árveszteség címkéhez tartozó bejegyzések

A Nézőpont Intézet nem publikus (VIP) jelentése. Mit bizonyít?

A Nézőpont Intézet egy pillanatra kilépett a szürkeségből

Az a legnagyobb baj, hogy az elvtársak elhiszik a saját propagandájukat!
(Rákosi Mátyás)

Az egyik internetes portál „birtokába került”(?!) a Nézőpont Intézet nem publikus közvéleménykutatásáról szóló VIP-jelentés. A megrendelői kör számára készült ún. VIP-jelentéseket a megrendelői körnek szokták megküldeni, azt legfeljebb részben teszik nyilvánossá. Ez szerintem könnyen megérthető, hiszen ezeket a kutatásokat a megrendelőktől kapott pénzekből finanszírozzák és ezek a munkák adják többnyire a nyereséget is. A Nézőpont Intézet végül is nagy figyelmet keltett februári jelentését a kormányzat rendelte meg, a vizsgálat irányait nyilván a kormányzat határozta meg. (Más aligha lett volna képes – ez most nem dicséret! – ilyen „csokrot” összeállítani.) A kész anyaggal ezúttal is a megrendelő rendelkezett. Eddig tehát semmi rendkívüli nincs abban, ami februárban történt, ez még nem hír. Hír, sőt állítólagos szenzáció úgy lett belőle, hogy a történetet titokzatosnak tüntették fel, és telerakták szubjektív, bizonyíthatatlan és a gyakorlattól eltérő részletekkel, spekulációkkal. A „kikerülés” pedig látnivalóan nem volt ellenére a kormánynak, olyannyira nem, hogy kiszivárogtatásra gondolhatunkEgy másik nyertes a Nézőpont Intézet rengeteget szereplő robotosa, a cég vezérigazgatója, Mráz Ágoston Sámuel, akit eddig szürkeség és unalom lengett körül. Maga is meglepődhetett, hogy – ha másoknak köszönhetően is, de – szakmai izgalmat volt képes kelteni.

Mráz Ágoston Sámuel

Mráz Ágoston Sámuel vezérigazgató: végre szakmai izgalmat keltett

Bővebben…

A dugódíj (1)

SARC-politika, SACC-politika, gittegylet

Sajnos – mondja a főpolgármestersemmit nem lehet tenni a dugódíj bevezetése ellen. – Csak meg kell nézni azt a szerződést, amit Demszky kötött az EU-val. (Ezt az indítványát aztán, ugyanabban az interjúban megismétli. Szívesen megnézném, de vajon hol lehet és mikor? Miért nem hozzák nyilvánosságra, ha egyszer hivatkoznak rá?) Az EU ragaszkodott ahhoz – folytatja Tarlós István főpolgármester –, hogy legyen dugódíj.  Ha mégsem vezetnénk be, akkor az EU nyilván visszakéri a támogatást, amit a 4-es metróra (M4) adott. A főpolgármesteri kommunikációval van azonban egy kis probléma: ha lesz dugódíj, az EU akkor is alkalmazhat ún. korrekciót, mivel a szerződésnek van még legalább egy olyan pontja és az építésnek több olyan gondja, amiről nem beszél a főpolgármester, de ami alapot ad az EU-nak, hogy korrekciót alkalmazzon.

Tarlós és Orbán (Fotó: origo.hu)

Tarlós és Orbán. Megbeszélik a dugódíjat és az utazási kedvezmények felülvizsgálatát? (Fotó: origo.hu)

Bővebben…

Devizahiteles probléma. Megoldás? Vagy helyben járás – dobbantással? (A folytatás.)

Nincs mivel dicsekedni!

