Fordulat és reform címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (13). Választás után. Hogyan (NE) tovább?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

A Leleplező c. országkrónika és könyvújság 2018./3. számában   az írás ezzel a tartalomra még inkább utaló címmel jelent meg: “Kritikusan a győzelem után: ígéretes a növekedés, mégis hogyan [NE] tovább!”

Természetesen nemcsak arról lesz szó, hogyan NE tovább, hanem arról is, hogyan tovább! De ezúttal és a további gazdaságpolitikai témájú folytatásokban is elsősorban a szükséges változások elkerülhetetlenségének alátámasztására, tehát a hogyan NE továbbra  összpontosítok. A blog – ahogy eddig is – abban sem azonos a nyomtatott sajtóban megjelent változattal, hogy itt értelemszerűen több a szemléltetési lehetőség. Nincsenek annyira szigorú terjedelmi korlátok és olyan szemléltetési forma is megjelenthet  (és nem csak utalásként), mint a videók. Ezzel a lehetőséggel most is élek. Ezúttal viszont nem bontom kétfelé a cikket, most egyelőre kísérletképpen a cikket a blogon is egy részben adom közre.

Kattintson a képre a nagyításhoz!

Bővebben…

Nyugdíjasok (1). Sanda szándékok és egy képtelen politika célkeresztjében

A nyugdíjasok felélik a jövőnket

(A 888. hu véleménycikkének címe)

Mellébeszélés, hangulatkeltés, nyomásgyakorlás, a helyzethez, a szükségletekhez, de a lehetőségekhez viszonyítva is képtelen nyugdíjkorrekciós szabály – ezek mind igen barátságtalan megnyilvánulások a kormány és holdudvara részéről a nyugdíjasok irányában.  A nyugdíjasok sarcolásának újabb szakasza már elindult, és nem ideiglenes jelleggel, hanem a tartós kormányzati nyerészkedésre való berendezkedés szándékával. És ki tudhatja: hol a vége az intézkedéseknek? A hangulatkeltés (a mottó forrását jelentő cikkről részletes információk itt   és itt), illetve a kormány tudakozódása a Nézőpont Intézetnél, meddig menjen el a nyugdíjak korlátozásában, a nyugdíjasok ellehetetlenítésében, a kormányzati nyerészkedés folytatódását sejteti. Pedig az, ami már érzékelhető, az is képtelenség. Nem a nyugdíjasok iránti szimpátiáról vagy ellenszenvről van itt szó, bár a nyugdíjasok elleni durva hangulatkeltést is felhasználják a hatások felmérése helyett és a cél érdekében, hanem a mohóságról és a kormány forrásainak bármi áron való növeléséről.

Matolcsy György15

Matolcsy: újabb ugrás a sötétbe a “bónuszért”. 2011-ben hatásvizsgálatok nélkül és a nyugdíjasok ellenében megváltoztatta a nyugdíjkorrekciós szabályozást

Bővebben…

Az álarc váltogatása Matolcsynál. Kasszák és károk (2)

De mi is van a változékony álarc (jelmez) mögött?!

Nem merülnék most bele abba, hogy történt-e rendszerváltás (rendszerváltozás, rendszerváltoztatás) Magyarországon. E kérdést magam is igen lényegesnek tartom, régóta foglalkoztat: könyvekben, cikkekben, videókban alaposan körbejárva és átgondolva a kérdést, jutottam el korábbi válaszom felülvizsgálatához. A mostani téma szempontjából is fontos a kérdés eldöntése, hiszen ebből sok minden következik. Én magam is azok közé tartozom, akik ma úgy látják, hogy nem történt meg a rendszerváltás. (Hacsak a rendszer hiányát, illetve a különböző rendszerekbe illeszthető elemek kulisszáit és torzóit nem tekintjük annak.) Arra jutottam (Ld. pl. Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.), 2014. 12. 27.), hogy a „régi” rendszerből nem jött létre nem hogy új rendszer, de rendszer sem, ami van, azt inkább rezsimnek hívhatjuk.

Orbán, Matolcsy, index

Orbán és Matolcsy a jegybankelnök Növekedés és egyensúly c. könyvének bemutatóján. Írói álarc (Fotó: index.hu)

Bővebben…

Matolcsy „nyeresége”. Kasszák és károk (1)

Tiéd az ország, magadnak építed!”
(Rákosi Mátyás)

