beruházások címkéhez tartozó bejegyzések

Politikai helyzetkép (13). Választás után. Hogyan (ne) tovább?

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

 A migráció és a szuverenitás után most elsősorban a gazdaságra összpontosítok. Izgalmas kérdés: hogyan tovább a gazdaságban? Illetve az is, ha ezt megfordítjuk: hogyan NE tovább? Időszerű is a kérdés: most, a választás után és a jövő évi két újabb választás előtt indokolt lenne legalább elgondolkodni ezen. Persze nemcsak ezért, hanem a jóval gyorsabb és kiegyensúlyozottabb előrehaladás érdekében is. Tisztában vagyok azzal, hogy sokak számára a fenti kérdés, nem kérdés. Az eredményekkel annyira elégedettek, hogy az ő számukra egyértelmű: csak így tovább! Azt viszont aligha tudnák részletezni, konkrétan mit is értenek a folytatáson. Valójában arra gondolhatnak, hogy feltétlenül bíznak a kormányban, a kormány személyzeti politikájában, a ki tudja, milyen út helyességében, A kormány ügyeibe ma is beleszóló Matolcsyban és másokban. Tehát hogy mindent rábíznának a kormányra és holdudvarára, jelképesen sem akarnának állást foglalni abban, hogy mire szól a kormány felhatalmazása. Kitöltetlen csekket adnának a kormánynak. Nem foglalkoznak semmivel, ami kritikára és kételyekre adhat és ad okot. Sokan vannak, de nyilvánvalóan nem elegen. Egyedül nem tudnák biztosítani a stabil kormányzást. És az sem lényegtelen, hogy visszahúznak, nem inspirálnak megújulásra.

55 államtitkár eskütétele. Elöl a minisztereik (MTI, Szigetváry Zsolt)

Bővebben…

Berija (23. rész). Egy film: Sztálin halála (2017)

Június közepe táján jelent meg a Leleplező c. könyvújság 2018./2. száma, benne két írásommal, köztük a Berija-cikksorozat következő részével.  Ezúttal nagyobb terjedelmet kapott a folytatás, ezért az utóközlések is hosszabbak lesznek. A folytatás a hagyománynak megfelelően felkerült blogomra; itt ezúttal is két részre bontva publikálom. A 23. rész még inkább kapcsolódik a jelen aktualitásaihoz. Úgy éreztem, nem tehetem meg, hogy ne foglalkozzak a közelmúltban bemutatott filmmel (Sztálin halála), mivel annak főszereplője nem a címszereplő Sztálin, hanem valójában Lavrentyij Berija. És sajnos kiderült, hogy sokan még mindig – nyugaton is – ragaszkodnak a Hruscsov által kitalált, terjesztett és a köztudatba belevésett, évtizedeken át folyamatosan ismételt, a történelem meghamisításán alapuló Berija-kép felidézéséhez és ébrentartásához. Sőt – bármilyen meglepő – még újabb valótlanságokat is kitaláltak. A Sztálin halála c. filmet egyébként alkalomnak tekintettem arra, hogy Berijáról tett több megállapításomat összefoglaljam, illetve erről az oldalról is alátámasszam. A téma aminél most tartunk, az Berija hagyatéka és annak sorsa, ami szintén kapcsolódik a filmhez, illetve Hruscsov személyéhez.

Berlin 1945-ben. Meddig tarthat a béke? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

Akié (virtuálisan) a múlt, azé a jövő?

 Hát, ez egy ee-g-éé-sz-ee-n kivételes vállalkozás, hogy a ciklus közepére egy párt  lényegében kormányprogram mélységű javaslatsorral (…), programmal áll elő (…), ilyennek nincs előzménye.

(Gyurcsány Ferenc értékelése a saját „programjáról”. ATV, 2016. február 1.)

2015–2016-ban több olyan évforduló is van, aminél jelentőségük miatt el kellene időznünk. 2015-ben lett 20 éves a Bokros csomag, aminek szükségességéről és valós következményeiről még mindig sok a félreértés. 2015-ben volt 20 éve annak is, hogy meghirdette a Kisgazdapárt az alternatív gazdaságpolitikát, ami már kidolgozása és elemeinek bemutatása alatt a párt látványos előretörésének motorjává vált. 1995-ben a Kisgazdapárt lett az ország legnépszerűbb pártja. Éppen 20 éve, 1996 elején az előretörés tendenciája még folytatódott.  2016-ban több kevésbé pozitív eseménynek is kerek évfordulója lesz; közülük a jelen témához kapcsolódó őszödi beszédet hozom most szóba.

Gyurcsány és Bajnai

Gyurcsány és Bajnai. Túlfogyasztott a lakosság… Tényleg?!

