gazdaságirányítás címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (2). Rendszer vagy rezsim?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Egy rezsim maga a zavarosság!

A címben – az alábbiak is bizonyára igazolják – a közhittel ellentétben NEM költői kérdést tettem fel: “Rendszer vagy rezsim?” Két okból sem. Egyfelől a zavaros és ellentmondásos viszonyok alapján aligha lenne szabad erre a kérdésre alapos megfontolás és hosszas elgondolkodás, a tapasztalatok megvizsgálása nélkül válaszolni. Másfelől a szokásos válasz használhatatlansága is óvatosságra int. Láthatóan semmit nem érünk azzal, ha a rendszerváltás megtörténte mellett kardoskodunk, hiszen továbbra is érthetetlen marad számunkra sok minden. Nem tudunk válaszolni például arra, miért ennyire átláthatatlanok a dolgok. Arra sem, miért működik így (ilyen kontraproduktívan) nálunk a gazdaság, a társadalom, a politika, a sajtó, az egészségügy, az állam, az igazságszolgáltatás, mondhatni akármi. Míg, ha megbarátkozunk a gondolattal, ami tapasztalatainkkal is egybevághat, tehát, hogy nem történt meg a rendszerváltás, hanem valami más lépett az előző rendszer helyébe, sok mindent meg fogunk érteni. Ami aztán magától értetődően segíthet az évtizedek óta elmaradt kibontakozásban.

A rendszerváltás forgatókönyve. Ötödik kötet. De hol a rendszerváltás és hol a forgatókönyv?

Bővebben…

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással? (A folytatás.)

Nincs mivel dicsekedni!

A victim blaming, az áldozat megvádolása persze jó ürügy volt eddig is a szolidaritás megtagadására, sőt a rendezés, de még a segítség kétségbevonására is. Nehogy már nekünk kelljen megfizetni az ő könnyelműségükért! – mondják sokan. Holott legkevésbé a devizahitelesek tehetnek helyzetükről és káraikról. Egyébként sem korlátozott segítségre, hanem teljes kártalanításra tartanak igényt. Ennek a közhangulatnak ugyan semmi köze nincs a valósághoz, viszont ahhoz nagyon is van, hogy több millió ember helyzetének rendezése ilyen lassan és erőtlenül halad. A társadalom hangadóit csak egy érdekli: minél kevesebbe kerüljön, mert ezt végül is a társadalom fizeti meg, azok is, akik nem vettek fel devizahitelt. Vannak, akik továbbmennek: ha a bankoktól elveszik a pénzt, annak is mi isszuk meg az árát! Nem lehet véletlen, hogy e körben sok a bankbarát, a bankokért aggódó ember.

Inforádió

Egy példa az aggódókra: az Inforádió. 2013-ban Prima Primissima díjat kapott e “körtől”

Bővebben…

A budapesti olimpia. Ürügy vagy naivitás?

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba (Epheszoszi Hérakleitosz, i. e. 535–475)

A görög filozófus nagyjából kétezer ötszáz éve az állandó változást akarta hangsúlyozni. El sem tudta talán képzelni, hogy lesz majd egy olyan ország és egy olyan kor, ahol és amikor szinte megáll az idő. Ahol 14 éve nem kétszer, hanem – átvitt értelemben természetesen – sorozatosan belelép a szinte ugyanolyan folyóba az aktuális kormány. Ráadásul ugyanúgy: felkészületlenül és megoldatlan, súlyos gazdasági problémák közepette, továbbá krónikus forráshiánnyal küszködve jelentkezik grandiózus rendezvények megvalósítására. Amikor életbevágó ügyekre sincs állítólag pénz. Amikor milliók élnek szegénységben. Szerencsére addig még nem juthatott el, hogy “át kelljen úsznia a folyót”, vagyis meg kelljen rendeznie az eseményt. De a pályázatok és a jelentkezéshez kapcsolódó előkészületek eddig is roppant sokba kerültek, hát még mibe kerülne a megvalósítás!?

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (1.)

