devizahitelesek címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (3). A rezsimek jellegzetességei

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

Magyarországon nem történt meg a rendszerváltás, ami – mint az előző részekben is láthattuk – nem feltételezés, hanem bizonyosság.  Az előző rendszer helyett újabb rendszer NEM jött létre. Új rendszer helyett “speciális igényekre”  épülő rezsimekről beszélhetünk. De ez persze nem jelenti, hogy  ne találkozhatnánk időnként bizonyos rendszerelemekkel. Annak ellenére, hogy a  zavarosság és az ehhez nem illeszkedő oktondiság tekintendő általánosnak. (Ld. a fenti mottókat!)

Elvétve lehetnek rendszerelemek. De milyenek!?

Nálunk azonban ami hiányzik, az maga a rendszer. Ezen nem sokat változtat, ha itt-ott találkozhatunk ilyen-olyan rendszerelemekkel. Ezek azonban ritkán terjednek ki a gazdaság vagy a társadalom egészére (pedig ez lenne a lényeg), inkább azon belül, egy-egy – többnyire kisebb – részterületen lehetnek és/vagy inkább utólag, belemagyarázás, megideologizálás útján „jönnek létre”. Ráadásul a mindennapi gyakorlat szempontjából nagyrészt kontraproduktívak.

Lentner Csaba: “Az újjászevezett Magyar Állam közpénzügyi gyakorlatát tudományos rendszertanba foglaltam”. Utólag.

Bővebben…

Az álarc váltogatása Matolcsynál. Kasszák és károk (2)

De mi is van a változékony álarc (jelmez) mögött?!

Nem merülnék most bele abba, hogy történt-e rendszerváltás (rendszerváltozás, rendszerváltoztatás) Magyarországon. E kérdést magam is igen lényegesnek tartom, régóta foglalkoztat: könyvekben, cikkekben, videókban alaposan körbejárva és átgondolva a kérdést, jutottam el korábbi válaszom felülvizsgálatához. A mostani téma szempontjából is fontos a kérdés eldöntése, hiszen ebből sok minden következik. Én magam is azok közé tartozom, akik ma úgy látják, hogy nem történt meg a rendszerváltás. (Hacsak a rendszer hiányát, illetve a különböző rendszerekbe illeszthető elemek kulisszáit és torzóit nem tekintjük annak.) Arra jutottam (Ld. pl. Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (2.), 2014. 12. 27.), hogy a „régi” rendszerből nem jött létre nem hogy új rendszer, de rendszer sem, ami van, azt inkább rezsimnek hívhatjuk.

Orbán, Matolcsy, index

Orbán és Matolcsy a jegybankelnök Növekedés és egyensúly c. könyvének bemutatóján. Írói álarc (Fotó: index.hu)

Bővebben…

Matolcsy „nyeresége”. Kasszák és károk (1)

Tiéd az ország, magadnak építed!”
(Rákosi Mátyás)

Hatalmas késéssel került a közbeszédbe az a tény, hogy Matolcsy György Huba volt gazdasági miniszter, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalban levő elnöke vezetésével az MNB 136 milliárd forint „nyereségre” tett szert a devizahitelek forintosításakor. (Hogy volt-e egyáltalán mit forintosítani, azt hivatalosan ma sem tudhatjuk, mivel a kormány illetékes szervei nem vizsgálták: volt-e egyáltalán akármennyi deviza is a devizahitelek mögött. És sok mást sem tudunk „hivatalosan”, vagyis sok más körülmény sem volt figyelembe vehető a fennálló tartozások meghatározásánál. De ezt most hagyjuk, összpontosítsunk erre a 136 milliárd forint „nyereségre”.) Saját, 2015. január 20-i  közleményük szerint a bank 136 milliárd forintot “keresett” a bajba jutott, valójában állami segédlettel bajba juttatott, becsapott és kiszipolyozott devizahiteleseken. Tehát az állam (az aktuális kormány), ami eddig is haszonélvezője volt a devizahitelezésnek, következésképpen polgárai megrövidítésének, az MNB révén még egy nagyon nagyot akart keresni rajtuk.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy, a Fordulat és reform c. neoliberális munka szerzője az MNB-ben. A “reformok” NEKI működnek…

Bővebben…

A Nézőpont Intézet nem publikus (VIP) jelentése. Mit bizonyít?

