haszon címkéhez tartozó bejegyzések

Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó? (1. folytatás)

Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra?

(Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?)

Marcus Tullius Cicero (Kr. e 106-43)

Évek óta folyik a „devizahitelek” ügyében a hókusz-pókusz, a lényegi kérdések kerülgetése, a tisztázás és a rendezés látszatintézkedésekkel és nyilatkozatokkal való helyettesítése. Magyarán a tehetetlenkedés és/vagy az időhúzás. A bankadó kivetése és összegének folyamatos emelése, most már 600 milliárd forint feletti magasságokba – mint az előző részben (Devizahitelesek.  A rendezés valódi akadálya a bankadó?)  bemutattam – meglehetősen ellehetetleníti a devizahitelesek helyzetének rendezését. Az állam, bár ez kötelessége lenne, ellenérdekeltté válik a rendezésben, ma ugyanis óriási összegek hullanak az ölébe, amelyekről nem akar lemondani. Holott az nem az államot, hanem a nehéz helyzetbe került (juttatott) devizahiteleseket illeti. Valóságos pénzszivattyú működik, de nem egy, hanem egyidejűleg kettő. Az első az ügyfelek rovására ér el jogosulatlan extraprofitot, a másik pedig a bankoktól von el ebből a pénzből a szintén jogosulatlan állam javára. Emiatt több mint kétséges, amit az egy helyben topogás is igazol, hogy az állam, a kormány átfogó rendezést akarna. A lakossági devizahiteleseknél, mert az önkormányzatoknál, a sportegyesületeknél, bizonyos cégkörben stb. ezt már megvalósította. És úgy, hogy mélyen belenyúlt a költségvetésbe.

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Bővebben…

Meg nem oldott feladatok (2.) A “devizahitelesek” helyzetének rendezése (2. folytatás)

Az előző folytatás végén ismét a felelősség kérdését vetettük fel.  Meg kellett állapítanunk, hogy az államé a meghatározó szerep és felelősség. Innen folytatjuk.

A legkevésbé jelentős a hitelfelvevők szerepe és felelőssége, viszont a következmények főleg őket (és a gazdaságot) sújtják és őket szokták a közvélemény előtt elmarasztalni. Ez tipikus victim blaming, az áldozat megvádolása, hibáztatása.

Devizatartalékból kiadási, kamatfizetési tétel

A Magyar Nemzeti Bankban (MNB) 37 milliárd euró már a tartalék, amit zömében semmire nem használnak, nem tudnak vele mit kezdeni, viszont kamatot, ráadásul igen magas kamatot fizetnek utána. (A közelmúltig semmire nem használták, ma pedig a kis- és középvállalkozói devizahitelek részbeni forintosítása kicsit, de a lényeget tekintve nem változtat a képen. Nem véletlenül igyekezett a Magyarországra áramló spekulációs pénzek beáramlását Surányi György jegybankelnökként megakadályozni, hiszen e pénzek még tartaléknak sem jók. Ha megrendülne a gazdaság helyzete, azonnal kivonulnának. Ahogy ez történt pl. a Németh-kormány alatt az arab pénzekkel.)

Matolcsy György nem "konvencionális". Tündérmesék és taktikai "atomfegyverek"

Matolcsy György nem “konvencionális”. Tündérmesék és taktikai “atomfegyverek”

Bővebben…

Meg nem oldott feladatok (2). A „devizahitelesek” helyzetének rendezése

Hogyan mentsük meg a devizahiteleseket?

Meg kell-e őket menteni vagy másra van szükség?

Folytatjuk a meg nem oldott, el nem látott kormányzati feladatok sorát. Ahogy ezt már kifejtettem, e feladatok megoldása nélkül nincs miért kibontakozásra, fenntartható növekedésre számítani. (Ld. Megkésett felvezető egy már elindult cikksorozat elé.) Egy hosszabbra tervezett cikksorozat keretében először a mezőgazdasági termelés újabb keletű és sűrű kilengéseiről írtam (Meg nem oldott feladatok (1). A mezőgazdasági termelés sűrű kilengései). Ezek „megszelídítése”, vagyis a hiányzó infrastruktúra biztosítása nélkül nem lesz képes a mezőgazdaság a növekedés húzóágazatává válni. Bár már régen az lehetne. Egy újabb halaszthatatlan és megkerülhetetlen feladat a „devizahitelesek” helyzetének átfogó és valóságos rendezése.. Erről lesz most szó.

