bankadó címkéhez tartozó bejegyzések

Matolcsy „nyeresége”. Kasszák és károk (1)

Tiéd az ország, magadnak építed!”
(Rákosi Mátyás)

Hatalmas késéssel került a közbeszédbe az a tény, hogy Matolcsy György Huba volt gazdasági miniszter, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hivatalban levő elnöke vezetésével az MNB 136 milliárd forint „nyereségre” tett szert a devizahitelek forintosításakor. (Hogy volt-e egyáltalán mit forintosítani, azt hivatalosan ma sem tudhatjuk, mivel a kormány illetékes szervei nem vizsgálták: volt-e egyáltalán akármennyi deviza is a devizahitelek mögött. És sok mást sem tudunk „hivatalosan”, vagyis sok más körülmény sem volt figyelembe vehető a fennálló tartozások meghatározásánál. De ezt most hagyjuk, összpontosítsunk erre a 136 milliárd forint „nyereségre”.) Saját, 2015. január 20-i  közleményük szerint a bank 136 milliárd forintot “keresett” a bajba jutott, valójában állami segédlettel bajba juttatott, becsapott és kiszipolyozott devizahiteleseken. Tehát az állam (az aktuális kormány), ami eddig is haszonélvezője volt a devizahitelezésnek, következésképpen polgárai megrövidítésének, az MNB révén még egy nagyon nagyot akart keresni rajtuk.

Matolcsy György (nol.hu)

Matolcsy, a Fordulat és reform c. neoliberális munka szerzője az MNB-ben. A “reformok” NEKI működnek…

Bővebben…

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással? (A folytatás.)

Nincs mivel dicsekedni!

A victim blaming, az áldozat megvádolása persze jó ürügy volt eddig is a szolidaritás megtagadására, sőt a rendezés, de még a segítség kétségbevonására is. Nehogy már nekünk kelljen megfizetni az ő könnyelműségükért! – mondják sokan. Holott legkevésbé a devizahitelesek tehetnek helyzetükről és káraikról. Egyébként sem korlátozott segítségre, hanem teljes kártalanításra tartanak igényt. Ennek a közhangulatnak ugyan semmi köze nincs a valósághoz, viszont ahhoz nagyon is van, hogy több millió ember helyzetének rendezése ilyen lassan és erőtlenül halad. A társadalom hangadóit csak egy érdekli: minél kevesebbe kerüljön, mert ezt végül is a társadalom fizeti meg, azok is, akik nem vettek fel devizahitelt. Vannak, akik továbbmennek: ha a bankoktól elveszik a pénzt, annak is mi isszuk meg az árát! Nem lehet véletlen, hogy e körben sok a bankbarát, a bankokért aggódó ember.

Inforádió

Egy példa az aggódókra: az Inforádió. 2013-ban Prima Primissima díjat kapott e “körtől”

Bővebben…

Áfacsökkentés. Indokolt „óvatosság” vagy „alibi akció”?

Senki nem tudja, mi lesz a bevételekkel…

(Orbán Viktor miniszterelnök)

A kormány – úgy tűnik – eldöntötte, hogy hozzányúl a világ legmagasabb áfájához. Orbán Viktor miniszterelnök interjújából is tudjuk, hogy a kormány óvatosan, kétségekkel küszködve, csak a saját bevételeire gondolva, ezúttal mindössze a sertés tőkehús áfáját csökkenti. Mintha azok az ismeretek, amelyek az áfakulcs következményeiről fellelhetők nem jutottak volna el hozzájuk, legalábbis a tudatukig. Talán erre utalhat már az is, hogy 27 százalékos  áfát vezettek be, amit tovább akartak volna emelni. A baromfisok tiltakoznak, úgy vélik, a baromfi áfáját is be kellene vonni a csökkentésbe. A miniszterelnök viszont úgy gondolja, egyszerre két dolgot nem szabad csinálni. Holott éppen hogy sokat kellene egyszerre. De tényleg így kell ezt a nagy horderejű feladatot megoldani?  Az összefüggő, összetartozó kérdéseket nem együtt rendezni, hanem egyenként kell vizsgálgatni? Mi jöhet ki végül ebből? Valóban a kormány bevételének megőrzése  a rendezés egyetlen tétje? Vagy ennél sokkal nagyobb ügyek is kockán forognak, amit a kormány nem érzékel? Mi ennek az alternatívája?  Erről lesz szó az alábbiakban. Az alábbi videóra egyébként a cikk végén még visszatérek.

