bolsevikok címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (31.) A cári család lemészárlása. Lenin és Szverdlov álcázott szerepe

Az előző rész bevezetőjében jeleztem, hogy most több egymást követő folytatásban a Romanovok tragikus sorsának hosszabb története következik. Több szempontból és több folytatásban. Sorra fogjuk venni II. Miklós személyiségét és uralkodói teljesítményét, rossz lépéseit saját sorsa és Oroszország szempontjából. Ennek feltárására az előző részben már sor került. Most a cári család lemészárlásáról és a mögötte álló erőkről, manőverekről lesz szó. Ahogy ezt már jeleztem: ezúttal is igyekszem elkerülni, amennyire lehetséges, közismertnek elfogadott ismeretek megismétlését: elsősorban új összefüggések, új információk bemutatására törekszem. Valamint valóban súlyos, még nem igazán feltárt kérdések bemutatására és lehetőség szerinti megválaszolására összpontosítok.

A történet egyik mellékágaként alaposan körbejártam azt az állítást is, miszerint Nagy Imre annak idején részt vett volna a cári család kivégzésében. Honnan ered ez a rágalom, ami nem véletlenül éppen 1956-ban, a forradalom kitörése után jelent meg először? Sorra vettem mindent, ami ezt cáfolja. Sőt olyan tényre sikerült találnom, ami ennek a fizikai lehetőségét is kizárja. A rágalom abszurditását mutatja, hogy Nagy Imre élete során soha nem járt a gyilkosság helyszínén, vagy közelében, sőt az Urálban sem.

A Golgotára vivő út elején. A lemondott II. Miklós (még) a cári vonaton (deduhova.ru)

Bővebben…

Berija (25). Elvesztegetett lehetőségek (első világháború)

Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy könyvével fejeztem be a cikksorozat előző részét, és most azzal folytatom. Az elvesztegetett lehetőségek c. kötet sok fontos eseményt tárgyal, ezek közül eddig a breszt-litovszki tárgyalások bemutatásánál támaszkodtam – többek között, sokszor más forrásokkal együtt, azokkal kiegészítve – a könyvre. Megállapításai most sem kizárólagos forrásként szerepelnek, nem egyszer csak egyfajta ürügyként valaminek a kifejtésére.  Az elvesztegetett lehetőségek egyébként nagyrészt arról szól, hogyan lehetett volna mégis megnyerni az első világháborút, vagy legalább elérni a tisztességes békét, amihez persze komoly, erős ellenfélnek kellett volna maradni. És ezzel elkerülni e háború lezárásának máig ható tragikus, deformáló, mérhetetlen szenvedést hozó következményeit. Hadd tegyem hozzá, hogy ha az ésszerűség és nem az elvakult bosszú és az elvakult jutalmazás vezérli a győztes antantot, akkor is javultak volna az esélyei annak, hogy valódi béke helyett ne egy 20 évre szóló fegyverszünet – ahogy Foch tábornok minősítette (ld. alább!) –  szülessen.

1918: a németek aláírják a fegyverszünetet Foch marshall előtt. (Képeslap, Wikivand)

Bővebben…

Berija (24. rész). Breszt-Litovszk és korszakos következményei

A kettővel előbbi részben az események ismertetését 1917 decemberével és a béketárgyalásokkal (Breszt-Litovszk) fejeztem be. Most innen folytatjuk. Az események és következményeik részletesebb bemutatása  azért szükséges, mert a létrejött békeszerződés – bár jogilag rövid ideig volt érvényben – végül is olyan tartós területi átrendezéseket indított el  Európa keleti részén, ami egyik oka lett a második világháborúnak. Breszt-Litovszk áttételes és nagyrészt máig ható következményeiről még a következő folytatásokban is szó lesz, illetve már eddig is szó volt. (Pl. a Vörös Hadseregről, vagy Katynról.) De most még 1917 végén, illetve 1918 elején vagyunk. Lenin javaslatára a delegáció vezetését átvenné Lev Trockij (1879 – 1940), az akkori külügyi(!) népbiztos. Trockij nem örül a feladatnak, mert az nem hálás. De ha húzni kell az időt, akkor belátja, kell egy időhúzó. És erre önmagát alkalmasnak tartja. 1918 legelején javaslatot tesznek: el akarják vinni a tárgyalásokat Stockholmba.

Trockij, a Vörös Hadsereg megalapítója a Vörös téren (Forrás: russian7.ru)

Bővebben…

Berija (23. rész). Egy film: Sztálin halála (2017)

Június közepe táján jelent meg a Leleplező c. könyvújság 2018./2. száma, benne két írásommal, köztük a Berija-cikksorozat következő részével.  Ezúttal nagyobb terjedelmet kapott a folytatás, ezért az utóközlések is hosszabbak lesznek. A folytatás a hagyománynak megfelelően felkerült blogomra; itt ezúttal is két részre bontva publikálom. A 23. rész még inkább kapcsolódik a jelen aktualitásaihoz. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak a közelmúltban bemutatott filmmel (Sztálin halála), mivel annak főszereplője nem a címszereplő Sztálin, hanem valójában Lavrentyij Berija. És sajnos kiderült, hogy sokan még mindig – nyugaton is – ragaszkodnak a Hruscsov által kitalált, terjesztett és a köztudatba belevésett, évtizedeken át folyamatosan ismételt, a történelem meghamisításán alapuló Berija-kép felidézéséhez és ébrentartásához. Sőt – bármilyen meglepő – még újabb valótlanságokat is kitaláltak. A Sztálin halála c. filmet egyébként alkalomnak tekintettem arra, hogy Berijáról tett több megállapításomat összefoglaljam, illetve erről az oldalról is alátámasszam. A téma aminél most tartunk, az Berija hagyatéka és annak sorsa, ami szintén kapcsolódik a filmhez, illetve Hruscsov személyéhez.

Berlin 1945-ben. Meddig tarthat a béke? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…