Hazafias Népfront címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (18). Gazdaságpolitika: hasonló ideológia és panelek Grósztól napjainkig

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A két mottó – ahogy ebben a cikksorozatban megszoktuk – továbbra is változatlan. Nem csoda: a zavarosság csábítása és lehetséges következménye most is a kiindulópont. A zavaros körülmények miatt elég  nehéz észrevenni, hogy évtizedek óta (Grósztól napjainkig)  a gazdaságpolitika ideológiája  és paneljei hasonlóak maradtak. A következmények is. A gyenge forinttal például valójában ma is főleg a külföldet támogatjuk! A cikk nyomtatott változata a Leleplező könyvújság 2019./I. számában, márciusban jelent meg. A cikkhez képet értelemszerűen van néhány formai eltérés, mindenekelőtt a számozásban. (A nyomtatott változat sorszáma: 11, a blogos változaté: 18.)

A gyenge és tovább gyengített forinttal (is) a külföldet támogatjuk!

Tovább folytatódik a hogyan [NE] tovább kérdésének tárgyalása. Az előző részben a forint alulértékeltségének azokat a kárait számszerűsítettük, amelyek a külkereskedelemben keletkeznek. A forint alulértékeltségét a vásárlóerőparitás (vásárlóerő) és az árfolyam egymáshoz való viszonyával fejeztem ki. „Hatalmas a különbség a két mutató értéke között: 2017-ben a vásárlóerőparitás (vásárlóerő) alapján egy eurónak 191 forintba kellett volna (éves átlagban) kerülnie, viszont 309 forintos (közép)árfolyamon számolták el a valóságban.” (A pontos értékeket ld. az előző folytatásban!) „A dollárnál még nagyobb volt az eltérés a két átszámítási eszköz között. 2017-ben vásárlóerőparitáson átlagosan 139 forint volt egy dollár, a valóságban átlagosan 274 forint.(Nem a piac alapján, hanem a kormány és az MNB szándékaival és asszisztenciájával összhangban.)

Pozsgay Imre (Fotó: Alfahír). Pozsgay a gazdaságban is lebontotta (eltüntette?) a rendszert

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Még mindig a következményekről

A magyar gazdaság az árfolyamon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Mégis és gond nélkül hirdethetik: sem a kormánynak, sem az MNB-nek nincs árfolyampolitikája és nincs (bevallható) árfolyamcélja

Érthetetlen és elfogadhatatlan az a közömbösség és tulajdonképpeni visszhangtalanság, illetve a lényegi kérdéseket elfedő, a figyelmet azokról elterelő sajátos tematizálás, egymásra mutogatás, ami a forint árfolyamának romlását (valójában rontását) kíséri. Hogy ez az ún. rendszerváltás után nem keltett élénk figyelmet, az talán nem meglepő, de arra azért fel kellett volna figyelni, hogy meglehetősen rendhagyó módon évtizedek óta – ha kisebb megszakításokkal is, de – ezzel kísérleteznek és közben Magyarország Európa perifériájára szorul. És még sem vizsgálják felül az elméletileg is túlélt, eredménytelen gyakorlatokat. Nem elemzik múltbeli szerepüket sem.

A lehetséges következmények és fennálló igen akut veszélyek érdeklődést sem keltenek. A mai ellenzék és holdudvara, „gazdaságkutatói” pl. inkább azzal foglalkoznak, hogy visszavágjanak a 2009-es forintgyengülés Fideszes nyilatkozataiért. Tehát hogy most azt teszi a Fidesz-kormány, amiért annak idején politikusaik és szakértőik a szociálliberális kormányt támadták. Ha akkor le kellett volna mondania a kormánynak, mert az euró árfolyama túllépte a 300 forintot, akkor most miért nem kérik ezt számon saját kormányukon azok, akik ezt írták és mondták? – teszik fel a kérdést. Holott az igazi probléma nem ez, hanem hogy maga a “megoldás” nem megfelelő.

Varga Mihály7

Vargának (is) túl bonyolult a makrogazdaság?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A gyökerek

Zavaros vízben jó halászni?

(Magyar közmondás, ezúttal kérdőjellel)

A mondanivaló jobb taglalása kedvéért más alcímmel folyatódik a forint gyengítéséről szóló cikksorozat. A gyökereket kettős értelemben használom, kiindulópontként és a végrehajtó személyek megjelöléseként: úgy is, mint előzményeket (gyökerek), úgy is, mint az előzmények folytatóit, „továbbfejlesztőit” („gyökerek”). Természetesen továbbra sem tévesztem szem elől a korábbi alcímet: Kinek jó ez? Mármint a forint gyengítése.