Hatalmas késéssel került a közbeszédbe az a tény, hogy Matolcsy György Huba volt gazdasági miniszter, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalban levő elnöke vezetésével az MNB 136 milliárd forint „nyereségre” tett szert a devizahitelek forintosításakor. (Hogy volt-e egyáltalán mit forintosítani, azt hivatalosan ma sem tudhatjuk, mivel a kormány illetékes szervei nem vizsgálták: volt-e egyáltalán akármennyi deviza is a devizahitelek mögött. És sok mást sem tudunk „hivatalosan”, vagyis sok más körülmény sem volt figyelembe vehető a fennálló tartozások meghatározásánál. De ezt most hagyjuk, összpontosítsunk erre a 136 milliárd forint „nyereségre”.) Saját, 2015. január 20-i  közleményük szerint a bank 136 milliárd forintot “keresett” a bajba jutott, valójában állami segédlettel bajba juttatott, becsapott és kiszipolyozott devizahiteleseken. Tehát az állam (az aktuális kormány), ami eddig is haszonélvezője volt a devizahitelezésnek, következésképpen polgárai megrövidítésének, az MNB révén még egy nagyon nagyot akart keresni rajtuk.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy, a Fordulat és reform c. neoliberális munka szerzője az MNB-ben. A “reformok” NEKI működnek…

Bővebben…

Boltok vasárnapi zárva tartása

Általános tanácstalanság: vajon miért akarja a kormány?!

És ráadásul ennyire?!

A kormány annyira akarja a boltok vasárnapi zárva tartását, hogy előkészítetlenül is keresztül erőszakolta a törvényt. A végrehajtási rendeletet viszont  nem volt képes megalkotni, ennek szövege a az „indulás” után még mindig számos ponton bizonytalan. Ennek ellenére a kormány 2015. március 15-ével hatályba léptette a törvényt, aminek megsértésétől egy újabb és rendkívül súlyos szankcióval is el akarják rettenteni a kereskedőket. (A „szokásos” jogkövetkezményeken, pénzbüntetéseken túl, amit egyidejűleg alkalmaznak.) A törvényben, illetőleg a kormányrendeletben foglaltak megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóságnak nincs mérlegelési joga, mindenképpen köteles a vétkes üzletet különböző időtartamokra „ideiglenesen” bezárni.

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

“Pihennek” a bevásárlókocsik. Spar (forrás: pestisracok.hu)

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Még mindig a következményekről

A magyar gazdaság az árfolyamon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Mégis és gond nélkül hirdethetik: sem a kormánynak, sem az MNB-nek nincs árfolyampolitikája és nincs (bevallható) árfolyamcélja

Érthetetlen és elfogadhatatlan az a közömbösség és tulajdonképpeni visszhangtalanság, illetve a lényegi kérdéseket elfedő, a figyelmet azokról elterelő sajátos tematizálás, egymásra mutogatás, ami a forint árfolyamának romlását (valójában rontását) kíséri. Hogy ez az ún. rendszerváltás után nem keltett élénk figyelmet, az talán nem meglepő, de arra azért fel kellett volna figyelni, hogy meglehetősen rendhagyó módon évtizedek óta – ha kisebb megszakításokkal is, de – ezzel kísérleteznek és közben Magyarország Európa perifériájára szorul. És még sem vizsgálják felül az elméletileg is túlélt, eredménytelen gyakorlatokat. Nem elemzik múltbeli szerepüket sem.

A lehetséges következmények és fennálló igen akut veszélyek érdeklődést sem keltenek. A mai ellenzék és holdudvara, „gazdaságkutatói” pl. inkább azzal foglalkoznak, hogy visszavágjanak a 2009-es forintgyengülés Fideszes nyilatkozataiért. Tehát hogy most azt teszi a Fidesz-kormány, amiért annak idején politikusaik és szakértőik a szociálliberális kormányt támadták. Ha akkor le kellett volna mondania a kormánynak, mert az euró árfolyama túllépte a 300 forintot, akkor most miért nem kérik ezt számon saját kormányukon azok, akik ezt írták és mondták? – teszik fel a kérdést. Holott az igazi probléma nem ez, hanem hogy maga a “megoldás” nem megfelelő.

Varga Mihály7

Vargának (is) túl bonyolult a makrogazdaság?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A kibogozatlan hatások (1. folytatás)

Mi is az a nem konvencionális (unortodox) gazdaságpolitika?

Folytatom a forintleértékelés hatásainak kibogozását. Egyúttal továbbra is olyan kérdésekre keresek választ: jó-e a gyenge forint és a folytatódó leértékelő politika az országnak, a magyar gazdaságnak, a magyar lakosságnak? És valóban jó-e a politikai hatalomnak? Különösen akkor, amikor a magyar valuta a meghatározó fizetőeszközökhöz képest már most is igen jelentősen alá van értékelve. (Már a cikksorozat elején bemutattam, hogy jelenleg 43 százalékkal.)  Elég természetesnek kellene lennie, sajnos ez sem az, hogy a kormány a helyzet és a valódi hatások ismeretében alakítsa ki a forint árfolyamára vonatkozó elképzelését és nem hiedelmek alapján. A kormány mégis e nélkül folytatja közreműködését a forint gyengítésében. Sőt minden bizonnyal el van szánva a leértékelés gyorsítására, erre lehet következtetni nyilatkozataiból és különböző intézkedéseiből, terveiből. Ez egyébként nyilván különböző érdekcsoportoknak is szándéka. A kormányhoz hasonlóan persze nyíltan ők sem vállalják, viszont ők is tesznek érte.