A victim blaming, az áldozat megvádolása persze jó ürügy volt eddig is a szolidaritás megtagadására, sőt a rendezés, de még a segítség kétségbevonására is. Nehogy már nekünk kelljen megfizetni az ő könnyelműségükért! – mondják sokan. Holott legkevésbé a devizahitelesek tehetnek helyzetükről és káraikról. Egyébként sem korlátozott segítségre, hanem teljes kártalanításra tartanak igényt. Ennek a közhangulatnak ugyan semmi köze nincs a valósághoz, viszont ahhoz nagyon is van, hogy több millió ember helyzetének rendezése ilyen lassan és erőtlenül halad. A társadalom hangadóit csak egy érdekli: minél kevesebbe kerüljön, mert ezt végül is a társadalom fizeti meg, azok is, akik nem vettek fel devizahitelt. Vannak, akik továbbmennek: ha a bankoktól elveszik a pénzt, annak is mi isszuk meg az árát! Nem lehet véletlen, hogy e körben sok a bankbarát, a bankokért aggódó ember.

Inforádió

Egy példa az aggódókra: az Inforádió. 2013-ban Prima Primissima díjat kapott e “körtől”

Bővebben…

Mondhattok bármit…

Falra hányt borsó

Sajnos tömegnyi olyan fajsúlyos kérdés van, amivel bár a hatalomnak kötelessége lenne megfelelően (tényszerűen, összefüggéseikben, következményeikben) foglalkoznia, mégsem teszi. Feladatuk lenne a kormányzás belső és a külső kontrolljának megteremtése és működtetése, „többnyire” ez sem valósul meg. Biztosan kevesebb lenne az ilyen gond, ha – a harsány nyilatkozatok és főleg az eredménytelenség ellenére is – nem maradt volna fent a liberális szemlélet: az állam, a kormány, a politika, a parlament és a sajtó ne tehetne azt, amit akar.

Ha nem válogathatna kénye-kedve szerint, mit is lásson el. Milyen „póttémákat” találjon magának az elhanyagolt, ám értelemszerűen ellátandó témák helyett. Mit vigyen félre kötelező feladataiból és/vagy mit rázzon le teljesen.  „Szabadon” dönthet arról is, mit tegyen mások gondolataival. Mi legyen az, amit hajlandó kisajátítani a kívülről jövő gondolatokból, de úgy, mintha ő találta volna ki. (Ld. a Kis Gömböc meséjét, de most a valóságban.) E törekvés jegyében saját igényeihez alakítja (leegyszerűsíti, primitivizálja) az átvett (elvett) gondolatokat, mintegy „lefordítja” saját frazeológiájára. És közben „természetesen” más összefüggésbe is helyezi, és más értelmet tulajdonít neki. Ezzel egyszersmind „pacifikálja” is azokat.

Kóka János, Szijjártó Péter

Kóka János és Szijjártó Péter diplomaták és delegációtagok Szingapúrban, 2015-ben.
(Forrás: ATV)

Bővebben…

Kulcskérdések (1). Belső vagy külső piac?

Nem a tabukat, hanem az annak kikiáltott, valótlan és káros  közhelyeket kellene ledönteni!

Olyanokat, amelyekre “ingünk, gatyánk”, a jelenünk és a jövőnk is rámegy!

Ezek közül mindjárt az első a nem is exportorientált, hanem egyenesen exportvezérelt (!)  gazdaságpolitikának nevezett “irány” és annak magyarországi túlhajtott, a hatékonysággal és a gazdaság arányaival, arányosságával nem törődő mániája és gyakorlata. Pedig lenne mivel foglalkozni! Az exportvezérelt gazdaságpolitikai kurzus árvesztesége ugyanis elképzelhetetlenül hatalmas összeg: 1990 és 2013 között 42 ezer milliárd forintra rúgott! A kormány erről sem akar tudomást venni, sőt gyorsítani igyekszik azt, aminek eddig sem volt értelme, csak irdatlan kára az ország számára. Ez a még nagyobb elszántság és főleg oktondi erőszakosság az export forszírozásában nyilván azt is jelenti, hogy a veszteségek még nagyobb ütemben halmozódnak, ami már a második Orbán-kormány óta eddig is megfigyelhető volt. Ekkor vált az éves külkereskedelmi árveszteség ezermilliárdos, majd néhány ezermilliárdos tétellé.