Az alternatíva hatalmi kérdés

Ezúttal utánközlésről van szó. A hosszabb írás a Leleplező c. vaskos (kb. 200 oldalas) országkrónika könyvújság ez évi IV. számában, 2014. december 12-én jelent meg nyomtatott formában. A fenti címmel és a következő alcímmel: “Dr. Szabadi Béla az igazság feltárásának egyre népszerűbb magányos harcosa vall önmagáról.” Persze most sem csak önmagáról, hanem önmagáról is, hiszen a közérdekű vonatkozások továbbra  is meghatározóak. A cikket  most blogomban is közreadom,  itt – praktikus okokból – két részletben. (A fotók és a tördelés ugyan eltér, de a tartalom változatlan.) Az írást fontosnak tartom, célszerű tehát, hogy blogom anyagai között is hozzá lehessen férni. Annál is inkább, mert a jövőben minden bizonnyal gyakran fogok rá hivatkozni. Eddig egyébként kapcsolatom a Leleplezővel fordítva működött, blogom újabb anyagaiból ők vettek át. De térjünk rá a cikkre!

————

Magyarországra találóan mondják: KOMP-ORSZÁG. Folyamatosan úton van, végtelenül elhúzódik az utazás, miközben mások már rég megérkeztek. Egy ilyen, mindeddig befejezetlen, egyesek szerint el sem kezdett utazás a rendszerváltás. A komp-ország vezetése először is azért nem akar normatív viszonyokat, mert az nem érdeke. Legalábbis így érzi. Ehhez képest kevésbé jelentős, hogy nem is tudja, hova is kellene az országnak elérnie. A „komp” ma is körbejár a „folyón”, valahol a két part között. Tabukat döntöget, ahelyett, hogy átérne végre a másik partra. Az egyik part – természetesen képletesen – a kádári viszonyok, a másik a piacgazdaság, a komp-ország kormánya számára homályos tartalmú kapitalizmus. A komp-országban évtizedek óta, mióta a nagy utazás elkezdődött, egy értelemben biztosan nem sok változott. Kádár János alatt, amikor a „komp” ki volt kötve, sokáig nem volt, nem lehetett elismert alternatíva. A „komp” anélkül indult el, hogy az alternatívát legalább végiggondolták volna. Ezzel elkezdődött komp-ország céltalan bolyongása. A körbejárást a feladat bonyolultságával magyarázgatták: még senki nem ment át szerintük erről a partról vissza a másikra. Közben más országok egy történelmi pillanat alatt révbe értek. Persze nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Idõjárás - Befagyott a Balaton

A komp-ország a sajátos magyar úton. Nem köt ki, évtizedek óta bolyong a két part között

Bővebben…

2015-től már internetadó is? A kormány továbbra sem érti a gazdaságot?

Mibe kerül nekünk AZ ILYEN kormányzás?

Október 22-én Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mutatta be a sajtónak a kormány törvénytervezetét a 2015. évi adórendszerről, aminek tárgyalását a következő héten, kedden kezdi meg az országgyűlés. A tervezet többnyire (tulajdonképpen kizárólag) a lakosság és/vagy a gazdaság, valamint a közszféra terheinek növelését célozza: adóemelések és egy elképesztő új adó bevezetése (internetadó) formájában. Az utóbbiról, ami a terheket és a kihatásokat tekintve a legdurvább és a legértelmetlenebb, Varga mellékesen és csak kérdésre tett említést. A sajtótájékoztatón nem tudta, mennyi lenne az adó, holott ő az előterjesztő. Az internetadó általa adott indoklása arra utal, hogy az internet jelentőségét minden bizonnyal a nemzetgazdasági miniszter sem értheti. (Mint magyarázta, interneten is telefonálnak, ezzel megkerülik a telefonadót, ezt a „kaput” zárják be.) Ezek a kormány által annyira vágyott bevételek azonban csak aprópénzek ahhoz képest, ami a hibás gazdaságpolitika miatt elfolyik. Az alábbiakban szó lesz egy ilyen hatalmas veszteségről, ami egymaga a rendszerváltás óta több tízezer milliárd forintot tesz ki. Ebben több kormánynak is megvan a szerepe, de a második Orbán-kormány óta e veszteség keletkezése sajnálatosan és látványosan felgyorsult.