Matolcsy György Huba. Gyökerek és "gyökerek"

Matolcsy György Huba. Gyökerek és “gyökerek”

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések

Most sem az az igazán fontos, amiről éjjel-nappal beszélnek

Akar-e a kormány IMF-megállapodást?
Félrehallások és figyelemelterelések

Akar-e a kormány az IMF-fel megállapodást? – teszik fel és főleg a Fidesztől balra állni látszó ellenzéki pártok és orgánumaik a kérdést. Szögezzük le, ennek a kérdésnek így, önmagában nem sok értelme van, mégis erőltetik. Hogy miért forszírozzák, arra is kitérek. Ahogy arra is, hogy a kézenfekvő és fontos kérdések sokaságát miért igyekeznek erre az egy és ráadásul félrevivő kérdésre redukálni. Miért van és éleződik ki időnként az adósságválság, megoldódik-e valaha és ha igen, hogyan? Miért akarják fenntartani az adóssággal kapcsolatos gondolkodási zűrzavart, miről akarják elterelni a figyelmet, mit igyekeznek elrejteni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről lesz most szó.

Lendületben. A Nemzetközi Valutaalap delegációja Budapesten

Lendületben. A Nemzetközi Valutaalap delegációja Budapesten

Bővebben…

Fordulat és reform? Felgyorsulva a tévúton!

„Magyarország (…) nem hajlandó feladni adópolitikájának azt az irányát, hogy az adóterhelés súlypontja a jövedelmekről egyre inkább a fogyasztásra és a forgalomra kerül át”

(Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatából, MTI, 2012. június 30.)

Kitartunk adópolitikánk mellett az EU-val szemben is! – summázta az EU-csúcsról szóló miniszterelnöki nyilatkozatot az egyik lap. Már ez előtt néhány héttel Matolcsy György Huba miniszter a tranzakciós adót – „formás képzavarral” – „taktikai atomfegyvernek” nevezte. (Ld. A tranzakciós illeték, mint a XXI. század „taktikai atomfegyvere.) Rogán Antal, aki a Gazdasági Bizottság elnöki posztja mellé a frakcióvezetőit is megkapta, nyilván új és megtisztelő posztjára való tekintettel minden közlését, bármiről is legyen szó, nagyjából ezzel kezdi: mint ismeretes, egyre inkább a fogyasztási típusú adók emelésére helyezzük a hangsúlyt. A fogyasztás még fokozottabb megadóztatása lett a „kályha”, ahonnan mindig elindul és ahova visszatér. Nem lehet kétségünk tehát afelől, hogy ezen a (tév)úton – most már „ideológiává”, „filozófiává” is téve – tovább akarnak nyomulni. Sőt az ígéretek szerint most jön a „java”! Továbbra sem ügyelve a már régóta elviselhetetlen következményekre és az alkalmazhatóság határaira, illetve nem kétséges „ésszerűségre”.

Hol a túlfogyasztás? (Katt a képre!)

Hol a túlfogyasztás? (Katt a képre!)

Bővebben…

Ki kicsoda a gazdaságirányításban? És kik a „stratégák”?

Teológusok, földrajztanárok, jogászok stb. nyomulása

A kormányzati munka első hónapjai után, megismerve és véleményt alkotva a 29 pontos intézkedéscsomagról és „elámulva” (elszörnyedve) az Új Széchenyi Terven, kíváncsi lettem arra, hogy a minisztériumi és más kulcspozíciókban vajon milyen végzettségű (és tapasztalatú) vezetők ülnek? Mindenekelőtt a gazdaságirányítás szempontjából legfontosabb minisztériumok vezetőiről igyekeztem valamilyen képet alkotni. Azokról, akik olyan posztokon vannak, amelyeken a makrogazdaság szerteágazó folyamatainak összehangolásával, stratégiakészítéssel, a szabályozórendszer komplex átalakításával szükséges foglalkozni, illetve ilyen munkát kell megszervezni és irányítani. Ez pedig – mivel a legbonyolultabb területről van szó – szilárd közgazdasági alapokat, hosszú és mértékadó gyakorlatot, a reálgazdaság alapos és átfogó ismeretét tételezi fel és követeli meg.

Bencsik János teológus, belgazdasági államtitkár

Bencsik János teológus, belgazdasági államtitkár

Bővebben…

Tudásalapú társadalom és gazdaságirányítási válság. Hol vannak a közgazdászok? (1.)

„A kiút elkezdődött… van érvényes tudásunk…”  (Bogár László)

Valóban? – reagálok a mottóban idézett két állításra, ami az új kormány teljesítményét értékeli. Nem a harangot veri félre, hanem dicsér. Hol a különbség a szakmai alapokon nyugvó helyzetértékelés és a politikai propaganda között?

Évtizedek óta nem lehetne fontosabb feladat, mint a gazdaság rendbetétele, fenntartható és dinamikus növekedési pályára állítása. Ennek általában az ellenkezőjét tapasztaljuk: súlyos, periodikusan visszatérő és elhúzódó válságokkal, vergődő gazdasággal, tömegek elszegényedésével, nagy és emelkedő, immár óriási adóssággal, nyomasztó munkanélküliséggel, magas inflációval, szabályozási anomáliákkal, a gazdaság működési zavaraival és veszteségeivel, forráshiánnyal és a források nem hatékony felhasználásával, pazarlással.

Bogár László: a kiút elkezdődött!

Bogár László: a kiút elkezdődött!

Bővebben…