Varga, Orbán

Varga Mihály és főnöke, Orbán Viktor. Szimbolikus gazdasági miniszter?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A gyökerek

Zavaros vízben jó halászni?

(Magyar közmondás, ezúttal kérdőjellel)

A mondanivaló jobb taglalása kedvéért más alcímmel folyatódik a forint gyengítéséről szóló cikksorozat. A gyökereket kettős értelemben használom, kiindulópontként és a végrehajtó személyek megjelöléseként: úgy is, mint előzményeket (gyökerek), úgy is, mint az előzmények folytatóit, „továbbfejlesztőit” („gyökerek”). Természetesen továbbra sem tévesztem szem elől a korábbi alcímet: Kinek jó ez? Mármint a forint gyengítése.

Matolcsy György Huba. Gyökerek és "gyökerek"

Matolcsy György Huba. Gyökerek és “gyökerek”

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez? (1. folytatás)

Vak vezet világtalant

(Magyar szólásmondás)

Az előző részben láttuk, hogy a forint árfolyama az utóbbi években nemcsak időnként romlik, ahogy a kormány és holdudvara ezt megpróbálja kommunikálni, hanem tendenciaszerűen veszít értékéből. Az euró árfolyamának korábban bemutatott alakulása (1. sz. ábra) ezt jól példázza, a változások trendje lineárisan és elég meredeken emelkedik. A magyar gazdaság, az adósságok és az elszámolások szempontjából az eurón kívül még két különösen fontos valuta van: az amerikai dollár és a svájci frank.  Itt is tendenciaszerű a forint gyengülése, sőt a trend – mint alább az olvasó láthatja – még meredekebben emelkedik.

Ezzel Magyarország azon ritka kivételek közé került, ahol tartósan megfordult a valutaárfolyam viszonylagos erősödésének irányzata.

Árfolyam, 2008-2014, amerikai dollár

2. sz. ábra

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Kinek jó ez?

A kormány nem tűzött ki semmilyen árfolyamcélt. Az az optimális forintárfolyam, amely mellett a magyar gazdaság stabilan növekszik. (Varga „Misi”)

A második Orbán-kormány egyik gazdaságpolitikai tévútja a forint gyengítése. Ezen még „kitartóbban” halad, mint Kádár János a szocializmus építésének útján. (A hangulatot talán inkább visszaadja, ha felidézzük, a Kádári kiejtést: „ÚT-JÁN”). Felelősséget viszont az Orbán-kormány nem vállal, sőt igyekszik saját szerepét tagadni. Hogy stílszerűen fejezzük ki magunkat: a kormányzati kommunikáció „út-ján” és vazallusai („szakértői”) „út-ján”. Előfordult, hogy vizsgálatot indított a spekulánsok felkutatására; ennek kormányzati eredményét azonban ma sem ismerjük. (A továbbiakban erre is még kitérünk.) A forintgyengítés tendenciáját folyamatosan tagadja, a mélypontokat ideiglenesnek tartja. Intézkedéseivel és nyilatkozataival viszont nem hagyja visszaerősödni a forintot a korábbi szintekre. Vajon miért teszi ezt?  Közérdekből vagy csoportérdekből? Egyáltalán az ismereteik minek az átlátására teszik képessé a döntéshozókat? És vajon hány döntéshozó van például ebben a kérdésben?

Számomra még mindig meglepő ez a tévút, hiszen emlékezetem szerint ritka, bár nem teljesen példátlan, hogy egy kormány konzekvensen és ráadásul az ország szempontjából látnivalóan értelmetlenül gyengítse saját nemzeti valutáját. Ráadásul anélkül, hogy tudná, vagy legalább érdekelné: alá- vagy túl van-e értékelve a forint? És vajon mennyire? A kevés szokatlan példa egyike erre a „politikára” ugyan Magyarország, de hosszú ideje – a Bokros-csomag és az első Orbán-kormány óta – ilyen kormányzati „politika” szerencsére nem realizálódott. Medgyessy Péter persze szerette volna folytatni a nemzeti valuta rontását, de Járai Zsigmond jegybank elnök ennek az „irányzatnak” a kormányváltás után már útját állta. (Szemléletváltás helyett régi nézetek. Megint előhúzták a forintleértékelést)  Az idézett cikkből az is kiderül, hogy 2010-ben ismét elővették a régi nézeteket. Szemléletváltás ugyanis a Fordulat és reform óta e téren sem következett be, a közgazdasági felfogás hiába cáfolta meg sorban a leértékelésnek tulajdonított előnyös feltételezéseket, a magyar politikában és azt kiszolgáló szakmában e feltételezések továbbra is „ősigazságokként” funkcionálnak.

1. sz. ábra

1. sz. ábra

Bővebben…