Bővebben…

A budapesti olimpia. Ürügy vagy naivitás?

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba (Epheszoszi Hérakleitosz, i. e. 535–475)

A görög filozófus nagyjából kétezer ötszáz éve az állandó változást akarta hangsúlyozni. El sem tudta talán képzelni, hogy lesz majd egy olyan ország és egy olyan kor, ahol és amikor szinte megáll az idő. Ahol 14 éve nem kétszer, hanem – átvitt értelemben természetesen – sorozatosan belelép a szinte ugyanolyan folyóba az aktuális kormány. Ráadásul ugyanúgy: felkészületlenül és megoldatlan, súlyos gazdasági problémák közepette, továbbá krónikus forráshiánnyal küszködve jelentkezik grandiózus rendezvények megvalósítására. Amikor életbevágó ügyekre sincs állítólag pénz. Amikor milliók élnek szegénységben. Szerencsére addig még nem juthatott el, hogy “át kelljen úsznia a folyót”, vagyis meg kelljen rendeznie az eseményt. De a pályázatok és a jelentkezéshez kapcsolódó előkészületek eddig is roppant sokba kerültek, hát még mibe kerülne a megvalósítás!?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Még mindig a következményekről

A magyar gazdaság az árfolyamon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Mégis és gond nélkül hirdethetik: sem a kormánynak, sem az MNB-nek nincs árfolyampolitikája és nincs (bevallható) árfolyamcélja

Érthetetlen és elfogadhatatlan az a közömbösség és tulajdonképpeni visszhangtalanság, illetve a lényegi kérdéseket elfedő, a figyelmet azokról elterelő sajátos tematizálás, egymásra mutogatás, ami a forint árfolyamának romlását (valójában rontását) kíséri. Hogy ez az ún. rendszerváltás után nem keltett élénk figyelmet, az talán nem meglepő, de arra azért fel kellett volna figyelni, hogy meglehetősen rendhagyó módon évtizedek óta – ha kisebb megszakításokkal is, de – ezzel kísérleteznek és közben Magyarország Európa perifériájára szorul. És még sem vizsgálják felül az elméletileg is túlélt, eredménytelen gyakorlatokat. Nem elemzik múltbeli szerepüket sem.

A lehetséges következmények és fennálló igen akut veszélyek érdeklődést sem keltenek. A mai ellenzék és holdudvara, „gazdaságkutatói” pl. inkább azzal foglalkoznak, hogy visszavágjanak a 2009-es forintgyengülés Fideszes nyilatkozataiért. Tehát hogy most azt teszi a Fidesz-kormány, amiért annak idején politikusaik és szakértőik a szociálliberális kormányt támadták. Ha akkor le kellett volna mondania a kormánynak, mert az euró árfolyama túllépte a 300 forintot, akkor most miért nem kérik ezt számon saját kormányukon azok, akik ezt írták és mondták? – teszik fel a kérdést. Holott az igazi probléma nem ez, hanem hogy maga a “megoldás” nem megfelelő.

Varga Mihály7

Vargának (is) túl bonyolult a makrogazdaság?

Bővebben…

Értelmetlen a fogyasztás korlátozása. 1997-es helyzetkép

Nem igaz az „aranytojást tojó tyúk” legendája!

Alábbi írásom az Új Magyarország c. lapban, 1997. november 22-én jelent meg, néhány hónappal az országgyűlési képviselőválasztások előtt. A cikknek a szerkesztőség ezt a címet adta:  “A fogyasztás korlátozása elhibázott lépés”.  Kiderül a cikkből, hogy a fogyasztás korlátozása  nemcsak értelmetlensége, eredménytelensége miatt, hanem súlyos kárai miatt is elhibázott lépés. Az egy újságoldalnyi terjedelmű  írás ezt is bemutatja. Sajnos a megszorítások  nem kerültek le a napirendről, néhány év megszakítással azóta is tulajdonképpen erre korlátozódik a “gazdaságpolitika“, a negatív következmények is hasonlóak.  Az 1997-es helyzetkép tehát alig változott, közben viszont elvesztegettünk újabb 17 évet. De lássuk a komplett elemzést és a részleteket! Tanulságos áttekinteni, mi történt addig és mit tudtunk már akkor.

Fogyasztás, Új Magyarország

A fogyasztás korlátozása gyakran vezetett elnyomorodáshoz. Fotó: Talum Attila

Bővebben…

EU-s támogatások. Ingyen vannak?

Nincs ingyen ebéd!

(Ikvai-Szabó Imre egykori főpolgármester-helyettes)

Kinek hogy – mondhatjuk a kedves  Ikvai úrnak. Neki ugyanis volt ingyen ebéd. Neki is.  A többieknek nincs, ők fizetnek mások hibáiért is, a rossz hatékonyságért is, amire befolyásuk sincs.

