elemzés címkéhez tartozó bejegyzések

Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás)

Folytatódik a néhány napja publikált cikk. Az előző rész az ellenzék tényleges és lehetséges szerepének felvetésével fejeződött be. A jobb teljesítményt biztosan nem mozdítja elő, hogy az ellenzék vizsgált csoportja kifejezetten visszautasítja a bírálatot, az elemzést is, hiszen azt kritikának veszi. Önmagát tulajdonképpen bírálhatatlannak tartja. (Az ellenzék  – az állandó körülírás elkerülése végett  –  továbbra is az ellenzék egy csoportját, a “balliberálisként“, “baloldaliként” vagy “liberálisként” megnevezett, illetve önmagukat így megnevező pártokat, személyeket, szervezeteket, orgánumokat jelöli.)

Debrecen, zavargás2

Debreceni zavargás. Itt a menekülttáboron belül

Bővebben…

A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése”

Matolcsyék is kerestek a devizahiteleseken 136 milliárdot…

(Forrás: MNB közlemény. 2015. január 20.)

Írásaimban összetett, nehéz és fajsúlyos, megoldatlan és valóban időszerű kérdésekkel igyekszem foglalkozni. (Nem mondvacsinált, a súlyos problémákról a figyelmet elterelni kívánó, a közvéleményt erre tematizáló témákkal.) Nem véletlenül, hiszen éppen e fajsúlyos problémák és összetett helyzetek (egyébként igen munkaigényes) feltárásán keresztül lehet sok mindent megmutatni. Azt, hogy ezekben a súlyos és bonyolult kérdésekben, amelyekben annyi a rögzült hiedelem és a képzelgés, is kell és lehet más megközelítést alkalmazni. Amivel kitörhetünk a levitézlett gondolkodási panelek, az alaptalan rögtönzések, az alacsony hatékonyság, a felkészületlen kormányzás, az értelmetlen megszorítások, a dogmatikus fogyasztáskorlátozás és a „szárnyaló” kormányzati pazarlás, a gazdasági pangás, az ország méltatlan periferizálódásának és a lakosság megalázó elszegényedésének világából. És így a hatalom által nem favorizált gondolatok kirekesztése, a favorizált, ám virtuális panelekkel való agymosás, a sulykoló és imalomszerűen ismételgetett propaganda helyett, ami leértékeli a gondolkodást, mindannyiunk hasznára a közös gondolkodást, a véleményszabadságot, a véleménycserét, a társadalmi részvételt és az érdemi kommunikációt élvezhetjük. Ezekkel az elemzésekkel azt is bizonyítani kívánom, hogy a kormány szűken vett gazdasági érdekei, bevételei intelligens gazdasági kormányzás mellett kedvezőbbek lennének, mint a megszorításokkal, miközben a gazdaság és a fogyasztás fejlődése végre érzékelhető és tartós lehetne.

Bloomberg

A Bloomberg. Valójában minek szólhat mostani elragadtatása?

Bővebben…

Értelmetlen a fogyasztás korlátozása. 1997-es helyzetkép

Nem igaz az „aranytojást tojó tyúk” legendája!

Alábbi írásom az Új Magyarország c. lapban, 1997. november 22-én jelent meg, néhány hónappal az országgyűlési képviselőválasztások előtt. A cikknek a szerkesztőség ezt a címet adta:  “A fogyasztás korlátozása elhibázott lépés”.  Kiderül a cikkből, hogy a fogyasztás korlátozása  nemcsak értelmetlensége, eredménytelensége miatt, hanem súlyos kárai miatt is elhibázott lépés. Az egy újságoldalnyi terjedelmű  írás ezt is bemutatja. Sajnos a megszorítások  nem kerültek le a napirendről, néhány év megszakítással azóta is tulajdonképpen erre korlátozódik a “gazdaságpolitika“, a negatív következmények is hasonlóak.  Az 1997-es helyzetkép tehát alig változott, közben viszont elvesztegettünk újabb 17 évet. De lássuk a komplett elemzést és a részleteket! Tanulságos áttekinteni, mi történt addig és mit tudtunk már akkor.

