Európa címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (15. folytatás). Németország jövője Berijánál

Németország sorsa. Berija el akarta adni az NDK-t vagy ki- és fel akarta használni egész Németországot?

A Leleplező c. könyvújság 2017/2. számában már megjelent folytatást a hagyományoknak megfelelően itt is olvashatják. Ezúttal azonban nem két, hanem három részre bontva. Most is vannak bizonyos eltérések, amit főleg az eltérő technikai lehetőségek indokolnak.

A leszámolás igazolhatatlan oka

A Berija elleni brutális fellépést először azzal magyarázták, hogy Berija puccsra, a hatalom megragadására készült. Mivel ez ráadásul küszöbön állt, megelőző lépést kellett tenni. És, hogy biztos legyen a siker, meglepetésszerűen kellett ezt megtenni. Mint majd látni fogjuk, Hruscsov katonai bölcsességének, ahogy persze Brezsnyevének is, a fő tétele a megelőző és meglepetésszerű csapás alkalmazása volt a siker előfeltételeként. Annak ellenére, hogy már Berijánál elháríthatatlan gondot jelentett a megelőző és kétségkívül meglepetésszerű csapás okának, indokoltságának bizonyítása. Nemkülönben még a törvényesség látszatának fenntartása/helyreállítása is. Ezt csak formálisan tudták „elrendezni”. Így tehát helyette mást tartóztattak le, mást hallgattak ki, tartották fogva fél évig a Moszkvai Katonai Körzet parancsnokságának bunkerében, állították bíróság elé ugyanott, ítélték halálra és végezték ki. „Bűntársaival” egy napon. Mivel az államellenes szervezkedést nem tudták bizonyítani, más vádakat vettek elő.

Az atomprojekt vezetői. Ülnek: Kurcsatov és Berija. A falfestmény ma is megvan

Bővebben…

Politikai helyzetkép (4.). Mivel járna a kerítés lebontása és a kvóta végrehajtása?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Szerintem fontos kérdés ez, mégsem veszik sorra és mégsem összegzik a lehetséges következményeket. A hatalom kormányzati és ellenzéki oldalán egyaránt.  A motivációkat sem tárják fel megfelelő mélységben. Tegyük meg mi: játsszunk el az ellenzéki ígérettel, mivel járna az, ha megvalósulna, amivel ellenzéki pártok még a kampányidőszak előtt elkezdtek – most már nyíltan – kampányolni? Pontosabban: mivel járna az, amiről végképp nem beszélnek, ha a mostani kormány a külső-belső nyomás előtt esetleg meghátrálna és beadná a derekát? A kerítés eltűnne és a kvótát elfogadná? Előre kell bocsátanom: az országra és mindannyiunkra nézve katasztrofális következményekkel járna! 

A Keleti pályaudvar 2015-ben. 400 ezer migráns érkezett (Fotó: Abcug.hu)

Bővebben…

EU és Törökország, valamint az illegális migráció

A migráció nem a probléma, hanem a megoldás         (Antónió Guterez, az ENSZ leendő főtitkára)

Az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta, hogy felfüggeszti Törökország EU-s csatlakozási tárgyalásait. Azt nem tudom, mivel erről nem szólnak a híradások, hogy a magyarországi EP-képviselők hogyan szavaztak, és köztük hogyan a jobboldaliak. Ha ezt megszavazták volna és ráadásul úgy, hogy nem kapcsolták ezt össze Európa déli határai megerősítésének kérdésével, akkor ismét csalódást keltettek. Az EP-nek ez a szavazása ugyanis Törökországot mindenképpen az illegális migránsok tömegeinek átengedésére fogja válaszlépésként sarkallni. Ez pedig nekünk – a Közép-Európáig terjedő periférián élőknek – fog fájni. És nem is kicsit, nagyon! Az EU két nagyobb országának, az egyébként szintén közép-európai Németországnak és a nyugat-európai Franciaországnak viszont ez egyáltalán nem fog fájni, sőt éppen  ezt szeretnék elérni. Nem azért persze, mert annyira szeretik a migrációt, hanem azért, mert végül is ez a migráció hozhatja el nekik azt az Európát, ami teljesen kiszolgálja őket.

merkel-nyomasgyakorlas-kozben

Merkel nyomásgyakorlás közben. Ismét indul

Bővebben…

Az EU, a migránsok és a kormány

Változékony elszántság

Jelen írás mindenekelőtt egy olyan hír nyomán készült, ami – mint csepp a tengerben – bemutatja a kormány migránspolitikájának újabb elgyengülését, a következetesség ismételt átváltását következetlenségbe. Hogy pontosabban megértsük, mi is e hír és kommunikációjának a jelentősége a magyar érdekek érvényesíthetőségében, esélyeink esetleges eljátszásában, kénytelen vagyok belemenni a részletekbe. December 5-én, az MTI alapján több újság is beszámolt arról a meglepő vagy inkább megdöbbentő és a kormány által titkolt fejleményről (pl. itt és itt és itt stb.), hogy állítólag migránsokat küldtek vissza Belgiumból Magyarországra. Eddig szám szerint 30-at, a híradások ráadásul arról szóltak, hogy ezt a gyakorlatot Belgium folytatni fogja. (A 30-ból 29-et a dublini egyezmény alapján toloncoltak ide.) A bejelentés az MTI tudósításában sajátosan történt, úgy, hogy összekapcsolódott Magyarország szidalmazásával.