Kazahsztán

A Nagy Keleti Nyitás, ezúttal Kazahsztánba osztrák óriásgépen. A gépen kívül mi emelkedik? (Fotó: Wikipédia)

Bővebben…

A forint „zuhanása” és a kormány „tökéletes időzítése” (2)

Miért ünneplik most korábbi bírálói a kormányfőt? Kik üdvözlik hősként?

A mottóként feltett kérdést az a kiáltó ellentmondás indokolhatja, ami a Bloomberg január 16-i minősítése, különösen annak interpretálása, majd a kormányzati propagandában való felhasználása és mindennapi (szomorú) tapasztalataink között feszül. És ami mindenekelőtt a “devizahitelesek” folyamatos irritációjában „ölt testet”. A súlyos ellentmondás bemutatását és magyarázatát az előző részben (kattintson a linkre!) elkezdtük, de nem fejeztük be és most folytatjuk. Mégpedig a Bloomberg és más orgánumok pálfordulásának okára és a mögöttes főszereplőkre (is) összpontosítva.

Ezzel annak ellenére tovább kell foglalkoznunk, hogy a Bloomberg nem pontosan azt írja, amire a propaganda épül. Az eredeti közlés sokkal kevésbé lelkes, nem annyira euforikus, mint publikált interpretációi, de azért elég lelkes és elismerő. Az, hogy magyar forrásai vannak a közlésnek, magyarok írták és magyarországi bankokat és brókereket kérdeztek meg, ugyancsak nem teszi a választ okafogyottá, ettől még érdekesebb lesz a kérdés. Az elismerő cikk különben aligha születhetett és jelenhetett volna meg a magyarországi bankok szándéka és a forintosítás feletti mélységes elégedettségük nélkül. Tehát kik is üdvözölhetik hősként a kormányfőt? Azt már most előre kell bocsátanom, hogy a dicsérettel a dicséretet közhírré tevők csak addig értenek egyet, amíg az nem lépi át dicséretük kereteit.  Ennek határozott jelét adta Jean-Claude Juncker, az EB (Európai Bizottság) elnöke, az EU-csúcson, amikor a folyamatos ünneplése hatása alá került magyar miniszterelnök sajtószereplését sajátos módon megszakította (a magyar kormányfőt maga után húzva „távolította” el a „színpadról”). Erre még visszatérünk. Nem hiába mondta Rákosi Mátyás: „Elvtársak, a legnagyobb hiba, ha elhiszik a saját propagandájukat.” És hozzátehetjük: ha megittasulnak attól.

Orbán Viktor; JUNCKER, Jean-Claude

Jean-Claude Juncker és Orbán Viktor. Juncker hamar elunta partnere ünneplését (Fotó: valasz.hu)

Bővebben…

Küzdelmek, esélyek, balsikerek és sikerek (1.)

Az alternatíva hatalmi kérdés

Ezúttal utánközlésről van szó. A hosszabb írás a Leleplező c. vaskos (kb. 200 oldalas) országkrónika könyvújság ez évi IV. számában, 2014. december 12-én jelent meg nyomtatott formában. A fenti címmel és a következő alcímmel: “Dr. Szabadi Béla az igazság feltárásának egyre népszerűbb magányos harcosa vall önmagáról.” Persze most sem csak önmagáról, hanem önmagáról is, hiszen a közérdekű vonatkozások továbbra  is meghatározóak. A cikket  most blogomban is közreadom,  itt – praktikus okokból – két részletben. (A fotók és a tördelés ugyan eltér, de a tartalom változatlan.) Az írást fontosnak tartom, célszerű tehát, hogy blogom anyagai között is hozzá lehessen férni. Annál is inkább, mert a jövőben minden bizonnyal gyakran fogok rá hivatkozni. Eddig egyébként kapcsolatom a Leleplezővel fordítva működött, blogom újabb anyagaiból ők vettek át. De térjünk rá a cikkre!

