ellenforradalom címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (15. folytatás). Németország jövője Berijánál

Németország sorsa. Berija el akarta adni az NDK-t vagy ki- és fel akarta használni egész Németországot?

A Leleplező c. könyvújság 2017/2. számában már megjelent folytatást a hagyományoknak megfelelően itt is olvashatják. Ezúttal azonban nem két, hanem három részre bontva. Most is vannak bizonyos eltérések, amit főleg az eltérő technikai lehetőségek indokolnak.

A leszámolás igazolhatatlan oka

A Berija elleni brutális fellépést először azzal magyarázták, hogy Berija puccsra, a hatalom megragadására készült. Mivel ez ráadásul küszöbön állt, megelőző lépést kellett tenni. És, hogy biztos legyen a siker, meglepetésszerűen kellett ezt megtenni. Mint majd látni fogjuk, Hruscsov katonai bölcsességének, ahogy persze Brezsnyevének is, a fő tétele a megelőző és meglepetésszerű csapás alkalmazása volt a siker előfeltételeként. Annak ellenére, hogy már Berijánál elháríthatatlan gondot jelentett a megelőző és kétségkívül meglepetésszerű csapás okának, indokoltságának bizonyítása. Nemkülönben még a törvényesség látszatának fenntartása/helyreállítása is. Ezt csak formálisan tudták „elrendezni”. Így tehát helyette mást tartóztattak le, mást hallgattak ki, tartották fogva fél évig a Moszkvai Katonai Körzet parancsnokságának bunkerében, állították bíróság elé ugyanott, ítélték halálra és végezték ki. „Bűntársaival” egy napon. Mivel az államellenes szervezkedést nem tudták bizonyítani, más vádakat vettek elő.

Az atomprojekt vezetői. Ülnek: Kurcsatov és Berija. A falfestmény ma is megvan

Bővebben…

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok (1. folytatás)

Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája

(Magyar közmondás)

Folytatjuk a másfél hete kezdett témát. A történelmi fehér foltok fennmaradása és újak keletkezése egyaránt utal deformitásokra, manipulációs szándékra, elmaradt rendszerváltásra, „zavartalanul” érvényesített, az ország szempontjából viszont elfogadhatatlan mögöttes érdekekre és szükségképpen hibás helyzetértékelésekre és következtetésekre. Ezekből pedig bőven származnak komoly erkölcsi, de hatalmas anyagi károk is. Elég nyilvánvaló, ha az ország érdekeit nézzük és nem valamilyen kivételezett csoportét, akkor nem a virtuális, konstruált „történelemből”, ahogy ez ma is jellemző, hanem a valóságosból kellene kiindulni. Ehhez persze nyilván friss szemmel és prekoncepció nélkül fel kellene tárni a fehér foltokat. Sok más mellett a történelmi értékelés súlyos zavarai is  az egyik magyarázat arra, miért nem kerülünk ki gondjaink hálójából, miért maradunk le, miért nem tudunk jól tárgyalni nemzetközi partnereinkkel, miért nem érezzük, hogy ennek vitelére alkalmas személyt kellene kinevezni, miért nem vagyunk olyan hatékonyak sem, mint nemrég még hozzánk képest esélytelen szomszédaink. Miért maradt Magyarország kompország (ahogy Ady írta: komp-ország), ami még mindig nem volt képes átérni a „túlpartra”, áttételesen tehát egy új rendszerbe? A szimbolikus átkelés egy túlhaladott rendszerből kezdődött, ami a hosszú „utazáson” viszont már zűrzavaros viszonyokká, rezsimmé vált. Jellemző, hogy Bajnai Gordon nem működőképes és hatékony rendszert, hanem rezsimváltást (?!) akar. Akkor is sajnálatos, ha – mint sokszor máskor – rosszul fejezte volna ki magát.

Bajnai Gordon: rezsimváltást! Rezsimváltást?!

Bajnai Gordon: rezsimváltást! Rezsimváltást?!

Bővebben…