árulás címkéhez tartozó bejegyzések

Berija (25). Elvesztegetett lehetőségek (első világháború)

Max Hoffmann (1869 – 1927) vezérőrnagy könyvével fejeztem be a cikksorozat előző részét, és most azzal folytatom. Az elvesztegetett lehetőségek c. kötet sok fontos eseményt tárgyal, ezek közül eddig a breszt-litovszki tárgyalások bemutatásánál támaszkodtam – többek között, sokszor más forrásokkal együtt, azokkal kiegészítve – a könyvre. Megállapításai most sem kizárólagos forrásként szerepelnek, nem egyszer csak egyfajta ürügyként valaminek a kifejtésére.  Az elvesztegetett lehetőségek egyébként nagyrészt arról szól, hogyan lehetett volna mégis megnyerni az első világháborút, vagy legalább elérni a tisztességes békét, amihez persze komoly, erős ellenfélnek kellett volna maradni. És ezzel elkerülni e háború lezárásának máig ható tragikus, deformáló, mérhetetlen szenvedést hozó következményeit. Hadd tegyem hozzá, hogy ha az ésszerűség és nem az elvakult bosszú és az elvakult jutalmazás vezérli a győztes antantot, akkor is javultak volna az esélyei annak, hogy valódi béke helyett ne egy 20 évre szóló fegyverszünet – ahogy Fosch tábornok minősítette (ld. alább!) –  szülessen.

1918: a németek aláírják a fegyverszünetet Fosch marshall előtt. (Képeslap, Wikivand)

Bővebben…

Politikai helyzetkép (9). Az előzetes választási esélyek

Zavaros vízben könnyű halászni!
(Közmondás)
Zavaros vízbe sose ugorj bele!
(Közmondás)

 A következő folytatásban térek rá a már mögöttünk álló országgyűlési választás értékelésére.  A választással és annak kimenetelével kapcsolatban is sok kérdést vetnek fel, illetve vetődik fel. Olyan is, ami nem lehetne kérdés. Ezért is foglalkozom most még – bár már túl vagyunk a választáson – az előzetes esélyekkel, hiszen innen kiindulva könnyebben eligazodhatunk a zavaros helyzetben. Tapasztalhattuk például, milyen sokakat meglepett, sőt állítólag sokkolt a Fidesz-KDNP győzelme, hát még az ismét kétharmados eredmény.

Juncker, az EB elnöke és Soros nagyvállalkozó rendszeresen egyeztetnek (Fotó: 24.hu)

Bővebben…

Berija (10. folytatás). Likvidálásával puccsok sora kezdődött

1953-1964 között, 11 éven át sikeres és sikertelen puccsok formájában újult ki az éles hatalmi harc

Sztálin halála után a puccsok követték egymást.  A puccsok sorában a legnagyobb és az igazán véres az első volt: leszámolás Berijával, támogatóival és vélt támogatóival.

1956-majusa-kaganovics-pervuhin-bulganyin-hruscsov-zsukov-kiricsenko-malenkov-molotov

1956 májusa: túl a Nagy Puccson és kisebb puccsokon. Egy év múlva az eddigi puccsgyőztes ellen jön egy puccskísérlet, majd nyolc év múlva már egy sikeres puccs

Bővebben…

Sulykolt téveszmékből hibás gondolkodási panelek

Tisztelt Igazi Hatalom!
(Medgyessy Péter 2003. január 15-i leveléből)

Nem a Jóistent szólította meg így Medgyessy Péter, hanem egy sajtóorgánumot. Miniszterelnökként ezzel az émelygős megszólítással kezdte a sajtónak írott  válaszát. A 168 óra nyílt levélben „vonta felelősségre” őt, mint „a hatalmat”, főleg azért, mert támogatja a Terror Háza Múzeumot. Medgyessy tegezős válaszát ezzel kezdte: „Kedves Igazi Hatalom! Úgy hiszem, a megszólítást nem kell megmagyaráznom, hiszen Te is tudod, hogy a valódi Hatalom a közvélemény.”

Itt rögtön van egyéb zavar is, ugyanis a közvélemény nem azonos a sajtóval, vagy a 168 óra című lappal. A közvélemény különben nem szokott levelet írni… De sem a sajtó, sem a közvélemény nem olyan hatalom, ami felülmúlná a miniszterelnökét. A közhelyes felfogásnak megfelelően Medgyessy a sajtót negyedik hatalmi ágnak, sőt a legfontosabb hatalmi ágnak tekinti. Pedig a hatalom, a politika eszközéről van csak szó, jelen esetben az SZDSZ véleményének közvetítéséről. Válasza tehát – ha csak félig komolyan gondolta is – nagyfokú naivitásáról tanúskodik.

Medgyessy Péter: Vajon ki a Kedves Igazi Hatalom?

Medgyessy Péter: Vajon ki a Kedves Igazi Hatalom?

Bővebben…