Gazdaságkutató Intézet címkéhez tartozó bejegyzések

A szennyvíztisztító. Az egyik fővárosi “állatorvosi ló”

A szennyvíztisztító ürügyén (is) 1989 és 2012 között a fővárosban a csatornadíjakat 530-szorosukra (!) emelték

A szennyvíztisztító olyan felelőtlenül előkészített, több szempontból nem értelmes, rosszul megvalósított fővárosi beruházás, amit jelentős részben EU-s pénzből finanszíroztak. Ezt a pénzt ingyen pénznek nevezték, holott – a fővárosi vezetés később közölt álláspontja szerint – nincs ingyen ebéd, tehát potya pénz. Ők viszont nem bántak gondos gazdaként ezzel a pénzzel, amit az EU pénzmegvonással és bírsággal honorált. Ennek pótlására „vonták be” ISMÉT a lakosság pénzét, mert hiszen  velük ellentétben a lakosságnak nincs ingyen ebéd… Mondták ezt akkor, amikor  hosszú évekkel ezelőtt, (gondolatban) készülve a szennyvíztisztító majdani megépítésére, hozzáláttak a csatornahasználati díj (brutális) emelésének.

a-viz-es-a-csatornadij-alakulasa-budapesten Bővebben…

A dugódíj (1)

SARC-politika, SACC-politika, gittegylet

Sajnos – mondja a főpolgármestersemmit nem lehet tenni a dugódíj bevezetése ellen. – Csak meg kell nézni azt a szerződést, amit Demszky kötött az EU-val. (Ezt az indítványát aztán, ugyanabban az interjúban megismétli. Szívesen megnézném, de vajon hol lehet és mikor? Miért nem hozzák nyilvánosságra, ha egyszer hivatkoznak rá?) Az EU ragaszkodott ahhoz – folytatja Tarlós István főpolgármester –, hogy legyen dugódíj.  Ha mégsem vezetnénk be, akkor az EU nyilván visszakéri a támogatást, amit a 4-es metróra (M4) adott. A főpolgármesteri kommunikációval van azonban egy kis probléma: ha lesz dugódíj, az EU akkor is alkalmazhat ún. korrekciót, mivel a szerződésnek van még legalább egy olyan pontja és az építésnek több olyan gondja, amiről nem beszél a főpolgármester, de ami alapot ad az EU-nak, hogy korrekciót alkalmazzon.

Tarlós és Orbán (Fotó: origo.hu)

Tarlós és Orbán. Megbeszélik a dugódíjat és az utazási kedvezmények felülvizsgálatát? (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.)

Itt folytatódik a néhány napja a blogban elkezdett cikk, ami 2014. december 12-én, a Leleplező c. könyvújságban jelent meg. Ott egy, itt két részletben; a második egyben a befejező rész.  Tehát a folytatás:

————-

Az alternatíva egyébként akkor is hatalmi kérdés, ha kézenfekvő, miből állna, ha egy-két „húzásból” meg lehet valósítani. Ilyen volt a helyzet pl. 1848-ban, vagy 1956-ban, 1867-ben, amikor könnyen átlátható volt, mit kellene tenni.

Hatalmi kérdés is

De ez így van akkor is, ha az alternatíva szükségessége el van fedve. Ha annyira bonyolult (bonyolulttá, összekuszálttá van téve) a helyzet, hogy az alternatíva szükségessége, de főleg mibenléte nem kézenfekvő. A hatalom alternatívával szembeni zsigeri félelme ugyanis akadályozza a helyzet feltárását, a következtetések levonását és kimondását, közreadását. Az alternatíva lehetőségét is tagadják, amit a kusza helyzet megkönnyít.  2006-ban ezért nem vezetett a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elemi erejű elégedetlenség e kormány bukásához. Hirtelen szembesültek azzal: mit is kellene tenni a régi recept helyett. És persze nem tudták. (Ideológia és alternatíva hiányában álltak meg az utcai események.)

Gyurcsány Ferenc, origo

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. 2006 őszén az utcai tiltakozások alternatíva hiányában nem vezettek a kormány bukásához. (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (1.)

Az alternatíva hatalmi kérdés

Ezúttal utánközlésről van szó. A hosszabb írás a Leleplező c. vaskos (kb. 200 oldalas) országkrónika könyvújság ez évi IV. számában, 2014. december 12-én jelent meg nyomtatott formában. A fenti címmel és a következő alcímmel: “Dr. Szabadi Béla az igazság feltárásának egyre népszerűbb magányos harcosa vall önmagáról.” Persze most sem csak önmagáról, hanem önmagáról is, hiszen a közérdekű vonatkozások továbbra  is meghatározóak. A cikket  most blogomban is közreadom,  itt – praktikus okokból – két részletben. (A fotók és a tördelés ugyan eltér, de a tartalom változatlan.) Az írást fontosnak tartom, célszerű tehát, hogy blogom anyagai között is hozzá lehessen férni. Annál is inkább, mert a jövőben minden bizonnyal gyakran fogok rá hivatkozni. Eddig egyébként kapcsolatom a Leleplezővel fordítva működött, blogom újabb anyagaiból ők vettek át. De térjünk rá a cikkre!