A Nézőpont Intézet egy pillanatra kilépett a szürkeségből

Az a legnagyobb baj, hogy az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!
(Rákosi Mátyás)

Az egyik internetes portál „birtokába került”(?!) a Nézőpont Intézet nem publikus közvéleménykutatásáról szóló VIP-jelentés. A megrendelői kör számára készült ún. VIP-jelentéseket a megrendelői körnek szokták megküldeni, azt legfeljebb részben teszik nyilvánossá. Ez szerintem könnyen megérthető, hiszen ezeket a kutatásokat a megrendelőktől kapott pénzekből finanszírozzák és ezek a munkák adják többnyire a nyereséget is. A Nézőpont Intézet végül is nagy figyelmet keltett februári jelentését a kormányzat rendelte meg, a vizsgálat irányait nyilván a kormányzat határozta meg. (Más aligha lett volna képes – ez most nem dicséret! – ilyen „csokrot” összeállítani.) A kész anyaggal ezúttal is a megrendelő rendelkezett. Eddig tehát semmi rendkívüli nincs abban, ami februárban történt, ez még nem hír. Hír, sőt állítólagos szenzáció úgy lett belőle, hogy a történetet titokzatosnak tüntették fel, és telerakták szubjektív, bizonyíthatatlan és a gyakorlattól eltérő részletekkel, spekulációkkal. A „kikerülés” pedig látnivalóan nem volt ellenére a kormánynak, olyannyira nem, hogy kiszivárogtatásra gondolhatunkEgy másik nyertes a Nézőpont Intézet rengeteget szereplő robotosa, a cég vezérigazgatója, Mráz Ágoston Sámuel, akit eddig szürkeség és unalom lengett körül. Maga is meglepődhetett, hogy – ha másoknak köszönhetően is, de – szakmai izgalmat volt képes kelteni.

Mráz Ágoston Sámuel

Mráz Ágoston Sámuel vezérigazgató: végre szakmai izgalmat keltett

Bővebben…

Tarlós, Budapest finanszírozása és a miniszterelnöki „olimpiai álom”

Főpolgármester úr, számomra a főváros nem finanszírozási, hanem ’irodalmi kérdés’

(Orbán Viktor)

Habony valóban pozitív, jószolgálati szerepet töltött be, amit köszönök neki.
(Tarlós István)

Budapest finanszírozása bizonytalan, azért is, mert stratégia hiányában a racionális finanszírozási igény nem jelölhető meg. A mottóként szereplő elutasító mondat az egyik országos napilapban jelent meg; a cikk a főváros finanszírozásáról folytatott december 21-i főpolgármesteri – miniszterelnöki tárgyalásról közölt részleteket.   Több héttel a kínos esemény után, 2016. január 13-án, amikor Tarlós már kezdett döbbenetéből magához térni. Az újság kormányzati forrásokra hivatkozott, de egy nappal később ugyanebben a lapban maga Tarlós István erősítette meg az újság bennfentes információinak helyességét. (Lehet, hogy eleve tőle származnak e részletek?)

A csapkodás váltotta fel az alázatosnak tűnő magatartást; mindkettő vesztese azonban nem más, mint a főváros lakossága.