Bővebben…

Boltok vasárnapi zárva tartása

Általános tanácstalanság: vajon miért akarja a kormány?!

És ráadásul ennyire?!

A kormány annyira akarja a boltok vasárnapi zárva tartását, hogy előkészítetlenül is keresztül erőszakolta a törvényt. A végrehajtási rendeletet viszont  nem volt képes megalkotni, ennek szövege a az „indulás” után még mindig számos ponton bizonytalan. Ennek ellenére a kormány 2015. március 15-ével hatályba léptette a törvényt, aminek megsértésétől egy újabb és rendkívül súlyos szankcióval is el akarják rettenteni a kereskedőket. (A „szokásos” jogkövetkezményeken, pénzbüntetéseken túl, amit egyidejűleg alkalmaznak.) A törvényben, illetőleg a kormányrendeletben foglaltak megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóságnak nincs mérlegelési joga, mindenképpen köteles a vétkes üzletet különböző időtartamokra „ideiglenesen” bezárni.

Spar (Forrás, pestisracok.hu)

“Pihennek” a bevásárlókocsik. Spar (forrás: pestisracok.hu)

Bővebben…

Hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Tisztességesebb lett a magatartás?

A bankok hőse

Február elsején hatályba lépett a fair bankokról szóló törvény. Azóta nem sok idő telt el, jogos-e a címben feltett kérdés? Nos, a mohóság akkora, hogy már kiderült, ahogy az egyébként várható is volt, a törvénytől természetesen semmi nem változott.

A „devizahitelesek” megmentéséről és a sajtóban való interpretálásáról a “legendás” jereváni rádió egyik híre jut eszembe. Betelefonál egy hallgató: Igaz-e, hogy a főtéren almát osztogatnak? A jereváni rádió válasza: A hír igaz, csak.. Csak nem a főtéren, hanem a főpályaudvaron, nem almát, hanem benzint, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Felhasználva a kínálkozó párhuzamot: a „devizahitelesek” megmentéséről szó nincs, sajnos kártalanításukra sem került sor. Rendezésről sincs szó, a fosztogatás lezárásáról sincs, tény viszont – ahogy erről meggyőződhettünk – annak további folytatása. Akkor is, ha már hetek óta és még hetekig magasztalják egyes televíziókban a „devizahitelesek megmentését”. Akkor is, ha életbe lépett a fair bankokról szóló törvény, amitől állítólag a tisztességtelen magatartás megszüntetését várnák. Nyilván hősiességről sincs szó, lehetne és kellene viszont, hogy szó legyen kötelező kormányzati feladatok el nem látásáról (elszabotálásáról?). Kötelességszegésről és annak befejezéséről. És sajnos hőse sincs ennek a szomorú kormányzati történetnek.

Matolcsy elégedett

Matolcsy György Huba is elégedett. 136 milliárd forint “haszon” a “devizahiteleseken”

Bővebben…

A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése”

Matolcsyék is kerestek a devizahiteleseken 136 milliárdot…

(Forrás: MNB közlemény. 2015. január 20.)