————

Magyarországra találóan mondják: KOMP-ORSZÁG. Folyamatosan úton van, végtelenül elhúzódik az utazás, miközben mások már rég megérkeztek. Egy ilyen, mindeddig befejezetlen, egyesek szerint el sem kezdett utazás a rendszerváltás. A komp-ország vezetése először is azért nem akar normatív viszonyokat, mert az nem érdeke. Legalábbis így érzi. Ehhez képest kevésbé jelentős, hogy nem is tudja, hova is kellene az országnak elérnie. A „komp” ma is körbejár a „folyón”, valahol a két part között. Tabukat döntöget, ahelyett, hogy átérne végre a másik partra. Az egyik part – természetesen képletesen – a kádári viszonyok, a másik a piacgazdaság, a komp-ország kormánya számára homályos tartalmú kapitalizmus. A komp-országban évtizedek óta, mióta a nagy utazás elkezdődött, egy értelemben biztosan nem sok változott. Kádár János alatt, amikor a „komp” ki volt kötve, sokáig nem volt, nem lehetett elismert alternatíva. A „komp” anélkül indult el, hogy az alternatívát legalább végiggondolták volna. Ezzel elkezdődött komp-ország céltalan bolyongása. A körbejárást a feladat bonyolultságával magyarázgatták: még senki nem ment át szerintük erről a partról vissza a másikra. Közben más országok egy történelmi pillanat alatt révbe értek. Persze nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Idõjárás - Befagyott a Balaton

A komp-ország a sajátos magyar úton. Nem köt ki, évtizedek óta bolyong a két part között

Bővebben…

Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (4. folytatás)

Amit a réven  nyer, elveszíti a vámon

(Magyar szólásmondás)

Értelmetlen, túlhajszolt és káros fogyasztáskorlátozás?

Ott hagytuk abba , hogy a földgáztározók megvásárlásának állítólag azért lenne értelme, mert így a jövőben az államnak lehetősége lenne a földgázimport folyamatainak befolyásolására. Legalábbis ezt mondta Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter. Hasonlóan nyilatkozott korábban Orbán Viktor miniszterelnök, amit így idézett fel egy internetes portál: „Azt mondta, minden megállapodás létrejött az ügyben, csak technikai részletkérdések, szövegezési munkálatok maradtak hátra, a szerződés aláírása bármelyik pillanatban megtörténhet, hiszen csütörtökön az MVM közgyűlése meghozta a döntést. A kormányfő tájékoztatása szerint összesen négy földgáztározóról van szó és arról a szerződésről, amely az oroszországi gáz importálását szabályozza, vagyis a jövőben – az E.ON helyett – Magyarország fog tárgyalni az oroszokkal arról, mennyi gázt hoz be, milyen ütemezésben és mennyiért.  Ezt a kérdést azonban célszerű kicsit részletesebben megvizsgálni. Meglepő, ami kiderül: felesleges volt a túlhajszolt és kényszerű lakossági energiatakarékosság. Az ország úgy járt, nyilván hibás döntések következtében, ahogy a mottó fogalmaz: „Amit a réven nyert, azt elveszíti a vámon.” Sőt szinte csak a veszteség látszik.

A centrumban Németh Lászlóné miniszter. Az NFM dinamikus vezetése a parlamentben

A centrumban Németh Lászlóné miniszter. Az NFM dinamikus vezetése a parlamentben

Bővebben…

Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (1. folytatás)

Nem látják a fától az erdőt  (Magyar szólásmondás)

Folytatjuk a hosszabb cikksorozatot a rezsiharc és a választási esélyek témakörében.  Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a rezsicsökkentés nagy nyertese az Orbán-kormány.  Annak ellenére, hogy intézkedései nem hibátlanok.  A kormányt paradox módon ismét az ellenzék erősíti: nem a csökkentés módszereit vitatja, hanem általában annak tagadhatatlan szükségességét. A felmerülő további kérdésekre is rossz, nem konstruktív, nem szakszerű válaszokat ad. De melyek is ezek a kérdések? És melyek a hibás reakciók, amelyek önmagában eldönthetik nemcsak a 2014. évi választás sorsát, hanem az arányokat is?