Tarlós és Orbán (Forrás, tarlosistván.com)

Orbán Viktor és Tarlós István (Forrás: Tarlós István honlapja)

Bővebben…

Az EU, a migránsok és a kormány

Változékony elszántság

Jelen írás mindenekelőtt egy olyan hír nyomán készült, ami – mint csepp a tengerben – bemutatja a kormány migránspolitikájának újabb elgyengülését, a következetesség ismételt átváltását következetlenségbe. Hogy pontosabban megértsük, mi is e hír és kommunikációjának a jelentősége a magyar érdekek érvényesíthetőségében, esélyeink esetleges eljátszásában, kénytelen vagyok belemenni a részletekbe. December 5-én, az MTI alapján több újság is beszámolt arról a meglepő vagy inkább megdöbbentő és a kormány által titkolt fejleményről (pl. itt és itt és itt stb.), hogy állítólag migránsokat küldtek vissza Belgiumból Magyarországra. Eddig szám szerint 30-at, a híradások ráadásul arról szóltak, hogy ezt a gyakorlatot Belgium folytatni fogja. (A 30-ból 29-et a dublini egyezmény alapján toloncoltak ide.) A bejelentés az MTI tudósításában sajátosan történt, úgy, hogy összekapcsolódott Magyarország szidalmazásával.

Megnyilatkoztattak ún. „emberjogi harcosokat”, akik fel voltak háborodva, hogy ide (Magyarországra) toloncolnak vissza „menekülteket”, ahol az „üldözötteket” (az aktivisták szerint) „ellenségnek tekintik” (!?), és ahol annyi atrocitás (?!) éri őket. A belga hatóság azonban – folytatódik a tudósítás – a gyakorlatot Magyarország vonatkozásában mégis fenn akarja tartani.

Michel, Charles belga miniszterelnök, a reformmozgalom elnöke

Charles Michel belga miniszterelnök (2014-), a Reformmozgalom Párt elnöke. Túljárt a magyar kormány eszén?

Bővebben…

Az illegális migráció és a politika válaszai (folytatás)

Folytatódik a néhány napja publikált cikk. Az előző rész az ellenzék tényleges és lehetséges szerepének felvetésével fejeződött be. A jobb teljesítményt biztosan nem mozdítja elő, hogy az ellenzék vizsgált csoportja kifejezetten visszautasítja a bírálatot, az elemzést is, hiszen azt kritikának veszi. Önmagát tulajdonképpen bírálhatatlannak tartja. (Az ellenzék  – az állandó körülírás elkerülése végett  –  továbbra is az ellenzék egy csoportját, a “balliberálisként“, “baloldaliként” vagy “liberálisként” megnevezett, illetve önmagukat így megnevező pártokat, személyeket, szervezeteket, orgánumokat jelöli.)

Debrecen, zavargás2

Debreceni zavargás. Itt a menekülttáboron belül

Bővebben…

Az illegális migráció és a politika válaszai

Felajánljuk-e Magyarországot?

Előrebocsátom, hogy – mint a címből is kiderül – az ország „felajánlásáról” NEM Torgyán József minapi szimbolikus javaslata jutna az eszembe; ezzel csak annyit kívánok foglalkozni, amennyi most feltétlenül szükséges. Komoly és nem csak szimbolikus dolgokról lesz ugyanis szó. Torgyán József az ATV-nek adott interjújában többek között azt proponálta, hogy ajánljuk fel újra Magyarországot Szűz Máriának. Ismételten, megújítva az aktust. Jobbnál jobb megvalósítókat talált. Előbb, 2014-ben Orbán Viktort kérte fel – aki, mint most is elmondta – korábban „hátba szúrta”. Tőle udvarias választ kapott, miszerint szakértőivel megvizsgáltatja. De az idő telik-múlik és nincs előrehaladás. Ezért a baloldalt kérné fel, ami azért is lenne hasznos, mert így szerinte a baloldal jobb színben tűnhetne fel az ország előtt. A “baloldal” viszont egészen mással, a migrációval, és annak ürügyén az ország külföldnek és külföldieknek való “felajánlásával” van elfoglalva.