Írásaimban összetett, nehéz és fajsúlyos, megoldatlan és valóban időszerű kérdésekkel igyekszem foglalkozni. (Nem mondvacsinált, a súlyos problémákról a figyelmet elterelni kívánó, a közvéleményt erre tematizáló témákkal.) Nem véletlenül, hiszen éppen e fajsúlyos problémák és összetett helyzetek (egyébként igen munkaigényes) feltárásán keresztül lehet sok mindent megmutatni. Azt, hogy ezekben a súlyos és bonyolult kérdésekben, amelyekben annyi a rögzült hiedelem és a képzelgés, is kell és lehet más megközelítést alkalmazni. Amivel kitörhetünk a levitézlett gondolkodási panelek, az alaptalan rögtönzések, az alacsony hatékonyság, a felkészületlen kormányzás, az értelmetlen megszorítások, a dogmatikus fogyasztáskorlátozás és a „szárnyaló” kormányzati pazarlás, a gazdasági pangás, az ország méltatlan periferizálódásának és a lakosság megalázó elszegényedésének világából. És így a hatalom által nem favorizált gondolatok kirekesztése, a favorizált, ám virtuális panelekkel való agymosás, a sulykoló és imalomszerűen ismételgetett propaganda helyett, ami leértékeli a gondolkodást, mindannyiunk hasznára a közös gondolkodást, a véleményszabadságot, a véleménycserét, a társadalmi részvételt és az érdemi kommunikációt élvezhetjük. Ezekkel az elemzésekkel azt is bizonyítani kívánom, hogy a kormány szűken vett gazdasági érdekei, bevételei intelligens gazdasági kormányzás mellett kedvezőbbek lennének, mint a megszorításokkal, miközben a gazdaság és a fogyasztás fejlődése végre érzékelhető és tartós lehetne.

Bloomberg

A Bloomberg. Valójában minek szólhat mostani elragadtatása?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. A kibogozatlan hatások (3. folytatás)

Szabad szemmel is látható: nincs túlfogyasztás! Mégis ezt veszik célba!

A cikksorozat előző részét ott fejeztem be, hogy egy rossz és kiáltóan valótlan axiómából (az eladósodásról a nyilvánvalóan nem létező  “túlfogyasztás” tehet) szükségképpen félrevezető következtetést vonnak le. A megoldás ezek szerint a fogyasztás korlátozása lenne. De hát nincs túlfogyasztás! A ’80-as évek közepének szintjén vagyunk! Ráadásul a belső piac korlátozásával és az ad hoc gazdasági intézkedésekkel, ötleteléssel jóval kisebb a gazdasági növekedés, mint lehetne: 2000 és 2009 között például 80 000 milliárd (!) forinttal több GDP jöhetett volna létre!

Sajnálatos módon a “megítélésben” sem nagyon különbözik a politika két oldala. Az eladósodás visszavezetését a lakossági jövedelmekre és fogyasztásra axiómaként mondták ki mindkét oldalról, holott ez egy tipikusan olyan kérdés, aminél a feltételezésnél tovább lehet és kell lépni.  A “diagnózis” bizonyításával vagy legalább alátámasztásával nem foglalkoztak.

Bár a Kényszerpályák, tévutak c. könyvemben erre is felhívtam a figyelmet, a – túlfogyasztásról szóló „diagnózist” – valamiféle axiómaként tovább használják és harsogják. Arra is felhívtam a figyelmet, hogy e „diagnózisnak” nemcsak eszmei jelentősége van, hanem gyakorlati is, nemcsak a múltra vannak következményei, hanem a jövőre is. De ahogy mondani szokták: „oda sem bagóztak” erre.

Orbán Viktor

Orbán Viktor a rádióban. 2010 óta mondja: Közép-Európa és benne Magyarország lesz az európai gazdaság motorja…

Bővebben…

Választások. Ki a legszerencsésebb és ki kapott esélyt? (4. folytatás)

 Alamuszi macska nagyot ugrik!

(Magyar közmondás)

Ott hagytuk abba, hogy milyen is ez a „baloldali” „szociálpolitika”.  Azzal folytatom: ki volt az ihletője, úttörője  ennek az abszurditásnak és a piaci viszonyok összezavarásának.

