hadsereg címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (23. rész). Egy film: Sztálin halála (2017)

Június közepe táján jelent meg a Leleplező c. könyvújság 2018./2. száma, benne két írásommal, köztük a Berija-cikksorozat következő részével.  Ezúttal nagyobb terjedelmet kapott a folytatás, ezért az utóközlések is hosszabbak lesznek. A folytatás a hagyománynak megfelelően felkerült blogomra; itt ezúttal is két részre bontva publikálom. A 23. rész még inkább kapcsolódik a jelen aktualitásaihoz. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak a közelmúltban bemutatott filmmel (Sztálin halála), mivel annak főszereplője nem a címszereplő Sztálin, hanem valójában Lavrentyij Berija. És sajnos kiderült, hogy sokan még mindig – nyugaton is – ragaszkodnak a Hruscsov által kitalált, terjesztett és a köztudatba belevésett, évtizedeken át folyamatosan ismételt, a történelem meghamisításán alapuló Berija-kép felidézéséhez és ébrentartásához. Sőt – bármilyen meglepő – még újabb valótlanságokat is kitaláltak. A Sztálin halála c. filmet egyébként alkalomnak tekintettem arra, hogy Berijáról tett több megállapításomat összefoglaljam, illetve erről az oldalról is alátámasszam. A téma aminél most tartunk, az Berija hagyatéka és annak sorsa, ami szintén kapcsolódik a filmhez, illetve Hruscsov személyéhez.

Berlin 1945-ben. Meddig tarthat a béke? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Berija (21. rész). Mao, a kínai atombomba és Hruscsov

Hruscsov átadta az atomtitkot, sőt a kész bombát is Maónak

Sztálin és Mao

Az atombomba Mao makacs vágya volt. Korábban láttuk, mekkora erőfeszítéseket kellett tenni ahhoz a szovjeteknek, hogy az Egyesült Államok után a Szovjetuniónak is legyen atomfegyvere. Azt is, hogy az atomtitok megszerzése önmagában nem teszi a célt elérhetővé. Ebből nem lesz atombomba. Ezért volt elengedhetetlenül szükség a Németországból kivitt technikára, üzemekre, berendezésekre, nukleáris üzemanyagra és tudósokra, mérnökökre. 1945-ben, a sikeres amerikai kísérlet után Sztálin elrendelte, hogy a Szovjetunió összes lehetséges erőforrását az atomprogram felgyorsítására kell fordítani. Ki gondolt arra, hogy ennek az erőfeszítésnek az eredményét átadják? Arra végképp nem gondolhatott józan gondolkodás mellett senki, hogy a riválisuknak és akkor, amikor e rivális egyre inkább kezdett rivalizálni.

Sztálin 70. születésnapja. Balról jobbra: Togliatti, Bugyonnij, Kaganovics, Szuszlov, Mao, Bulganyin, Sztálin, Hruscsov, Ibarruri, Des, Svernyik, Malenkov, Berija, Vorosilov, Molotov, Mikojan, Rákosi

Nagyításhoz kattintson a képre!

Bővebben…

Berija (16. folytatás). Feltétel nélküli megadás, Morgenthau-terv, értelmetlen erőszak

Eltérő megközelítések. Berija reflexiói mások tervére (Morgenthau-terv) és gyakorlatára

Az a politikus, aki nem megtorolni akart, hanem ésszerűen megoldani, a helyzetből profitálni, el lehetett hűlve attól a sok képtelenségtől, amit teljesen vagy részben magukévá tettek a szövetségesek. Kár, hogy kevés ilyen politikus volt. Mindenképpen közéjük tartozott viszont Lavrentyij Berija, aki elsősorban praktikus okok miatt ellenezte és – ha tehette – fellépett ezek ellen a képtelenségek ellen. A feltétel nélküli megadás megkövetelése biztosan meghosszabbította a háborút és a szenvedéseket, növelte az áldozatok számát és a veszteségeket. A Morgenthau-terv végsőkig való harcra kényszerítette a németeket. Az öldöklés, a rablás, a szexuális visszaélések hatalmas pusztítást okozott a testekben és a lelkekben, és a háború utáni kibontakozást is még nehezebbé tette.   Antony Beevor (1946 -)  brit történész szerint a szovjet csapatok kelet-poroszországi fellépése a polgári lakosság ellen legfeljebb az Európába az 1200-as években betörő mongol hordák kegyetlenkedéseihez volt hasonlítható.  A nyugati szövetségesek is szabadjára engedték az indulatokat, az általuk megszállt területeken is történtek szörnyű atrocitások., ha nem is az előbbi méretekben.

Henry Morgenthau

Bővebben…

Berija (4. folyt.). Hruscsov igazi szerepe

Hruscsov “desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Hruscsov szerepét is újra kell értelmezni, ahogy erről az első résztől kezdve folyamatosan szó esik. A megtorlásokban, tisztogatásokban, a törvénytelenségekben, a gyilkosságokban, a perekben. A külpolitikában és a belpolitikában, a gazdaságpolitikai hibákban. A nemzetiségi politikában, a vallás üldözésében. Sztálin halálának meggyorsításában. Az 1953-as puccsban, ami nem kísérlet volt, amit ő állítólag meghiúsított, hanem maga a valóság, a hatalom általa végrehajtott megragadása. A történészek  meglepően puhán bánnak még mindig Hruscsovval és életművével. Szerintük desztalanizációja nem volt következetes, amire példaként ’56 leverését szokták említeni. De még mindig hangsúlyozzák, nem lehet kétségbe vonni, hogy visszafordíthatatlanná tette a desztalinizációt. Pedig ez, mármint a desztalinizáció csak ürügy volt Sztálin és főleg Berija lejáratására és bemocskolására, Hruscsov pozíciójának megerősítésére és riválisai kiiktatására. Valójában  pedig Hruscsov igazi vérbeli, sőt túlzó sztálinista volt, akinek fellépései nem ritkán tanítójánál is durvábbak és “sztálinistábbak” voltak.

Bulganyin, Kaganovics, Pervuhin, Hruscsov, Szuszlov

Az uralkodás kezdetén: önfeledt tekintetek és fogsorok. Bulganyin, Kaganovics, Pervuhin és a főideológus, Szuszlov.

Bővebben…