Bajnai Gordon könnyen megzavarható. Nincs szükség rezsicsökkentésre?

Bajnai Gordon könnyen megzavarható. Nincs szükség rezsicsökkentésre?

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok (2. folytatás)

Kockázatos és szuverén lépés vagy jóváhagyott kényszerpálya?

Innen folytatjuk a témát további összefüggésekkel.

Hol tart a hazai történelemtudomány?

A hazai történettudomány e kérdésekkel szinte semmit nem kezd. Azt sem használja fel, ami más forrásokból rendelkezésre áll. Tizenvalahány éve jelent meg egy másik kiváló könyv (az előzőekben Vas Zoltán kötetéről már volt szó), ezúttal külföldön. Vaszilij Mitrohin nyugalmazott KGB alezredes írta egy angol történész, Cristopher Andrew közreműködésével: „A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton”. Magyarországon a Talentum kiadónál jelent meg, 2000-ben.

A Mitrohin-archívum borítója. A történészek számára is páratlan információk

A Mitrohin-archívum borítója. A történészek számára is páratlan információk

Bővebben…

Devizahitelesek. Mire megy, mire mehet ki a „játék”?

„Egyszerűen elképesztő az a következetesség, amellyel az Ilja-félék mindig a rossz politikai döntéseket hozzák meg.”

(Ken Follett)

Először is, azoknak, akik Ken Follettől az  Évszázad trilógia második kötetét, az A megfagyott világot nem olvasták: kik is azok az „Ilja-félék”? Ők azok a hatalmat jelentő, vagy azt kiszolgáló személyek, akik mindig megtalálják „szarva közt a tőgyét”, a különösen rossz „megoldást”. Mert felelőtlenek, elfogultak és hozzá nem értőek, és ezért alkalmatlanok a közérdek felfogására és képviseletére. Sem a tények, sem a magyarázatok, a felvilágosítás stb. nem hat rájuk. Ezért következetesen mindig a rossz politikai és – tegyük hozzá – szakmai döntéseket hozzák meg. Egy agyonpolitizált országban ugyanis a politika sajnálatosan maga a szakma is. (Ld. pl. “nem konvencionális”, értsd össze nem függő gazdaságpolitika.)

Az "új" nomenklatúráról

Az “új” nomenklatúráról

Bővebben…

Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül (2. folytatás)

 Kibújt a szög a zsákból!

A szocialista áfácsökkentésnél hagytuk abba,  innen folytatjuk az előző részt.

Bár most elsősorban a rezsiről kell szólni, az élelmiszerek áfáját is röviden érinteném, mivel ezt is szeretné újabban a szocialista frakció is. Azért írom, hogy „is”, mert utoljára jutott az ő eszükbe. Jobb persze későn, mint soha, de legalább ne ilyen formában történne. Ez ugyanis elárulja, hogy az áfának osztogatási fontosságot tulajdonítanak, nem értik a gazdasági szabályozó szerepét. (Tegyük hozzá, ők sem, hiszen a kormányoldal erős emberei sem értik. Legfölül biztosan nem.) Az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentenék, hogy a “szociálpolitika” kifejeződésre jusson.

Matolcsy után Varga. Ki ragaszkodik az értelmetlenül magas és káros áfához?

Matolcsy után Varga. Ki ragaszkodik az értelmetlenül magas és káros áfához?

Bővebben…

Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül (1. folytatás)

Negyedfordulat és főleg a propagandában.  Mire lesz ez elég?

Az írást onnan folytatom, hogy két ellenzéki párt változtatott sommásan elutasító véleményén.

Viszont továbbra sem “terhelnék” a szolgáltatókat

A szolgáltatási tarifák csökkentését – úgy tűnik – továbbra is elvetik és nem az egyébként joggal kifogásolható módszerrel van bajuk, hanem az iránnyal, tehát hogy ennek “terheit” – nyereségük rovására – a szolgáltatók állják. Az MSZP és az LMP ezt inkább úgy képviseli, hogy más irányról, irányokról beszél. A szolgáltatók az MSZP-nél eleve kimaradnak a csökkentés alanyainak sorából. Arról, hogy mi lenne a 10 százalékos csökkentéssel, arról a szocialisták hallgatnak. Az LMP viszont nem hallgat a szolgáltatókról, hanem a 10 százalékos csökkentést is egyenesen fenntarthatatlannak nyilvánítja. A csökkentést az energiahatékonyság javításától várja. (Ezzel bővebben később, az MSZP felvetéséhez kapcsolódva foglalkozom.)

MSZP: változó változatlanság. Mire lesz elég?

MSZP: változó változatlanság. Mire lesz elég?

Bővebben…