————

Magyarországra találóan mondják: KOMP-ORSZÁG. Folyamatosan úton van, végtelenül elhúzódik az utazás, miközben mások már rég megérkeztek. Egy ilyen, mindeddig befejezetlen, egyesek szerint el sem kezdett utazás a rendszerváltás. A komp-ország vezetése először is azért nem akar normatív viszonyokat, mert az nem érdeke. Legalábbis így érzi. Ehhez képest kevésbé jelentős, hogy nem is tudja, hova is kellene az országnak elérnie. A „komp” ma is körbejár a „folyón”, valahol a két part között. Tabukat döntöget, ahelyett, hogy átérne végre a másik partra. Az egyik part – természetesen képletesen – a kádári viszonyok, a másik a piacgazdaság, a komp-ország kormánya számára homályos tartalmú kapitalizmus. A komp-országban évtizedek óta, mióta a nagy utazás elkezdődött, egy értelemben biztosan nem sok változott. Kádár János alatt, amikor a „komp” ki volt kötve, sokáig nem volt, nem lehetett elismert alternatíva. A „komp” anélkül indult el, hogy az alternatívát legalább végiggondolták volna. Ezzel elkezdődött komp-ország céltalan bolyongása. A körbejárást a feladat bonyolultságával magyarázgatták: még senki nem ment át szerintük erről a partról vissza a másikra. Közben más országok egy történelmi pillanat alatt révbe értek. Persze nem virtuálisan, hanem valóságosan.

Idõjárás - Befagyott a Balaton

A komp-ország a sajátos magyar úton. Nem köt ki, évtizedek óta bolyong a két part között

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Forintgyengítés és külkereskedelem

A valaha volt legnagyobb gazdaságfejlesztési program indítását ígérte január elsejétől Orbán Viktor

(InfoRádió, 2014. október 5.)

Két hónapos szünet után folytatom a hivatalosan ugyan nem létező, de a kormány eszköztárában mégis kiemelkedő szerepet játszó „valutaárfolyam politika” boncolgatását. Mint láttuk ez sem konvencionális. És nem csak azért, mert nyilatkozataik szerint a kormánynak nincs és új keletű „stratégiai” partnerének, az MNB-nek sincs ilyen politikája (nincs is, meg sajnos nagyon is van). Azért is „unortodox” (nem szakszerű?), mert fél lábon áll. A gyenge és még mindig tovább gyengített forinton. Nagyobb teret nyilván nem igényel e politika vizsgálata, annál inkább a valós hatások bemutatása és a mérleg megvonása. A szakmai és a laikus közvélemény ugyanis nem akar szembesülni a fenyegető valós következményekkel. Még nagyobb baj, hogy az országot vezető kormány sem, még a rendelkezésre álló információkról sem akar tudomást venni. A jelek és hivatalos bejelentések szerint a „gázra lép”, holott már rég elő kellett volna vennie a „térképet”. Ha nem akar máshova jutni, mint ahova állítólag készül.

Az egyik legnagyobb hiedelemhez érkeztünk: a gyenge árfolyamnak a külkereskedelemre – és ezen keresztül a gazdaságra, a foglalkoztatottságra, a fejlődésre, a növekedésre gyakorolt – állítólag „áldásos hatásaihoz”. Ez a feltételezés elméletileg és általánosságban, a közgazdaságtudományban már régen megdőlt. Ugyanakkor mégsem zárható ki, hogy esetleg lehetnek olyan konkrét helyzetek, amikor ennek talán lehet értelme. Nálunk viszont nincs ilyen helyzet, a kormány egyébként sem épít konkrét vizsgálatokra.

