmazta Beriját és Kurcsatovot. (Ezt a kitüntetést alapítása óta csak ők ketten kapták meg.)

A szovjet nukleáris és rakétatechnika sikereivel, az első emberi részvevővel végrehajtott űrutazással stb. később Hruscsov dicsekedett és fenyegetett. Neki ehhez nem volt köze, ez az ölébe hullott. Akié az érdem volt, azt likvidáltatta,  lejáratta és sikereit ellopta.  Hruscsov a sztálini időket hozta vissza,  amit demagóg és hazug módon a “desztalinizáció” ürügye mögé rejtett.  Megrázó, hogy több országban – így nálunk is – a “desztalinizációért” még mindig ünneplik a történészek Hruscsovot.

Hruscsov beszélget egy űrhajóssal. Brezsnyev alázatosan mosolyog feltételezhető szellemességén

Bővebben…

Berija (13. folytatás). Az “ukrán maffia”

Megjelent a Leleplező 2017/1. száma; benne sok érdekes anyaggal. Folytatódik a Berija-történet, amit a hagyományoknak megfelelően a blogon is közreadok. Ezúttal is két részletben. Íme az első:

Még mindig Moszkalenko személyéről

Kirill Moszkalenko (1902 – 1985) tehát kulcsszerepet játszott a Berija elleni puccs és a leszámolások katonai biztosításában. De nemcsak abban, hanem ezek „legalizálásában” is. Moszkalenko ugyanis Rudenko főügyésszel részt vett a „nyomozásban”(!), ellenőrizte Rudenkot, sőt – Rudenkoval ellentétben, akinek a fennálló szabályozás miatt a bíróság előtt sem lehetett szerepe – a rendkívüli bírósági tanácsban(!) is ott ült. Moszkalenko ukrán származású volt, de ezt inkább szégyellte, idegesítették az ukránok, az ukrán kultúra és az ukrán nemzeti hagyományok. Hruscsov emlékiratai szerint Moszkalenko a háború alatt minden ukránt hazaárulónak tartott. Ő is az “ukrán maffia” tagjai közé számított.

moszkalenko-kirill

Kirill Moszkalenko: még vezérezredesként

Bővebben…

Lavrentyij Berija élete, szerepe, pere és kivégzése (2. folyt.)

A „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy Berija a szovjet állam legfelső szintjén, a hatalmas ország egyik csúcsvezetőjeként eltöltött 15 év alatt annak kb. a felében, 1938-tól 1946-ig, majd 1953-ban három és fél hónapig volt belügyi népbiztos, illetve belügyminiszter. És a 15 év egyharmadában népbiztosságához, belügyminiszterségéhez tartozott az állambiztonság. Egyébként többnyire ekkor sem csak ezeket a területeket vezette, hiszen más fontos gazdasági és védelmi feladatokkal is foglalkoznia kellett. Ahogy ma értékelik egyes történészek: megoldhatatlan feladatokat kellett és sikerült megoldania. A véreskezű mészáros, vagy a szovjet Himmler stb. képe azért sem illik rá, mert kétszer is a terror megszüntetője volt. Először akkor, amikor a Nagy Terrort népbiztossága elején megszüntette. Másodszor akkor, amikor 1953-ban ismét olyan belügyi vezető, belügyminiszter lett, akihez az állambiztonság is tartozott. A terror ellen kiterjedten fellépő 1953-as intézkedéseiről az előző részben olvashattunk.

Berija, Merkulov (hátul)

Berija mellett (állva) Merkulov, későbbi belügyi helyettese

Bővebben…