A Torgyánnal készült riportról „sziporkázó vélemények” hangzottak el. Volt olyan vélemény, hogy okafogyott lenne a felajánlás, hiszen Szent István ezt már megtette. (Torgyán egyébként megismétlésről beszélt.)  Volt, aki harsányan elszórakozott a riportnak ezen a felvetésén is, hosszan előidőzve Magyarország felajánlásán. És bár a kritikus „felülről”, valamiféle szellemi magaslatról tekintett le a javaslatra, nem eszmélt rá arra, hogy nem szimbolikus, hanem valóságos „ország felajánlások” szinte folyamatosan történnek a rendszerváltás kezdete óta: hús-vér embereknek és világi hatalmaknak, országoknak, kormányoknak, cégeknek, intézményeknek „ajánlják fel” (árusítják ki) az országot. Ahogy ez most – a migránsok befogadásának kierőszakolása kapcsán – történik egyes “baloldali” pártok és pártocskák, törpepártok és  politikailag elfogult “civil” szervezetek részéről.  Nem vállalható kockázatokkal és várakozásokkal, számításokkal.

Bővebben…

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással? (A folytatás.)

Nincs mivel dicsekedni!

A victim blaming, az áldozat megvádolása persze jó ürügy volt eddig is a szolidaritás megtagadására, sőt a rendezés, de még a segítség kétségbevonására is. Nehogy már nekünk kelljen megfizetni az ő könnyelműségükért! – mondják sokan. Holott legkevésbé a devizahitelesek tehetnek helyzetükről és káraikról. Egyébként sem korlátozott segítségre, hanem teljes kártalanításra tartanak igényt. Ennek a közhangulatnak ugyan semmi köze nincs a valósághoz, viszont ahhoz nagyon is van, hogy több millió ember helyzetének rendezése ilyen lassan és erőtlenül halad. A társadalom hangadóit csak egy érdekli: minél kevesebbe kerüljön, mert ezt végül is a társadalom fizeti meg, azok is, akik nem vettek fel devizahitelt. Vannak, akik továbbmennek: ha a bankoktól elveszik a pénzt, annak is mi isszuk meg az árát! Nem lehet véletlen, hogy e körben sok a bankbarát, a bankokért aggódó ember.

Inforádió

Egy példa az aggódókra: az Inforádió. 2013-ban Prima Primissima díjat kapott e “körtől”

Bővebben…

Mondhattok bármit…

Falra hányt borsó

Sajnos tömegnyi olyan fajsúlyos kérdés van, amivel bár a hatalomnak kötelessége lenne megfelelően (tényszerűen, összefüggéseikben, következményeikben) foglalkoznia, mégsem teszi. Feladatuk lenne a kormányzás belső és a külső kontrolljának megteremtése és működtetése, „többnyire” ez sem valósul meg. Biztosan kevesebb lenne az ilyen gond, ha – a harsány nyilatkozatok és főleg az eredménytelenség ellenére is – nem maradt volna fent a liberális szemlélet: az állam, a kormány, a politika, a parlament és a sajtó ne tehetne azt, amit akar.

Ha nem válogathatna kénye-kedve szerint, mit is lásson el. Milyen „póttémákat” találjon magának az elhanyagolt, ám értelemszerűen ellátandó témák helyett. Mit vigyen félre kötelező feladataiból és/vagy mit rázzon le teljesen.  „Szabadon” dönthet arról is, mit tegyen mások gondolataival. Mi legyen az, amit hajlandó kisajátítani a kívülről jövő gondolatokból, de úgy, mintha ő találta volna ki. (Ld. a Kis Gömböc meséjét, de most a valóságban.) E törekvés jegyében saját igényeihez alakítja (leegyszerűsíti, primitivizálja) az átvett (elvett) gondolatokat, mintegy „lefordítja” saját frazeológiájára. És közben „természetesen” más összefüggésbe is helyezi, és más értelmet tulajdonít neki. Ezzel egyszersmind „pacifikálja” is azokat.

Kóka János, Szijjártó Péter

Kóka János és Szijjártó Péter diplomaták és delegációtagok Szingapúrban, 2015-ben.
(Forrás: ATV)

Bővebben…