Szijjártó Péter, Orbán Viktor2

Szijjártó Péter feladata: a legmagasabb exportarány elérése Európában. Mibe kerül ez nekünk? Hány ezer milliárdba?

Bővebben…

2015-től már internetadó is? A kormány továbbra sem érti a gazdaságot?

Mibe kerül nekünk AZ ILYEN kormányzás?

Október 22-én Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter mutatta be a sajtónak a kormány törvénytervezetét a 2015. évi adórendszerről, aminek tárgyalását a következő héten, kedden kezdi meg az országgyűlés. A tervezet többnyire (tulajdonképpen kizárólag) a lakosság és/vagy a gazdaság, valamint a közszféra terheinek növelését célozza: adóemelések és egy elképesztő új adó bevezetése (internetadó) formájában. Az utóbbiról, ami a terheket és a kihatásokat tekintve a legdurvább és a legértelmetlenebb, Varga mellékesen és csak kérdésre tett említést. A sajtótájékoztatón nem tudta, mennyi lenne az adó, holott ő az előterjesztő. Az internetadó általa adott indoklása arra utal, hogy az internet jelentőségét minden bizonnyal a nemzetgazdasági miniszter sem értheti. (Mint magyarázta, interneten is telefonálnak, ezzel megkerülik a telefonadót, ezt a „kaput” zárják be.) Ezek a kormány által annyira vágyott bevételek azonban csak aprópénzek ahhoz képest, ami a hibás gazdaságpolitika miatt elfolyik. Az alábbiakban szó lesz egy ilyen hatalmas veszteségről, ami egymaga a rendszerváltás óta több tízezer milliárd forintot tesz ki. Ebben több kormánynak is megvan a szerepe, de a második Orbán-kormány óta e veszteség keletkezése sajnálatosan és látványosan felgyorsult.

Varga Mihály  miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a fő gazdaságpolitikus?

Varga Mihály miniszter és Orbán Viktor miniszterelnök. Ki a legfőbb “gazdaságpolitikus”?

Bővebben…

A forint gyengítésének (tév)útján. Még mindig a következményekről

A magyar gazdaság az árfolyamon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Mégis és gond nélkül hirdethetik: sem a kormánynak, sem az MNB-nek nincs árfolyampolitikája és nincs (bevallható) árfolyamcélja

Érthetetlen és elfogadhatatlan az a közömbösség és tulajdonképpeni visszhangtalanság, illetve a lényegi kérdéseket elfedő, a figyelmet azokról elterelő sajátos tematizálás, egymásra mutogatás, ami a forint árfolyamának romlását (valójában rontását) kíséri. Hogy ez az ún. rendszerváltás után nem keltett élénk figyelmet, az talán nem meglepő, de arra azért fel kellett volna figyelni, hogy meglehetősen rendhagyó módon évtizedek óta – ha kisebb megszakításokkal is, de – ezzel kísérleteznek és közben Magyarország Európa perifériájára szorul. És még sem vizsgálják felül az elméletileg is túlélt, eredménytelen gyakorlatokat. Nem elemzik múltbeli szerepüket sem.

A lehetséges következmények és fennálló igen akut veszélyek érdeklődést sem keltenek. A mai ellenzék és holdudvara, „gazdaságkutatói” pl. inkább azzal foglalkoznak, hogy visszavágjanak a 2009-es forintgyengülés Fideszes nyilatkozataiért. Tehát hogy most azt teszi a Fidesz-kormány, amiért annak idején politikusaik és szakértőik a szociálliberális kormányt támadták. Ha akkor le kellett volna mondania a kormánynak, mert az euró árfolyama túllépte a 300 forintot, akkor most miért nem kérik ezt számon saját kormányukon azok, akik ezt írták és mondták? – teszik fel a kérdést. Holott az igazi probléma nem ez, hanem hogy maga a “megoldás” nem megfelelő.

Varga Mihály7

Vargának (is) túl bonyolult a makrogazdaság?

Bővebben…