A bénító probléma megoldatlan. A bankok és a kormány egymással beszélgettek

A bénító probléma megoldatlan. A bankok és a kormány egymással beszélgettek

Bővebben…

Devizahitelesek “megsegítése”. Ez lenne (ez lehet) a megoldás?

Egeret vajúdtak a hegyek.
De vajúdtak-e egyáltalán?

Egeret”, ráadásul csúnya kis egeret vajúdtak (ha ugyan ezt vajúdásnak lehet nevezni) a „hegyek”. Vajúdás helyett inkább mutyinak nevezném. A torz egeret ajándékba akarják adni azoknak, akiknek segítségre lenne szükségük. Egy újabb tévút tanúi vagyunk.

2011. május 30-án a kormány és a Bankszövetség öt pontból álló megállapodást írt alá. Szövegét mind a mai napig nem találom, a sajtóbeli ismertetések sem tartalmaznak minden szükséges részletet. Ez is oka lehet – persze nyilván nem ez a fő oka – az elemzők tartózkodásának és az érdemi kritika eddigi elmaradásának. Pedig ennek éppen most lenne itt az ideje, hiszen a megállapodás jelen formájában nem képes azt nyújtani a bajba jutottaknak, amit meg lehetne és kellene tenni érdekükben. Azért hogy elkerüljük a társadalom és a gazdaság megroppanását. Meg kellene és lehetne szüntetni a jogellenes, lehúzáson alapuló gyakorlatot, tisztességes alapokra kellene visszahelyezni a devizahitel-szerződéseket. El kellene számolni a devizahitelezéssel.

Orbán Viktor. Vajon ki a nagy gazdaságpolitikus?

Orbán Viktor. Vajon ki a nagy gazdaságpolitikus?

Bővebben…

Talpra állítjuk a gazdaságot…

 Zavaros vízbe sose ugorj!    (Népi bölcsesség)

A kérdés, ha átlátható (transzparens), szakszerűbb és kevésbé elfogult világban élnénk, költői lenne. De nem abban élünk, az eredendő zavarosságot tovább fokozza a lényeg szándékos elfedése, a „habverés”, amitől még a felszín sem jól látszik. Az értékelést egyébként is deformálják azok a szélsőséges elfogultságok, amelyek a nagyon megosztott társadalmat általában jellemzik. És a reálgazdasági ismeretek „ehhez illeszkedő” sajnálatos leértékelődése, valamint az „olcsó” panelek kényelme. Pedig helyzetfeltárásra, a problémákkal való szembenézésre és új szemléletre van szükség, hogy kikerüljünk több évtizedes gondjaink szorításából. Minderről az utóbbi hónapokban nem egyszer írtam honlapomon, könyvem jelent meg, cikkek az országos sajtóban. Most tehát nem a részletekre, hanem néhány fontos összefüggésre összpontosítanék.

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Orbán Viktor és Lázár János: Talpra állítjuk az országot!

Bővebben…

Válságadók: de mi helyett?

 Megyünk tovább, befelé a sűrű erdőbe

A válságadókkal a kormány akarva-akaratlanul megtéveszti a közvéleményt: az intézkedések lényegét és a következményeket tekintve is. A könyvelői válságkezelés folytatódik: „ha innen ennyit elveszek, ott annyival több lesz” okoskodással. De a valóságban ez soha nincs így, hiszen a gazdaságban folyamatok és kölcsönhatások vannak. A kötelező hatásvizsgálatok elmaradnak, még a kiinduló helyzet körbejárása is, sok minden és főleg a lényeg rejtve marad, ami valóságos táptalaja a félreértéseknek és félremagyarázásoknak, félrevivő tematizálásnak. Mindkét oldalon.

Matolcsy-György meglátása: a távközlésben gyilkos verseny van

Matolcsy-György meglátása: a távközlésben gyilkos verseny van

Bővebben…