Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)
A két mottó – ahogy ebben a cikksorozatban megszoktuk – továbbra is változatlan. Nem csoda: a zavarosság csábítása és lehetséges következménye most is a kiindulópont. A zavaros körülmények miatt elég nehéz észrevenni, hogy évtizedek óta (Grósztól napjainkig) a gazdaságpolitika ideológiája és paneljei hasonlóak maradtak. A következmények is. A gyenge forinttal például valójában ma is főleg a külföldet támogatjuk! A cikk nyomtatott változata a Leleplező könyvújság 2019./I. számában, márciusban jelent meg. A cikkhez képet értelemszerűen van néhány formai eltérés, mindenekelőtt a számozásban. (A nyomtatott változat sorszáma: 11, a blogos változaté: 18.)
A gyenge és tovább gyengített forinttal (is) a külföldet támogatjuk!
Tovább folytatódik a hogyan [NE] tovább kérdésének tárgyalása. Az előző részben a forint alulértékeltségének azokat a kárait számszerűsítettük, amelyek a külkereskedelemben keletkeznek. A forint alulértékeltségét a vásárlóerőparitás (vásárlóerő) és az árfolyam egymáshoz való viszonyával fejeztem ki. „Hatalmas a különbség a két mutató értéke között: 2017-ben a vásárlóerőparitás (vásárlóerő) alapján egy eurónak 191 forintba kellett volna (éves átlagban) kerülnie, viszont 309 forintos (közép)árfolyamon számolták el a valóságban.” (A pontos értékeket ld. az előző folytatásban!) „A dollárnál még nagyobb volt az eltérés a két átszámítási eszköz között. 2017-ben vásárlóerőparitáson átlagosan 139 forint volt egy dollár, a valóságban átlagosan 274 forint.” (Nem a piac alapján, hanem a kormány és az MNB szándékaival és asszisztenciájával összhangban.)
Pozsgay Imre (Fotó: Alfahír). Pozsgay a gazdaságban is lebontotta (eltüntette?) a rendszert
Bővebben… →
Kategória: Aktuális, Gazdaság, Kísért a múlt, Külkereskedelem, Nyugdíjak, nyugdíjrendszer, Politika, Politikai helyzetkép, Történelem
Címke: 20 ezer milliárd forint, A gazdaságpolitika missziója az egyensúlyteremtés, A HÁLÓ, a külföld, abszurd árfolyam, adóreform, alulértékeltság, Antal László, Antall-kormány, arányosság, árfolyampolitika, Asztalos László, Bajnai Gordon, Bauer Tamás, behozatal, Bihari Mihály. HNF, Bíró Zoltán, Bod Péter Ákos, Bogár László, Bokros Lajos, Bolgár György, Botos Katalin, Csath Magdolna, Csillag István, egészségügyi járulék, egyenleg, életszínvonal, elkótyavetyél, ellenzék, elpazarol, első Orbán-kormány, eltüntet, értelmetlen beruházások, export, exportkényszer, extenzív, félig nyitott gazdaság, Fordulat és reform, gagyi-termék, gazdaságpolitika, Gombár Csaba, Grósz Károly, Gulácsi Gábor, György László, Gyurcsány Ferenc, Hahn Endre, Hankiss Elemér, haszonélvező, hatásvizsgálatok, hatékonysági probléma, Hazafias Népfront, Herczog László, Hévízi Gyógyfürdő, import, importkorlátozás, ingatlanadó, Innovációs és Technológiai Minisztérium, intenzív, Járai Zsigmond, Juhász Pál, kamikáze-kormány, kártékony, KDNP, Kényszerpályák, keresztfinanszírozás, Király Zoltán, kivétel, kivitel, koalíciós kormány, koalíciós kormányzás, Kocsi Ilona, Kocsis Györgyi, költőpénz, Kopátsy Sándor, kormány, Kormányzati Stratégiai Elemző Központ, külkereskedelem, külkereskedelmi aktívmum, lakossági fogyasztás, lebont, Lengyel László, Mádi László, magyar csoda, main stream, Marosán György, Matolcsy György, Medgyessy Péter, megszorítások, Mihail Gorbacsov, MNB, Molnár Lajos, Nagy Róza, Nagy Tamás, Németország, nyugdíj, Oblath Gábor, öngondoskodás, Orbán Viktor, panelek, Pannon Puma, pazarlás, pénzszivattyú, Pénzügykutatási Intézet, Pozsgai Imre, reálgazdaság, reform, rendszer, rendszerváltás, Riecke Werner, Semjén Zsolt, stratégia, Surányi György, Szalai Erzsébet, Századvég Kiadó, SZDSZ, szent tehenek, tabu, Tardos Márton, tévút, tévutak - Az új nomenklatúra, Tölgyessy Péter, túlélő teória, túlfogyasztás, új osztály, Várhegyi Éva, Vásárhelyi Mária, Vértes András, veszteség