Varga Mihály  miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a fő gazdaságpolitikus?

Varga Mihály miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a legfőbb “gazdaságpolitikus”?

Bővebben…

A forint gyengítésének tévútján. A kibogozatlan hatások (2. folytatás)

2000 és 2009 között akár 80 000 (!)  milliárd forinttal több lehetett volna a megtermelt forrás!  (Nem csak elméletileg…)

Az előző rész folytatása itt következik! A cikk végén – ahogy egy ideje teszem – a mostani résszel kiegészítve közlöm a teljes, meglehetősen hosszú cikksorozat sémáját és az egyes folytatások elérhetőségeit. Ott hagytuk abba, hogy bemutattam: 1989 és 2011 között Magyarország produkálta a leggyengébb teljesítményt a V-4 országok között.(3. ábra).

Tovább vezetve az adatokat, a kedvezőtlen tendencia tulajdonképpen folytatódik az utóbbi években. A visegrádi országok (V-4) között az egyetlen változás Csehország viszonylatában következett be: itt a 2009-es adathoz, általában a mélyponthoz képest hasonlóan csekély volt a növekedés, mint Magyarországon. A tendencia azonban nem változott, nem közeledtünk a csehekhez sem. Érdekes módon Lengyelország volt az egyetlen V-4 ország, ahol 2009-ben nem következett be visszaesés, 1,6 százalékos növekedés történt. A legnagyobb mértékben Magyarországon esett vissza a nemzetgazdasági teljesítmény, itt 6,8 százalékkal csökkent, míg Csehországban és Szlovákiában 4,4, illetve 4,9 százalékkal.

A gazdasági növekedés a V-4 országokban, 2010–2013

Növekedés a V-4 országokban, tábla

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (1. folytatás)

Lenne mivel szembenézni…

Az előző rész óta eltelt egy kis idő, a pártok készülnek az Európai Parlament megválasztására, az országgyűlési képviselőválasztások hullámai már elültek. Kivártam, hogy lássam, vajon megtörténik-e a szembenézés az eredménnyel és az okokkal, és hogy feldolgozzák-e rendesen a választás adatait. Az előbbire nem került sor (inkább félremagyarázásokkal és kifejezetten helytelen következtetésekkel találkozunk), az utóbbira is csak hellyel-közzel. Így tehát van értelme annak, hogy korábbi szándékomnak megfelelően folytassam a témát. Mindenképpen rögzíteni kell a dolgokat, hogy néhány év múlva a valós értékelésnek is legyen esélye.

Ott hagytuk abba, hogy 2014.ben 532 202-vel kevesebben szavaztak a Fideszre, mint 2010-ben. Ez azt is jelenti, hogy a második Orbán-kormány működése több mint félmillió Fidesz szimpatizánsban kelthetett csalódást, talán kiábrándulást. Van egy másik tényező is, erről már volt és még lesz szó, ez pedig az ellenzék szereplése, ami – akármilyen hihetetlen – alulmúlta a kormányát. Nemhogy a megújulás nem következett be, hanem a ziccerhelyzeteket sem tudták kihasználni, a „magas labdákat” sem tudták leütni.

Így a választók kiábrándulása a politikából tovább folytatódott. A jogosultaknak mindössze 61,24 százaléka szavazott. De nemcsak azzal fejezték ki a választók, hogy nem találtak olyan választékot, amiből választani tudnának, hogy csaknem 39 százalékuk eleve távol maradt a szavazástól, hanem azzal is, hogy 64 ezren elmentek és érvénytelen szavazatot adtak le.

Bővebben…

Gazdaságpolitikai szadomazo. (1. folytatás)

Válasszál! Kitől akarnád inkább ezt a megszorítási rutint?

Bajnai Gordon nagyra értékelte négy évvel ezelőtt azt a rutint, amire a kormányok a megszorításokban szert tettek. Ő maga a megszorítások túlteljesítésével további tapasztalatokat szerzett a következményeket tekintve is.  Ezekből azonban nem tanult, sem ő, sem pártja, sem szövetsége, amit jelez a mostani kampányban tett “őszinte” (valójában  elrettentő) bejelentése: Fájni fog!