Megnyilatkoztattak ún. „emberjogi harcosokat”, akik fel voltak háborodva, hogy ide (Magyarországra) toloncolnak vissza „menekülteket”, ahol az „üldözötteket” (az aktivisták szerint) „ellenségnek tekintik” (!?), és ahol annyi atrocitás (?!) éri őket. A belga hatóság azonban – folytatódik a tudósítás – a gyakorlatot Magyarország vonatkozásában mégis fenn akarja tartani.

Michel, Charles belga miniszterelnök, a reformmozgalom elnöke

Charles Michel belga miniszterelnök (2014-), a Reformmozgalom Párt elnöke. Túljárt a magyar kormány eszén?

Bővebben…

Lavrentyij Berija élete, szerepe, pere és kivégzése (2. folyt.)

A „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Az előző részt ott hagytuk abba, hogy Berija a szovjet állam legfelső szintjén, a hatalmas ország egyik csúcsvezetőjeként eltöltött 15 év alatt annak kb. a felében, 1938-tól 1946-ig, majd 1953-ban három és fél hónapig volt belügyi népbiztos, illetve belügyminiszter. És a 15 év egyharmadában népbiztosságához, belügyminiszterségéhez tartozott az állambiztonság. Egyébként többnyire ekkor sem csak ezeket a területeket vezette, hiszen más fontos gazdasági és védelmi feladatokkal is foglalkoznia kellett. Ahogy ma értékelik egyes történészek: megoldhatatlan feladatokat kellett és sikerült megoldania. A véreskezű mészáros, vagy a szovjet Himmler stb. képe azért sem illik rá, mert kétszer is a terror megszüntetője volt. Először akkor, amikor a Nagy Terrort népbiztossága elején megszüntette. Másodszor akkor, amikor 1953-ban ismét olyan belügyi vezető, belügyminiszter lett, akihez az állambiztonság is tartozott. A terror ellen kiterjedten fellépő 1953-as intézkedéseiről az előző részben olvashattunk.

Berija, Merkulov (hátul)

Berija mellett (állva) Merkulov, későbbi belügyi helyettese

Bővebben…

Lavrentyij Berija élete, szerepe, pere és kivégzése (1. folyt.)

A „desztalinizációtól” elferdítve, illetve a valóságban

Folytatjuk a 2015. szeptember 22-én elkezdett cikket, amit még több rész követ majd:

Az atomfegyver és a béke

Berijának – hírszerzési és szervezési oldalról – meghatározó szerepe volt abban, hogy atomfegyverhez jutott a Szovjetunió. Ráadásul ilyen rövid időn belül, négy évvel az amerikaiak után, már 1949-re. Ez azonban – Berija fiának, Szergo Berijának a könyve szerint, amit apjáról írt (a könyvről később még szó lesz) – nemcsak az erőegyensúlyt állította helyre és szüntette meg a szovjetek feltételezett fenyegetettségét, hanem egy végsőnek gondolt háború akadályát is elhárította.

atombomba, első szovjet

(Állítólag) ez volt, vagy ilyen volt az első szovjet atombomba. (Forrás: Szeged.ma)

Bővebben…

Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás)

Folytatódik a néhány napja publikált cikk. Az előző rész az ellenzék tényleges és lehetséges szerepének felvetésével fejeződött be. A jobb teljesítményt biztosan nem mozdítja elő, hogy az ellenzék vizsgált csoportja kifejezetten visszautasítja a bírálatot, az elemzést is, hiszen azt kritikának veszi. Önmagát tulajdonképpen bírálhatatlannak tartja. (Az ellenzék  – az állandó körülírás elkerülése végett  –  továbbra is az ellenzék egy csoportját, a “balliberálisként“, “baloldaliként” vagy “liberálisként” megnevezett, illetve önmagukat így megnevező pártokat, személyeket, szervezeteket, orgánumokat jelöli.)

Debrecen, zavargás2

Debreceni zavargás. Itt a menekülttáboron belül

Bővebben…

Az illegális migráció és a politika válaszai

Felajánljuk-e Magyarországot?

