FKGP címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (11.) Ellenzéki pártok: külső irányítók

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Az előző részben tértem át a “választás 2018” eredményeinek értelmezésére. Láttuk, hogy a kormánypártok a vártnál nehezebben, de meggyőző, kétharmados győzelmet arattak.  Ebben fő szerepe volt a kulcstéma megválasztásának, ami a kormánypártok szavazótáborát jóval meghaladó szavazatmennyiséghez juttatta e pártokat. A kulcstémának nemzetegyesítő szerepe volt. Az elemzés ugyanakkor azt is feltárta, hogy a 2016. évi népszavazáshoz képest 900 ezer potenciális szavazatot veszítettek. Az előző részben megkezdődött az eltérés okainak számbavétele, amit most  folytatok. A későbbiekben térek majd vissza fontosabb részletekre és a levonandó következtetésekre. Fontos változás, hogy a civil szervezetek benyomultak a politikába, és az ellenzéki pártok irányításuk alá kerültek.

Első körben. Botka és Molnár

Bővebben…

Köztársasági elnökök: szerep, apanázs és megörökítés

Utcák, terek: volt köztársasági elnökök köztéri „panoptikuma”?

Miért ne lehetne, vagy miért is kellene?

Most, hogy újabb közterületek átnevezésébe kezdene Tarlós István vezetésével a főváros, ezúttal két volt köztársasági elnök (Göncz Árpád és Mádl Ferenc) neveinek ilyen formájú megörökítéséről lenne szó, érdemes lenne ezt a diktátumként elővezetett, egyébként előkészítetlen javaslatot kicsit szélesebb összefüggésben, továbbá a célszerűség és a következmények oldaláról is áttekinteni. Látni fogjuk, mennyire nem helyes a kérdést úgy feltenni: miért is ne viselhetné e két volt köztársasági elnök nevét egy-egy közterület Budapesten? Hanem éppen hogy úgy kellene feltenni a kérdést: célszerűek-e és időszerűek-e ezek az elnevezések?

áder2

Áder János is túlterjeszkedett hatáskörén. Praktikusan környezetvédelmi hivatala van

Bővebben…

A kormánybúcsúztató, ami „féregirtó beszédként” híresült el

Ok a visszaszorulásra vagy ürügy a visszaszorításra?

Katasztrofális következmények

Ezúttal olyan eseményről lesz szó (kormánybúcsúztató), amiről egy napilap néhány héttel korábban emlékezett meg. (Kávássy János Előd: Az öngóllá lett kormánybúcsúztató) E cikk átnézését is javaslom olvasóimnak. Azért is, mert jó szándékú írás, legalább igyekszik középen maradni, mintha ez egyenlő lenne az objektivitással. Pedig nem feltétlenül az. Egy jellemző példa: ha már Torgyánnak igazat ad, akkor azt gondolhatja, hogy a vele szemben álló Szájernek is igazat kell adnia. Csakhogy Szájer valótlant állított felszólalásában…  Na és milyen elképesztő stílusban… (Ld. később.) Aztán több fontos összefüggés is kimaradt: talán azért, mert kicsit jobban utána kellett volna menni a dolgoknak. Így mindenekelőtt az: vajon miért is mondta el Torgyán kormánybúcsúztató beszédét? Aztán, kik voltak e pikánsabb elemek megfogalmazásában a tanácsadói? Aztán, a károk oka a kormánybúcsúztató beszéd volt vagy a beszéd ürügy volt a neki és a pártjának, párttársainak való károkozásra? Még folytatni lehet és folytatom is a felmerülő kérdéseket.

TITLE01[(027759)19-48-49]

A kormánybúcsúztató színpada

Bővebben…

Térhódítás 1995-ben. Minek köszönhető?

Maczó szerint neki, Stumpf szerint Bokrosnak, valójában az alternatívának

Ezúttal is a 20 évvel ezelőtti eseményekkel foglalkozom. Két hónappal ezelőtt az 1995. november 11-i programhirdetőről (Ld. 20 éve történt. Az alternatív gazdaságpolitika meghirdetése) volt szó. Most pedig a Kisgazdapárt 1995-ös és 1996. eleji térhódítása a téma. A térhódítást láthatóan felgyorsította az alternatív gazdaságpolitika (Az Alternatív gazdaságpolitika (1995. november)) meghirdetése egy tízezres nagygyűlésen, a médiaközlések és persze a 121 oldalas részletes és a gazdaságot átfogó program megjelentetése.