Őket juttatta kétharmadhoz.Vitézy, Hegedűs Zsuzsa, Orbán (háttal), Matolcsy, Győri Enikő

Őket juttatta kétharmadhoz.Vitézy, Hegedűs Zsuzsa, Orbán (háttal), Matolcsy, Győri Enikő

Bővebben…

Az egyszemélyes stratégiai döntések (Gripenek, Paks stb.)

Tiéd az ország, magadnak építed! (A Rákosi-korszak jelmondata)

A Gripenek, a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, az autópályák, az MTV új székháza,  a négyes metró, a kormányzati negyed, a stadionok (két ciklusban is), a Kossuth tér, a MOL-részvények, a Malév, a földgáz-elosztó cégek, a Főgáz, egy szénbánya és Paks. És még sorolhatnám. A kisebbekről sem feledkezzünk meg: például az értelmetlen, csúnya, de azért jó drága Időkerékről.

A több részesre tervezett írásban egyszemélyes (egy személy által hozott) beruházási és államosítási (állami kivásárlási) döntésekről, körülményeikről és következményeikről lesz szó. Az első és a második Orbán-kormány időszakaira összpontosítva, amit a folyamatos aktualitás mellett a már eleinte is látványos (Gripenek) és azóta fokozódó vonzalom (Paks) indokol. Ugyanakkor a múlt példái és rövid értékelései sem hiányoznak, ahogy ez a fenti előzetes felsorolásból kitűnik. Annál is kevésbé hiányozhatnak, mert nem személyekkel, hanem az általuk képviselt bizonyos jelenségekkel, magatartással, kormányzással van bajom. Hibának tartom tehát, ha úgy lehetne tenni, ahogy most Paks kapcsán is tesznek általában, mintha ma kezdődne valami és mintha az egyik oldal tenne ilyeneket. Sajnos a kifogásolt gyakorlatnak igen hosszú múltja van, bár a negatív jelenségek kétségtelenül sűrűsödni látszanak.

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Bővebben…

Meg nem oldott feladatok (2). A devizahitelesek helyzetének rendezése (3. folytatás). A megoldás

Orbán Viktornak „az a … feladat jutott, hogy a valós nemzeti alternatívát nyújtó népvezér (a királyfi) helyett annak ’alteregója’ legyen; vagyis hogy … ’a hiteteles alternatívát, a nemzeti hőst’ alakíthassa, holott az igazi szerepe ’levezető szelep’, amelyből a remény, az igazi alternatíva utolsó esélye fáradt nemzeti gőz formájában távozik el, és nem marad utána más, csak az űr.”

(Czike László: Rendszerváltó szabadkőművesek. 2010.)

Az előző három részben elég alaposan körbejártuk a devizahitelesek helyzetének összetevőit és eljutottunk a lehetséges, egyben szükségképpen alternatív megoldáshoz. A valós megoldás  nem bonyolult, de vannak – egyelőre még mindig teljesületlen – előfeltételei. A PSZÁF-nek pontos és részletes helyzetképet (ld. alább) kell adnia. Ezt meghiúsíthatja, ha az MNB-hez kerülne a PSZÁF, ami mellett Matolcsy György Huba MNB-elnök elkezdett kampányolni. (Ha az ötlet megvalósulna, a PSZÁF-et nem lehetne e tényfeltárásra rászorítani, de még meglevő adatainak publikálására sem. Bizonyára ez a szempont Matolcsynak eszébe sem jut, sokkal inkább az, hogy a kereskedelmi bankok e lépéssel még inkább, adminisztratíve is függnének tőle.) Érdekes fejlemény, hogy Szász Károly, a PSZÁF elnöke a kormány kompetenciájából a Magyar Nemzeti Bank és Matolcsy elnök kompetenciájába szeretne kerülni.

Matolcsy György országjáráson. Mögötte, a kivetítőn az MNB.  A PSZÁF-et is akarja

Matolcsy György országjáráson. Mögötte, a kivetítőn az MNB. A PSZÁF-et is akarja

Bővebben…