Előrebocsátom, hogy – mint a címből is kiderül – az ország „felajánlásáról” NEM Torgyán József minapi szimbolikus javaslata jutna az eszembe; ezzel csak annyit kívánok foglalkozni, amennyi most feltétlenül szükséges. Komoly és nem csak szimbolikus dolgokról lesz ugyanis szó. Torgyán József az ATV-nek adott interjújában többek között azt proponálta, hogy ajánljuk fel újra Magyarországot Szűz Máriának. Ismételten, megújítva az aktust. Jobbnál jobb megvalósítókat talált. Előbb, 2014-ben Orbán Viktort kérte fel – aki, mint most is elmondta – korábban „hátba szúrta”. Tőle udvarias választ kapott, miszerint szakértőivel megvizsgáltatja. De az idő telik-múlik és nincs előrehaladás. Ezért a baloldalt kérné fel, ami azért is lenne hasznos, mert így szerinte a baloldal jobb színben tűnhetne fel az ország előtt. A “baloldal” viszont egészen mással, a migrációval, és annak ürügyén az ország külföldnek és külföldieknek való “felajánlásával” van elfoglalva.

A Torgyánnal készült riportról „sziporkázó vélemények” hangzottak el. Volt olyan vélemény, hogy okafogyott lenne a felajánlás, hiszen Szent István ezt már megtette. (Torgyán egyébként megismétlésről beszélt.)  Volt, aki harsányan elszórakozott a riportnak ezen a felvetésén is, hosszan előidőzve Magyarország felajánlásán. És bár a kritikus „felülről”, valamiféle szellemi magaslatról tekintett le a javaslatra, nem eszmélt rá arra, hogy nem szimbolikus, hanem valóságos „ország felajánlások” szinte folyamatosan történnek a rendszerváltás kezdete óta: hús-vér embereknek és világi hatalmaknak, országoknak, kormányoknak, cégeknek, intézményeknek „ajánlják fel” (árusítják ki) az országot. Ahogy ez most – a migránsok befogadásának kierőszakolása kapcsán – történik egyes “baloldali” pártok és pártocskák, törpepártok és  politikailag elfogult “civil” szervezetek részéről.  Nem vállalható kockázatokkal és várakozásokkal, számításokkal.

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?

Nem a tabukat, hanem az annak kikiáltott, valótlan és káros  közhelyeket kellene ledönteni!

Olyanokat, amelyekre “ingünk, gatyánk”, a jelenünk és a jövőnk is rámegy!

Ezek közül mindjárt az első a nem is exportorientált, hanem egyenesen exportvezérelt (!)  gazdaságpolitikának nevezett “irány” és annak magyarországi túlhajtott, a hatékonysággal és a gazdaság arányaival, arányosságával nem törődő mániája és gyakorlata. Pedig lenne mivel foglalkozni! Az exportvezérelt gazdaságpolitikai kurzus árvesztesége ugyanis elképzelhetetlenül hatalmas összeg: 1990 és 2013 között 42 ezer milliárd forintra rúgott! A kormány erről sem akar tudomást venni, sőt gyorsítani igyekszik azt, aminek eddig sem volt értelme, csak irdatlan kára az ország számára. Ez a még nagyobb elszántság és főleg oktondi erőszakosság az export forszírozásában nyilván azt is jelenti, hogy a veszteségek még nagyobb ütemben halmozódnak, ami már a második Orbán-kormány óta eddig is megfigyelhető volt. Ekkor vált az éves külkereskedelmi árveszteség ezermilliárdos, majd néhány ezermilliárdos tétellé.

Kazahsztán

A Nagy Keleti Nyitás, ezúttal Kazahsztánba osztrák óriásgépen. A gépen kívül mi emelkedik? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.)

Itt folytatódik a néhány napja a blogban elkezdett cikk, ami 2014. december 12-én, a Leleplező c. könyvújságban jelent meg. Ott egy, itt két részletben; a második egyben a befejező rész.  Tehát a folytatás:

————-

Az alternatíva egyébként akkor is hatalmi kérdés, ha kézenfekvő, miből állna, ha egy-két „húzásból” meg lehet valósítani. Ilyen volt a helyzet pl. 1848-ban, vagy 1956-ban, 1867-ben, amikor könnyen átlátható volt, mit kellene tenni.

Hatalmi kérdés is

De ez így van akkor is, ha az alternatíva szükségessége el van fedve. Ha annyira bonyolult (bonyolulttá, összekuszálttá van téve) a helyzet, hogy az alternatíva szükségessége, de főleg mibenléte nem kézenfekvő. A hatalom alternatívával szembeni zsigeri félelme ugyanis akadályozza a helyzet feltárását, a következtetések levonását és kimondását, közreadását. Az alternatíva lehetőségét is tagadják, amit a kusza helyzet megkönnyít.  2006-ban ezért nem vezetett a Gyurcsány-kormánnyal szembeni elemi erejű elégedetlenség e kormány bukásához. Hirtelen szembesültek azzal: mit is kellene tenni a régi recept helyett. És persze nem tudták. (Ideológia és alternatíva hiányában álltak meg az utcai események.)

Gyurcsány Ferenc, origo

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. 2006 őszén az utcai tiltakozások alternatíva hiányában nem vezettek a kormány bukásához. (Fotó: origo.hu)

Bővebben…