Pártok támogatottsága, a választókbólMegjegyzés: nagyításhoz kattintson a képre!

Bővebben…

20 éve történt. Az alternatív gazdaságpolitika meghirdetése

Magyarország még mindig komp-ország

2015. november 11-én volt volt 20 éve, hogy a Független Kisgazdapárt tízezres nagygyűlésen, a Budapest Sportcsarnokban meghirdette egy valóságos fordulat ígéretét jelentő gazdaságpolitikáját. Azt az alternatívát, aminek lehetőségét is tagadták és tulajdonképpen azóta is és ma is tagadják: az ún. Alternatív gazdaságpolitikát. Az alternatív jelzőt akkor is és ma is abban az értelemben használom, hogy alternatívát jelent a már régóta uralkodó, de káros, esetleg „csak”eredménytelen vagy legfeljebb csekély hatékonyságú (lényegét tekintve alig változó) gazdaságpolitikával szemben. A váltásnak és a választásnak, de az alternatíva kidolgozásának is nyilván csak akkor van értelme, ha működőképes (fenntartható fejlődés alapozható rá, amire az egyik biztosíték rendszerszerű felépítése) és ha – az ország szempontjából vannak számottevő előnyei. (Nem lehet kétségünk afelől, hogy az „elitnek” a pangás kiválóan megfelel, a lemaradó és elszegényedő országnak viszont nyilván nem.)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.)

Itt folytatódik a néhány napja a blogban elkezdett cikk, ami 2014. december 12-én, a Leleplező c. könyvújságban jelent meg. Ott egy, itt két részletben; a második egyben a befejező rész.  Tehát a folytatás:

————-

Az alternatíva egyébként akkor is hatalmi kérdés, ha kézenfekvő, miből állna, ha egy-két „húzásból” meg lehet valósítani. Ilyen volt a helyzet pl. 1848-ban, vagy 1956-ban, 1867-ben, amikor könnyen átlátható volt, mit kellene tenni.

Hatalmi kérdés is

De ez így van akkor is, ha az alternatíva szükségessége el van fedve. Ha annyira bonyolult (bonyolulttá, összekuszálttá van téve) a helyzet, hogy az alternatíva szükségessége, de főleg mibenléte nem kézenfekvő. A hatalom alternatívával szembeni zsigeri félelme ugyanis akadályozza a helyzet feltárását, a következtetések levonását és kimondását, közreadását. Az alternatíva lehetőségét is tagadják, amit a kusza helyzet megkönnyít.  2006-ban ezért nem vezetett a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elemi erejű elégedetlenség e kormány bukásához. Hirtelen szembesültek azzal: mit is kellene tenni a régi recept helyett. És persze nem tudták. (Ideológia és alternatíva hiányában álltak meg az utcai események.)

Gyurcsány Ferenc, origo

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. 2006 őszén az utcai tiltakozások alternatíva hiányában nem vezettek a kormány bukásához. (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Az egyik fordulópont: a ceglédi nagygyűlés

Kerek tíz éve annak, hogy példátlanul durva eljárás indult ellenem. Ma már tudható, hogy ennek egy ideig hatalmas füstje volt, de nem volt igazán lángja. Sőt az is előfordulhatott volna, hogy nem is lesz. Nem feltétlenül gondolkodtak „ott fenn” megsemmisítésemben, feltehetőleg az eseményekkel és az intrika hatására sodródtak ebbe az irányba. (Ezt a meggyőződésemet erősíti egy, a koalíciós párt belső magjából nemrég kapott e-mail, miszerint tekintsem a véletlenek játékának, hogy így alakult az életem.)