Fogyasztás, Új Magyarország

A fogyasztás korlátozása gyakran vezetett elnyomorodáshoz. Fotó: Talum Attila

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A kibogozatlan hatások

Kétszer mérj, egyszer vágj

(Magyar közmondás)

Egy több részből álló cikksorozat újabb elemét tanulmányozhatja az olvasó. A forintgyengítés előzményeinek, kiindulópontjának (gyökereinek) áttekintése és a végrehajtó személyeknek (a „gyökereknek”) a tárgyalása után (A forint gyengítésének (tév)útján. A gyökerek) foglalkozzunk részletesebben a forintleértékelő politika hatásaival. Nem könnyű a tisztánlátás, hiszen a magyar gazdaságot egyidejűleg számos extrém hatás éri, amelyek szükségképpen interakcióba lépnek egymással. Természetesen szinte lehetetlen a tájékozódás megfelelő elemzések és hatásvizsgálatok nélkül. És kormányzati/ellenzéki érdeklődés hiányában, amit ezúton is igyekszem felkelteni.

Gyurcsány és Orbán

Gyurcsány és Orbán. Választani kell?

Bővebben…

Devizahitelesek. Mire megy, mire mehet ki a „játék”?

„Egyszerűen elképesztő az a következetesség, amellyel az Ilja-félék mindig a rossz politikai döntéseket hozzák meg.”

(Ken Follett)

Először is, azoknak, akik Ken Follettől az  Évszázad trilógia második kötetét, az A megfagyott világot nem olvasták: kik is azok az „Ilja-félék”? Ők azok a hatalmat jelentő, vagy azt kiszolgáló személyek, akik mindig megtalálják „szarva közt a tőgyét”, a különösen rossz „megoldást”. Mert felelőtlenek, elfogultak és hozzá nem értőek, és ezért alkalmatlanok a közérdek felfogására és képviseletére. Sem a tények, sem a magyarázatok, a felvilágosítás stb. nem hat rájuk. Ezért következetesen mindig a rossz politikai és – tegyük hozzá – szakmai döntéseket hozzák meg. Egy agyonpolitizált országban ugyanis a politika sajnálatosan maga a szakma is. (Ld. pl. “nem konvencionális”, értsd össze nem függő gazdaságpolitika.)

Az "új" nomenklatúráról

Az “új” nomenklatúráról

Bővebben…

Rezsiköltségek: nagy pufogtatások a parlamentben és azon kívül

Ködszurkálás, pufogtatás

Folytatódik a ködszurkálás és a pufogtatás. Ez arra utalhat, hogy a „fővonal” egy része nem szokott olvasni. (Főleg persze olyan szerzőtől, aki eltér a main streamtől.)  A “fővonal”, ahol teheti, ott az olvasásnak az esélyét is felszámolja, a sajtóban ritkán és csak esetenként találni olyat, ami eltér a fővonaltól. Ebből az elit elég sajátságosan azt a következtetést vonja le és ezt hangoztatja is, hogy nincs és nem is lehetséges egy működőképes alternatíva. Ha zavarja ezt a képet valami, mondjuk, mégis bejut az elsődleges médiába valamilyen szokatlan gondolat, különösen ha elképzelések rendszereként, akkor “akad” egy “mágusként” viselkedő műsorvezető, aki ezt megakasztja. Arról beszélget, helyes-e, ha az illető publikál a legnagyobb országos lapban. A közérdek nem számít, bevallottan a téma sem, az sem, ha valaki tapasztalatai és ismeretei alapján olyan dolgokról adhat hírt, amiről a közvéleménynek tudnia kellene, de különben nem tudhatna. 2010. augusztus 5-én történetesen a rezsicsökkentésről jelent meg írásom (Fordulat és reform?) az egyik valóban nagy lapban, a “mágus”-műsorvezető a folytatástól akarta elvenni az újság kedvét .

Másutt – pl. könyvkiadás, könyvterjesztés – másként korlátoz a “fővonal”. Nem véletlenül kapta blogom a Kiszorított véleményem elnevezést. E blogról és anyagairól, amivel segíteni akarok és amire itt van lehetőségem, tud a „fővonal” . Arról a cikksorozatról is, amiben eddig körbejártam a rezsicsökkentés lehetséges összetevőinek és összefüggéseinek nagy részét.

Bolgár György. Több mint vagy kevesebb mint egy műsorvezető?

Bolgár György. Több mint vagy kevesebb mint egy műsorvezető?

Bővebben…

Rezsicsökkentés. Mi kell hozzá?

Van erőnk a rezsicsökkentéshez

(Orbán Viktor miniszterelnök)

És még mink van? – szívesen megkérdezném. Erő biztos van és már lassan három éve,  hiszen a kormány kétharmadot tud maga mögött. A rezsicsökkentés azonban – ha célszerű a módja – nem igényel különösebb erőt, hacsak… Hacsak ahhoz nem, amihez másutt éppen hogy nem kell: a kormány kötelező feladatainak jobb, sőt netán jó ellátásához. A természetes monopóliumok szabályozása, a fogyasztói érdekvédelem és a minőség biztosítása egy kormány legfontosabb feladatai közé tartozik, de nálunk évtizedek óta e kötelezettségek el vannak hanyagolva. A fogyasztói érdekek védelmére létrehozott intézmények tulajdonképpen kulisszaként léteznek. Aligha gondolhatjuk, hogy a kormány akaratával szemben tehetnék ezt. De ha mégis, akkor ott van (ott lenne) az erő, mégsem változik „működésük” jellege.

