gyanú címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (18. rész). Oppenheimer illegálisan Berijánál járt

Oppenheimer két hetet töltött el Moszkvában, ahol Berija villájában szállt meg

A második világháború fordulatai közel hozták a Szovjetunió szuperhatalommá válását  és hatalma kiterjesztését csaknem egész Európára. (Nyugaton egészen a La Manche csatornáig.) Az amerikai atommonopólium viszont  a célok megvalósítását megakasztotta.  A SZU óriási erőfeszítéseket tett a munkálatok felgyorsítására, hogy ez az akadály minél előbb eltűnjön, ugyanakkor az atomba megszerzett és ellenőrzött leírásai a kivitelezéshez nem voltak elégségesek.  Hiányoztak fontos információk, nem állt rendelkezésre a kivitelezéshez szükséges speciális technika, különleges technológia és – megfelelő mennyiségben – a hasadóanyagok. E hiány felszámolására sem volt a SZU önállóan képes. A SZU-nak nemcsak az atombomba koncepciójának és tervének megszerzésében, hanem ezek megvalósításában is sokan segítettek. Hasonlóképpen a rakétatechnikában is. (A szereplőkről már volt és most is lesz  szó.) Ami az atombombát illeti, a munkálatok utolsó szakaszában főleg német tudósok és mérnökök “segítettek”, addig pedig mindenféle náció beszervezett tagjai.  Nyilván meglepő, de még Julius Robert Oppenheimer (1904 – 1964) tudós, elméleti fizikus  is, a Manhattan program majdani szakmai vezetője is bensőséges kapcsolatban állt az atombomba létrehozásában illetékes szovjet vezetéssel és magával Berijával is. Ma már tudható a gondosan titkolt esemény: két héten át lakott Oppenheimer  Moszkvában, mégpedig Berija villájában.

Julius Robert Oppenheimer

Bővebben…

Meg nem oldott feladatok (2). A „devizahitelesek” helyzetének rendezése (1. folytatás)

Cherchez l’ État! Keresd az államot!

Cherchez la femme! – mondja a francia. Keresd a nőt! Hiszen az asszony áll minden mögött. Ma viszont és különösen nálunk azt kell mondani: Cherchez l’État! Keresd az államot! A gazdaság különböző bajai mögött nagyrészt a mohó, gyakran mutyizó, hozzá nem értő, a gazdaságirányításban különösen amatőr  állam áll. Erre már korábban felhívtam a figyelmet (pl. 2010-ben, a Népszabadságban), a kérdést azóta is igyekszem napirenden tartani. Ha ugyanis ezt nem ismerjük és nem értjük,  keveset tehetünk életünk jó értelmű változásáért.

A devizahiteles témában az előző részben addig jutottunk, hogy a helyzet okai kijelölik a felelősséget és a megoldást is. De melyek is ezek az okok?

A "puha" PSZÁF. A kormányok nevében zöld utat adott

A “puha” PSZÁF. A kormányok nevében zöld utat adott

Bővebben…

Az egyik fordulópont: a ceglédi nagygyűlés

Kerek tíz éve annak, hogy példátlanul durva eljárás indult ellenem. Ma már tudható, hogy ennek egy ideig hatalmas füstje volt, de nem volt igazán lángja. Sőt az is előfordulhatott volna, hogy nem is lesz. Nem feltétlenül gondolkodtak „ott fenn” megsemmisítésemben, feltehetőleg az eseményekkel és az intrika hatására sodródtak ebbe az irányba. (Ezt a meggyőződésemet erősíti egy, a koalíciós párt belső magjából nemrég kapott e-mail, miszerint tekintsem a véletlenek játékának, hogy így alakult az életem.)

Két hónapig nem indult el a gőzhenger, noha többen nagyon rajta voltak. Bár Boros Imre ideiglenes miniszter példátlan gyorsasággal névre szóló feljelentést tett ellenem, tényállást (?) adott és megrendelte (még az eljárás kezdete előtt!) elítélésemet, napról napra lejárató és hazug cikkek jelentek meg rólam, hetekig semmi érdemi nem történt, nem mozdultak meg azok a bizonyos fogaskerekek. (Annak ellenére, hogy – mint fentebb már írtam – voltak, akik ezen rajta voltak.) Torgyán Józsefet felszólították, hogy mondjon le pártelnöki tisztéről vagy vigye pártelnökségét a nagyválasztmány elé. Boros feljelentése március 7-én történt, de két hónapig, május elejéig állt az eljárás. A névre szóló feljelentést átminősítették ismeretlen tettes ellenire és vártak. Feltehetőleg arra gondoltak, hogy Torgyánt eltávolítva „alkalmas” személyt találnak a Kisgazdapárt vezetésére.

Torgyán József bekerítve?

Torgyán József bekerítve?

Bővebben…

Bencsik János. Keressük a legkorruptabb magyar ügyet?

Tényfeltárás – ahol a tények nem igazán számítanak.  (Udvarias következtetés)

Ezzel a címmel, igaz, kérdőjel nélkül jelent meg az Indexben néhány napja egy virtuális (valótlan) elemekre épülő, szakszerűtlen és főként lejárató írás. Egy ilyen (nem játékos) lista akkor is aggályos lenne, ha a valóságra támaszkodna, hát még így.

A korrupció a nyolcéves eljárás rengeteg abszurd gyanúja között sem „merült fel”

A tartalom, sőt a pongyola cím ellenére is a gazdasági rovatban, tehát szakmai cikként jelentették meg. Név nélkül, ez a lap álláspontja. Az anyag és csúsztatásai nem ismeretlenek a számomra, már megjelentek egy liberális volt főszerkesztő blogújságjában. Abban a fogalmazványban én lettem volna a második legkorruptabb magyar politikus, pedig papírom van ennek ellenkezőjéről. Bíróság mondta ki egy rágalmazási perben: korrupcióért nem ítélhettek el, mert ilyennel nem is vádoltak. (MTI-közleményben is olvasható volt.) Most „csak” összemosnak a jelenséggel, nyilván azért is, hogy mások kétségtelen evidenciáiról ne beszéljenek.

Még polgármesterként játszott rá egy korábbi cikkre

Még polgármesterként játszott rá egy korábbi cikkre

Bővebben…

A Magyar Hírlap és a miniszterelnöki bojkott

Áthallások és kriminalizálás

Éveken át hiába próbáltam felhívni a figyelmet a Szabadi-ügy esetleges távlatos következményeire. Máris itt van egy: a miniszterelnöki bojkott kimondása (teljesen mindegy, hogy kérése, elrendelése), ami a Szabadi-ügyben hozott ítélet alapján durva minősítést kaphat, annak alapján hivatali visszaélés bűncselekményének gyanúját veti fel. (Ahogy más vezetők bizonyos korábbi megnyilvánulásai is.) Ugyanis nagyon hasonló, lényegében azonos a tényállás azzal, amit a Szabadi-ügyben, például a reklámszerződések vádpontjában a bíróságok felállítottak. E tényállás alapján a Legfelsőbb Bíróság Szabadi Bélát hivatali visszaélésért jogerősen elítélte.

Széles Gábor, a Magyar Hírlap tulajdonosa

Széles Gábor, a Magyar Hírlap tulajdonosa

Bővebben…