Gazdasági kérdések szegénypolitikai megközelítése

Közgazdászként számomra mindig egyértelmű volt és ma is az, hogy  ha pl. a rezsinél nem a reális költségekkel arányos a díj, a túlszámlázott összeg minden fogyasztónak visszajár. Gazdagabbnak, szegényebbnek, szegénynek egyaránt. Ehelyett egy idő óta az önmagát baloldalinak nevező politika a túlszámlázott díjat nem adná vissza, annak egy részéből a szegényekkel „jótékonykodna”. Még visszásabb volt, amivel ez kezdődött: az érvényes szabályok szerint is megkárosított (magyarán becsapott) ügyfeleknek visszajáró pénzt, bár az Elmű a kárt elismerte és kész volt visszafizetni, az akkori kormány egyszerűen eltulajdonította. A Krízis Alapba „helyezte”. A Bajnai-kormányról van egyébként szó. Aztán a jogtalanul elvett milliárdos nagyságrendű pénzből – „belátása szerint” – támogatásokat adott. Törvénysértően járt el, de a politika szereplői, no meg a sajtó ezt nem kifogásolták. A kormány még dicsekedett is ezzel a “megoldással” és ebben sem állították meg.

Bajnai Gordon2

Bajnai Gordon, a szociálpolitikai úttörő

Bővebben…

Devizahitelesek. A rendezés valódi akadálya a bankadó? (1. folytatás)

Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra?

(Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?)

Marcus Tullius Cicero (Kr. e 106-43)

Évek óta folyik a „devizahitelek” ügyében a hókusz-pókusz, a lényegi kérdések kerülgetése, a tisztázás és a rendezés látszatintézkedésekkel és nyilatkozatokkal való helyettesítése. Magyarán a tehetetlenkedés és/vagy az időhúzás. A bankadó kivetése és összegének folyamatos emelése, most már 600 milliárd forint feletti magasságokba – mint az előző részben (Devizahitelesek.  A rendezés valódi akadálya a bankadó?)  bemutattam – meglehetősen ellehetetleníti a devizahitelesek helyzetének rendezését. Az állam, bár ez kötelessége lenne, ellenérdekeltté válik a rendezésben, ma ugyanis óriási összegek hullanak az ölébe, amelyekről nem akar lemondani. Holott az nem az államot, hanem a nehéz helyzetbe került (juttatott) devizahiteleseket illeti. Valóságos pénzszivattyú működik, de nem egy, hanem egyidejűleg kettő. Az első az ügyfelek rovására ér el jogosulatlan extraprofitot, a másik pedig a bankoktól von el ebből a pénzből a szintén jogosulatlan állam javára. Emiatt több mint kétséges, amit az egy helyben topogás is igazol, hogy az állam, a kormány átfogó rendezést akarna. A lakossági devizahiteleseknél, mert az önkormányzatoknál, a sportegyesületeknél, bizonyos cégkörben stb. ezt már megvalósította. És úgy, hogy mélyen belenyúlt a költségvetésbe.

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Varga Mihály. Megóvták az ugrástól?

Bővebben…

Rezsicsökkentés, rezsiharc. Reakciók és választási esélyek (3. folytatás)

Úgy lepereg, mint a falra hányt borsó

(Magyar szólásmondás)

Legutóbb a kéményseprés állítólagos díjcsökkentésénél hagytuk abba a témát, és most is ezzel kezdjük. Csak ezután folytatódik annak tárgyalása, amit korábban már elkezdtünk, nevezetesen, hogy szociálpolitikai kérdés-e a rezsicsökkentés, vagy inkább gazdasági szerepe van. Múltkor ugyanis kényszerűen kis kitérőt kellett tenni, mivel a megismert ellentmondásos fejlemények  szükségessé tették az e téren kialakult, ám kevéssé ismert helyzet mielőbbi bemutatását. Úgy tűnik, ezúttal nem igaz: a díjtétel csökkentése együtt jár a kisebb kiadással…

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést”  előíró rendelet?

Szaló Péter helyettes államtitkár. Nála készült az évi kétszeri „kéményseprést” előíró rendelet?

Bővebben…