Orbán Viktor a rádióban. Van erőnk a rezsicsökkentéshez

Orbán Viktor a rádióban. Van erőnk a rezsicsökkentéshez

Bővebben…

Árnyékbokszolás a politikában. Csak a hatalomvágy valóságos

(A kormány) „gyáva azért is, mert nem meri őszintén megmondani az embereknek, hogy mit kell tenni azért, hogy az ország végre kijusson a válságból.”
(Mesterházy Attila 2012. március 15-i beszédéből)

Az elmúlt két év kormányzási hibái újabb kényszerpályára juttatták az országot. 2010-ben minden esélye és forrása megvolt arra, hogy megőrizve mozgásterét végre fokozatosan meginduljon a fejlődés. Ezt az esélyt azonban sorozatos kormányzati hibákkal, többek között koncepciótlansággal és rossz döntésekkel elvesztegette az ország. (Erről több anyagot is találnak honlapomon: ) Hogy mi várható, arra 2010-ben a Népszabadságban megjelent két írásomban is felhívtam a figyelmet. (Fordulat és reform? és  Keresd az államot? )

Nem tölt el örömmel, hogy igazam lett. Nyomor, infláció, létbizonytalanság sújtja az országot, de a gazdaságpolitikai eszköztár lényegében a megszorításokra korlátozódik, még ma is. Bár ezeket hivatalosan másként nevezik, természetüket tekintve nyilván azok. A kétharmados többséggel visszaélve előreszaladtak a megszorításokban, így ha meg akarunk állapodni a nemzetközi szervezetekkel, akkor arra szó szerint már a magyar lakosság inge-gatyája rá fog menni.

Orbán Viktor és José Manuel Barroso

Orbán Viktor és José Manuel Barroso

Bővebben…

Az Új Széchenyi Terv

Hozott is ajándékot, meg nem is (Egy Mátyás királyról szóló népmeséből)

2010. július 28-án, a budapesti Marriott Szállóban, a miniszterelnök közreműködésével megtörtént az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) meghirdetése. Ha korábban nem is volt tudható, hogyan és mikor megy végbe, az eseményre mindenképpen számítani kellett. Mégis sokakat felkészületlenül ért, meglepetést keltett, dermedtséget és zavarodottságot okozott. Elmaradtak az érdemi reakciók, nem válaszolódtak meg olyan fontos kérdések, amelyek sokakban megfogalmazódhattak.

Új Széchenyi Terv: A talpraállás (helyesen talpra állás) és a felemelkedés fejlesztéspolitikai programja

Új Széchenyi Terv: A talpraállás (helyesen: talpra állás) és a felemelkedés fejlesztéspolitikai programja

Bővebben…

A könyvbemutató apropóján. Tovább a tévúton

Nem vízlépcsőt vagy demokráciát, hanem vízlépcsőt és demokráciát! (Maróthy László)

Nemcsak exportoffenzívát, hanem exportoffenzívát és belföldi piacot is! (Matolcsy György)

Előrebocsátom, hogy a cikk számára mottóul választott két kívánságpár közül az egyik nem valósulhatott meg, a másik pedig ilyen módon (ahogy képzelik) nem valósulhat meg.

A Kényszerpályák, tévutak – Az új nomenklatúra bemutatójának külön érdekességet adott, hogy már hetekkel ezelőtt felállt az Orbán-kormány. Így arra is lehetőség nyílik, hogy a kötet bizonyos megállapításait szembesítsük az utóbbi hetek fejleményeivel. A legújabb események, köztük a 29 pontban megfogalmazott intézkedéscsomag (akcióterv) és egyes más intézkedések tükrében megítéljük, beigazolódni látszik-e az, amire a szerző ismeretei és a korábbi Orbán-kormányban szerzett személyes tapasztalatai alapján számított. Mindenekelőtt az, hogy tovább vezetik-e a társadalmat a kényszerpályáknak kikiáltott tévutakon, vagy mégis – ami az előzmények után meglepő lenne – pozitív fordulat jeleit láthatjuk.

Matolcsy György: fordulat és reform?

Matolcsy György: fordulat és reform?

Bővebben…