A hatékonyságot – ott ahol befolyásolni tudnák –  továbbra is érdektelenség veszi körül. Folyamatosság van a pazarlásokban (költségtúllépések, kitolódó határidők, halasztások, leállítások, alacsonyabb minőségű kivitelezés stb.), holott ezer helye lenne a fejlesztési pénzeknek. Az élőmunka termelékenységéről formálisan még megemlékeznek, de ott is – egyébként hamis – hivatkozási alapként. Ürügyként a megszorításokra, a visszaszorított fogyasztásra, az alacsony jövedelmekre. A beruházások hatékonysága még formálisan sem jut szerephez a politikai és közgazdasági gondolkodásban, pedig az előző rendszer megroppanását és az a szocialista/szabaddemokrata nyolc év tragikus eladósodását is éppen ennek alacsony színvonala magyarázza.  És nem a „túlfogyasztás”. (Ld.pl. itt és itt és itt).  De mit is jelent ez a gyakorlatban?

Solymár, tábla

Solymár, vasútállomás. 13 nappal a megvalósítási határidő előtt. Sitthalom, konténerek és tábla

Bővebben…

Az egyszemélyes stratégiai döntések (Gripenek, Paks stb.)

Tiéd az ország, magadnak építed! (A Rákosi-korszak jelmondata)

A Gripenek, a Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, az autópályák, az MTV új székháza,  a négyes metró, a kormányzati negyed, a stadionok (két ciklusban is), a Kossuth tér, a MOL-részvények, a Malév, a földgáz-elosztó cégek, a Főgáz, egy szénbánya és Paks. És még sorolhatnám. A kisebbekről sem feledkezzünk meg: például az értelmetlen, csúnya, de azért jó drága Időkerékről.

A több részesre tervezett írásban egyszemélyes (egy személy által hozott) beruházási és államosítási (állami kivásárlási) döntésekről, körülményeikről és következményeikről lesz szó. Az első és a második Orbán-kormány időszakaira összpontosítva, amit a folyamatos aktualitás mellett a már eleinte is látványos (Gripenek) és azóta fokozódó vonzalom (Paks) indokol. Ugyanakkor a múlt példái és rövid értékelései sem hiányoznak, ahogy ez a fenti előzetes felsorolásból kitűnik. Annál is kevésbé hiányozhatnak, mert nem személyekkel, hanem az általuk képviselt bizonyos jelenségekkel, magatartással, kormányzással van bajom. Hibának tartom tehát, ha úgy lehetne tenni, ahogy most Paks kapcsán is tesznek általában, mintha ma kezdődne valami és mintha az egyik oldal tenne ilyeneket. Sajnos a kifogásolt gyakorlatnak igen hosszú múltja van, bár a negatív jelenségek kétségtelenül sűrűsödni látszanak.

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (Forrás: Híradó)

Bővebben…

Állami beruházások leállítása

A politika és a szakma nem kifogásolja?!

Egymásnak adják át az alkalmatlan technikákat a különböző kormányok. A Rákosi-korszak után egy időre szünet következett és tanították is, hogy mennyire helytelen és nem hatékony „megoldás” a beruházások leállítása. (Ld. pl. kettes metró.) Még kényszermegoldásnak sem jó. A lekötött tőke ugyanis tétlenül hever, az objektum átadásáig nem hoz semmilyen hasznot. Aztán a Kádár-korszakban ismét elkezdték alkalmazni és sajnos ma is alkalmazzák. Mint valami jól bevált megoldást.

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

A Kossuth tér felújítása. Így fog kinézni évek múlva is?

Bővebben…

Akar-e a kormány IMF-megállapodást? Félrehallások és figyelemelterelések (2. folytatás)

Legalább nem ártani!
(Etikai alapelv)

Bármi áron? És bárkinek a kárára?

Azzal kell kezdenem, hogy bár ne lett volna igazam. Időben felhívtam a figyelmet, hogy az ellenzék három baloldalinak nevezett pártja az IMF-megállapodás bármi áron való megkötésére való felszólításaival oda vezeti a kormányt, ahova az menni akar. És ami még rosszabb, védtelenné teszi az országot és a lakosságot akármilyen megszorítással szemben. Ez pedig megengedhetetlen, hiszen egyetlen párt sem akarhat rosszat saját népének, de elég könnyű felfogni, hogy ezzel árt. Márpedig ha nem képesek feldolgozni a helyzetet és érdemi kiutat kidolgozni, legalább ne ártsanak.

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Ellenfeleink vagy partnerek? Az EU és az IMF vezetői

Bővebben…