Két hónapig nem indult el a gőzhenger, noha többen nagyon rajta voltak. Bár Boros Imre ideiglenes miniszter példátlan gyorsasággal névre szóló feljelentést tett ellenem, tényállást (?) adott és megrendelte (még az eljárás kezdete előtt!) elítélésemet, napról napra lejárató és hazug cikkek jelentek meg rólam, hetekig semmi érdemi nem történt, nem mozdultak meg azok a bizonyos fogaskerekek. (Annak ellenére, hogy – mint fentebb már írtam – voltak, akik ezen rajta voltak.) Torgyán Józsefet felszólították, hogy mondjon le pártelnöki tisztéről vagy vigye pártelnökségét a nagyválasztmány elé. Boros feljelentése március 7-én történt, de két hónapig, május elejéig állt az eljárás. A névre szóló feljelentést átminősítették ismeretlen tettes ellenire és vártak. Feltehetőleg arra gondoltak, hogy Torgyánt eltávolítva „alkalmas” személyt találnak a Kisgazdapárt vezetésére.

Torgyán József bekerítve?

Torgyán József bekerítve?

Bővebben…

Bauer Tamás: Miből finanszírozzák a Ferencvárost? (videó)

Bauer: fogást keresett, nem talált. Ezért kitalált… Kódolt zsidózás?

Az alábbi videón egy interpelláció látható, aminek a Házszabály szerint el sem lett volna szabad hangzania. De Áder János, a parlament elnöke (Fidesz) nem hazudtolta meg önmagát: koalíciós partnere ellenére döntött. “Jóindulata” a mostani interpelláció elhangzásakor is megnyilvánult: a közbeordításokat a kisgazda tárca ellen fordította.

Bauer Tamás kijátszotta az antiszemitizmus kártyáját

Bővebben…

Lemondás az FTC elnökségéről

Mások eladósították, mi stabilizáltuk, ma megszűnhet

2001. február 9-én, egy nappal azután, hogy Torgyán József lemondott miniszterségéről, Szabadi Bélával lemondtak az FTC elnöki és elnökhelyettesi posztjáról. 1998-ban, amikor elfogadták felkérést a Ferencvárostól, a klub akkora adóssággal küszködött, hogy további léte kérdésessé vált, csődeljárás és felszámolás fenyegette. Óriási erőfeszítéssel, nagyon feszes gazdálkodással (ami a kiadásokat fogta meg) és üzleti módszerekkel (ami az ellenséges légkör miatt kieső bevételeket pótolta), megtörtént a Ferencváros gazdálkodásának stabilizálása. Sikerült felszámolni az óriási, az elődöktől örökölt adósságot. Akkor nem gondoltuk, hogy rövidesen a hatalom szétveri mindazt, amit többen felépítettünk és visszavonja a kétmilliárdos stadionrekonstrukciós támogatást is. Azt pedig végképp nem, hogy a miniszterelnökkel egyeztetett reklámszerződésekben Boros Imre megbízott miniszter révén névre szólóan feljelentenek, valótlan tényállást adnak, megrendelik elítélésemet. A sors fintora, hogy ugyanennek a pártnak két vezetője, két országgyűlési képviselőjük, egyikük e párt pártigazgatója ma az FTC elnökségi tagja.  (Megjegyzés: időközben az elnöke lett…)

Az FTC logója

Az FTC logója

Bővebben…

Események, ami miatt itt tartunk

Tíz éve történt az első politikai leszámolás (A rendszerváltás történetéhez)

Tíz éve, 2001. február 8-án olyan esemény történt, ami – a főleg az ahhoz kapcsolódóan elindított durva történésekkel együtt – nagy hatással volt pártok, pártvezetők, egyének, csoportok és az ország sorsára. Mégsem emlékezett meg róla senki. Eltűnt az ország nagy történelmi pártja, a Független Kisgazdapárt, százezrek maradtak érdekképviselet nélkül. Azóta hol van már az MDF és az SZDSZ? Mi lett a nagy pártból, az MSZP-ből? Ez ugyancsak összefügg azzal, ami 2001. február 8-án egy forgatókönyv szerint elindult.  Az eseménysor miatt bukott el a Fidesz és Orbán Viktor akkori miniszterelnök két országgyűlési képviselőválasztást, holott könnyen megnyerhette volna: a 2002. évit biztosan.  Folytatódhatott volna az eredményes gazdasági kurzus, nem következett volna be a tragikus eladósodás. Vagy nem szenvedne az ország ismét a hatalmas belvízkároktól, nem kormányoznák program és elgondolás, koalíciós kontroll (és fék) nélkül.

Torgyán József és Orbán Viktor. Mi van a fejekben?

Torgyán József és Orbán Viktor. Mi van a fejekben?

Bővebben…