Dunaferr címkéhez tartozó bejegyzések

Nem csökkennek a történelmi fehér foltok (1. folytatás)

Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája

(Magyar közmondás)

Folytatjuk a másfél hete kezdett témát. A történelmi fehér foltok fennmaradása és újak keletkezése egyaránt utal deformitásokra, manipulációs szándékra, elmaradt rendszerváltásra, „zavartalanul” érvényesített, az ország szempontjából viszont elfogadhatatlan mögöttes érdekekre és szükségképpen hibás helyzetértékelésekre és következtetésekre. Ezekből pedig bőven származnak komoly erkölcsi, de hatalmas anyagi károk is. Elég nyilvánvaló, ha az ország érdekeit nézzük és nem valamilyen kivételezett csoportét, akkor nem a virtuális, konstruált „történelemből”, ahogy ez ma is jellemző, hanem a valóságosból kellene kiindulni. Ehhez persze nyilván friss szemmel és prekoncepció nélkül fel kellene tárni a fehér foltokat. Sok más mellett a történelmi értékelés súlyos zavarai is  az egyik magyarázat arra, miért nem kerülünk ki gondjaink hálójából, miért maradunk le, miért nem tudunk jól tárgyalni nemzetközi partnereinkkel, miért nem érezzük, hogy ennek vitelére alkalmas személyt kellene kinevezni, miért nem vagyunk olyan hatékonyak sem, mint nemrég még hozzánk képest esélytelen szomszédaink. Miért maradt Magyarország kompország (ahogy Ady írta: komp-ország), ami még mindig nem volt képes átérni a „túlpartra”, áttételesen tehát egy új rendszerbe? A szimbolikus átkelés egy túlhaladott rendszerből kezdődött, ami a hosszú „utazáson” viszont már zűrzavaros viszonyokká, rezsimmé vált. Jellemző, hogy Bajnai Gordon nem működőképes és hatékony rendszert, hanem rezsimváltást (?!) akar. Akkor is sajnálatos, ha – mint sokszor máskor – rosszul fejezte volna ki magát.

Bajnai Gordon: rezsimváltást! Rezsimváltást?!

Bajnai Gordon: rezsimváltást! Rezsimváltást?!

Bővebben…

Mecénások a kettős mérce fogságában (2. rész) „Felfedezik” Újpestet a nagyvállalatok

 Működik a kettős mérce

Folytatjuk a cikksorozatot, aminek eddig az 1. részét olvashatták. A történet, amiről most szó lesz, 2001-ben kezdődött, 2001 őszén. Pontosabban a közvélemény akkor hallhatott minderről, már kész tényekként. Október elején kiszabadultam a több hónapja tartó előzetes letartóztatásból, szigorított házi őrizetbe kerültem, onnan mentem el (szállítottak) a Keller-féle bizottság ülésére, ahol igyekeztem megvilágítani a Ferencváros finanszírozásának jogszerűségét. Meddő igyekezet volt, mert a tájékoztatás elfogadása szinte senkinek nem állt az érdekében. Hiába foglaltam össze a makacs tényeket. A bizottság ülése után nem sokkal újból kikérték a mentelmi jogomat hasonló, a Ferencvárossal kapcsolatos finanszírozási ügyekben.

Az ellentétes események párhuzamosan futottak November 6-án másodszor tartottam mentelmi ügyben beszédet a parlamentben. Az ellenzék tárgyalási szünetet kért, hogy frakcióülésen mérlegelje a teendőket, de a szabadon választott parlament történetében talán először az elnöklő Áder János nem adott helyt a kérésnek. Nagyjából egy hétre rá, november 15-én átadták az újjáépített újpesti stadiont, miközben a Ferencvároséhoz, ami az ISM jóváhagyott tervei alapján az első lett volna, hozzá sem láttak. Azóta sem. (Az UTE stadion építése az átadás után még folytatódott: 2003-ra készült el a fejépület.)

Az újpesti stadion felülről. Lányi ezért a belügyben (!?) is harcolt

Az újpesti stadion felülről. Lányi ezért a belügyben (!?) is harcolt

Bővebben…